Éljen a mama! forrásának megtekintése

{{Zenés színmű infobox}}
Az '''Éljen a mama!''' ([[olasz nyelv|olaszul]] ''Le convenienze ed inconvenienze teatrali'') [[Gaetano Donizetti]] egyik kétfelvonásos [[opera (színmű)|vígoperája]]. Szövegét [[Antonio Sografi]] írta [[Velence (Olaszország)|Velencében]] bemutatott ''Le convenienze teatrali'' majd az ennek folytatásaként 1800-ban színre vitt ''Le inconvenienze teatrali'' című komédiái alapján. Az opera első változata egyfelvonásos volt, ezt 1827. november 21-én mutatták be a [[nápoly]]i [[Teatro Nuovo|Teatro Nuovóban]]. A zeneszerző 1831-ben dolgozta át kétfelvonásossá a művet, ezt 1831. április 20-án mutatták be először, szintén Nápolyban, ezúttal a [[Teatro della Cannobiana|Teatro della Cannobianában]]. A darabot [[Horst Georges]] és [[Karlheinz Gutheim]] 1969-ben átírta. A '''Viva la mamma!''' címre keresztelt művet 1969. február 25-én mutatták be a [[münchen]]i [[Cuvilliés-Theater]]ben.  [[Magyarország]]on az eredeti változatot még nem játszották, a mannheimi változatot a [[debrecen]]i [[Csokonai Nemzeti Színház|Csokonai Színház]]ban mutatták be. Az opera egyik fő érdekessége, hogy Donizetti férfi énekesre, basszistára írta a színházi mama szólamát.
== Szereplők ==
{| class="wikitable"
!Szerep
!Hangfekvés
!Szereposztás az ősbemutatón
|-
|''Daria Garbinati'', primadonna
|[[szoprán]]
|[[Fanny Corri-Paltoni]]
|-
|''Procolo'', a férje
|[[basszus]]
|
|-
|''Biscroma Strappaviscere'', karmester
|[[bariton]]
|
|-
|''Donna Agata Scanagalli'', Luigia anyja
|[[bariton]] vagy [[basszus]]
|[[Gennaro Luzio]]
|-
|''Luiga Castragatti'', seconda donna
|[[szoprán]]
|
|-
|''Guglielmo Antolstoinoff'', első tenor
|[[tenor]]
|[[Giuseppe Giordano]]
|-
|''Cesare Salzapariglia'', költő és gyógyszerész
|[[bariton]]
|
|-
|''Impresszárió''
|[[basszus]]
|
|-
|''Színigazgató''
|[[basszus]]
|
|-
| colspan="3"|''Katonák, szolgálók, munkások.''
|}
== Cselekmény ==
*'''Helyszín:''' [[Lodi]], [[Olaszország]]
*'''Idő:''' 19. század első fele
===Első felvonás===
Lodi színházában a karneváli szezonra készülnek egy új operával. A társulat kissé megkésett a betanulással, ezért az utolsó órákban is lázas munka folyik. Az elégedetlen Corilla saját elképzelése szerint énekli a részét, de ez egyedül a férjének tetszik, a zeneszerző és a zongorista a haját tépi, a többi énekes pedig zúgolódnak, mert ők is mutatósabb áriákat szeretnének. A próbán Guglielmo következik, aki azonban hibát hibára halmoz. Közben a vezető tenor és a primadonna azon civakodnak, kinek a neve kerüljön az első helyre a címlapon. Váratlanul megérkezik Agatha, a társulat egykori énekese és lányának egy új, mutatós áriát követel, valami temperamentumosabbat. A zűrzavart fokozza, hogy megérkezik Neocle, az angol énekes, akiről kiderül, hogy nem alt, mint azt várták, hanem kasztrált. Minden veszve látszik, hisz kasztráltként nem tudja elénekelni a rá kiosztott szerepet, a szirént, sőt Guglielmo egyenes elutasítja, hogy a kasztrálttal egy színpadon énekeljen. A mentőövet Agatha asszony jelenti, aki beugrik Neocle helyett. Guglielmo továbbra sem akar színrelépni ilyen zűrzavaros körülmények között, ezért a szerepének eléneklésére Procolót próbálják rávenni. A zeneszerző nekiáll, hogy újraírja a szólamot. Közben azonban levél érkezik Corillának, s egy fontos újság a zeneszerzőnek. Ebben a zűrzavarban (levél, újság, kottaírás, szólamcserék) minden összekuszálódik, s az események általános sértődésbe torkollanak.
===Második felvonás===
Közben a polgármester is értesül a társulatban eluralkodott zűrzavarról és közbelép. Hatalmas összeget ígér a társulatnak, ha sikerül nekik minden bonyodalom nélkül időben színre vinni az előadást. A pénz hallatán Guglielmo is meggondolja magát és visszaköveteli szerepét. Így viszont Procolónak új szerepet kell kitalálni. A darabban a polgármester kifejezett kérésére helyet kap Neocle is, de egy másik szerepben. Elkezdődik a főpróba, de az előadás csak nem akar összeállni. Ekkor váratlan hír érkezik: a város elöljárói, tartván a csúfos bukástól és a vele járó rosszízű pletykáktól, betiltja az előadást, hacsak a társulat nem tesz le nagyobb kauciót. A helyzetet Agatha asszony menti meg: előveszi ékszereit, ifjúkori fellépéseinek emlékeit, amelyeket egykor hódolóitól kapott. Áruk biztosan elegendő lesz biztosítéknak. A társulat egyvalamiben végre egyetért: éljen a mama!
==Források==
*{{Ashbrook}}
{{Donizetti-operák}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|zene||opera}}
{{DEFAULTSORT:Eljenamama}}
[[Kategória:Donizetti-operák]]