Ír Légió forrásának megtekintése

[[Fájl:Arthur OConnor biography.png|jobbra|bélyegkép|200px|[[Arthur O'Connor (politikus)|Arthur O'Connor]] emigráns ír politikus, a légió egyik szervezője.]]
Az '''Ír Légió''' ({{ny-fr|Légion irlandaise}}) a [[napóleoni háborúk]]ban a [[franciák|francia]] hadseregben szolgált [[írek|ír]] önkéntesekből és szökevényekből álló könnyűgyalogsági zászlóalj volt, amit [[1803]]-ban hoztak létre. Az egység részt akart venni [[Nagy-Britannia]] [[Boulogne-i expedíció|tervezett francia megszállásában]], amellyel talán lehetővé vált volna [[Írország]] függetlenségének kivívása francia segítséggel, amely az [[angolok]] uralma alatt állt. Ez a terv viszont meghiúsult a [[trafalgari csata|trafalgari vereséget]] követően. Ennek ellenére az ír légió állománya tovább bővült, mivel sok szabadságvágyó ír állt át a franciák oldalára. Rövidesen négy önálló ezred alakult ki, amelynek megvolt a maga logisztikai egysége. Az ír légiónak fontos szerepe volt a [[walchereni hadjárat]]ban és a [[félszigeti háború]]ban is. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] végleges legyőzése után a légió is feloszlott.
== Előzmények ==
Önálló ír gyalogos katonai erők már [[1690]] óta jelen voltak a francia hadseregben. Egy-egy háború során a francia haderő akár 20%-át alkothatták idegenek (jórészt zsoldosok). Ez persze elterjedt gyakorlat volt minden más hadseregben is évszázadok óta. A franciáknál a leggyakrabban, önálló csapatokként előforduló idegen nemzetiségű katonák a [[svájciak]], [[németek]], [[olaszok|itáliaiak]], [[skótok]] és [[vallonok]] voltak. Az [[1643]]-as [[rocroi-i csata|rocroi-i csatában]] a francia seregben harcolt egy [[horvátok|horvát]] és egy magyar [[magyarok|magyar]] lovasezred is. A [[Rákóczi-szabadságharc]] után Franciaországban önálló magyar huszárezred is kialakult, amely a [[20. század]]ig fennmaradt.
Jó néhány esetben idegen erőket használták egy-egy franciaországi felkelés leverésére is. [[1789]]-ban és [[1791]]-ben [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] például svájci, német és [[flamandok|flamand]] zsoldosokkal akarta leverni a [[francia forradalom|francia forradalmat]].
[[Fájl:Regimental Colours of the Irish Legion (Reverse).svg|jobbra|bélyegkép|200px|Az Ír Légió zászlaja, rajta a felirat: ''I. Napóleon, Franciaország császárának írországi légiója'']]
A [[pfalzi örökösödési háború]]ban mintegy 5000 ír harcolt a franciák mellett az angolok ellen. Az írek állásfoglalásának oka [[Anglia]] írországi uralma, amely igen gyakran az ír nép [[feudalizmus|feudális]], etnikai és vallási elnyomásával párosult. A francia uralkodó [[latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]] vallású volt és gyakran háborúzott Angliával.
Az ír ezredet a francia seregben [[1791]]-ben feloszlatták, ahogy a királyi sereg más egységeit is, hogy helyette megalakítsák az új francia forradalmi haderőt.
== A légió létrehozása ==
[[1798]]-ban részben a [[franciaország]]i események hatására Írországban republikánus felkelés tört ki, amit az angolok levertek és megtoroltak. Több ír forradalmár viszont Franciaországba menekült [[1802]]-ben, ahol folytathatták az angolok elleni szervezkedést. Közrejátszott ebben, hogy Napóleon a Brit-szigetek elfoglalására készült. Ennek nyomán létrehozták a ''Corps d'Irlande'' egységet, amely további 20 ezer fő felszerelésére elegendő ellátmányt kapott. A terv az volt, hogy az invázió kezdetekor partra szállnak Írországban és felkelést robbantanak ki, a felkelőket pedig ezekkel a fegyverekkel és ruházattal látják el, így osztva meg az angol hadsereg erőit.
Az ír légió hivatalosan [[1803]]. [[augusztus 31.|augusztus 31]]-én jött létre a [[bretagne]]-i [[Morlaix]]ban. Az egység alapítója és parancsnoka Napóleon ír nemzetiségű tábornoka [[Bernard MacSheehy]] volt. A szervezésből tevékenyen kivette részét [[Arthur O'Connor]], aki [[1802]]-ben emigrált Franciaországba. Az Anglia elleni inváziót [[Charles Pierre François Augereau]] tábornok vezette volna, ezért a légiót is az ő hadseregébe kívánták beosztani. De miután a [[finisterre-foki csata|finisterre-foki]] és trafalgari csaták után lehetetlenné vált az angliai hadjárat kivitelezése, ezért a franciáknak le kellett mondaniuk az írországi akcióról is. A francia hadsereg ettől kezdve elsősorban [[Közép-Európa|Közép-]] és [[Kelet-Európa]] hadszínterein küzdött, de a légió továbbra is helyén maradt és partvédelmi feladatokat látott el Franciaországban.
== A légió szervezete ==
A légió először csak egy könnyűgyalogsági zászlóaljból tevődött össze. A létszám ellenben fokozatosan emelkedett és rövidesen ezreddé szerveződött. Az összetétele változatos volt, mert tagjainak egy része Írországból érkezett, kiképzésre szoruló önkéntes volt, mások viszont az [[Brit Királyi Haditengerészet|angol flottától]] dezertált hivatásos katonák voltak. Az állomány feltöltésére olykor kirendeltek hozzájuk német és [[lengyelek|lengyel]] katonákat is. Fontos megjegyezni azonban, hogy az angoloknak jóval több ír nemzetiségű katonája volt, akik végig harcoltak Napóleon ellen, sőt több ír magas pozíciót töltött be a brit hadseregben.
[[1806]]-ban a légió [[Mainz]]ban állomásozott, amikor egy lengyel alakulat csatlakozott hozzá. Ennek nyomán a légió állományában 1500-an voltak lengyel nemzetiségűek és csak 200-an írek. A Mainzban szolgáló írek a [[Poroszország|porosz]] hadseregtől dezertáltak. Őket egykoron ugyanis az angol hadseregből adták kölcsön a porosz királynak.
Az ír légionáriusoknak saját zászlójuk volt és [[1805]] decemberében sasformájú hadijelvényt is kaptak, ami csakis a francia egységeknek lehetett. Az Ír Légió egyetlen olyan idegen katonai egység a napóleoni hadseregben, amely elnyert ilyen hadijelvényt. A katonák francia alapon létrehozott egyenruhát viseltek, annyi különbséggel, hogy az uniformisuk színe nem kék, hanem zöld volt, amely Írország nemzeti színe.
A légió teljes létszáma 2000 fő volt összesen. Az ezred legfőbb pártolója [[Henri Jacques Guillaume Clarke]] marsall volt, aki maga is ír nemzetiségű volt és családja hűen szolgálta a franciákat. Apja és rokonai már teljesítettek szolgálatot a forradalom előtti francia királyi hadsereg Dillon és Clare elnevezésű ír ezredeiben.
[[1811]] augusztusában a légiót átnevezték ''3e Regiment Etranger (Irlandais)''-re, amelynek jelentése ''Harmadik külföldi (írországi) ezred.'' Napjainkban is egyszerűen csak, mint ír ezredre hivatkoznak az alakulatra.
== A légió a háborúkban ==
Az Ír Légió kisebb hadműveletek után első komolyabb feladatát [[Spanyolország]]ban, a félszigeti háborúban vitte véghez. Részt vettek a májusi [[madrid]]i felkelés leverésében, azt követően a [[Kasztília és León|leóni]] [[Astorga]] bevételénél harcoltak a [[spanyolok]] ellen. Ez utóbbi csatában a légió egyik tisztjének, [[John Allen]] kapitánynak a szakaszában nagy hősiességéről tett tanúbizonyságot az egység dobosa, aki ráadásul mindkét lábát elvesztette a harcban. Áldozatáért elnyerte viszont a [[Becsületrend (Franciaország)|francia becsületrendet]].
A légiót [[1810]]-ben [[Portugália|Portugáliába]] vezényelték, ahol [[André Masséna]] marsall hadseregcsoportjához kerültek. Itt [[1811]]-ben az angolok és portugálok ellen vívott [[Fuentes de Oñoro]] melletti csatában tüntették ki magukat.
[[1809]]-ben az Ír Légió [[Hollandia|Hollandiában]] harcolt a [[walchereni hadjárat]]ban az angolok ellen, akik a németalföldi régió megszállására törekedtek. A Flushing (ma [[Vlissingen]]) mellett vívott csatában sok ír katona betegedett meg [[malária|maláriában]], sőt többen meg is haltak.
A légió utolsó jelentős szereplése a német fronton zajlott [[1813]]-ban, a [[hatodik koalíciós háború]]ban. [[Jacques-Pierre-Louis Puthod]] tábornok seregében harcoltak az írek az előre törő [[oroszok|orosz]] csapatok ellen a goldsbergi csatában, ahol nagy veszteség érte őket. A heves orosz lovassági támadások miatt Puthod négyszög alakzatba rendezte gyalogságát, így viszont a katonák könnyű célpontot jelentettek az ellenség ütegeinek és az oroszok heves ágyúzásának következtében 400 ír esett el. A második és lényegében megsemmisítő erejű csapást a [[csehország]]i [[Bóbr]] folyónál vívott ütközet jelentette. Puthod embereit a folyónál az oroszok bekerítették. Az írek a végsőkig kitartottak és amikor már minden lőszerük elfogyott megpróbáltak úszva átkelni a folyón. Többségük (1500 ember) elveszett, mivel a túlsó parton az oroszok szuronyrohamának estek áldozatul, vagy pedig a villámgyorsan mozgó [[kozákok]] kaszabolták le őket. A túlélők viszont megmentették a hadijelvényüket és visszatértek Franciaországba.
[[1814]]-ben a légió még részt vett a hollandiai [[Antwerpen]] ostromában, majd visszavonult [[Lille|Lillébe]], ahol Napóleon kapitulációjáig a helyén maradt.
Érdemei elismeréseként a légió tizenegy tisztje részesült a francia becsületrend kitüntetésében.
== A légió feloszlatása ==
Napóleon [[száz nap|száznapos uralma]] alatt még fennállt a légió, majd a végső ([[waterlooi csata|waterlooi]]) bukás után [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] elrendelte az egység feloszlatását. A légió zászlóját és jelvényét megsemmisítették.
== Irodalom ==
* Miles Byrne, Memoirs of Miles Byrne Vol 2 (1863) and Stephen McGarry, Irish Brigades Abroad (2013).
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Történelem||Napóleon|-|Franciaország|-}}
[[Kategória:Napóleoni háborúk]]
[[Kategória:Franciaország hadereje]]
[[Kategória:Írország hadereje]]