Óceánia forrásának megtekintése

[[Fájl:Pacific Culture Areas-es.svg|bélyegkép|300x300px|Óceánia [[etnológia|etnokulturális]] egységei (spanyol nyelvű térkép)]]
{{más|Óceánia (keresztnév)}}
'''Óceánia''', avagy a '''Csendes-óceáni térsége''' a [[Csendes-óceán]] [[sziget]]világának összességét, tágabb értelemben teljes területét jelenti. Geológiai értelemben a [[csendes-óceáni kéreglemez]]en fekszik, de azért nem tekintjük geológiai [[kontinens]]nek, mert túlnyomó többsége óceáni kéreg és nem kontinentális [[földkéreg|kéreg]]. Az óceáni szigeteken kívül hagyományosan ide sorolják [[Új-Guinea|Új-Guineát]] és [[Új-Zéland]]ot is, amelyek azonban az [[ausztrál–indiai kéreglemez]]hez tartoznak, kivéve Új-Zéland délkeleti csúcsát.
Társadalmi–politikai–kulturális értelemben [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliával együtt]] [[Ausztrália és Óceánia]] kontinens része.
== Főbb régiók ==
* [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]]
* [[Melanézia]] (ide sorolják [[Új-Guinea|Új-Guineát]] is)
* [[Mikronézia]]
* [[Polinézia]] ([[polinézek|polinéz]] őslakossága miatt esetenként [[Új-Zéland]]ot is ide sorolják)
* [[Új-Zéland]]
==Európai felfedezésének története==
A Csendes-óceán szigetvilága – Óceánia – Ausztráliával együtt sokáig, egészen a 18. század derekáig Földünk legismeretlenebb területei közé tartozott, pedig már a [[16. század]] elején elérték az európai utazók. 1513-ban a Panama-szoroson átkelő spanyol konkvisztádor, [[Vasco Núñez de Balboa ]] látta meg elsőnek a Csendes-óceánt, amit a spanyol király nevében birtokba vett és Mar del Surnak (Déli-tenger) nevezett el, mivel az az általa elért partvidéktől délre terjeszkedett. Ettől kezdve spanyol, portugál, holland, francia és angol tengerészek viszonylag gyakran elérték a hatalmas térség különböző részeit. Az első európai, aki átszelte vitorlásával a Csendes-óceánt (és ezt a nevet adta neki), a spanyol szolgálatban hajózó portugál [[Fernão de Magalhães|Magellán]] volt. Ő 1520. november 28-án érte el a Pacifikumot, ahogy a Csendes-óceán térségét szintén nevezik, Dél-Amerika déli csücske felől, és ezután anélkül, hogy közben földet ért volna, 1521 márciusában érte el a mikronéziai Mariana-, majd a [[Fülöp-szigetek]]et.{{refhely|Bodrogi|7. o.}}
A Magellánt követő portugál és spanyol tengerészek csaknem egy évszázadon át vezető szerepet játszottak az óceániai felfedező utazásokban. A spanyolok főleg arra törekedtek, hogy amerikai gyarmataik, Mexikó és a Fülöp-szigetek között rendszeres kapcsolatot hozzanak létre, részint pedig a mesés déli kontinens, a Terra Australis legendája vonzotta őket. A portugál [[Jorge de Menezes]] 1526-ban Új-Guineát fedezte fel, [[Yñigo Ortiz de Retez]] 1545-ben ugyanide ért el, abban a hitben, hogy a Terra Australis északi részére bukkant. A két fontos spanyol gyarmat, Mexikó és a Fülöp-szigetek közötti rendszeres összeköttetés biztosítása a spanyol [[Urbaneta]] érdeme, aki 1565-ben felfedezte az Egyenlítőtől északra az Amerika felé fújó nyugati szelek övezetét.{{refhely|Bodrogi|8. o.|azonos=B8}}
A 16. század második felében két felfedezőút járt jelentős, bár nem hasznosított eredményekkel. A spanyol [[Álvaro de Mendaña de Neira]] a [[peru]]i [[Callaó]]ból elindulva, 1567-ben a Terra Australist keresve a [[Salamon-szigetek]]et fedezte fel, majd e szigetek újbóli keresésére indulva, 1595-ben a [[Marquises-szigetek]]et. [[Pedro Fernandes de Queirós]] és [[Luís Vaz de Torres]] több polinéziai és melanéziai szigetet, továbbá az Ausztráliát és Új-Guineát elválasztó Torres-szorost fedezték fel, de útjuk jelentőségét nem igazán ismerték fel. A portugál-spanyol felfedezők és ekkoriban [[perszonálunió]]ban lévő államaik azonban nemzetközi politikai okok miatt titokban tartották eredményeiket, amelyek általában egyébként is meglehetősen pontatlanul adták meg a felfedezett földek helyét.{{refhely|azonos=B8}}
A spanyol és portugál nagyhatalmi állás megszűnésével Óceániában is véget ért az általuk fémjelzett felfedező korszak. A [[17. század]] első felében holland hajók vették át az e vizek feletti uralmat. Ők az általuk Kelet-Indiának nevezett mai [[Indonézia|Indonéziában]] kiépített támaszpontjaikról kiindulva kutatták ezeket az óriási térségeket. Érdeklődésük középpontjában ugyancsak a Terra Australis állott. Azonban az általuk Új-Hollandiának elnevezett Ausztrália nyugati partjairól készített jelentéseik kopár, terméketlen, szegényes tájakról számoltak be, és ezért a hollandok, akiket ebben az időben amúgy is túlságosan lekötött gazdag indonéziai gyarmataik kiaknázása, nem kívánták azokat birtokba venni. 1642-ben és 1644-ben [[Abel Janszoon Tasman]] vezetésével még egy expedíciót indítottak, melynek során Van Diemensland (a későbbi [[Tasmania]]), [[Új-Zéland]], a Tonga-, Fiji-, továbbá a Bismarck-szigetcsoport felfedezésére került sor, mivel azonban Tasman jelentései sem voltak biztatóak, a hollandok nem finanszírozták tovább a kutatásokat.{{refhely|Bodrogi|9. o.|azonos=B9}}
A holland felfedezések sorsa is túlnyomórészt a feledés lett, és a 18. század második feléig, [[James Cook]] és a francia felfedezők útjaiig alig történt valami e távoli vizeken. Csak [[William Dampier]], a kalandos életű angol felfedező járta be 1679-1711 között a szigetvilágot és az amerikai partokat, 1721-1722-ben pedig a holland [[Jakob Roggeveen]] fedezte fel a [[Húsvét-sziget]]et és érintette Samoát, Új-Britanniát és Új-Guineát.{{refhely|azonos=B9}}
Az Európában kitört [[hétéves háború]] (1756-1763) az első lett a világtörténelemben, ami egyidejűleg folyt Európában és a gyarmatokon, és amelynél az európai hadszíntér történései a gyarmatok sorsát is meghatározták. A harcok Európán kívül Észak-Amerikában és Indiában is folytak. Anglia erős flottája révén kivívta a győzelmet. A párizsi béke (1763) Franciaországot megfosztotta észak-amerikai gyarmataitól, és Indiában is biztosította az angol hegemóniát. Spanyolország ugyancsak területeket veszített, így 1763-ra Anglia lett a világ legnagyobb gyarmati hatalma. A meggyengült Franciaország azonban revánsra vágyott, csak a kedvező alkalomra várt, hogy új gyarmatok után kutatva, illetve a régiek visszaszerzése érdekében, ismét megjelenjen a világ távoli részein, és megrendítse az angol gyarmatbirodalmat.{{refhely|azonos=B9}}
Az angolok is újabb és újabb területek meghódítására és gyarmatosítására törekedtek. Így indult meg az angol-francia vetélkedés Óceánia birtokbavételéért, s így vált a 18. század második fele angol-francia periódussá Óceánia felfedezéstörténetében.{{refhely|Bodrogi|10. o.|azonos=B10}}
A térségbe küldött első angol expedíció 1764-1766-ban [[John Byron]] parancsnoksága alatt felfedezte a [[Kiribati|Gilbert-szigetek]]et és a [[Tokelau-szigetek]]et. 1766-1768-ban a második angol déltengeri expedíció [[Samuel Wallis]] irányításával a [[Társaság-szigetek]]et fedezte fel újból és szállt partra Tahitiben. Ugyanezekben az években jutott el a francia [[Louis Antoine Bougainville]] Tahitibe és fedezte fel ismét Mendaña feledésbe merült [[Salamon-szigetek|Salamon-szigeteit]] és az [[Vanuatu|Új-Hebridák]]at.{{refhely|azonos=B10}}
Az 1768-1771-es [[James Cook első útja|harmadik angol dél-tengeri expedíció]] parancsnoka aztán [[James Cook]] lett, aki hátralévő életét Óceánia kutatásának szentelte és megalapozta a térség földrajzáról, néprajzáról, természetrajzáról szerzett modern ismereteinket.{{refhely|azonos=B10}}
== Óceánia országai ==
{{Bővebben|Ausztrália és Óceánia országai}}
=== Független államok ===
* {{Fidzsi-szigetek}}
* {{Kiribati}}
* {{Marshall-szigetek}}
* {{Mikronézia}}
* {{Nauru}}
* {{Palau}}
* {{Pápua Új-Guinea}}
* {{Salamon-szigetek}}
* {{Szamoa}}
* {{Tonga}}
* {{Tuvalu}}
* {{Új-Zéland}}
* {{Vanuatu}}
=== Függő és társult területek ===
* {{Zászló|Amerikai Szamoa}} [[Amerikai Szamoa]] ([[Amerikai Egyesült Államok|USA]])
* [[Kép:Flag of Chatham Islands.svg|22px|keret|Chatham-szigetek]] [[Chatham-szigetek]] ([[Új-Zéland]])
* {{Zászló|Cook-szigetek}} [[Cook-szigetek]] (Új-Zéland társult állama)
* {{Zászló|Északi-Mariana-szigetek}} [[Északi-Mariana-szigetek]] (az USA társult állama)
* {{Zászló|Francia Polinézia}} [[Francia Polinézia]] (Franciaország)
* {{Zászló|Guam}} [[Guam]] (USA)
* {{Zászló|Midway-szigetek}} [[Midway-szigetek]] (USA)
* {{Zászló|Niue}} [[Niue]] (Új-Zéland társult állama)
* {{Zászló|Norfolk-sziget}} [[Norfolk-sziget]] (Ausztrália)
* {{Zászló|Pitcairn-szigetek}} [[Pitcairn-szigetek]] (Egyesült Királyság)
* {{Zászló|Tokelau-szigetek}} [[Tokelau-szigetek]] (Új-Zéland)
* [[Kép:Flag of FLNKS.svg|22px|keret|Új-Kaledónia]] [[Új-Kaledónia]] (Franciaország)
* {{Zászló|Wallis és Futuna}} [[Wallis és Futuna]] (Franciaország)
=== A területen kívüli országok szerves területei ===
* {{Zászló|Indonézia}} [[Nyugat-Új-Guinea|Pápua]] (Indonézia része)
* {{Zászló|Hawaii}} [[Hawaii]] (az USA tagállama)
* {{Zászló|Húsvét-sziget}} [[Húsvét-sziget]] ([[Chile]])
=== Lakatlan külterületek ===
Ausztrália:
* {{Zászló|Ausztrália}} [[Ashmore- és Cartier-szigetek]]
* {{Zászló|Ausztrália}} [[Korall-tengeri-szigetek]]
Amerikai Egyesült Államok:
* {{Zászló|Egyesült Államok}} [[Baker-sziget]]
* {{Zászló|Egyesült Államok}} [[Howland-sziget]]
* {{Zászló|Egyesült Államok}} [[Jarvis-sziget]]
*  [[Johnston-atoll]]
* {{Zászló|Egyesült Államok}} [[Kingman-zátony]]
* {{Zászló|Palmyra-atoll}} [[Palmyra-atoll]]
* {{Zászló|Wake-sziget}} [[Wake-sziget]]
Franciaország:
* {{Zászló|Franciaország}} [[Clipperton-sziget]]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*{{hely|Földrajzi világatlasz}} {{cite book|title=Földrajzi világatlasz|publisher=Cartographia Kft.|year=2004|id={{ISBN|963-352-570-5}} CM}}
*{{hely|Bodrogi}}{{CitLib|szerző=James Cook |cím=Utazások a világ körül|kiadás= |hely=Budapest |kiadó=Osiris|év=2002 |isbn=963 389 323 2|fejezetszerző=[[Bodrogi Tibor]] |fejezetcím=Bevezetés}}
== További információk ==
{{Commonskat-natúr|Oceania}}
{{Kontinensek}}
{{Régiók}}
{{Oceania}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Földrajz}}
[[Kategória:Óceánia| ]]