Újbakóca forrásának megtekintése

{{Horvát település infobox
|név            = Újbakóca
|helyi név           = Nova Bukovica
|kép                 =
|képméret            =
|képaláírás          =
|címer               =
|zászló              =
|embléma1            =
|embléma1aláírás     =
|embléma1méret       =
|embléma2            =
|embléma2aláírás     =
|embléma2méret       =
|mottó               =
|becenév             =
|megye               = Verőce-Drávamente
|község              = Újbakóca
|rang                = falu
|kerületei           =
|alapítás éve        =
|alapítás éve forrás =
|polgármester =
|jegyző              =
|irányítószám        = 33518
|körzethívószám      = (+385) 33
|testvértelepülései  =
|népsűrűség          =
|népsűrűség forrás   =
|tengerszint feletti magasság = 130
|terület             = 20,18
|szélességi fok      = 45
|szélességi ívperc   = 39
|szélességi ívmásodperc = 40
|hosszúsági fok      = 17
|hosszúsági ívperc   = 46
|hosszúsági ívmásodperc = 20
|szöveg pozíciója    =
|weboldal            = www.novabukovica.hr/
}}
'''Újbakóca''' ({{ny-hr|Nova Bukovica}}) falu és [[község]] (općina) [[Horvátország]]ban [[Verőce-Drávamente megye|Verőce-Drávamente megyében]].
== Fekvése ==
[[Verőce (Horvátország)|Verőcétől]] légvonalban 35, közúton 39&nbsp;km-re délkeletre, Szalatnoktól 7&nbsp;km-re délkeletre, Nyugat-[[Szlavónia|Szlavóniában]], a [[Podravina|Drávamenti-síkság]] szélén, a [[Papuk]]-hegység északi lábánál, a Varasdot Eszékkel összekötő 2-es számú, Drávamenti főút mentén, Kozice és Szentmiklós között fekszik.
== A község települései ==
A községhez Újbakócán kívül közigazgatásilag [[Alsóbakóca]], [[Bjelkovac]], [[Brezik (Újbakóca)|Brezik]], [[Bukovački Antunovac]], [[Dobrović]], [[Gornje Viljevo]] és [[Miljevci (Újbakóca)|Miljevci]] települések tartoznak.
== Története ==
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a [[bronzkor]] óta lakott volt. A település Raholca felőli végén a „Sjenjak“ nevű lelőhelyen 1997 és 2000 között Kornelija Minichreiter vezetésével régészeti feltárás zajlott. A 2-es számú főúttól északra fekvő, mezőgazdasági művelésű területet 3500 négyzetméreten tárták fel. Ennek során az [[i. e. 2. század]] második felétől az [[i. e. 1. század]]ig lakott, a [[La Tène-kultúra|latén kultúrához]] tartozó késő bronzkori és kora [[vaskor]]i település maradványait tárták fel. A több mint 1200 lelet között számos kerámia töredék, házak alapjai, bronzból, vasból, borostyánból és üvegből készített tárgy került elő. A lelőhelyen 2007-ben tovább folytatódtak az ásatások, melyek máig sem fejeződtek be teljesen. Az újabb ásatások legértékesebb lelete egy ritka kelta ezüstpénz volt.
A középkorban a Bakóca nevű település volt a helyén. Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemplomát [[1334]]-ben említi pápai tizedjegyzék ''„Item ecclesia sanctorum Cosme et Damiani de Boeoucha”'' alakban.<ref name=buturac>{{cite web |url=https://www.scribd.com/document/368568618/Buturac-Popis-srednjovjekovnih-župa-zagrebačke-županije-pdf|title= Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine|accessdate=20180527|last=Buturac |first=Josip|publisher=Starine JAZU, 59/1984}}{{hr}}</ref> [[1501]]-ben említik Balázs nevű plébánosát, Pál nevű terciáriusát, valamint Jakab és György nevű prebendáriusait.<ref name=buturac /> ''(„Blasius plebanus de Bakocza. Paulus terciarius ibidem. Jacobus, Gregorius prebendarii. Alter Gregorius prebendarius, et capellanus pauper.”)'' Bakóca középkori vára a mai Újbakóca központjában, a mai plébániatemplomtól északra, a plébánia udvarán állt. A felszínen csak a központi platót övező sánc maradványai láthatók. A faluról készített légifelvételen jól kivehető a kör alaprajzú vár központi része, az egykori várárok és a sánc sötétebb elszíneződésű nyoma. A középkori templom a vár és a sánc között állt. Alapfalait 1904-ben az új templom építésekor kiásták, eszerint 24 méter hosszú volt. [[1543]]-ban török kézre került a vár és a település, melynek eredeti lakossága elmenekült.
A ma Újbakócához tartozó Felsőbakóca település a [[16. század]] végén, vagy a [[17. század]] elején keletkezett pravoszláv vlachok betelepítésével,<ref>[https://issuu.com/mesicbooks/docs/ive_ma__uran_-_popis_naselja_i_stan/5  Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 21. oldal.]</ref> akik a török uralom idején a környező földeket művelték meg. Az [[1660]]-as egyházlátogatás a középkori templomot romokban találta, hívei szétszéledtek. A történeti források szerint 40 háztartás volt a településen. A térség [[1684]]-ben szabadult fel a török uralom alól, de a lakosság részben helyben maradt. Felsőbakóca [[1698]]-ban Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában ''„pagus Bukovicza Superior”'' néven 10 családdal szerepel.<ref name=mazuran>{{cite web |url=https://issuu.com/mesicbooks/docs/ive_ma__uran_-_popis_naselja_i_stan/5|title= Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine|accessdate=20190127|last=Mažuran |first=Ive|publisher=Academia Scientiarum et Artium Slavorum Meridionalium, 1966}}{{hr}}</ref>
Újbakóca, ahogyan a neve is mutatja csak később, a [[18. század]]ban keletkezett Felsőbakócától északnyugatra. [[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Nova Bukovicza”'' néven találjuk. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Bukovicza (Nova)”'' néven szerepel.<ref name="Lipszky">[https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu  Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 85. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Bukovicza (Nova, Uj)”'' néven 96 házzal, 322 katolikus és 268 ortodox vallású lakossal szerepel. Felsőbakócát ''„Bukovicza (Gorna, Sup.)”'' néven ugynaitt 59 házzal, 28 katolikus és 266 ortodox vallású lakossal találjuk.<ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 63. o. Buda, 1829.]</ref>
[[1857]]-ben 495, [[1910]]-ben 1373 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 67%-a horvát, 13%-a német, 10%-a szerb, 6%-a magyar anyanyelvű volt. [[Verőce vármegye]] Szalatnoki járásának része volt. Az [[első világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosságot elűzték. Az 1960-as évektől fogva a fiatalok elvándorlása miatt a lakosság száma folyamatosan csökken. Gornja és Nova Bukovicát [[1981]]-ben egyesítették. 1991-ben lakosságának 87%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 802 lakosa volt.
== Lakossága ==
{| class="wikitable" style="margin: 0.5em auto; text-align: center;"
|-
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
|-
| 495 || 792 || 762 || 1.067 || 1.225 || 1.373 || 1.453 || 1.520 || 1.535 || 1.529 || 1.423 || 1.354 || 1.112 || 1.070 || 872 || 802
|-
|}
== Nevezetességei ==
*A [[Nagyboldogasszony]] tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomának<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-4543 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4543.]</ref> elődje középkori eredetű, már 1334-ben említi a pápai tizedjegyzék. Az a templom még Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére volt szentelve. 1778 és 1786 között új templomot építettek részben a régi templom, részben a középkori vár anyagából. 1812-ben megalapították a helyi plébániát, ezzel a templom plébániatemplom rangjára emelkedett. Ez 1904-ig szolgált istentiszteletek tartására. 1904 és 1907 között építették fel a falu akkori kegyura Pejácsevich gróf anyagi támogatásával és a falu híveinek fizikai munkájával mai neogótikus templomot. A templom építésze Herman Borchard volt. A templom egyhajós épület. A szentélyben található főoltáron középen az égbe emelkedő Szűz Mária, kétoldalt Szent Cirill és Metód szobrai állnak. A bal oldali mellékoltár a Háromkirályok, a jobb oldali Szent Anna tiszteletére van szentelve. Az orgona Csehországban készült. Különösen értékesek a keresztút képei, melyek Josip Kaplan zágrábi mester munkái 1923-ból. a toronyórát 1938-ban készítette Ivan Zelenko eszéki mester. A templom szolgálatát az 1960-as évektől 2007-ig a diakovári keresztes nővérek látták el. Az épület legutóbbi felújítása 2015-ben kezdődött.
*A templomtól északra, a plébánia terjedelmes udvarán állt a középkorban Bakóca vára.<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-6434 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6434.]</ref> A várból mára falak nem maradtak, a romokat a templom és a plébánia építéséhez hordták el. A várhely a központi platóból és a körülötte emelt mesterséges sáncból áll. A sánc északnyugatról a plató délkeleti oldaláig, míg az északkeleti oldalon a plébánia épületéig húzódik. A várhelytől délnyugatra és nyugatra található szántóföldön sok középkori és történelem előtti apró kerámiatöredék került elő. A vár a település legmagasabban fekvő részén állt, ahonnan az egész környező vidéket be lehetett látni.
*A település központjától keletre körülbelül 1 km-re, egy magas gerincen található a Sjenjak régészeti lelőhely. Északról a Szalatnok-Eszék vasút, keletről a Topoljak vagy Dugi potok patak, nyugaton pedig a Papuk-hegység északi részének lejtői határolják. A lelőhelyet 1976-ban fedezték fel, 1997 óta szisztematikusan vizsgálták, és dokumentálták az [[urnamezős kultúra]] településének (i. e. 11 - i. e. 8. század), valamint a [[La Tène-kultúra]] településének (i. e. 2. - i. e. 1. század) maradványait. Az idősebb település a Drávamenti-síkság késő [[bronzkor]]i településhálózatához tartozik, leletanyaga pedig a Horvátország középső részén, Kelet-Szlavóniában és Közép-Európában található hasonló korú településekkel rokon.<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-3075 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3075.]</ref>
== Kultúra ==
A KUD „Lipa” Nova Bukovica kulturális és művészeti egyesületet 2013-ban alapították. Az egyesületnek, mely mintegy ötven tagot számlál jelenleg öt szekciója működik, gyermek és felnőtt folklór, gyermek és felnőtt színjátszó, valamint kézimunka csoport.
== Oktatás ==
A település első iskolája [[1868]]-ban nyílt meg, 1880-tól négyosztályos iskolaként működött. Az intézmény 1968-ban vette fel Vladimir Nazor nevét. Az 1970/71-es tanévben egy tűzvész az épület nagy részét használhatatlanná tette. 1983-ban a szentmiklósi iskolához csatolták, 1994-ben újra önálló lett. 2009 és 2013 között felépült az iskola új, korszerű épületszárnya.
== Sport ==
Az NK Zrinski Nova Bukovica labdarúgóklubot [[1933]]-ban alapították.
== Egyesületek ==
*A DVD Nova Bukovica – Brezik önkéntes tűzoltóegyesületet 1904-ben alapították. Az egyesületnek ma 30 aktív tagja van. 75 fiatal és 190 támogató is tagja az egyesületnek.
*A helyi informatikai és technikai egyesületet 2009-ben alapították. Célja többek között az informatikai és a hozzá kapcsolódó technológiák fejlesztése.
*A „Bukovica u srcu” nőegylet mintegy 40 tagot számlál. A kulturális örökség őrzésére, a régi plébániaépületben elhelyezett falumúzeum, valamint az idősek gondozására alakult.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*[http://www.novabukovica.hr A község hivatalos honlapja] {{hr}}
*[https://web.archive.org/web/20190104231050/https://mapire.eu/en/map/europe-18century-firstsurvey/?bbox=1951743.080816859,5735161.957137253,1971005.2119447235,5742805.65996577&layers=osm,163,165 Az első katonai felmérés térképe]
*[https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf  Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.] {{Wayback|url=https://snv.hr/file/attachment/file/skiljan-zapadna-slavonija.pdf |date=20200925030057 }} {{ISBN|9789537442071}}{{hr}}
*[http://www.radioslatina.hr/nova-bukovica-nasli-srebrni-keltski-novcic-iz-1-stoljeca-krista/ Radioslatina.hr: Nova Bukovica: Našli srebrni keltski novčić iz 1. stoljeća prije Krista] {{hr}}
*[http://www.iarh.hr/hr/tereni/nova-bukovica-sjenjak/ Iarh.hr: Tereni: nova Bukovica-Sjenjak] {{Wayback|url=http://www.iarh.hr/hr/tereni/nova-bukovica-sjenjak/ |date=20190129010451 }} {{hr}}
*[http://www.academia.edu/5341334/Tkal%C4%8Dec_T._Rekognosciranje_srednjovjekovnih_gradi%C5%A1ta_na_podru%C4%8Dju_bilogorskog_kraja_i_Zapadne_Slavonije_2011._g._Field_survey_of_the_mediaeval_earthen_fortifications_in_Bilogora_region_and_the_Western_Slavonia_during_2011_Annales_Instituti_Archaeologici_VIII_Zagreb_2012._115-127 Academia.edu: Tkalčec, Tatjana.: Rekognosciranje srednjovjekovnih gradišta na području bilogorskog kraja i Zapadne Slavonije 2011. g.] {{hr}}
== További információk ==
*[http://www.tzvpz.hr/ A megye turisztikai irodájának honlapja] {{hr}}
*[http://juzpuvpz.hr/wp-content/uploads/2018/05/v-1_polazistaNovaBukovica.pdf A község rendezési terve] {{hr}}
{{Verőce-Drávamente megye közigazgatása}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
[[Kategória:Verőce-Drávamente megye települései]]