Žeževica forrásának megtekintése

{{Horvát település infobox
|név                 = Žeževica
|helyi név           =
|kép                 = Žeževica 01.jpg
|képméret            =
|képaláírás          = Žeževica látképe
|címer               =
|zászló              =
|embléma1            =
|embléma1aláírás     =
|embléma1méret       =
|embléma2            =
|embléma2aláírás     =
|embléma2méret       =
|mottó               =
|becenév             =
|megye               = Split-Dalmácia
|község              = Šestanovac
|rang                = falu
|kerületei           =
|alapítás éve        =
|alapítás éve forrás =
|polgármester        =
|jegyző              =
|irányítószám        = 21250
|körzethívószám      = (+385) 21
|testvértelepülései  =
|népsűrűség          =
|népsűrűség forrás   =
|tengerszint feletti magasság = 388
|terület             =
|szélességi fok      = 43
|szélességi ívperc   = 27
|szélességi ívmásodperc = 0
|hosszúsági fok      =16
|hosszúsági ívperc   = 56
|hosszúsági ívmásodperc = 20
|szöveg pozíciója    =
|weboldal            =
}}
'''Žeževica''' [[falu]] [[Horvátország]]ban [[Split-Dalmácia megye|Split-Dalmácia megyében]]. Közigazgatásilag [[Šestanovac]]hoz tartozik.
== Fekvése ==
[[Split]]től légvonalban 40, közúton 61&nbsp;km-re keletre, [[Makarska|Makarskától]] légvonalban 18, közúton 38&nbsp;km-re északnyugatra, községközpontjától 3&nbsp;km-re keletre a dalmát Zagora területén, egy hegyvonulat által kettéosztott karsztos fennsíkon fekszik. A fennsík déli része valamivel alacsonyabb fekvésű, mint az északi rész. A településen áthaladó út nyugat felé a 39-es számú főútba, míg keleti irányban a Grabovac irányában a 62-es számú főútba csatlakozik. A térség látképe felett a hegyes Orje nevű részen álló plébániatemplom uralkodik.
== Története ==
Az ember itteni korai jelenlétéről számos régészeti lelet tanúskodik. Újkőkori régészeti lelőhely Orje neolitikumi vára a település közelében. A vaskor emléke Trbotor<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-6944 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6944.]</ref> várának romja Žeževica mellett. Az első ismert itt élt nép az [[illírek]] egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A rómaiak csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az [[i. e. 156]]. évtől egészen [[9]]-ig tartottak. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak [[378]]-ig a nagy [[népvándorlás]]ig tartott. Az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A római korból néhány pénzérme maradt fenn a település területén. A mai horvátok ősei a [[7. század]]ban (626 körül) az avar hódítás után érkeztek ide. Az ő emléküket őrzi a Strigovon talált karoling kori kard. A [[Horvát Királyság]] uralma a [[10. század]] első felétől kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a [[12. század]] elején a magyar királyok fennhatósága alá került.
A [[14. század]]ban területe a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott, melyet [[1376]]-ban egy birtokper kapcsán említenek először. Ebben az időszakban a Nenadićok voltak a térség urai, akik [[1382]]-ben [[I. Tvrtko bosnyák király]]tól kapták adományként. A [[15. század]] első felében e terület gyakran volt színtere a horvát és bosnyák hadak, illetve a Velencei Köztársaság közötti összecsapásoknak. [[1408]]-ban Ostoja bosnyák király a Radivojević testvéreknek adta. [[1420]]-ra egész Dalmácia a [[Velencei Köztársaság]] uralma alá került. [[1463]]-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd [[1471]]-re ez a terület is az [[Oszmán Birodalom]] fennhatósága alá került. A lakosság nagy része délre a tengermellékre, főként Poljica, Kaštel és a Brać-sziget környékére menekült. Kreševo, Katuni és Žeževica területe többször volt a horvátok és a velenceiek véres törökellenes támadásainak színtere. [[1572]]-ben a poljicai születésű Ugrinović püspök török ellenes felkelést robbantott ki, melynek során rövid időre a térség velencei kézre került. [[1573]]-ban azonban már újra török kézen volt és a török hadak végigpusztították vidékét. Az [[1699]]-es [[karlócai béke]] északi részét török kézen hagyta, míg a déli rész velencei uralom alá került. Gornja Žeževica végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró [[pozsareváci béke|pozsareváci békével]] [[1718]]-ban történt meg. Ezután a falu a duarei, vagy másképpen zadvarjei plébánia területéhez tartozott, de a [[18. század]]tól saját káplánja volt, aki az anyakönyveket is vezette. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. [[1806]]-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után [[1813]]-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 740, 1910-ben 1295 lakosa volt. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A helyi plébániát [[1941]]-ben alapították. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 350 lakosa volt.
== Lakosság ==
{| class="wikitable" style="margin: 0.5em auto; text-align: center;"
|-
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
|-
| 740 || 1.216 || 837 || 1.241 || 1.171 || 1.295 || 1.460 || 1.374 || 1.281 || 1.068 || 1.019 || 957 || 652 || 608 || 461 || 350
|-
|}
== Nevezetességei ==
*[[Szent György]] vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-5933 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5933.]</ref> az orjei településrészen, egy szép fekvésű magaslaton található. A templomot [[1754]]-ben faragott kövekből építették, felszentelését 1768. június 9-én Garagnin érsek végezte, aki a templom búcsúnapjának október 28-át, Szent Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepét rendelte. A felszentelést megörökítő kőlap a templom homlokzatába volt befalazva. Az 1935-ös felújítás során olyan súlyosan megsérült hogy el kellett távolítani. Helyére 2001-ben az akkori plébános Matko Džaj készíttetett azonos feliratú táblát. A templom kezdetben a mainál kisebb volt. Legrégebbi része a mai hajó közepét alkotja. 1935-ben az isztriai születésű Pavol Franchini tervei szerint jelentősen bővítették. Ekkor épült meg a mai szentély és a homlokzat felé elő rész. A homlokzat közepén látható a piramis záródású harangtorony, melyben három harang található. A templomnak három, kőből és márványból készített oltára van. A főoltáron Szent György olajjal vászonra festett képe látható. A főoltár előtti szembemiséző oltár fából van faragva, a spliti Andre Kukoč munkája. A mellékoltárok a Kármelhegyi boldogasszony és Szent Rókus tiszteletére vannak szentelve, rajtuk a szentek szobraival. A hajó falán Szent Balázs, Szűz Mária és Szent József szobrai találhatók. Az épületet 1982-ben teljesen felújították. A hajó feletti tetőt alumínium lemezekkel, a szentélyt rézzel fedték. A diadalív mozaikképei és a festett üvegablakok Andre Kukoč munkái.
*A templomudvar északi oldalán található a Lourdes-i Szűzanya kápolnája, melyet 1997-ben építtetett Ante Karoglan plébános. A kápolna barlangbelsőt ábrázol, oltára felett a Szűzanya, alatta pedig Szent Bernadett szobrával. A kápolna közelében található kőkeresztet is a kápolna építésének évében emelték felirata szerint hálából, hogy a honvédő háborúban a plébánia területéről senki sem esett el. A kápolna közelében Szent II. János Pál pápa és boldog Alojzije Stepinac mellszobrai láthatók.
*Bolčići nevű településrészén fennmaradt egy a tájegységre jellemző, nyitott udvar köré épített lakó- és gazdasági épületegyüttes. Az U alakú elrendezés egymásra támaszkodó, összeépített épületekből áll. A komplexum helyi, szabálytalanul faragott, különböző méretű kőtömbökből épült, gondosan összeillesztve, vékony kötőanyaggal összekötve és sorokba rendezve. Az építés módja a helyi építők ügyességét dicséri.<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-5979 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5979.]</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*[http://www.opcina-sestanovac.hr Šestanovac község weboldala] {{hr}}
*[http://www.smn.hr/katuni-kresevo A split-makarskai érsekség honlapja] {{hr}}
{{Split-Dalmácia megye}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
{{DEFAULTSORT:Zezevica}}
[[Kategória:Split-Dalmácia megye települései]]