941-es tervszámú tengeralattjáró forrásának megtekintése

{{Hajó infobox
| név = Projekt 941
| kép = Typhoon3.jpg
| képméret = 250px
| képaláírás =
| hajótípus = ballisztikusrakéta-hordozó atommeghajtású tengeralattjáró
| üzemeltető = [[Fájl:Naval Ensign of the Soviet Union (1950-1991).svg|20px|A Szovjet Haditengerészet zászlaja|border]] [[Szovjet Haditengerészet]]<br />[[Fájl:Naval Ensign of Russia.svg|20px|Az Orosz Haditengerészet zászlaja|border]] [[Orosz Haditengerészet]]
| hajóosztály =
| építő = [[Északi Gépgyár]] ''(Szevmas)''
| megrendelés = 7 darab, ebből 2009-ben 1 volt aktív szolgálatban
| ára =
| építés kezdete =
| vízrebocsátás =
| szolgálatba állítás = 1981. december 12.
| szolgálat vége = 2009-2011
| sorsa = Leváltja a [[Borej osztály]]
| vízkiszorítás = felszínen 23 200 t<br /> merülésben 48 000 t
| hossz = 170 m (TK–208, TK–202, TK–13)<br /> 172,6 m (TK–12, TK–17) <br /> 173,1 m (TK–20)
| szélesség = 23,3 m
| árbocmagasság = 17 m
| merülés = 11 m
| maximális merülési mélység = 400 m
| végzetes merülési mélység = 600 m
| hajtómű = 2 db OK–650B [[nyomottvizes reaktor]] egyenként 190 [[MW]] teljesítménnyel, 2 db VV-típusú 37 MW-os gőzturbina, amely egy-egy 5,40 m átmérőjű hétlapátos hajócsavart hajt meg
| teljesítmény = 100 000 [[LE]]
| sebesség = TK–13: 28 csomó (51,9 km/h) merülésben<br />
TK–17: 26,6 csomó (49,3 km/h) merülésben<br />
TK- : 27,1 csomó (50,2 km/h) merülésben<br />
13 - 14 csomó (24-26 km/h) a felszínen
| hatótávolság = 120-180 nap a tengeren
| fegyverzet = 1× [[9K38 Igla]] / [[9K310 Igla–1]] [[légvédelmi rakéta]]-rendszer <br />
* 2 db 650 mm-es torpedóvető cső
* 4 db 533 mm-es torpedóvető cső
* 20 db [[R–39]] ballisztikusrakéta-indító
| legénység = őrjáratban: 168 <br />
(TK-17 és TK-20: 171) <br />
maximum: 179
}}
::''Ez a szócikk a NATO-kód szerinti Typhoon-osztályról szól.''
A '''941-es tervszámú tengeralattjáró''' ([[NATO-kód]]ja: ''Typhoon osztály'', magyarosan: ''Tájfun osztály)'' szovjet gyártású [[ballisztikusrakéta-hordozó atommeghajtású tengeralattjáró]].  A típus a világ legnagyobb tengeralattjárója, hossza meghaladja a 170 métert, szélessége a 22 métert, vízkiszorítása merüléskor a 48&nbsp;000 tonnát. Az osztályból hat példányt építettek, 2009 elején már csak egy példány állt aktív szolgálatban, a Typhoon-osztályt várhatóan lecserélő [[Borej osztály]] által szállítandó [[R–30 Bulava|3M30 Bulava]] rakéta tesztelésére.<ref>{{en}} [http://thebulletin.metapress.com/content/d41x498467712117/fulltext.pdf Russian nuclear forces, 2007]{{Halott link|url=http://thebulletin.metapress.com/content/d41x498467712117/fulltext.pdf |date=2022-01 }}</ref>
A Typhoon osztályt várhatóan leváltó Borej osztály első tagját, a ''Jurij Dolgorukij''-t már vízre bocsátották. A 170 méter hosszú, 10 méter átmérőjű és merüléskor 17&nbsp;000 tonna vízkiszorítású tengeralattjáró legalább 25 csomós (46&nbsp;km/h) csúcssebességre képes, fedélzetén 130 emberrel és Bulava ballisztikus rakétákkal.
A Typhoon-osztály maradék két hajója, a TK–17 és a TK–20 sorsa még ismeretlen. Elképzelhető, hogy ezeket később szintén átépítik Bulava rakéták hordozására, vagy pedig [[robotrepülőgép]]-hordozóvá alakítják.
== Története ==
Az 1970-es évek elején az [[Amerikai Egyesült Államok]] egy ambiciózus ballisztikusrakéta-fejlesztési programba kezdett, melynek célja egy legalább 7000&nbsp;km hatótávolságú, szilárd hajtóanyagú, tengeralattjáróról indítható rakéta volt. Az új [[Trident (rakéta)|Trident]] ballisztikus rakéta hordozására létrehozták az [[Ohio osztály]]ú tengeralattjárót, amely 24 rakétát tudott szállítani. A típusból megrendelt 34 hajóból végül 18 készült el. Az új Ohio osztály képességei messze meghaladták a [[Yankee-osztályú tengeralattjáró|Yankee]] és a [[Delta-osztályú tengeralattjáró|Delta osztályú]] szovjet rakétahordozók képességeit, ezért a fenyegetésre válaszul a szovjet vezetés új típusú tengeralattjáró kifejlesztését határozta el.
A hajó harcászati-műszaki paramétereit 1972 decemberében határozta meg a szovjet katonai vezetés. Egy évvel később, 1973. december 19-én a projektet kormányhatározatban elfogadták, és egy új rakéta kifejlesztését is eldöntötték. A tengeralattjáró kifejlesztésével a [[CSZKB Rubin|Rubin]] tervezőirodát bízták meg, a tervezést [[Szergej Nyikityics Kovaljov|Szergej Kovaljov]] főkonstruktőr irányította. A 3M65, 3M20 és 3R65 [[GRAU-kód]]ú rakéták tervezését 1973-ban kezdték el az [[Makejev Állami rakétaközpont|SZKB‑385]] tervezőirodában.
[[Fájl:Марка России 2006г №1081-Тяжелый атомный подводный крейсер с баллистическими ракетами проекта 941.jpg|thumb|left|200px|Projekt 941 atommeghajtású tengeralatti rakétahordozó nehézcirkáló - az orosz flotta századik évfordulójára kibocsátott bélyegen (2006)]]
A tengeralattjáróval szemben támasztott feltételrendszer eközben tovább fejlődött. Az új tengeralattjárónak a [[Jeges-tenger]] helyenként 2,5 méteres vastagságot meghaladó jégrétegeit is áttörve kellett rakétaindítási pozícióba kerülnie, víz alól és vízfelszínről is kellett rakétát indítania, valamint kiemelkedő érzékenységű hidro-akusztikus rendszerrel kellett rendelkeznie. Az [[R–39]] rakéta haditengerészeti bevezetéséhez a [[629-es tervszámú tengeralattjáró|629]]-es (Golf osztályú) K-153 jelzésű dízel-elektromos tengeralattjárót 1976-ban átalakították a 619-es típusúvá (Golf V). A rakétát 1984-ben állították hadrendbe.
Hírszerzési forrásokból a szovjetek megtudták, hogy az [[amerikai haditengerészet]] különösebb nehézségek nélkül volt képes a Yankee-osztályú ballisztikus rakéta-hordozó tengeralattjárókat nyomon követni, ezért a Projekt 941 számára elsőrangú feladatként jelölték meg a csendes üzemeltetést. Ez már csak azért is lett fontos, mert az amerikaiak és a britek a [[GIUK-átjáró]]ban kiépítették a [[SOSUS]] hidrofon-rendszert, mely segítségével pontosabban felmérhették, hogy a [[Fehér-tenger]]ről és a [[Balti-tenger]]ről milyen útvonalakon szoktak a szovjet tengeralattjárók az [[Atlanti-óceán]]ra kifutni. Szükségessé vált tehát a szovjet nukleáris doktrína felülvizsgálata, mely az alábbi két főbb opciót tartalmazta:
* a ballisztikus rakéták hatósugarának megnövelésével a tengeralattjárók minél közelebb maradhatnak a Szovjetunió felségvizeihez; és
* gyorsabb és csendesebb, harmadik generációs rakéta-hordozó és vadásztengeralattjárók kifejlesztése.
A TK-208, a Typhoon-osztály első tagjának építésében 1219 személy vett részt közvetlenül, és több mint ezer vállalat dolgozott az alkatrészek és alrendszerek fejlesztésén és gyártásán.<ref>{{ru}} [http://www.rosprom.gov.ru/news.php?id=2965&fcat=21 25 év munka után számos kitüntetés jár a gyártóknak, 2007] {{Wayback|url=http://www.rosprom.gov.ru/news.php?id=2965&fcat=21 |date=20071221204048 }}</ref>
== Felépítése ==
[[Fájl:Typhoon class Schema.svg|bélyegkép|center|800px|1 - külső hajótest; 2 – 533&nbsp;mm-es elülső torpedóvető csövek; 3 - nyomásálló belső hajótest; 4 - behajtható mélységi kormánylapátok; 5 - menekülőnyílások; 6 - torpedókamra; 7 - szonárkamra; 8 - R-39 ballisztikus rakétaindító konténerek; 9 - vezérlőközpont; 10 - menekülőkamra; 11 - periszkópok és antennák; 12 - fedélzeti felépítmény; 13 - rádiótechnológiai és fegyverzeti helyiség; 14 - reaktorkamra; 15 - a reaktorkamra technológiai nyílásai; 16 - oldalkormányt és hajócsavarokat védő jégtörő; 17 - turbinakamra; 18 - gépterem, 19 - hidrodinamikai érzékelő; 20 - megerősített oldalkormány borítás; 21 - oldalkormány-lapátok; 22 - védőtokozott hajócsavarok; 23 - mélységi kormánylapátok; 24 - [[szonár]]; 25 - mélységi kormány vezérlő; 26 - rakétakamrák; 27 - túlélőkamrák; 28 - nukleáris reaktor; 29 - propellerek kardántengelyei; 30 - megerősített mélységi kormánylapát borítás; 31 - megerősített orrmodul; 32 - megerősített jobb oldali hajótest; 33 - megerősített bal oldali hajótest; 34 - megerősített központi modul; 35 - megerősített farmodul; 36 - gyorsmerülő tartály
i - parancsnoki periszkóp; ii - általános periszkóp; iii - rádióiránytű; iv - radarantenna, v - műholdantenna; vi-viii - rádióantennák; vii - kereső periszkóp; ix - műholdas helymeghatározó rendszer antennája; x - passzív szonár érzékelői]]
[[Fájl:Akula (Typhoon) class submarine DD-ST-85-06625.jpg|thumb|left|250px|A TK-202 1985. május 1-jén]]
A Typhoon-osztály tengeralattjárói két, egyenként 7,2 méter átmérőjű, vízszintesen egymás mellé épített, [[Delta-osztályú tengeralattjáró]] hajótestéből, továbbá három kisebb, szintén nyomásálló törzsből állnak. A törzs felépítése egy [[katamarán]]ra hasonlít, és az összesen 19 nyomásálló szekciónak köszönhetően a legénység számára lényegesen biztonságosabb, mint a hagyományos, egyfalú tengeralattjárók. A parancsnoki torony két oldalán menekülőkamrák találhatók, amelyekben az egész legénység elférhet. A [[Papa-osztályú tengeralattjáró|Papa-osztályú]] és az [[Alfa-osztályú tengeralattjáró]]k építésénél szerzett tapasztalatok alapján a torpedókamra és a vezérlőközpont kemény héját [[Titán (elem)|titánból]] építették, ezzel csökkentve a Typhoon mágneses észlelhetőségét. Az orrban található mélységi kormánylapátok a jég áttöréséhez a törzsbe hajthatók.
A szovjetek a korábbi rakéta-hordozó tengeralattjárókhoz képest a Typhoont lényegesen jobb minőségű passzív [[szonár]] rendszerekkel látták el, többek között az Ohio-osztálynál is használt vontatott szonárral. Ezzel a technológiával a szovjetek behallgathattak a tengeralattjáró hátsó, a törzs és csavarok miatt az oldalra hallgató passzív szonár "süket" területekbe is.
A [[Hotel-osztályú tengeralattjáró]] spártai pusztaságához képest az Typhoon-osztályt már a legénység komfortjának figyelembe vételével rendezték be. A tisztek tágas kabint kaptak; két, egyenként kétméteres mélységű uszodát is kialakítottak; a pihenőszobában televízió és légkondicionáló is volt; a dohányosoknak külön kabint jelöltek ki; volt még ezen túl [[szauna]], [[szolárium]] és edzőterem is. Az [[Oscar-osztályú tengeralattjáró]]k is hasonlóan kényelmes berendezést kaptak - ezeknek köszönhetően a legénység figyelme a 3-4 hónapig tartó bevetések bezártsága ellenére sem lankadt.
Bár a Typhoon-osztály számára is előírták az ilyen hosszú ideig, legalább 120 napig tartó bevetéseket, a két hónapnál tovább tartó küldetések főleg logisztikai okokból ritkának számítottak.
A rakétaindító silók a parancsnoki torony előtt, a két hajótörzs közötti résben helyezkednek el. A Typhoon ebből a szempontból is unikumnak számít: a többi rakétahordozó tengeralattjárónál a rakéták a parancsnoki torony mögött találhatók.
A 20 darab R-39 ''(SS-N 20 „Sturgeon”)'' rakéta hatósugara 11&nbsp;000&nbsp;km, és mindegyik 10 darab, egyéni irányítású robbanófejet hordoz ([[MIRV]]), egyenként 100 [[kilotonna]] robbanóerővel.
== Építése, elkészült példányok ==
[[Fájl:Typhoon class SSBN.svg|left|500px]]
A szovjet időkben a hajóknak csak sorozatszámot adtak, nevet nem. A hat megépített hajóból legtovább, 2023-ig a ''Dimitrij Donszkoj'' volt aktív szolgálatban. A TK–202-t és a TK–12-t szétbontották, a maradék három hajót tartalékba helyezték.
A hajók építését a [[szeverodvinszk]]i [[Északi Gépgyár]] (Szevmas) végezte. A típus befogadásához először meg kellett építeni a világ legnagyobb fedett szárazdokkját. Ezekben 1977 márciusa és 1986 augusztusa között itt gyakorlatilag megszakítás nélkül a 941-es típusú hajókat építették. A tengeralattjárók magas költsége miatt először hét, majd később hat egység megépítése mellett döntöttek.
{| {{széptáblázat}}
!Hadrendi jelzése és neve
!Építés kezdete
!Vízrebocsátás
!Szolgálatba állítás
!Jelenlegi állapot
|-
|[[TK–208 Dmitrij Donszkoj]]
|1977. március 3.
|1980. szeptember 23.
|1981. december 12.
|2023-ban kivonták
|-
|[[TK–202]]
|1980. október 1.
|1982. április 26.
|1983. december 28.
|1995-ben kivonták a szolgálatból, 2003‑2005 között szétbontották
|-
|[[TK–12 Szimbirszk]]
|1982. április 27
|1983. december 1.
|1984. december 27.
|1996-ban kivonták a szolgálatból, 2006-ban szétbontották
|-
|[[TK–13]]
|1984. január 5.
|1985. február 21.
|1985. december 29.
|1998-ban kivonták a szolgálatból, 2007-ben szétbontották
|-
|[[TK–17 Arhangelszk]]
|1985. február 24.
|1986. augusztus
|1987. november 6.
|Kivonva. Szétbontását tervezik.<ref>{{Cite web |url=http://top.rbc.ru/society/21/05/2013/858492.shtml |title=Archivált másolat |accessdate=2014-08-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140523225646/http://top.rbc.ru/society/21/05/2013/858492.shtml |archivedate=2014-05-23 }}</ref>
|-
|[[TK–20 Szeversztal]]
|1987. január 6.
|1988. június
|1989. szeptember
|Kivonva. Szétbontását tervezik.
|-
|-
|[[TK–210]]
|Az építését nem fejezték be.
|
|
|A hajótest egy része készült el, melyet 1990-ben szétbontottak.
|-
|}
== Jegyzetek ==
{{Commonskat|Typhoon class submarines}}
{{jegyzetek}}
{{A második világháború utáni szovjet és orosz tengeralattjárók}}
{{Portál|Hadtudomány|i |Oroszország|-}}
{{DEFAULTSORT:941estervszamutengeralattjaro}}
[[Kategória:Szovjet tengeralattjárók]]
[[Kategória:Orosz tengeralattjárók]]