A–6 Intruder forrásának megtekintése

{{Repülőgép infobox
 | típusnév = A–6 Intruder
 | kép = A-6E Intruder releasing a Walleye II.jpg
 | képaláírás = Az Amerikai Haditengerészet ''A-6E Inrudere'' [[AGM–62 Walleye]] irányított bombát old ki
 | funkció = [[csatarepülőgép]], légi utántöltő
 | gyártó = [[Grumman Aerospace]]
 | első felszállás = [[1960]]. [[április 19.]]
 | szolgálatba állás = [[1963]]. [[február 1.]]
 | darab = 693 db
 | ár = 43 millió USD ([[1998]])
 | személyzet = '''A–6, EA–6A:''' 2 fő<br />'''EA–6B:''' 4 fő
 | hossz = 16,69
 | fesztáv = 16,15 m<br />7,72 m felhajtott szárnyvégekkel
 | magasság = 4,75
 | szárnyfelület = 49,1
 | szárnykarcsúság = 5,31
 | szerkezeti tömeg = 12 525
 | üzemanyag kg = 7 230 kg belső<br />4560 kg külső
 | fegyverterhelés = 8 165
 | maximális felszállótömeg = 26 580 kg katapultról<br />27 395 kg szárazföldről
 | hajtómű = 2 db [[Pratt & Whitney]] [[J52]]-P8B gázturbinás sugárhajtómű (A-6E)
 | tolóerő = 2×41,4 kN
 | maximális sebesség = 1040 km/h
 | hatótávolság = 5222
 | legnagyobb repülési magasság = 12 925 m
 | emelkedőképesség = 38,7 m/s
 | rádiólokátor = '''A–6E:'''AN/APQ–92, AN/APQ–112<br />'''A–6E:'''AN/APQ–148
 | háromnézeti rajz = GRUMMAN A-6 INTRUDER.png
 | háromnézeti rajz aláírása = Az ''A–6 Intruder'' háromnézeti rajza
 | szprof = [[NACA]] 64A009 mod a tőben, NACA 64A005.9 a törővégnél
}}
Az '''A–6 Intruder''' [[szubszonikus]], sugárhajtású haditengerészeti csatarepülőgép, melyet az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban fejlesztettek ki az [[A–1 Skyraider]] leváltására. Hadrendbe állította mind az Amerikai Haditengerészet mind a Tengerészgyalogság, exportálására nem került sor. Legutolsó és legfejlettebb típusváltozatának, az A–6E ütemezett kivonása miatt az [[F–14 Tomcat]]et precíziós csapásmérő képességekkel kellett felruházni. Az amerikai repülőgép-hordozókon csapásmérő képességének hiányát egyik aktív repülőgéptípus sem tudta pótolni, némileg az [[F/A–18 Hornet|F/A–18E/F Super Hornet]] szolgálatba állása hozott ebben előrelépést.
Több típusváltozata készült el, mely fejleszthetőségét jól mutatja: a '''KA–6D Intruder''' [[Légi utántöltés|légi utántöltő repülőgép]], az [[EA–6A Electronic Intruder]] és az [[EA–6B Prowler]] rádióelektronikai harci repülőgépek mindegyike hordozófedélzeti üzemre készült a repülőezredek harcászati képességeinek bővítésére. A típus részt vett a [[vietnámi háború]]ban, [[Líbia]] [[1986]]-os bombázásában, valamint az [[öbölháború]]ban egyaránt. [[1997]]-ben vonták ki a rendszerből, feladatait részlegesen az [[F/A–18 Hornet]], a csapásmérésre alkalmassá tett [[F–14 Tomcat]] és az [[S–3 Viking]] típusok megosztva vették át. Az EA–6B még rendszerben áll, utódja a Haditengerészetnél [[F/A–18 Hornet|EA–18G Growler]], a Tengerészgyalogságnál azonban még legalább 2020-ig szolgálatban marad.
== Története ==
{{csonk-szakasz}}
=== Fejlesztés ===
=== Prototípusok ===
=== Gyártás ===
<!--
480 db A-6A
#152953
19 db A-6B
#149955 (AB-514 VA-34 USS JFK)
#151558 (NL-517 VA-95 USS Coral Sea)
12 db A-6C
#
90 db KA-6D
(78 db A-6A-ból)
#149940 (AF-523)
#149945
#151568
#151572
#151579
#151581 (AG-523)
#151787
#151793
#152606
#152626
#152892
#152910
#154147
#155597
#155619
(12 db A-6E-ből)
445 db A-6E
#155592
28 db EA-6A
(22 db)
147865, 148616, 148618, 149475, 149478, 149935
151597, 151598, 151599, 151600,
156979, 156981, 156983, 156984, 156985, 156986, 156987, 156988, 156989, 156990, 156991, 156992
-->
== Típusváltozatok ==
=== Prototípusok és kísérleti változatok ===
=== A–6A ===
A típus első változata a kor egyik legfejlettebb digitális támadórendszere – ''(DIANE, Digital Integrated Attack/Navigation Equipment)'' – köré lett építve, mely alkalmassá tette a bármely napszaki és bonyolult időjárási körülmények közötti bombavetés nagy céltalálati valószínűséggel való végrehajtására. A ''DIANE'' egy komplex radarrendszer volt: a [[Norden Systems]] [[AN/APQ–92]] felderítőradar váltotta fel a prototípusban alkalmazott AN/APQ–88-at, továbbá alkalmazva lett az AN/APG–46 tűzvezetésre, az AN/APN–141 rádiómagasságmérő, az AN/APN–122 [[Doppler radar|Doppler navigációs radar]], amely az adatokat a továbbfejlesztett Litton AN/ASN–31 [[inerciális navigációs rendszer]]be továbbította. Az előbbi radarok adatai egy repülési adatokat kezelő számítógépen és egy ballisztikai számítógépen keresztül lettek összesítve a jobb oldalon ülő ''bombázó-navigátor'' ''(bombardier/navigator, BN)'' részére. A [[TACAN]] rendszer és ''[[automata iránykövető]] (Automatic Direction Finder, ADF)'' is lett alkalmazva a pontos navigációhoz. Ha a ''DIANE'' rendszer működött, kétségkívül kora legagilisebb kombinált navigációs-támadórendszere volt, lehetőséget adva a repülőgépnek, hogy a legmostohább körülmények között is képes legyen irányított repülésre. Ilyen szituációk gyakran adódtak [[monszun]] idején a [[vietnám]]i és [[thaiföld]]i légtérben a [[vietnámi háború]]ban. Azonban a rendszer számos „gyermekbetegségben” szenvedett és több évnek kellett eltelnie, mire igazán potenssé érett.
Összesen 480 darab A–6A készült a prototípusokon és az elősorozaton kívül.<ref name=Jenkins_p100/> Belőlük 47 darab<ref name=Jenkins_p100/> lett átalakítva más változatokká.<ref>A 19 darab ''B'', a 12 darab ''C'', valamint a 78 darab ''KA–6D'' összesen 109 darab átépítés, továbbá a 27-28 darab EA–6A-ból vagy mind vagy 12-13 darab szintén A–6A-bóli átépítés, azaz összesen 121-137 darab A–6A-ból lettek egyéb típusváltozatok kialakítva. A ''Jenkins (2002.)'' adata egyelőre nem igazolható.</ref>
=== A–6B ===
[[Fájl:A-6B Intruder of VA-75 aboard USS Saratoga (CVA-60) in 1971.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Egy A–6B a [[USS Saratoga (CV 60)|USS ''Saratoga'']]-n 1971-ben]]
A vietnámi légtér kiterjedt légvédelme miatt a Haditengerészetnek szüksége lett egy légvédelmet lefogó repülőgéptípusra, legfőképpen a SAM-rendszerek ([[SZ–75 Dvina|SA–2]]-k) ellen. Ezeket a bevetéseket a USN-nél ''Iron Hand'' néven nevezték, a program és a típusváltozat is ezt a becenevet kapta. Összesen 19 A–6A lett átépítve ''A–6B''-re 1967 és 1970 között,<ref name=Jenkins_p100>Jenkins 2002, pp. 33–41.</ref> melyek felismerhetőek a orron, a légiutántöltő csonk körül kialakított több besugárzásjelző szemölcsről, valamint a középső felfüggesztőpilon elejére felszerelt hasonló célú szenzorrúdakról.
Az ''A–6B''-ből az ''A'' több támadórendszerét eltávolították a speciális egységeknek helyet adva, például a felderítő és tűzvezető lokátorok jeleit vevő berendezések szükségesek voltak az [[AGM–45 Shrike]] és [[AGM–78 Standard ARM]] [[Lokátorromboló rakéta|radarromboló rakéták]] bevetéséhez. Az AN/APQ–92 radart lecserélték a AN/APQ–103-ra, valamint az AN/APN–122-t az AN/APN–153-ra.
1968 és 1977 között több Intruder-század alkalmazta párhuzamosan a két típusváltozatot. Összesen öt veszett el repülőeseményekben, a többi tizennégyet átépítették A–6E-re az 1970-es évek végén.
=== A–6C ===
[[Fájl:A-6C VA-35 CVA-66 1972.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A VA–35 ''Black Panthers'' egyik A–6C-je]]
1970-ben egy tucat A–6A lett átépítve A–6C-vé a [[Ho Si Minh-ösvény]] elleni éjszakai támadóbevetések végrehajtására. Ezt a tizenkét gépet felszerelték a ''TRIM (Trails/Roads Interdiction Multi-sensor)'' konténerrel hőképalkotáshoz, valamint egy nagy fényerejű TV-kamerát integráltak bele, melyet egy ''Black Crow („Fekete holló”)'' fedőnevű működőmotor-érzékelő rendszerrel egészítettek ki. A radarrendszert átalakították: a korábbi A–6B-ben alkalmazott AN/APQ–103-t lecserélték az AN/APQ–112-re és az AN/APN–153 navigációs radart az AN/APN–186-ra. Az A–6A/B-kben alkalmazott AN/APG–46 tűzvezető radart leváltották a jelentősen továbbfejlesztett AN/APQ–127-tel, melyet a [[Sperry Corporation]] fejlesztett.
Mindössze egy ilyen gép veszett el a harcokban, a többi tizenegyet a háború után átépítették A–6E-re.
<!--155660-->
=== KA–6D ===
[[Fájl:KA-6 F-14 DN-ST-87-10386.jpg|bélyegkép|balra|250px|Egy KA–6D egy Tomcatet tölt után levegőben 1987-ben. Jó látható a törzs alatti beépített utántöltő rendszer]]
[[Fájl:KA-6D Intruder VA-35 in flight 1990.JPEG|bélyegkép|jobbra|250px|A 152606-os KA–6D repülés közben]]
Az 1970-es évek elején kivont KA–3B és EA–3B Skywarrior-ok pótlására 78 darab A–6A-t és 12 darab A–6E-t építettek át [[légi utántöltő repülőgép]]pé, mellyel a hordozófedélzeti repülőgépek levegőbeni ellátása lett ismét megoldott. A ''DIANE'' rendszert teljes egészében kiszerelték és a belső üzemanyagrendszert módosították a feladat ellátásához. A leggyakrabban alkalmazott konténer a D–704 utántöltő konténer lett, amit a törzs alatti felfüggesztő pilonra szereltek fel, illetve egy beépített töltőrendszer, ami az aktív zavarórendszer helyén lett kialakítva törzshátsórész alsó részén. A KA–6D alapvetően még így is képes volt nappali, vagy vizuális bombavetésre, de erre soha nem került sor, egyedül a négy póttartály hordozása lett a bevett. Mivel ez egy átalakított harcászati repülőgép volt, méretéből adódóan lehetősége volt a támadócsoportok hadszíntérig való követésére, majd későbbi fogadására is. Minden Intruder-század támadását pár KA–6D kísérte a vietnámi partvidékek előttig. A tankergépeket Phantom őrjáratok védték. A tankerbevetések és kiképzéseik integrálva voltak a támadószázadok bevetési képzéseiben is, minden A–6 személyzet kiképzett volt erre és végzett utántöltési bevetéseket is ''(NATOPS, Naval Air Training and Operating Procedures Standardization)''. Ezek a gépek mindig csak a minimálisan szükséges mennyiségű tüzelőanyagot adták át a másiknak, mellyel azok el tudták érni a repülőgép-hordozót. Több KA–6D sárkányon g-terheléskorlátozás volt kiadva a nagy számú katapultkilövés és fékezőhorgos befogás miatt. A kiöregedett és kivont gépek miatt utántöltési hiány keletkezett a USN és USMC flottában, ezért a USN az [[S–3 Viking]]-et alakította át légiutántöltő repülőgéppé, azonban ennek a típusnak az üzemanyagszállító képessége korlátozott volt, lévén kevés felfüggesztésipilon-száma miatt. A „Tanker Intruder” és a Viking kivonásával egyedül az új [[F/A–18E/F Super Hornet]] képes csak légi utántöltésre az amerikai hordozófedélzeti repülőezredekben.
=== A–6E ===
[[Fájl:A-6E Intruder over Spain in Operation Matador.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A VA–34 csapásmérő század 160998-as A–6E-je Spanyolország felett a Matador hadgyakorlat idején 1996-ban]]
Az utolsó támadóváltozatban jelentősen továbbfejlesztették a navigációs és a támadórendszereket egyaránt. A fejlesztés és a tesztsorozatok 1970-ben kezdődtek, majd az első kitelepítések 1971. december 9-én kezdődtek el. Az A/B/C változatok korai felderítő és tűzvezető rendszereit felváltotta a Norden által fejlesztett AN/APQ–148 több üzemmódú radar, illetve a fedélzeti számítógépeket egy hatékonyabb [[integrált áramkör]]-alapú rendszer, szemben a ''DIANE'' tranzisztoralapú rendszerével. Új AN/ASN–92 tehetetlenségi navigációs rendszert építettek be, a ''CAINS (Carrier Aircraft Intertial Navigation System)''-szel együtt, melyekkel a navigációs képesség tovább javult. Külső megkülönböztető jegyeinek egyike a függőleges vezérsík mellett a törzs bal oldalán kialakított beömlő nyílás.
[[Fájl:Last VA-34 A-6E Intruder launch from USS George Washington (CVN-73) on 22 July 1996 (6526829).jpg|bélyegkép|balra|250px|A VA–34 utolsó A–6E Intruderének indítása a [[USS George Washington (CVN 73)|USS George Washington]]-on 1996-ban]]
1979 elején az összes A–6E-t felszerelték az [[AN/AAS–33]] ''DRS (Detecting and Ranging Set)''-szel, mely a ''TRAM (Target Recognition and Attack Multi-Sensor)'' rendszer része. Ez egy kisméretű [[giroszkóp|giroszkóp által stabilizált]], forgatható torony az orr alatt, amiben hőképalkotó [[FLIR]]-rendszer van lézertávmérővel és -célmegjelölővel felszerelve, valamint az [[IBM]] [[IBM System/4 Pi|System/4 Pi]] számítógépe. A TRAM-rendszerbe egy új, Norden által fejlesztett AN/APQ–156 radar lett beépítve. A BN ezzel egyaránt képessé vált a radar és a TRAM által nyújtott képek lapján támadást vezetni, vagy passzívan csak a TARM szenzorait használva, ezzel a repülőgép rádióhullámú kisugárzásait minimálisra csökkentve. A TRAM alkalmazásával a típusváltozat egyidejűleg alkalmassá vált [[lézerirányítású bomba|lézervezérlésű bombák]] bevetésére is, továbbá a TRAM forgatásával lehetővé vált mozgó célok támadása az ''AMTI (Airborne Moving Target Indicator)'' segítségével. Az új tűzvezető számítógép alkalmazásával lehetővé vált közvetlenül nem észlelt célok közvetett irányzású támadása ''(Offset Aim Point, OAP)''.
Az 1980-as években az ''A–6E TRAM'' repülőgépeket átalakították ''A–6E WCSI''-já ''(Weapons Control System Improvement)'', mellyel az alkalmazható fegyverek száma bővült. Ezzel képessé vált több első generációs precíziós csapásmérő fegyver bevetésére, úgymint az [[AGM–84 Harpoon]] hajóromboló [[robotrepülőgép]] és az [[AGM–123 Skipper]]. A ''WSCI'' repülőgépek képessé váltak az [[AGM–84E SLAM]], látóhatáron túlra indítható robotrepülőgépek alkalmazására is. A ''Harpoon'' és ''SLAM'' repülőgépek azonos kommunikációs csatornákkal rendelkeznek, azonban az indító gépen kívül egy másik ''A–6E SWIP''-nek is kell a célkörzetben tartózkodnia a biztos célra vezetéshez.
Az 1990-es évek elején több A–6E lett modernizálva a ''SWIP (Systems/Weapons Improvement Program)'' keretében, melyekkel az akkori legújabb precíziós fegyvereket is alkalmazni tudták, köztük az [[AGM–65 Maverick]]-et, az [[AGM–84E SLAM]]-et, az [[AGM–62 Walleye]]-t és az [[AGM–88 HARM]] lokátorromboló rakétát, valamint a továbbfejlesztett ''Harpoon''-okat. Egy segédprocesszort is beépítettek az IBM 4Pi számítógépe mellé, amellyel a ''MIL–SPEC 1553'' digitális adatátviteli rendszeren keresztül kommunikált a felfüggesztő pilonra szerelt fegyver, illetve ehhez egy további vezérlőpanelt építettek be a pilótafülkébe. Miután a típuson sorozatos szárny-kifáradási problémák felmerültek – az EA–B Prowlerekkel együtt –, az Intruder-flotta körülbelül 85%-át átszerelték szén-epoxi-titán-alumínium ötvözetű kompozit szárnyakra. Az új szárnyak azonban nem váltak be, mivel merevebbek voltak a korábbiaknál, ezáltal nagyobb erőhatásokat adtak át a törzsszerkezetnek, amiken szintén anyagfáradásos jelenségek alakultak ki (minimális deformáció és repedés). Az öbölháborút követően a típus kivonása mellett döntöttek. Ennek tudatában az [[F/A–18 Hornet]] továbbfejlesztése prioritásként lépett elő. Az 1970-es, 80-as években a típust kis ütemben, de még gyártották, évente 4-5 darab új gépet adtak át az elveszett példányok pótlására. 1990-ben a gyártást leállították és az utolsó új gyártású 20 darab kompozitszárnyas ''SWIP''-gépet 1993-ban szállították le. A típust három évre rá kivonták a szolgálat alól.
Összesen 445 darab A–6E épült, melyek közül körülbelül 240 darab a korábbi változatok átépítése, köztük 14 darab B és 11 darab C.
=== Rádióelektronikai hadviselésre felkészített változatok ===
{{főcikk|EA–6B Prowler}}
== Szerkezeti felépítés ==
== Üzemeltetők ==
=== {{fj|Usn|1|32}} ===
=== {{fj|Usmc|1|32}} ===
== Harci alkalmazása ==
== Incidensek, veszteségek ==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
== További információk ==
* [http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ac/a-6.htm A-6E Intruder] A FAS.org típusismertetője
* [http://www.aerospaceweb.org/aircraft/attack/a6/ A-6 Intruder] Az Aerospaceweb.org összefoglalója
* [http://www.intruderassociation.org/ intruderassociation.org] – referenciaoldal
{{Csatarep}}
{{Portál|Hadtudomány|i }}
{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Amerikai csatarepülőgépek]]
[[Kategória:Légi utántöltő repülőgépek]]
[[Kategória:Hordozófedélzeti repülőgépek]]
[[Kategória:Amerikai bombázók]]