A Habsburg-ház magyar trónfosztásai forrásának megtekintése

[[Fájl:Wappen röm.kaiser.JPG|bélyegkép|200px|A Habsburg császár címere]]
A [[Magyarország|magyar]] történelem során négy alkalommal került sor egy-egy [[Habsburg-ház]]i uralkodó '''trónfosztására''' (detronizációra): [[1620]]-ban, [[1707]]-ben, [[1849]]-ben és [[1921]]-ben.
==Az első trónfosztás (1620)==
[[Kép:Arolsen Klebeband 01 019 3.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[II. Ferdinánd magyar király]]]]
A [[harmincéves háború]] (1618–1648) első, ún. [[Csehország|cseh]] szakaszában a magyar-[[erdély]]i seregeket az akkori erdélyi fejedelem, [[Bethlen Gábor]] ([[1613]]–[[1629]]) vezette az osztrákok ellen. Az ő tevékenységének köszönhetően, 1526 után először került sor arra, hogy a [[Kárpát-medence]] komoly politikai tényezővé emelkedhetett [[Közép-Európa|Közép-Európában]].
{{idézet2|„''[…] Hat egész esztendőtől fogva tractáltuk az békességet az ausztriai famíliával, akármit confoederáltunk és azt akármi diplomákkal erősítettük, de már ugyan ottan mindjárást eszünkbe vöttük és nyilvánossággal megtapasztaltuk ellenünk alattomban való ártalmas practikájokat, melyeket noha jól tudtunk, de mégis békességes tűréssel szenvedtük.'' |Részlet Bethlen Gábor Szeben városához címzett leveléből<ref>Benda Kálmán: Habsburg – abszolutizmus és rendi ellenállás a XVI–XVII. században, 1975, 30–46. o.</ref>}}
[[1619]] őszén Bethlen és csapatai már [[Bécs]]et fenyegették. [[1620]]. [[augusztus 25.|augusztus 25-én]] aztán kimondták a Habsburg-ház első trónfosztását, és a királyi koronát elméletileg Bethlen kapta meg. A [[Oszmán Birodalom|török]] Porta azonban a főrendek nyomására sok területen próbálta megkötni az uralkodó kezét, és ahogyan a [[besztercebánya]]i gyűlésen, ezúttal sem fogadta el a koronát. Az 1621-es [[nikolsburgi béke]] értelmében Bethlen lemondott a királyi címről és a [[Szent Korona|magyar koronát]] a felségjelvényekkel együtt visszaadta [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinándnak]].<ref>[http://mult-kor.hu/20140825_300_ev_negy_tronfosztas 300 év, négy trónfosztás], mult-kor.hu</ref>
==A második trónfosztás (1707)==
[[kép:Josef I.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[I. József magyar király]]]]
A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] (1703–1711) során váltakozó sikerek után a talpasok 1707–1708 fordulóján értek el törekvéseik csúcsára. Rákóczi tervezett célja az volt, hogy visszaállítsa Magyarország függetlenségét oly módon, hogy elszakadva a [[Habsburg-ház]]tól egy új királyt választ [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] személyében.<ref>{{Cite web |url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/ii-rakoczi-ferencz-16761735-760E/masodik-kotet-7A03/kilenczedik-konyv-a-fuggetlensegi-haboru-7DA3/v-kiralykereses-7DF7/ |title=Magyar Történeti Életrajzok – II. Rákóczi Ferencz 1676–1735 – Királykeresés |accessdate=2020-01-15 |author=Márki Sándor |archiveurl=https://web.archive.org/web/20200115034545/https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/ii-rakoczi-ferencz-16761735-760E/masodik-kotet-7A03/kilenczedik-konyv-a-fuggetlensegi-haboru-7DA3/v-kiralykereses-7DF7/ |archivedate=2020-01-15 }}</ref> Ebben a helyzetben [[Ónod]]on országgyűlést hívtak össze, ahol két igen fontos kérdésben állapodtak meg:
* 1. a rendi konföderáció (amelyet a szécsényi gyűlésen állapítottak meg) rendezetlenül maradt kérdései
* 2. a Habsburg-ház trónfosztása
{{fő|Ónodi országgyűlés}}
A [[június 13.|június 13-án]] kiadott trónfosztói határozatban megfosztották [[I. József magyar király|I. Józsefet]] koronájától. [[Bercsényi Miklós (főgenerális)|Bercsényi Miklós]] ekkor mondta el azóta híressé vált mondatát: ''„Eb ura fakó! József császár nem királyunk!”'' (Az „eb ura fakó” kifejezés abban a korban igen durva káromkodás volt.)
''(Bercsényi korában a „fakó” vagy „fackó” szót a komondor, ősi magyar kutyafajra, később pedig általában a kutyaféle megnevezésére használták. A szállóigében tehát a „kutya” és az „eb” kifejezés van egymással szembeállítva. Jelentése: kutya, apának eb a fia)<ref>[http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/030108/fako.htm Béres Barna: Eb ura fakó!] {{Wayback|url=http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/030108/fako.htm |date=20080610090714 }}, hhrf.org</ref>
==A harmadik trónfosztás (1849)==
{{bővebben|Debreceni trónfosztás}}
[[Kép:Franz Joseph I. Franz Eybl Litho 04.JPG|jobbra|bélyegkép|200px|[[I. Ferenc József magyar király]]]]
{{idézet2|''Ferencz József 1849. márczius hóban azután kibocsátá azon osztrák alkotmány levelet, mely Magyarországot az összbirodalomba, beolvasztja. A debreczeni országgyülés erre trónvesztettnek nyilvánitá a Habsburg uralkodóházat ápril 14-ikén''|[[Jókai Mór]]: Magyarország története (1884)<ref>[https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/15282 Jókai Mór: Magyarország története ] {{Wayback|url=https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/15282 |date=20171230114610 }}, edit.elte.hu</ref>}}
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] során a magyarok váltakozó sikereket könyvelhettek el maguknak. [[1849]] februárjában azonban a [[Kápolnai csata|kápolnai csatában]] vereséget szenvedtek a [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz herceg]] által vezetett császári csapatoktól. Miután a bécsi udvarba menesztett követ azt jelentette [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] császárnak, hogy a magyar seregeket szinte teljesen szétverték, a császár szentül hitte, hogy ezzel a szabadságharc véget ért. Ideje volt hozzálátni az új állami keretek kialakításához. Az [[1849]]. [[március 4.|március 4-én]] magyarokra ráerőszakolt („oktrojált”) alkotmány volt hivatott biztosítani az új állami lét garanciáit (elviekben leválasztották volna Erdélyt, a [[Katonai határőrvidék|Határőrvidéket]], és a [[Délvidék|Vajdaságot]] Magyarország területéről), valamint egy részben parlamentáris-alkotmányos intézményrendszert teremtett volna az országban, ám az uralkodó emellett [[Abszolút monarchia|abszolutista]] módon kormányozhatta volna birodalmát. A magyar rendek kénytelenek voltak elfogadni ezt a rendelkezést, amelyet [[Olomouc|Olmütz]]ben aztán alá is írtak.
{{fő|Olmützi alkotmány}}
[[Klapka György (tábornok)|Klapka György]] tábornok azonban ezt követően egy új támadási tervet készített, és az ez alapján meginduló [[tavaszi hadjárat]] sorozatos győzelmeket hozott a magyarok számára ([[Hatvan]], [[Tápióbicske]], [[Isaszeg]], [[Vác]]). A sikerek hatására a [[Debrecen]]ben ülésező magyar [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] [[Kossuth Lajos]] vezetésével kiadta a [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi Nyilatkozatot]], majd [[április 14.|április 14-én]] kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. A siker azonban csak átmeneti lehetett, és miután augusztusban leverték a szabadságharcot, a trónfosztói határozatot semmisnek tekintették.
==A negyedik trónfosztás (1921)==
{{Fő|IV. Károly visszatérési kísérletei}}
[[Kép:Károly király.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[IV. Károly magyar király]] (1916)]]
A [[trianoni béke]] aláírása után [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pált]] bízta meg kormányalakítással, aki – miután többé-kevésbé rendezte a magyar állam belpolitikai kérdéseit – egy igen fontos eseménnyel volt kénytelen szembesülni. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király ugyanis bejelentette, hogy újfent igényt tartana a magyar trónra, és [[1921]] márciusában [[Szombathely]]re érkezett. Innen indult [[húsvét]] vasárnap Budára, ám az [[antant]]hatalmak kijelentették, hogy nem hajlandók elismerni a [[Habsburg-ház]] restaurációs törekvéseit. A fenyegetett helyzetben ráadásul [[Románia]], [[Csehszlovákia]] és [[Jugoszlávia]] létrehozták a [[kisantant]]ot, amely egy esetleges [[államcsíny]] után azonnal megtámadta volna [[Magyarország]]ot. IV. Károly így lemondott vágyairól, de csupán egy időre.
[[1921]]. [[október 20.|október 20-án]] IV. Károly ismét Magyarországra érkezett, és [[Sopron]] környékén támogatókat is szerzett magának ([[Rakovszky István (politikus)|Rakovszky István]], [[Gratz Gusztáv]], [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]], [[Lehár Antal]]). Az ő kíséretükben indult el Buda felé. Horthy Miklós és gróf [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] – ekkor már ő volt a miniszterelnök – először tárgyalni próbált az uralkodóval, ám a király nem mondott le terveiről. Október 22–23-án a [[Budaörsi csata|budaörsi csatában]] IV. Károly és a [[legitimizmus|legitimisták]] (akik elismerték a Habsburgok trónigényét) csapatai vereséget szenvedtek. A felkelők Horthy közbenjárásának köszönhetően [[amnesztia|amnesztiában]] részesültek, IV. Károlyt azonban [[november 6.|november 6-án]] (a XLVII. törvénycikk értelmében<ref>{{Cite web |url=https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92100047.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D39 |title=1921. évi XLVII. törvénycikk IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről |accessdate=2020-01-15}}</ref>) megfosztották trónjától és [[Madeira]] szigetére száműzték.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
* A negyedik trónfosztásról bővebben ld: Salamon Konrád: ''Magyar történelem 1914–1990''
==További információk==
* [https://web.archive.org/web/20200115033006/http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1921_november_6_a_habsburg_haz_utolso_tronfosztasa/ 1921. november 6. | A Habsburg-ház utolsó trónfosztása], rubicon.hu
{{portál|történelem||politika}}
{{DEFAULTSORT:Habsburg, A}}
[[Kategória:Magyar történelmi események|Trónfosztás]]
[[Kategória:Oklevelek]]