A Nápolyi Királyság 1815-ös hadjárata forrásának megtekintése

{{csata infobox
|név=A Nápolyi Királyság 1815-ös hadjárata
|kép= Murat2.jpg
|képaláírás=Joachim Murat
|konfliktus=[[Napóleoni háborúk]]
|időpont=[[1815]]. [[március 15.]] – [[1815]]. [[május 20.]]
|helyszín=[[Olaszország|Észak-Itália]]
|eredmény=[[Osztrák Császárság|Osztrák]] győzelem
|egyik fél=[[Kép:Flag_of_the_Kingdom_of_Naples_(1811).svg|20px|border]] [[Nápolyi Királyság]]
|másik fél=[[Kép:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|20px|border]]&nbsp;[[Habsburg Birodalom]]<br/>[[Fájl:State flag simple of the Grand Duchy of Tuscany.svg|20px|border]]&nbsp;[[Toszkánai Nagyhercegség]]<br/>[[Fájl:Bandiera del Regno di Sicilia 4.svg|20px|border]]&nbsp;[[Szicíliai Királyság]]<br/>[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|20px|border]]&nbsp;[[Nagy-Britannia]]
|parancsnokok1=[[Kép:Flag_of_the_Kingdom_of_Naples_(1811).svg|20px|border]]&nbsp;[[Joachim Murat]]
|parancsnokok2=[[Kép:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|20px|border]]&nbsp;[[Heinrich von Bellegarde]]
}}
A '''Nápolyi Királyság 1815-ös hadjáratának''' célja az volt, hogy megszilárdítsa a király, [[Joachim Murat]] pozícióját. Az uralkodó attól tartott, hogy a [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleont]] leverő koalíció visszaülteti [[Nápoly]] trónjára a korábbi királyt, [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinándot]]. Amikor 1815. március 1-jén Napóleon visszatért [[Elba (sziget)|elbai]] száműzetéséből [[Franciaország]]ba, Murat úgy döntött, megtámadja az [[Olaszország|Itália]] északi részét birtokló [[Osztrák Császárság|osztrákokat]]. A háborúskodás végül a Nápolyi Királyság vereségével zárult, és a király kénytelen volt [[Korzika|Korzikára]] menekülni.
== Előzmények ==
A [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] bukása után elfogadott [[Párizsi béke (1814)|párizsi béke]] felrajzolta az eljövendő Európa hatalmi térképét, de a részleteket a [[bécsi kongresszus]]nak kellett meghatároznia. A tanácskozást 1814 októberében nyitották meg. A különböző államok érdekei olyannyira eltérőek voltak, hogy a megbeszélés alig haladt előre. Napóleon [[Elba (sziget)|elbai]] száműzetéséből váratlanul Franciaországba érkezett március 1-jén, és hívei kíséretében [[Párizs]]ba indult, hogy visszaszerezze a hatalmat. A volt császár március 20-án érte el a fővárost, amely lelkesen köszöntötte. Visszaérkezésének hírére ismét szervezkedni kezdtek ellenfelei, mert úgy gondolták, hogy addig nem lesz béke, amíg ő vezeti Franciaországot. [[Anglia]], [[Porosz Királyság|Poroszország]], [[Oroszország]], [[Ausztria]] és a kis német államok azonnal megkezdték a készülődést az elkerülhetetlen összecsapásra. Úgy számoltak, hogy májusra sikerül felállítaniuk egy ötszázezres sereget. Franciaországban is megkezdődött a toborzás.{{refhely|Batty}}
A Nápolyi Királyság uralkodója, [[Joachim Murat]], Bonaparte sógora bizonytalan helyzetben volt, ugyanis a Bourbonok, [[Nápoly]] korábbi urai visszautasították, hogy elismerjék a szuverenitását. Bonaparte visszatérése azonban ösztönzően hatott a királyra, aki bizonyos volt abban, hogy az Itália északi részét uraló osztrákok ellene készülődnek, és Murat úgy döntött, ő támad elsőnek. Serege 82 ezer katonából, köztük hétezer lovasból állt. Hat hadosztályt állított fel, amelyek átlagosan 12-15 ezer emberből álltak. Murat kilencven ágyúval rendelkezett.{{refhely|Batty}}
Murat áthaladási engedélyt kért a [[Pápai állam]]on keresztül észak felé, amit [[XII. Leó pápa]] elutasított. Március 22-én a nápolyi seregek átlépték a határt. A [[genova]]i területre menekülő pápa nevében Giulio Maria della Somaglia bíboros tiltakozott az erőszakos lépés miatt. Murat [[Ancona|Ancónában]] rendezte be főhadiszállását. A sereget [[Michele Carrascosa]] tábornok hadosztálya vezette [[Bologna]] felé. Őt Giuseppe Lechi és Ambrosio hadai követték. A három egységnek összesen harminc lövege volt. Március 29-én Murat [[Rimini]]be helyezte át főhadiszállását, majd 30-án kiadott egy felhívást az olasz függetlenségről.{{refhely|Batty}}
Murat közeledésének hírére feléledtek az osztrákellenes függetlenségi mozgalmak Észak-Olaszországban. A hatóságok sok embert őrizetbe vette. [[Heinrich von Bellegarde]] osztrák tábornagy Johann Frimont tábornokot nevezte ki a Habsburg-csapatok élére, aki [[Piacenza|Piacenzában]] állította fel főhadiszállását. Az osztrák csapatok Piacenza és [[Casalmaggiore]] között gyülekeztek azzal a céllal, hogy megvédjék a [[Pó]] vonalát, amíg további erősítést nem kapnak.{{refhely|Batty}}
== Az első ütközetek ==
[[Fájl:Neapolitan War.jpg|bélyegkép|250px|balra|Az invázió fő útvonalai és eseményei]]
Március 30-án [[Savigno]] és [[Cesena]] között, a [[Panarói csata|panarói csatában]] összecsapott a nápolyi sereg az osztrák elővéddel, és a Vinzenz Ferrerius von Bianchi által vezetett osztrák csapatok kénytelenek voltak visszavonulni. Április 1-jén Murat és vezérkara átköltözött [[Faenza|Faenzába]], majd másnap [[Bologna|Bolognába]]. Bianchi [[Modena|Modenáig]] hátrált, ahol védekező pozíciót vett fel a Panaro-folyó előtt. Április 3-án Carrascosa megpróbált átkelni a folyó hídjain, de az osztrákok visszaverték két átkelőnél is. Végül [[Castelfranco Emilia|Castelfranco Emiliánál]] átjutott a túlsó partra, és rátámadt Bianchi állásaira. Miközben az osztrák centrumban heves harcok folytak, Murat harcba küldte Pietro Colletta tábornok csapatait, akik megtámadták a Habsburgok jobbszárnyát. A létszámhátrányban lévő osztrákok megfutamodtak.{{refhely|Batty}}
Az ütközet megnyerésével a nápolyiak előtt megnyílt az út Modena, [[Carpi]] és [[Reggio Emilia|Reggio]] felé, amelyet Carrascosa katonái gyorsan elfoglaltak. Murat Lechivel és Ambrosióval [[Ferrara]] és az [[Occhiobello|occhiobellói]] Pó-híd felé haladt tovább.{{refhely|Batty}} Eközben Livron és Pignatelli Strongoli seregei betörtek [[Toszkána|Toszkánába]], és 7-8-án elfoglalták [[Firenze|Firenzét]]. Az osztrák Nugent tábornok [[Pistoia]] felé vonult vissza, nyomában a nápolyiakkal. Április 8-án Murat [[Occhiobello|Occhiobellóhoz]] vonult, hogy átkeljen a Pó hídján. Az osztrákok több rohamot is visszavertek. Másnap Murat ismét harcba indította csapatait, de nem sikerült áttörniük Johann Freiherr von Mohr tábornok védelmét, és kénytelenek voltak visszavonulni. A nápolyaik két nap alatt kétezer embert vesztettek.{{refhely|Batty}}
Frimont úgy vélte, hogy a [[ferrara]]i citadella nem képes sokáig kitartani, ezért támadást rendelt el. Bianchi csapatainak egy része Carpi ellen vonult, más katonák pedig Quartirofolóhoz meneteltek, hogy megakadályozzák a nápolyiak visszavonulását. Carrascosa Secchia mögé vonult vissza, hogy elkerülje a csapdát, majd a Panaro-folyó mögé húzódott, ahol csatlakoztak hozzá a Reggióból és Modenából kivont alakulatok. Murat, hogy megszilárdítsa pozícióját, a jobbszárnyat megerősített állások mögött helyezte el. Frimont új támadást rendelt el április 12-én. A Johann Freiherr von Mohr vezette osztrákok és Ambrosio katonái között súlyos harc bontakozott ki, amelynek végén a nápolyiakat kivetették sáncaik mögül, és Bologna felé űzték. Április 14-én Frimont megkísérelte az átkelést a Panarón, de visszaverték. Hasonlóan sikertelenül végződött Murat kísérlete is az átjutásra a Pó túlsó partjára.{{refhely|Batty}}
== A hadjárat vége ==
Az osztrákok április 15-én visszafoglalták Firenzét. Ezután a nápolyi seregeknek nem maradt más választásuk, mint folytatni a visszavonulást királyságuk határai mögé. Murat 17-én elérte [[Faenza|Faenzát]], másnap Forlit, 19-én [[Cesena|Cesenát]]. Ambrosio [[Ravenna|Ravennából]] [[Cesenatico]] felé tartott, miközben Commachio helyőrsége zaklatta. A jelentős erőfölényben lévő osztrákok a nápolyiak nyomában voltak. Johann Frimont két seregre osztotta katonáiː az egyiket Adam Albert von Neipperg tábornok, a másikat Vinzenz Ferrerius von Bianchi vezette. Neipperg Murat hátráló katonái követte, míg Bianchi [[Foligno|Folignóba]] tartott, hogy elvágja az utat Nápoly felé. A két sereg az [[Appenninek]] miatt eltávolodott egymástól, és Murat úgy döntött, egy kisebb csapatot küld Neipperg elé, ő pedig [[Tolentino|Tolentinónál]] bocsátkozik harcba Bianchival.{{refhely|University of Southampton}}
Április 30-án megérkezett Tolentinóba az osztrák elővéd, 560 lovas és négyezer gyalogos. Május 1-jén Bianchi teljes serege (12 ezer gyalogos, 1500 lovas 28 ágyúval) elfoglalta a helyét a város körül.{{refhely|Tolentino}} A [[Tolentinói csata]] május 2-án, tüzérségi párbaj kezdődött a Sforzacostába vezető völgynél. Bianchi rögtön az összetűzés elején fogságba esett, de magyar [[huszár]]ok hamar kiszabadították. A nápolyi hadsereg a mai [[Pollenza|Pollenzánál]] gyülekezett, miután heves harcokat vívott a környéken. Megpróbálták megszerezni a Rancia-várat, de az többször is gazdát cserélt a nap folyamán, és végül az osztrákok tartották meg. A harcok hajnali egy óráig tartottak.{{refhely|Tolentino}}
Május 3-án Murat katonái folytatták az előrenyomulást Bianchi jól kiépített állásai ellen. A nápolyiak bevették Cantagallo dombjait, és a Chienti-völgy felé szorították az osztrákokat. Murat lovas ellentámadásra számított, ezért gyalogosait négyzet alakzatban rendezte el. A lovasroham elmaradt, helyette pusztító muskéta- és ágyútűz fogadta az összetömörült nápolyiakat. A csata ekkor még nem dőlt el, de Murat hírt kapott arról, hogy [[Michele Carrascosa]] tábornok nem ütközött meg Neipperggel, hanem a [[Tronto]]-folyó felé vonul vissza. Egy másik, később hamisnak bizonyuló hír arról tájékoztatta a királyt, hogy az osztrákok Abruzzi tartományban törnek előre [[Campania]] felé. Murat elrendelte a visszavonulást.{{refhely|University of Southampton}}{{refhely|Tolentino}}
A nápolyiak az [[Adriai-tenger]] partján vonultak dél felé, nyomukban az osztrákokkal. Mohr tábornok katonái május 8-án átkeltek a [[Tronto]]-folyón, másnap elfoglalták Benedettót, blokád alá vonták [[Pescara|Pescarát]], majd [[Popoli]] felé meneteltek tovább. A másik osztrák sereggel Bianchi [[Terni]] felé indult, és 9-én elérte [[Spoleto|Spoletót]], és 12-én megérkezett Aquilába. A nápolyi sereg visszavonulása meneküléssé változott, és a haderő 15 ezer főre olvadt. Nugent tábornok Firenzéből [[Róma]] felé indult, ahova április 30-án érkezett meg. Onnan St. Gemanóban vonult tovább, ahol Murat megpróbálta feltartóztatni, de nem járt sikerrel. [[Calvi (Olaszország)|Calvi]]nál, ahol a Nápolyba tartó főutak találkoztak, egyesültek az osztrák seregek.{{refhely|Batty}}
Murat május 19-én tért vissza Nápolyba. Ekkorra már az angolok is megérkeztek a város kikötőjébe. Május 20-án a Nápolyi Királyság nevében Pietro Colletta tábornok aláírta a [[Casalanzai béke|casalanzai békét]] [[Capua|Capuában]], a Lanza-palotában. A megállapodás nagyon kedvező feltételeket kínált azoknak a nápolyiaknak, akik önként leteszik a fegyvert, és visszahelyezte trónjára [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd nápolyi királyt]], aki I. Ferdinánd néven az újonnan alakult [[Két Szicília Királysága]] első uralkodója lett.{{refhely|University of Southampton}}{{refhely|Palazzo Lanza}} Murat Korzikára menekült. Május 22-én az osztrákok bevonultak a városba.{{refhely|University of Southampton}}{{refhely|Tolentino}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* {{hely|Batty}} {{cite book|url=http://www.napoleonic-literature.com/Book_29/002-Events.htm|title=An Historical Sketch of the Campaign of 1815|author=Robert Batty|chapter=|publisher=|year=1820|isbn=|accessdate=2020-11-28|archiveurl=https://web.archive.org/web/20110927121649/http://www.napoleonic-literature.com/Book_29/002-Events.htm|archivedate=2011-09-27}}
* {{hely|University of Southampton}} {{cite book|url=https://specialcollectionsuniversityofsouthampton.wordpress.com/tag/treaty-of-casalanza/|title=Treaty of Casalanza|author=|chapter=|publisher=University of Southampton|year=|isbn= |accessdate =2020-11-28}}
* {{hely|Palazzo Lanza}} {{cite book|url=https://www.dimorestoricheitaliane.it/en/dimora/palazzo-lanza-capua/|title=Palazzo Lanza|author=|chapter=|publisher=Dimore Storiche Italiane|year=|isbn=|accessdate=2020-11-28|archiveurl=https://web.archive.org/web/20201209085529/https://www.dimorestoricheitaliane.it/en/dimora/palazzo-lanza-capua/|archivedate=2020-12-09}}
* {{hely|Tolentino}} {{cite book|url=http://www.tolentino815.it/off_line/815/www.tolentino815.it/paginaeng2947.html|title=The Battle of Tolentino|author=|chapter=|publisher=Tolentino815|year=|isbn=|accessdate=2020-11-28}}{{Halott link|url=http://www.tolentino815.it/off_line/815/www.tolentino815.it/paginaeng2947.html |date=2023-01 }}
{{Napóleon}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Napóleon|-|hadtudomány|i }}
{{DEFAULTSORT:Napolyikiralysag}}
[[Kategória:1815]]
[[Kategória:Napóleoni háborúk]]
[[Kategória:Olaszország történelme]]