A Vezúv 79-es kitörése forrásának megtekintése

{{Tűzhányó infobox}}
A '''Vezúv i. sz. 79-ben történt kitörése''' a [[Vezúv]] fő [[Tűzhányókitörések fajtái|kitörési eseménye]] volt az emberi történelem során. A [[tűzhányó]] morfológiáját alaposan megváltoztató kitörés [[Ercolano|Herculaneum]], [[Pompeii]], [[Stabiae]] és Oplontis városok pusztulását okozta, amelyek habkőrétegek alá temetett romjai a [[18. század]]tól kezdődően kerültek napvilágra.
== A kitörés dátuma ==
[[Fájl:Vesuvius_79_AD_eruption-la.svg|bélyegkép|264px|A kitörés által érintett terület térképe]]
A Vezúv i. sz. [[79]]-es kitörésének dátumát [[Caius Plinius Caecilius Secundus|ifjabb Plinius]] levele igazolja.<ref>[[Caius Plinius Caecilius Secundus|Ifjabb Plinius]], ''Epistulae'', {{Citation|url=http://epistol.glossa.dk/plinius.html#ep6_16}}.</ref> A kéziratok közül általánosan legmegbízhatóbbnak tartott változatban ''nonum kal septembrest'' olvasunk, vagyis kilenc nappal a szeptemberi kalendák előtt, ami augusztus 24-nek felel meg, de egyes régészeti adatok a kitörést későbbre, az ősz közepére teszik.
=== Október 24. ===
Az október 24-i dátumot egészen a 21. század tizes éveiig bizonyosnak fogadták el, de egyes, fokozatosan felbukkanó [[régészet]]i adatok nem egyeztek a nyári dátummal, és újraindították a vitát. Például az elszenesedett szárított gyümölcsök, az akkor fűtésre használt tűzhelyek, a [[must]], amelyet még mindig tartályokba zárva találtak, a nehéz gyapjúköpenyeket és mindenekelőtt a régészeti lelőhelyen talált érmét, amely [[Titus római császár]] tizenötödik kiáltványára jelent meg, amely 79. szeptember 8. után történt, azt sugallják, hogy a kitörés ősszel, valószínűleg az adott év október 24-én, vasárnap történt.
Az őszi kitörés tézisének alátámasztására további bizonyíték egy felirat, amelyet 2018-ban találtak egy olyan házban, amely a kitörés idején valószínűleg felújítás alatt állt.<ref name="Parco">{{Cite web |url=http://www.pompeiisites.org/Sezione.jsp?titolo=L%27iscrizione%20e%20la%20data%20dell%27eruzione&idSezione=7787 |title=L'iscrizione e la data dell'eruzione}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://www.pompeionline.net/edifici/regione-v/casa-con-giardino |title=Pompei - Casa con Giardino}}</ref> A felirat szénnel, október 17-i dátum, és nagy valószínűséggel a 79-es évre vonatkozik, mivel a szénírások rendkívül könnyen törölhetők, így kizártnak tűnik, hogy a kitörésnél jóval korábbi időszakra nyúljon vissza a keletkezése. A dátumot követő szöveg nem egyértelmű.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |title=Pompei. Il tempo ritrovato |publisher=Rizzoli |isbn=978-88-586-9936-2}}</ref>)
Azt is meg kell jegyezni, hogy a ''vulcanaliá''t, [[Vulcanus]] isten napját augusztus 23-án ünnepelték Rómában, és az egyedülálló egybeesést az akkori krónikások minden bizonnyal kiemelték volna.
Az ''Earth-Science Reviews''ban 2022 augusztusában megjelent INGV-tanulmány multidiszciplináris megközelítést alkalmazott, a történelmi, rétegtani, üledéktani, geofizikai, paleoklíma elemzésekből, valamint a kitörés különböző fázisainak matematikai modellekkel történő rekonstrukciójából származó adatokat kombinálva, figyelembe véve, hogy a hamumaradékok a szezonális szelek miatt szétterültek, és még mindig kimutathatók a Földközi-tenger más területein, például Görögországban, és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a kitörés legvalószínűbb időpontja 79. október 24. A tanulmány figyelembe vette azokat a kritikus és kétséges érveket is, amelyek az ezzel a dátummal kapcsolatos egyes nyomokkal (például a szénfelirat bizonytalan keltezése) kapcsolatban hangoztattak.<ref>{{Cite journal|language=en|title=The 79 CE eruption of Vesuvius: A lesson from the past and the need of a multidisciplinary approach for developments in volcanology|volume=231|date=agosto 2022|issue=104072|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012825222001568|doi=10.1016/j.earscirev.2022.104072}}</ref>
=== Augusztus 24. ===
Néhány, az október 24-i dátumot alátámasztó elemet más tudósok nem tartanak elég megbízhatónak.<ref>{{Hivatkozás/Könyv |title=Pompei. La Catastrofe (2014-2020 d.C.) |publisher=Scienze e Lettere |isbn=978-88-6687-221-4}}</ref> Például a szénfelirat, amely október 17-ét említi, nem jelöli meg az évet, ahogy ez a pompeii mindennapi életben alkalmázott falfeliratoknál megszokott volt. (Korábbi években íródott és tökéletesen megőrződött, mint a Porta Nocera sírok boltozatán még olvasható szénfeliratok esetében.)<ref>{{Cite news|title=Sulla durata delle iscrizioni a carboncino di Pompei|pages=35-39|url=https://www.academia.edu/82153858/Felice_Senatore_Sulla_durata_delle_iscrizioni_a_carboncino_di_Pompei_Oebalus_Studi_sulla_Campania_nellAntichit%C3%A0_16_2021_pp_35_39}}</ref>)
== A kitörés dinamikája ==
Az első szeizmikus események már [[62]]-ben kezdődtek,<ref name="Storia">{{Cite web |url=http://www.news.unina.it/dettagli_area.jsp?foto_dossier=6522&area=DOSSIER&ID=6523 |title=Il terremoto del 62 |accessdate=2024-03-09 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131021071223/http://www.news.unina.it/dettagli_area.jsp?foto_dossier=6522&area=DOSSIER&ID=6523 |archivedate=2013-10-21 }}</ref> több ház összeomlásával, amelyeket a következő években újjáépítettek.<ref>{{Cite web |title=Il Vesuvio |url=https://scienzedellaterra.files.wordpress.com/2013/03/il-vesuvio.pdf |author=Chiara Anzalone; Marc Allen Gapo; Maria Sole Magnolfi; Giulia Mita |accessdate=2024-03-09 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160331234227/https://scienzedellaterra.files.wordpress.com/2013/03/il-vesuvio.pdf |archivedate=2016-03-31 }}</ref> Csak néhány évvel később, 79-ben, a Vezúv megkezdte kitörési ciklusát, amely [[Stabiae]], [[Pompeii]], Herculaneum és számos, a Vezúvtól délkeletre fekvő település eltemetéséhez vezetett.
13 óra körül iszonyatos bömböléssel kitört a [[Vezúv]]. Az először kilökődött anyag alapvetően [[habkő]],<ref>{{Cite web |url=http://www.agendaonline.it/napoli/vesuvio.htm |publisher=agendaonline.com |title=Vesuvio: il vulcano addormentato}}</ref> tehát [[gáz]]zal teli [[Magma|magmából]] származó és lehűlt vulkanikus kőzetek voltak. A habkővel más természetű kőzetrészek keverednek, amelyeket a magma szállított. A holttestek többsége a habkő felett rekedt, [[hamu]]ba burkolva. A kitörés piroklasztikus maradványai több száz négyzetkilométer széles területen követhetők nyomon. Mai becslések szerint a [[kitörési oszlop]] magassága elérhette a 23-27 kilométert is.
Ami a 79-ben kitört anyagok kémiai összetételét illeti, ez eltér az 1631 és 1944 közötti időszakban kitört lávákétól; Valójában a [[plíniuszi kitörés]] magmáiról kimutatták, hogy nagyobb mennyiségű [[szilícium-dioxid]]ot, [[nátrium]]ot és [[kálium]]ot, valamint kisebb mennyiségű [[kalcium]]ot és [[magnézium]]ot tartalmaznak. A szakemberek ezeket a különbségeket azzal indokolják, hogy a plíniuszi lávák esetében a magma néhány száz évre (kb. 700) megállt volna néhány kilométeres mélységben, a magmakamrában, ahol kb. 850&nbsp;°C-ig lehűlt volna, és a kristályosodás aktiválódott volna.<ref name="Ves">{{Cite journal|title=Il Vesuvio: un vulcano ad alto rischio|volume=Le Scienze (Scientific American)|issue=163}}</ref>
A legrelevánsabb tanúságot az akkori napokban történtekről az [[Caius Plinius Caecilius Secundus|ifjabb Plinius]] adja, aki családjával azokban a napokban [[Bacoli|Misenumban]] tartózkodott.<ref>Composta dalla madre Plinia e dallo zio Plinio il Vecchio, suo tutore.</ref> Harminc évvel később barátjának, [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitusnak]] így írta le az eseményt:
{{Idézet|Augusztus 24-én, körülbelül dél után édesanyám odahívatta őt magához, mert észrevett egy felhőt, amely elég szokatlan alakú és méretű volt. Ezután belenézett a [[Nap]]ba, miután vett egy hideg fürdőt, majd elköltött egy könnyű ebédet, visszatért könyveihez, majd azonmód felállt, s kiment, hogy felmenjen egy emelkedőre, amelyről jobban látta e szokatlan eseményt. Egy felhő – hogy melyik hegyből, azt nem lehet megállapítani erről a távolságról (de az biztos, hogy a Vezúv mögött) – emelkedett fel, hogy milyen alakú is volt, azt elég nehéz leírni, de [[mandulafenyő]]höz hasonlatos alakot lövellt fel hatalmas törzzsel, amely a tetején több kisebb ágra szakadva szétterült, ahogy elképzelem, semmi hirtelen szélvihar nem kavarta meg, az erő, amely megnövelte ezt, felfelé tört, majd a felhő önnön nyomása alatt összroskadt, azon módon, ahogyan én említettem, időnként fényesnek, időnként meg sötétnek és pettyesnek hatott és többé-kevésbé földet és parazsat is tartalmazott. Ezt a jelenséget egy olyan ember látta, aki tanulmányozni és kutatni akarta, mint az én nagybátyám, aki közelebbről akarta megnézni.|Levelek hatodik könyve, tizenhatodik levél<ref>''Epistularum libri'', VI, 16.</ref>}}
Idősebb Plinius ki akarta menteni a veszélybe került embereket a [[Nápolyi-öböl]] partjáról, ezért útnak indította [[gálya|gályáit]] a Stabiae-öbölbe (a mai [[Castellammare di Stabia]] város közelében). Ifjabb Plinius számlát nyitott a [[temetés]]ére és biztos volt abban, hogy a nagybátyja a vulkán mérgező gázainak belégzése miatt vesztette életét. Augusztus 26-án találták meg holttestét, külsérelmi nyomok nélkül, a Vezúv hamuja alatt.
<gallery>
Sommer, Giorgio (1834-1914) - n. 1202 - Pompei.jpg|[[Pompeii]] fóruma, hátterében a [[Vezúv]]val, 1914 előtt
Plinio67 1888-stampa-versione originale.jpg|[[Caius Plinius Secundus|Idősebb Plinius]] halálának egy [[19. század]]i rekonstrukciója
Pompeii&Vesuvius.JPG|Pompeii fóruma, amelyet a Vezúv ural
Alexandre Dunouy - Eruzione Vesuvio 1813.jpg|A Vezúv 1813. december 25-ös [[kitörési oszlop|kitörésének hamuoszlopa]]
Rom circo maximo 01.jpg|[[Mandulafenyő]], a hasonlatul szolgáló fenyőfaj
General view and Vesuvius, Pompeii, Italy LOC 4755214348.jpg|A Vezúv Pompeiből 1890-ből
Karl Brullov - The Last Day of Pompeii - Google Art Project.jpg|[[Karl Pavlovics Brjullov]]: ''Pompeii utolsó napja'' című festménye, 1830–1833
</gallery>
Ebben a levélben Ifjabb Plinius is beszámolt nagybátyja, [[Caius Plinius Secundus|Idősebb Plinius]] haláláról, aki [[Herculaneum]]ba tartott, hogy segítsen barátja, [[Caesius Bassus]] családjának: tengeren próbálta elérni a vezúvkörnyéki várost, de a tengervíz hirtelen visszahúzódása miatt útvonalat kellett változtania, így [[Stabiae|Stabia]] felé vette az irányt, ahol megszállt Pomponianus házigazdánál. Azonban ezt a várost is elérte a vulkán hamuja meg a lapilliáradat, és a mérgező gőzöktől megfulladva idősebb Plinius ott halt meg.<ref>{{Cite web |url=http://www.vesuvioweb.com/it/wp-content/uploads/2-Leruzione-del-79-dopo-Cristo-nelle-lettere-di-Plinio-vesuvioweb.pdf |title=Le lettere di Plinio e l'eruzione del 79 dopo Cristo |author=Aniello Langiella |publisher=vesuvioweb.com}}</ref>
Tacitusnak írt második levelében leírta a Misenumban történteket.<ref>''Epistularum libri'', VI, 20.</ref> Mesél a napokkal korábban bekövetkezett [[földrengés]]ekről, és a kitörés éjszakáján a rengések „annyira megnőttek, hogy úgy tűnt, minden […] rombadől". Továbbá úgy tűnt, hogy „a tenger visszaszívódik magába, szinte taszította a föld remegése”, így „a part kiszélesedett, és sok tengeri állat maradt a szárazra került tengerfenéken fekve”.
== Pompeii, Herculaneum és Stabiae elpusztulása ==
A kitörés a vulkán hosszú nyugalmi időszaka után következett be, és a környék lakóit meglepte az események gyors egymásutánja. A kitörés második részében, amikor a piroklasztikus áramlások megtörténtek, a vulkán melletti falvakban keletkezett a legnagyobb kár és a legtöbb emberélet veszett oda. Pompeiiben már az első szakaszban feljegyeztek áldozatokat a háztetők beomlása miatt. A második fázisban a halálesetek közvetlenül fizikai sérülés és fulladás miatt következtek be a levegőben lévő magas hamukoncentráció miatt.<ref name="Episodes">{{Cite journal|volume=26|date=settembre 2003|url=http://vulcan.fis.uniroma3.it/lavori/episodes.pdf|title=The eruption of Vesuvius of 79 AD and its impact on human environment in Pompei}}</ref>
Maguk a városok is eltűntek a szem elől, legalább 10 méternyi kitörési anyag alá temetve. Az egykor nyüzsgő és gazdag életet látott, immár elhagyatott pusztaságokat most már elkerülték, babonás rémület tárgyává tették.
A Pompeiit és Stabiát érintő jelenségek jellemzői eltérőek voltak a Herculaneuméihoz képest: az előbbieket habkő, hamu és lapillieső öntötte el, amely néhány órás időszakot leszámítva (halálos csapdaként sokak számára, akik szeretteiket és értékes tárgyakat keresve tértek vissza), szakadatlanul esett. Herculaneumot a kilövellő anyagok azonban nem az első fázisban találták el, hanem csaknem tizenkét órával később, és egészen az 1980-as évek felfedezéséig azt hitték, hogy minden lakója megmenekült. A kis központot (Herculaneum) érintő jelenségek természete is nagyon eltérő volt. Valójában az történt, hogy a kitörő anyagokból álló gigantikus fenyő omlani kezdett, és a szél hatására forró gázok, hamu és vízgőz pokoli keveréke (az úgynevezett [[Vulkanikus törmelékár|piroklasztikus áramlás]]) érte el Herculaneumot. A szabadban tartózkodóknak talán jobb sorsuk volt, azonnal elpárologtak, mint azoknak, akik menedéket találtak, és bár gyors, de borzalmas halálesetek nyomait hagytak maguk után. A jelenséget ma „égő felhőként” vagy piroklasztikus földcsuszamlásként ismerik.<ref>{{Cite web |title=Cos'è una nube ardente? |url=http://www.impariamocuriosando.it/content/cose-una-nube-ardente |publisher=Impariamo curiosando}}</ref>
Ahogy a második napon az este leszállt, a kitörési aktivitás gyorsan hanyatlásnak indult, mígnem teljesen leállt. A kitörés valószínűleg nem tartott tovább két és fél napnál, amely alatt a vulkán körülbelül 4,3&nbsp;km³ anyagot vetett ki magából.
A kitörés során felszabaduló hőenergia valóban rendkívüli volt, mintegy 100 megatonnávai számolva, ami 6000 [[Little Boy]] atombombának felel meg, vagy ha az ember valaha alkotott legerősebb eszköze, a [[Cár-bomba|cár bomba]] kétszeresének.
== A hegy kinézete a kitörés előtt és után ==
A Vezúv változáson ment keresztül. A teteje már nem lapos, hanem kúpos formájú lett, és sűrű [[Gőz|pára]] szökött ki belőle. Ez a kúp, amelyet a kitört anyag nagyon erős lökése okozott, áttörte az előző krátert a kerületének körülbelül 3/4 részén. Az ókori vulkanikus képződmény maradványai később Monte Somma nevet kapták.
Az erdők, szőlőültetvények és buja növényzet, amely a kaldera belsejét borította a kitörés előtt, elpusztultak. Semmi sem lehet lenyűgözőbb, mint a kontraszt a hegy katasztrófa előtti lenyűgöző megjelenése és a szomorú esemény utáni elhagyatottsága között. Ez a figyelemre méltó ellentét szolgálta [[Marcus Valerius Martialis|Martial]]<nowiki/>is egyik epigrammájának tárgyát (IV. könyv, 44. rész), amely így hangzik:
{{Idézet|Íme, a Vezúv, röviddel ezelőtt árnyas szőlőültetvényekkel zöldellt, itt egy nagyra becsült szőlő tötötte a kádakat; [[Bacchus]] jobban szerette ezeket a dűlőket, mint Nisa dombjait, ezen a hegyen a múltban a szatírok táncoltak; ez Spárta legnépszerűbb helye volt, [[Venus]] székhelye, ez volt a [[Héraklész|Herkules]] nevéről híres hely. Most minden lángokban és szomorú romokban hever, s az istenek nem kívánnák, hogy itt ennyi hatalmat gyakorolhassanak.|Martialis, Lib. IV. Ep. 44<ref>{{Citation|Lindtner|p. 18|VL}}.</ref>}}
[[Publius Papinius Statius]] költő azonban ezt írta:
{{Idézet|Vajon az eljövendő nemzedékek el fogják hinni […], hogy a lábuk alatt városok és népek vannak, és őseik vidéke elsüllyedt?|Statius, '' Silvarum Liber III''}}
A 79-es kitörés óta a Vezúvnak számos aktív periódusa volt, nagyobb szunetekkel. [[472]]-ben akkora mennyiségű hamut szórt ki, hogy az [[Európa]]-szerte elterjedt, és még [[Konstantinápoly]]ban is riadalmat keltett, amelyet ugyanazokban a napokban heves földrengések ráztak meg Antiochia epicentrumában. Az első lávafolyással járó kitörés [[1036]]-ban történt: ez nagyon fontos esemény a hegy történetében, hiszen addig a kitörések piroklasztikus anyagokat termeltek, magmát nem. Az ókori krónikák szerint a kitörés nemcsak a hegy csúcsán, hanem oldalain is előfordult, és az izzó termékek a tengerbe ömlöttek, mintegy 600 méterrel kiterjesztve a partvonalat
Ezt a kitörést további öt követte, amelyek közül az utolsó (bár nagyon kétséges, mert csak egy történész beszél róla) [[1500]]-ban történt. Ezeket egy hosszú, mintegy 130 éves pihenő követte, amely alatt a hegyet ismét kertek és szőlők borították be, mint egykor. A kráter belsejét is cserjék borították. Ezt követően a Vezúv [[1631]]-ben, [[1861]]-ben, [[1872]]-ben, [[1906]]-ban és végül 1944-ben tört ki.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Fordítás ==
* {{fordítás|it|Eruzione del Vesuvio del 79|138145210}}
== Bibliográfia ==
* {{Hivatkozás/Könyv |title=Pompei. La catastrofe (2014-2020 d.C.) |year=2022 |publisher=Scienze e Lettere |isbn=978-88-6687-221-4}}
* {{Hivatkozás/Könyv |title=Il Vesuvio - Un vulcano nella letteratura e nella cultura |year=2008 |publisher=GRIN Verlag |isbn=3-638-93855-7}}
* {{Hivatkozás/Könyv |title=I tre giorni di Pompei: 23-25 ottobre 79 d.C. Ora per ora, la più grande tragedia dell'antichità |year=2016 |isbn=978-88-17-07730-9}}
== Kapcsolódó szócikkek ==
* A Vezúv 1631-es kitörése
* A Vezúv 1861-es kitörésef
* A Vezúv 1906-os kitörése
* A Vezúv 1929-es kitörése
* A Vezúv 1944-es kitörése
* [[Vulkánkitörési index]]
* [[Minószi kitörés]]
== További információk ==
* {{Hivatkozás/Epizód |url=http://www.rainews.it/dl/rainews/media/Pompei-ultime-scoperte-d99ab464-a10e-49c6-ad05-b1a81b57f240.html|title=Pompei: ultime scoperte}}
{{tűzhányó összesítő}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Olaszország}}
{{DEFAULTSORT:Vezúv0079}}
[[Kategória:Vulkánkitörések]]
[[Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal]]
[[Kategória:79]]
[[Kategória:A Római Birodalom történelme]]