A bölcsőtől a sírig forrásának megtekintése

{{Zenemű infobox
|cím =
|műfaj = [[szimfonikus költemény]]
|kép = <!-- Wikidatáról (P18) -->
|képméret =
|képaláírás =
|szerző = <!-- Wikidatáról (P86) -->
|opusszám =
|keletkezés = <!-- Wikidatáról (P571) -->
|ajánlás = <!-- Wikidatáról (P825) -->
|ősbemutató = <!-- Wikidatáról (P1191) -->
|megjelenés = <!-- Wikidatáról (P577) -->
|hangnem = <!-- Wikidatáról (P826) -->
|hangszerelés = <!-- Wikidatáról (P870) -->
|időtartam = <!-- Wikidatáról (P2047) -->
|tételek = <!-- Wikidatáról (P2635) -->
|honlap = <!-- Wikidatáról (P856) -->
}}
[[Fájl:FranzLiszt1880-85.jpg|bélyegkép|260px|Liszt Ferenc a darab születése körüli években]]
[[Fájl:Mihály Zichy Von der Wiege bis zum Grabe - Du berceau jusqu’au cercueil (1881).jpg|bélyegkép|260px|Zichy Mihály rajzolása után gravírozás]]
'''''A bölcsőtől a sírig''''' ([[Német nyelv|németül]]: ''Von der Wiege bis zum Grabe'', [[Francia nyelv|franciául]]: ''Du berceau jusqu'au cercueil'') [[Liszt Ferenc]] utolsó, tizenharmadik [[szimfonikus költemény]]e, műjegyzékszáma [[Liszt Ferenc műveinek listája#Szimfonikus költemények|S.107]]. A művet 1881–1882-ben komponálta, a teljes mű bemutatásának időpontja bizonytalan. Nyomtatásban 1883-ban jelent meg a Bote und Bock kiadónál.
== A mű születése ==
Sokáig úgy tűnt, hogy Liszt Ferenc a [[weimar]]i évek (1848–1861) után nem foglalkozik tovább a szimfonikus költemény műfajával. 1881-ben azonban, 23 évvel az utolsó szimfonikus költeménye, a ''[[Hamlet (Liszt)|Hamlet]]'' után komponálni kezdett egy újabbat, a tizenharmadikat. A mű ihletője [[Zichy Mihály]]nak egy hasonló című tollrajza volt, amely rajz később megjelent a kiadott partitúra francia nyelvű címlapján is. Ott ''A bölcsőtől a koporsóig'' címet viselte.
Liszt a művével 1882-ben lett kész, de az első tételt ''(A bölcső)'' még 1881. október 22-én bemutatták [[Róma|Rómában]], a Palazzo Caffarelliben, az akkor alakult Societá del Quintetto  első hangversenyén. Ezzel köszöntötték az idős mestert hetvenéves születésnapja alkalmából. A bemutatón a mű erősen egyszerűsített, amolyan kamarazenei előadásban hangzott el, mert az együttesnek csupán három tagja (Tito Monachesi első hegedű; Enrico Masi második hegedű, Romolo Jacobacci brácsa) játszotta el. A nagy sikerű koncert után a közönség felállva ünnepelte Lisztet, a ''La Palestra musicale'' című lap pedig ezt írta: ''„A hallgatóság, mintegy azt kívánva Lisztnek, hogy még sok október 22-ét ünnepeljen, mielőtt A sírhoz ér, megismételtette A bölcsőt. […] Bárcsak mielőbb hallhatnánk a teljes művet.”''
A teljes mű első előadásáról csak bizonytalan adatok vannak, feltehető azonban, hogy [[Szentpétervár]]on mutatták be 1884. február 27-én (a [[Julián naptár|régi orosz időszámítás]] szerint), [[Milij Alekszejevics Balakirev|Balakirev]] vezényletével. A háromtételes szimfonikus költemény 1883-ban jelent meg a Bote und Bock kiadó gondozásában, ajánlása Zichy Mihálynak szólt.
== A zene ==
''A bölcsőtől a sírig'' – eltérően Liszt minden korábbi szimfonikus költeményétől, amelyek egytételesek – háromtételes,  és a tételeknek önálló címet adott: 1. tétel ''A bölcső'', 2. tétel: ''Küzdelem a létért''; 3. tétel: ''A sír: a túlvilági élet bölcsője''. A darab ennek ellenére nem túl hosszú, mintegy 16–17 perces.
Az első tétel finom szövésű, érzékeny hangszerelésű darab, rendkívül halkan, éteri hangulatban indul. Zenei anyaga két egyszerű, [[Gregorián ének|gregorián]] típusú motívumra épül. A tétel közepén ér el a feszültség a csúcspontjára, majd fokozatos halványulás után, mintegy semmibe veszően ér véget. A rövid, körülbelül három perces középső tétel is két témából szövődik; a szenvedélyes küzdelmet jelképezi, és az egész zenekaron szól. A harmadik tétel a legváltozatosabban, legszínesebben hangszerelt része a darabnak, megtisztult, átszellemült hangulatú. Megjelennek benne az első két tétel motívumai, és ez is a semmibe veszően ér véget, a magányosságot jelképezve.
Lisztnek ez a szimfonikus költeménye formálásában, programjában határozottan elkülönül a „weimari” daraboktól. Az első tizenkét szimfonikus költemény még a fiatal Liszt szemléletét tükrözik, a szenvedést, a küzdelmet, az elbukást mindig a „mégis” megdicsőülés követi. Ebben a kései darabban viszont az élet küzdelmei már csupán epizódnak számítanak a bölcső és a sír között, Liszt hetvenévesen már túljutott a küzdelmeken, és már az emberi lét végét, a túlvilágot látja maga előtt, teljes megnyugvással.
A mű hangszerelése: [[piccolo]], két [[fuvola]], két [[oboa]], [[angolkürt]], két [[klarinét]], két [[fagott]], négy [[Kürt (hangszer)|kürt]], két [[trombita]], két [[Harsona|tenorharsona, basszusharsona]], [[Tuba (hangszer)|tuba]], [[üstdob]], [[cintányér]], [[hárfa]], [[Vonós hangszerek|vonósok]].
Liszt a szimfonikus költeményből készített zongoraátiratokat is: két kézre (S.512) és négy kézre (S.598).
== Források ==
* [[Hamburger Klára]]: ''Liszt Ferenc zenéje''. Balassi Kiadó, Budapest, 2010. 185–188. old. {{ISBN|978-963-506-835-7}}
* [[Hamburger Klára]]: ''Liszt kalauz''. [[Editio Musica Budapest Zeneműkiadó|Zeneműkiadó]], Budapest, 1986. 76–80. old. {{ISBN|963-330-605-1}}
{{Liszt Ferenc szimfonikus költeményei}}
{{portál|Komolyzene|i }}
{{DEFAULTSORT:Bölcsötölasirig}}
[[Kategória:Liszt Ferenc szimfonikus költeményei]]
[[Kategória:Szimfonikus költemények]]