A halál dalai és táncai forrásának megtekintése

{{Zenemű infobox}}
'''''A halál dalai és táncai''''' ([[Orosz nyelv|oroszul]]: ''Песни и пляски смерти'') [[Modeszt Petrovics Muszorgszkij]] zongorára és énekhangra írt dalciklusa, amelyet Golesnyiscsev-Kutuzov [[költő]] [[Költészet|versei]] felhasználásával komponált 1875 és 1877 között.
==A mű születése==
Muszorgszkij 1873 nyarán ismerkedett meg Arszenij Arkagyevics Golenyiscsev-Kutuzov (1848–1913) költővel, amikor egy baráti társaságban elzongorázta egyik új művét, a ''Rajok''ot (magyar címe: Bűvös szekrény). A társaságbeliek véleményt mondtak az alkotásról, sokféle vélemény elhangzott, de Golenyiscsev-Kutuzov élesen bírálta a darabot. Vitájukat kora hajnalig folytatták – immár a költő lakásán. ''„Csak az ablakon betekintő hajnal emlékeztetett, hogy ideje volna elválnunk. Elváláskor erősen megszorítottuk egymás kezét, de azzal a tudattal váltunk szét, hogy sokkal több a közös közöttünk, mint egy néhány órával azelőtt feltételeztük volna, és hogy gyakran kell majd találkoznunk”'' – írta a költő. A vitából egy életre szóló barátság született, Muszorgszkij a költő több művét is megzenésítette ''(Nap nélkül'', ''A halál dalai és táncai)''.
A dalciklus meglehetősen nehezen született meg (ne feledjük, ez már a zeneszerző emberektől való elfordulásának kezdeti időszaka): 1875 februárjában készült el a ''Trepak'', áprilisban a ''Bölcsődal'', májusban pedig a ''Szerenád''. Muszorgszkij további dalokat is tervezett beilleszteni a sorozatba, az ''Anyika harcos és halált'', a ''Fiatal asszony halálát'', ''A politikai száműzött halálát'' és ''A hadvezért''. Ezek közül csak az utóbbi valósult meg, 1877 júniusára készült el vele. Muszorgszkij szívesen foglalkozott a halál témájú dalciklussal, amit az alkohol hatása, akkori borús gondolatai is magyaráznak. De magyarázza ezt az is, hogy a korabeli [[Európa]] művészeti életét, különösen pedig az orosz lelket – még a folklórt is – át- meg átszőtte a halál témája. Golenyiscsev-Kutuzov megzenésített verseiben a halál mindig más és más szerepben, hangulatban szólal meg, hol altatódalt énekel a gyermeknek, hol ivócimboraként altatja fagyhalálba a részeget, máskor szerenádot ad a fiatal lánynak, aztán pedig hadvezérként tekint végig a harcmezőn.
== A zene ==
A halál gondolata erőteljesen foglalkoztatta a kor művészetét. A zenében elég emlékeztetni [[Liszt Ferenc|Liszt]]  ''[[Haláltánc (Liszt)|Haláltánc]]''ára, [[Camille Saint-Saëns|Saint-Saëns]] ''Haláltánc''ára, [[Franz Schubert|Schubert]] ''A halál és a lányká''jára, de magának Muszorgszkijnak az operáiban is fontos dramaturgiai szerepe van a halálnak ''([[Borisz Godunov (opera)|Borisz Godunov]]'', ''[[Hovanscsina]])''. A haláltánc variációs műfaj, amelyben a változatokat a halandók típusai jelentik. Eszerint épülnek fel Golenyiscsev-Kutuzov versei is, amelyekben a halál mindig más és más alakban szól az áldozataihoz.
A ''Bölcsődal''ban („Колыбельная”) anya virraszt beteg gyermeke bölcsőjénél. A nesztelenül megjelenő halál pihenésre kéri az anyát, aki kétségbeesve tiltakozik, de a halál altatódalba kezd. Az [[Orosz nyelv|orosz]] szövegben tragikus kifejezőerővel hangzik fel a halál altató refrénje: ''„Bájuski, báju, báj”''. A ''Szerenád'' („Серенада”) a második dal. Beteg fiatal lány nem tud elaludni tavaszi éjszakán, ablaka alatt megszólal a halál szerenádja, aki egy szerelmes lovag képében jelenik meg, és a szenvedései alóli megváltást ígér a lánynak. A dallam jellegzetes szerenád-hangja az ''[[Egy kiállítás képei]]''ből lehet ismerős. A harmadik dal a ''Trepak'' („Трепак”). A trepak egy orosz néptánc, ami azonban itt haláltánccá változik. A téli viharban hazafelé tántorgó kapatos muzsikot a halál pihenésre igyekszik rábírni, hóból vet neki ágyat, altatódalt énekel neki. A dal rövid zongorahangzattal indul, ami a kihalt, viharos tájat jellemzi. A továbbiakban, a halál dalánál a táncdaljelleg van jelen, hogy a végén ismét a sivár tájat lássuk. ''A hadvezér'' („Полководец”) a legkésőbb készült dal. A dal a kegyetlen csata leírásával kezdődik, majd jön az éjszaka, és a halál a hadvezér képében tekint végig a síkon. Sötét indulóval jelenik meg, és baljós hangú dalában örök békét, magukat bezáró sírt ígér az elesetteknek, a haldoklóknak.
A dalciklusnak készült zongora- és zenekari kíséretes változata is. A zenekari hangszerelést először [[Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov|Glazunov]] és [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakov]] végezte el, röviddel Muszorgszkij halála után. 1962-ben [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|Sosztakovics]] új hangszerelést készített. Kerekes István is készített egy hangszerelést, amelynek a bemutatója 2008. június 18-án volt a [[Miskolci Nemzetközi Operafesztivál]] keretében, ahol [[Polgár László (operaénekes)|Polgár László]] énekelte a dalokat. A dalciklust sok neves énekes műsorára tűzte. A Sosztakovics-féle hangszerelés eredetileg Galina Visnyevszkaja számára készült, de általában basszus és bariton énekesek adják elő, a zongora- és a zenekari kíséretes változat is népszerű.
==A szöveg==
{|
|-
|valign="top"|'''Bölcsődal'''
Felnyög a gyermek. A gyertya tövig égve<br>
bágyadtan pislog körbe.<br>
Egész éjjel, a bölcsőt ringatva,<br>
az anya nem merülhetett álomba.<br>
Korán, jó korán az ajtón óvatosan<br>
a halál, a könyörületes bekopog!<br>
Összerezzent az anya, s hátratekint nyugtalanul…<br>
„Miért ijedsz meg, kedvesem?<br>
A sápadt hajnal már benéz az ablakon.<br>
Sírástól, bútól, szeretettől te már elfáradtál.<br>
Szundíts csak egy kicsit,<br>
én majd itt ülök helyetted.<br>
Te nem tudtad megnyugtatni gyermekedet,<br>
én majd édesebben dalolok.”<br>
„Hallgass! Gyermekem hánykolódik, vergődik,<br>
a lelkem kínozza!”<br>
„No de mellettem hamar lecsillapodik.<br>
Csicsijja, csicsijja, csicsijja!”<br>
„Arca sápadt, légzése gyengül…<br>
Hallgass már, könyörgök!”<br>
„Jó jel: csitul már a szenvedése.<br>
Csicsijja, csicsijja, csicsijja!”<br>
„Menj innen te átkozott! Hízelgő szavaddal<br>
megölöd egyetlen örömömet.”<br>
„Nem, én békés álmot hozok a gyermeknek.<br>
Csicsijja, csicsijja, csicsijja!”<br>
„Könyörülj, várj, ha csak egy pillanatra is,<br>
szörnyű daloddal!”<br>
„Látod, elaludt csendes énekemtől.<br>
Csicsijja, csicsijja, csicsijja.”<br>
|valign="top"|'''Szerenád'''
A gyönyör varázslatos, az éjszaka mélykék,<br>
remegő, tavaszi sötétség…<br>
Figyeli lehajtva fejét a beteg lány<br>
az éji csend susogását.<br>
Az álom nem zárja le csillogó szemeit,<br>
az élet örömökre hívja;<br>
és az ablakocska alatt éjféli csöndben<br>
a halál szerenádot énekel:<br>
„A rideg fogság sötétjében<br>
fiatalságod elhervad;<br>
én, az ismeretlen lovag csodás erővel<br>
kiszabadítalak téged.<br>
Állj fel, nézz magadra:<br>
arcod a szépségtől áttetszően ragyog,<br>
arcocskád piros, alakodat, mint felhőcske,<br>
hullámos hajad átfonja.<br>
Figyelő szemed égkék ragyogása<br>
fényesebb mint az égbolt, vagy a tűz.<br>
Déli nap hevével tüzel lélegzeted.<br>
Te elvarázsoltál engem.<br>
Érzékeidet megigézte szerenádom,<br>
lovagodat a te suttogásod hívta.<br>
A lovag eljött az utolsó jutalomért,<br>
a mámor órája elérkezett.<br>
Törékeny tested mámorítóan remeg.<br>
Ó, megfojtalak, oly szorosan ölellek;<br>
Hallgasd szerelmes suttogásom…<br>
hallgass... az enyém vagy!”<br>
|-
|valign="top"|'''Trepak'''
Az erdő és a tisztás teljesen kihalt.<br>
Hóvihar sír és nyög;<br>
úgy sejlik, mintha az éji sötétben<br>
felbőszülten rejtegetne valakit.<br>
Nézd, valóban! A sötétben a muzsikot<br>
átöleli a halál, dédelgeti,<br>
a cimborával kettesben trepakot táncol,<br>
fülébe dalt dúdol:<br>
„Ó, muzsikom, öregem, szegénykém,<br>
az itókát felhajtottad, kedveském;<br>
a hóvihar pedig, az a boszorkány, feltámadt,<br>
a mezőről váratlanul a sötét erdőbe űzött.<br>
A bútól, bánattól meg a szegénységtől gyötörten<br>
feküdj le, pihenj le, aludj egyet, aranyoskám!<br>
Téged galambocskám hóval melegítelek,<br>
körülötted nagy játékba kezdek.<br>
Vesd csak az ágyat, te szélvész-szerető!<br>
Hej, kezdjél rá, zendíts rá, fergeteg!<br>
Egy mesére, de olyanra, hogy egész éjjel tartson,<br>
hogy az a részeges majd tőle mélyen aludjon.<br>
Ó, erdők, égbolt és felhők,<br>
sötétség, szelecske, meg te, szállongó hó,<br>
pólyáljátok be takaróval, hópihével,<br>
az öreget, mint a kisdedet, betakargatom.<br>
Aludj barátocskám, muzsikom boldogan,<br>
a nyár megjött, kivirágzott!<br>
A róna fölött a napocska mosolyog<br>
sarlók sorjáznak,<br>
dalocska szállong,<br>
repkednek a galambok.”<br>
|valign="top"|'''A hadvezér'''
A csata dübörög, páncélok villognak,<br>
rézfegyverek bömbölnek,<br>
ezredek futnak, lovak vágtatnak,<br>
vörösen rohannak a folyók.<br>
Lángol a déli nap, az emberek csatáznak!<br>
Lehanyatlott a napkorong, de a harc egyre erősebb.<br>
Az alkony sápadt, de az ellenfelek<br>
mind elkeseredettebben és dühödtebben küzdenek!<br>
És leszállt az éj a harc mezején.<br>
A csapatok a sötétben szétszéledtek…<br>
Minden elcsendesült és az éji ködben<br>
a sóhajok az égbe szállnak.<br>
Ekkor a holdnak fényében,<br>
harci lován,<br>
csontok csillogó fehérségével<br>
megjelent a halál. És csendben<br>
hallgatva a siránkozást és az esdeklést,<br>
büszke elégedettség töltötte el,<br>
s mint hadvezér a csata helyét,<br>
körös körül végigjárta.<br>
A dombra felmenve körültekintett,<br>
megállt és mosolygott…<br>
és a harcmező felett<br>
mint a végzet áradt a hangja:<br>
„Véget ért a csata! Én mindnyájatokat legyőztelek.<br>
Előttem mind meghunyászkodtatok, harcosok!<br>
Az élet benneteket egymás ellen fordított, ám én kibékítlek.<br>
Együtt keljetek fel a szemlére, halottak!<br>
Ünnepélyes indulóra előttem elvonuljatok!<br>
Hadseregem, megszámlállak benneteket,<br>
aztán a földbe helyezzétek csontjaitok,<br>
édes lesz a földben az életet kipihenni!<br>
Évek repülnek láthatatlanul az évek után,<br>
az emberekben elmúlik az emléketek,<br>
de én nem felejtek! Felettetek<br>
hangosan lakomát ülök majd egy éjféli órán.<br>
Vad táncommal a nedves földet<br>
letaposom, hogy a síri nyugalomból<br>
csontjaitok soha fel ne kelhessenek,<br>
hogy a földből senki fel ne támadhasson!”
|}
==Források==
* {{cite book|editor=Kroó György|author=Ujfalussy József|authorlink=Ujfalussy József|title=Mogyeszt Muszorgszkij: A Halál dalai és táncai. In: A hét zeneműve 1977/4.|publisher=Zeneműkiadó|year=1977|location=Budapest|pages=69–74}}
* [http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/534/miskolci-szimfonikus-zenekar-miskolci-nemzetkozi-operafesztival/?label_id=1631&first=0 Revizor – László Ferenc: Élet- és halálfélelem]{{Halott link|url=http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/534/miskolci-szimfonikus-zenekar-miskolci-nemzetkozi-operafesztival/?label_id=1631&first=0 |date=2020-07 }}
* [https://web.archive.org/web/20160826195611/http://tarjangz.eu/libretto/szovegek/oratoriumok/halaldalai.doc Dalszövegek fordítása]
== További információk ==
* [https://web.archive.org/web/20090305231229/http://www.maxin.hu/Mehes/OF_webdizE.php?&tabla=2008.06.18. Maxinfo – A halál dalai…, majd a Ruszalka]
* [http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=670 Nemzeti Filharmonikus Zenekar…]
* [https://web.archive.org/web/20160304140243/http://www.magyarszinhaz.hu/index.php?id=1631&cid=33020 Opera Portál – Film az Operafesztiválról]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Komolyzene|i }}
{{DEFAULTSORT:Halaldalaiestancai}}
[[Kategória:Muszorgszkij művei]]
[[Kategória:Kamarazenei művek]]