Albánia az őskorban forrásának megtekintése

{{Albánia történelme}}
'''[[Albánia]] az [[őskor]]ban''' más európai területek, és különösen a közeli [[égei-tenger]]i partvidék [[őstörténet]]ének tükrében viszonylag későn települt be, amennyire az a [[régészet]]i eredmények alapján megítélhető. Az ember legkorábbi ismert hódítása a [[Kryegjata|Kryegjata-völgy]], ahonnan az [[őskőkorszak|őskőkor]] felső szakaszában, mintegy {{szám|40000}} évvel ezelőtt élt [[vadászat és gyűjtögetés|vadászó-gyűjtögető]] közösség tárgyi emlékei ismertek. Az i. e. 6000-ig ívelő ős- és [[középső kőkorszak|középső kőkori]] évezredekből csupán tucatnyi régészeti lelőhelyről tudunk. Közülük a legjelentősebbek [[Konispol]] őskori barlangja (i. e. 24 700), az i. e. {{szám|10000}}-et megelőző időkből a xarrai pattintott kőeszköz-leletek, és a Dajti-hegy emberi hajlékai, majd a mezolitikumból Kryegjata, Konispol, [[Gajtan]] stb. egyre differenciáltabb tevékenységről tanúskodó kő-, kova- és csonteszközei. A [[újkőkorszak|neolitikumot]] megelőző őstörténeti emlékek sorában kiemelkedő jelentőségű az i. e. 7000 körüli [[goranxiai kovakőbánya]] és kőszerszám-készítő telep.
2013-ban lezárult ásatások eredményeként lett ismert a mezolitikum utolsó szakaszában, i. e. 6600 körül a Maliqi-tó vidékén létrejött Vashtëmia települése, amely Európa-szerte az egyik legkorábbi [[A mezőgazdaság kialakulása|mezőgazdasági tevékenységgel]] is foglalkozó közösségként ismert. Az [[Égei-tenger|égei]]–[[anatólia]]i régióból érkező bevándorlók magukkal hozták [[mezőgazdaság|termelőgazdálkodási]] módszereiket. A hagyományos [[zsákmányoló életmód]]{{wd|Q2916569}} mellett, a [[neolitikus forradalom|neolitikus forradalmat]] megelőzve főként [[juh]]- és [[házi kecske|kecsketartással]], de [[növénytermesztés]]sel is foglalkoztak. Az [[újkőkorszak|újkőkorban]] megsokasodtak az emberi letelepedés nyomai a mai Albánia területén, s éppen a maliqi síkvidéknek a korai neolitikumtól a bronzkorig lakott települései (Vashtëmia, [[Maliq neolitikus települése|Dunavec–Maliq]], Podgorie stb.) lettek a neolitikum emberének műveltségi központjai (Maliq-kultúra). Munkaeszközeik differenciálódása, [[fazekasság|agyagművességük]] technológiai és tipológiai fejlődése, [[temetkezés]]i szokásaik és [[anyaistennő|ősanyatiszteletük]] az egyre intenzívebb regionális kapcsolatok révén más folyóvölgyi települések kultúrájára is hatott. Ugyanakkor a Magas-Albániában vagy attól nyugatra élt népesség műveltségében kimutatható az [[Adriai-tenger|Adria]]- és a [[Duna]]-medence kultúráinak számottevő befolyása is. A középső újkőkorban, az i. e. 5–4. millenniumban megindult egy etnokulturális szempontból egységes népesség kialakulása, amelyet a maliq–dunaveci, cakrani, [[Kolsh (Kukës)|kolshi]], xarrai stb. lelőhelyek kerámiatöredékeinek formai és díszítésbeli hasonlósága (simított felületű fekete és szürke edények, szürke vonalfestés stb.), a négylábú rituális agyagtárgyak és az ősanyatiszteletről valló agyagszobrocskák elterjedtsége, valamint a halottak magzati pózban való eltemetése jellemez. Ezek az egységesülés irányába ható társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok – továbbra is a Maliq-kultúra kisugárzó hatásával – a késő neolitikum évszázadaiban megerősödtek. A jelentős fejlődésen átment mezőgazdaság és a nyomában járó népességgyarapodás maga után vonta az állandó települések és lakóházak általánossá válását ([[veremház|verem-]] és [[cölöpház]]ak{{wd|Q33565}}), új szerszámtípusok megjelenését ([[kapa]], [[malomkő|őrlőkő]], [[fonás|fonókerék]] stb.). A korábbi monokróm, vonalfestéses edényekkel szemben teret hódítottak a vörös-fekete kerámiák, tovább fejlődött az ornamentika.
Az őskor és az ókor közötti [[kőrézkor]]ban, az i. e. 3. évezred második felében egyfelől egyre intenzívebbé vált a növénytermesztés, az első [[réz]]eszközök megjelenése pedig további technológiai és gazdasági fejlődést eredményezett. Az agyagművesség területén megőrizték az újkőkori technikákat, de a tágabb balkáni térség régészeti műveltségeinek hatására új formákkal is gazdagodott fazekasságuk. Másfelől mindezek a folyamatok nem függetleníthetőek a kelet-európai [[sztyepp]]ék nomád pásztornépeinek az i. e. 3. évezredben lezajló bevándorlásától. Ezek a paleo-indoeurópai népelemek a régészeti adatok tükrében a kőrézkor végére számottevően hatottak a mai Albánia területén lakó mediterrán népek műveltségére, de a vidék neolitikus-eneolitikus népessége végül asszimilálta a bevándorlókat. Az albán régészettudomány szerint ezen folyamatok eredményeképpen alakult ki az ókorban [[illírek|illírként]] ismert ethnosz magja, a protoillír vagy preillír népesség.
== Kutatástörténet ==
Albánia területén az első rendszeres régészeti vizsgálatok a [[20. század]] elején indultak meg. 1904-ben az osztrák [[Carl Patsch]]{{wd|Q87985}} végzett az ismert ókori helyszíneket számba vevő topográfiai felmérést.{{refhely|Wilkes 1992|:10. Vö.|Gilkes 2013|:9.}} A magyar [[Nopcsa Ferenc (paleontológus)|Nopcsa Ferenc]] 1907 utáni észak-albániai kutatóútjai során földtani és néprajzi vizsgálatai mellett a vidék őstörténeti emlékeit is kutatta.{{refhely|Elsie 2010|:333.}} Az [[Albánia az első világháborúban|első világháborúban]], 1916-ban az Észak-Albániát megszálló [[Osztrák–Magyar Monarchia]] megbízásából [[Camillo Praschniker]] és [[Arnold Schober]]{{wd|Q696129}} végeztek ókorrégészeti kutatómunkát a [[Shkodra]] és [[Fier]] közötti területen, majd 1918-ban [[Apollónia (Illíria)|Apollónia]] és [[Mallakastra]] vidékén.{{refhely|Wilkes 1992|:10.;|Jacques 2009|:3.;|Ceka 2013|:14.;|Gilkes 2013|:9.}} Az őskorra vonatkozó első jelentős eredményt [[Pirro Marconi]] olasz régész érte el, aki 1936-ban megkezdte a [[Vlora|Vlorához]] közeli Velça késő újkőkori barlangjának feltárását. 1937-es tanulmányában elsőként foglalta össze az albániai neolitikum társadalmi-műveltségi folyamatait. Megállapította, hogy Albánia területe az újkőkorban ha szórványosan is, de lakott volt. A népesség barlangokban vagy magasabban fekvő kezdetleges településeken élt. Leletanyagaik csont-, szaru- és kőeszközökben bővelkednek, kerámiáikat geometrikusan díszítették. A népesség műveltségét kapcsolatba hozta a Duna-völgy és a Balkán más korabeli régészeti kultúráival, de Dél-Itália, nevezetesen a modern [[Puglia]] neolitikus tárgyi anyagával is.{{refhely|Jacques 2009|:7.}}
A [[Albánia a második világháborúban|második világháborút]] követően indultak meg az országban az állami tudományos intézetek égisze alatt és albán régészek vezetésével zajló első ásatások. Bár elsősorban a már ismert ókori romvárosok (pl. [[Apollónia (Illíria)|Apollónia]]) feltárása adta a kutatómunka fő irányvonalát, az állampárti tudományszervezés a hazai régészet egyik fő feladatául az ókori [[illírek|illír népesség]] és a modern [[albánok|albán etnikum]] közötti etnokulturális kapcsolatok feltérképezését tűzte ki. Ez az iránymutatás elsősorban az ókori illír települések ásatását lendítette fel, de megindultak az ősrégészeti kutatások is.{{refhely|Wilkes 1992|:10., 11.;|Jacques 2009|:3.;|Ceka 2013|:19–20.;|Vickers 2014|:1.}} A délkelet-albániai Maliqi-tó lecsapolási munkálatai során, 1948-ban földmunkások kovakésekre, szarueszközökre és cserépedény-töredékekre bukkantak, majd felszínre kerültek azoknak az újkőkorszaki cölöpházaknak a maradványai is, amelyeket [[Maliq neolitikus települése|Maliq]] gyűjtőnéven a mai Albánia legjelentősebb neolitikus régészeti lelőhelyeként ismerünk.{{refhely|Korkuti 1971|:2.;|Jacques 2009|:7.;|Gilkes 2013|:226. 1949-re teszi a felfedezés évét.}} A rendszeres maliqi ásatások azonban nem indultak meg rögtön, az albán ősrégészet fénykora csupán az 1957 és 1975 közötti években érkezett el, elsősorban [[Muzafer Korkuti]] irányításával.{{refhely|Jacques 2009|:3.;|Elsie 2010|:242.;|Ceka 2013|:21.}} Az 1961 és 1966 között, majd 1973–1974-ben és 1988–1989-ben végzett dunaveci és maliqi ásatások vezető régészeinek egyike, [[Frano Prendi]]{{wd|Q16355944}} máig érvényesen a legjelentősebb neolitikus településként aposztrofálta Maliqot, amely a kora neolitikumtól a bronzkor végéig, több ezer éven át kontinuus lakossága révén relatív kronológiai sorként, „őskori kalendáriumként” a régióban lezajlott műveltségi-etnikai folyamatok pontos lenyomatát szolgáltatja a kutatóknak.{{refhely|Korkuti 1971|:2.;|Pollo & Puto 1981|:2.;|Jacques 2009|:7.;|Ceka 2013|:14., 21., 224., 226.}} 1965–1966-ban Muzafer Korkuti és [[Zhaneta Andrea]]{{wd|Q33111121}} feltárták Tren újkőkortól lakott barlangját.{{refhely|Gilkes 2013|:296.}} 1966–1967-ben végzett ásatások eredményeként lettek ismertek a szintén újkőkori kamniki és [[Barç (Korça)|barçi]], valamint a [[kőrézkor]]i treni lelőhelyek.{{refhely|Ceka 2013|:21.}} A párt iránymutatásának megfelelően az albán őstörténeti kutatások elsősorban az [[az albánok eredete|albán nép etnogenezisét]] tartották szem előtt, és azt vizsgálták, az i. e. 2. évezredig miféle műveltségi és társadalmi folyamatok vezettek az illír, és ezen keresztül az albán ethnosz kialakulásához.{{refhely|Ceka 2013|:42.}} Jól jelzi ezt a törekvést, hogy egy 1971-ben megjelent régészeti album ezzel a mondattal kezdődhetett: „Az albánok ősei már az őskor óta ezt a földet lakják.”{{refhely|Korkuti 1971|:1. „Stërgjyshërit e shqiptarëve banojnë në këtë truall qysh nga koha prehistorike.” Vö.| Pollo & Puto 1981|:1.}} Az 1980-as évek újabb eredményeket hoztak az ősrégészet területén, amelyek segítettek a [[vaskor]] előtti idővonal teljesebbé tételében, főként az illír etnogenezis kontextusában.{{refhely|Ceka 2013|:22.}} Emellett a figyelem az addig e szempontból kevéssé vagy egyáltalán nem kutatott területek felé fordult. Megindultak az ásatások a kora újkőkori Vlushában, a [[Mat (folyó)|Mat]] völgyében, ahol feltárták az újkőkortól lakott Blazi- és Neziri-barlangokat, feltáró ásatások folytak Kolsh neolitikus településén, valamint a korai újkőkortól lakott Katundasi-barlangban. A régészeti munkálatok során megismert eredmények az 1980-as évek végére árnyaltabbá tették Albánia őskori műveltségének területi tagoltságát és kapcsolatait a Balkán-félsziget más régészeti kultúráival.{{refhely|Ceka 2013|:22.;|Templer 2016|:227.}}
Az 1991-es albániai rendszerváltást követően az ország tudományos életének szervezeti kereteit új alapokra helyezték, a tudományos kapcsolatok újjászerveződtek. Sok évtizedes elzárkózás után kiépült a szakmai együttműködés a nemzetközi tudóstársadalommal, az albán régészek más nemzetek szakembereivel összefogva végeztek ásatásokat az ország területén.{{refhely|Ceka 2013|:23.}} 1992 és 1994 között Muzafer Korkuti és [[Karl M. Petruso]] vezetésével albán–amerikai vegyes kutatócsoport folytatott ásatásokat a dél-albániai Konispol térségében, a Saraqin-hegy 1989-ben felfedezett barlangjában, ahol az őskőkori ember megtelepedésének 27 000 évvel ezelőtti nyomait tárták fel.{{refhely|Jacques 2009|:6.;|Ceka 2013|:24.}} 1998-ban indult meg a Muzafer Korkuti és [[Jack L. Davis]]{{wd|Q6113544}} vezette albán–amerikai régészcsoport feltárómunkája az [[Apollónia (Illíria)|Apollóniához]] közeli [[Kryegjata|Kryegjata-völgyben]], amelynek eredményeként napvilágra került az Albánia területéről ismert legkorábbi, mintegy 40 ezer évvel ezelőtti emberi hajlék.{{refhely|Ceka 2013|:25.}} Az ezt követő évtizedek egyik legnagyobb régészeti szenzációja az albán [[Ilir Gjipali]]{{wd|Q13040132}} és az amerikai [[Susan E. Allen]] vezetésével 2010 és 2013 között feltárt Vashtëmia őskőkori települése volt, amelyet i. e. 6600-tól Európa egyik legkorábbi, állattartással és növénytermesztéssel is foglalkozó társadalma lakott.{{refhely|Ceka 2013|:25.;|Allen & Gjipali 2014|:107.;|Templer 2016|:229.}}
Az ezredfordulót, és különösen [[Koszovó]] 2008-as függetlenné válását követően az új állam területén is megindultak az albán tudományos intézetek finanszírozta régészeti kutatások. Az őskor szempontjából kiemelkedő jelentőségű ásatások folytak [[Adem Bonguri]] és [[Shafi Gashi]] vezetésével 2002 és 2010 között a [[Prizren]] melletti [[Vlashnja]]{{wd|Q15304913}} határában, amelynek során egy a korai újkőkortól a késő bronzkorig kontinuus települést tártak fel.{{refhely|Ceka 2013|:30.}}
== Őskőkor (i. e. 10 000 előtt) ==
Az ember letelepedésének legkorábbi nyomait a mai Albánia területén, az [[Apollónia (Illíria)|Apollóniához]] közeli [[Kryegjata|Kryegjata-völgy]] európai viszonylatban kései, 40 ezer éves késő [[őskőkorszak|őskőkori]] települését 1998 és 2003 között tárták fel. Az ásatások során az ott élt vadászó és gyűjtögető közösség mintegy 3300 kőeszközét vették leltárba (bőrvakarók, lyukasztók, marokvésők stb.), amelyek anyagvizsgálata fényt derített arra, hogy a terület a középső kőkorszak végéig lakott volt.{{refhely|Ceka 2013|:25.;|Templer 2016|:215–216.}} Jelentőségében az őskőkor másik kiemelt régészeti leletegyüttese a Dél-Albániában, [[Konispol]] vidékén 1992 és 1994 között a Saraqin-hegy Kerçmói-barlangjában ''(Shpella e Kerçmoit)'' és környékén feltárt, egyszerűen megmunkált kova- és kőeszközök (kaparó-, vágó-, faragó- és lyukasztószerszámok). A legkorábbi eszközanyagot a barlang járószintje alatti 4,2 méteres mélységből előkerült, a szervesanyag-részeken elvégzett [[szénizotópos kormeghatározás]] alapján {{szám|26700}} éves, helyi kvarcból kidolgozott leletek képviselik. A régészeti irodalom a [[neandervölgyi ember|neandervölgyi]] típusú, zsákmányoló népességhez kötődő leletet a mai [[Epirusz (történeti régió)|Epirusz]], [[Thesszália]] és [[Montenegró]] területén élt korabeli népesség műveltségével rokonítja.{{refhely|Jacques 2009|:4.;|Ceka 2013|:24.;|Gilkes 2013|:14.;|Templer 2016|:220.}} Ugyanitt feltárták 12 ezer évvel ezelőtti megtelepedés nyomait is. A leletanyagban nagy számban képviselt csiszolt vöröskova-eszközök már az elejtett állatok sokrétű feldolgozásáról tanúskodnak.{{refhely|Ceka 2013|:24.}} További jelentős, az i. e. 10 000 előtti időszakra keltezhető, őskőkori albániai régészeti helyszínek közé tartozik a Xarra közelében feltárt felszíni depozit és annak kőeszköz-leletegyüttese, a Mat-vidéki Blazi-barlang ''(Shpella e Blazit),'' ahol a kovaszerszámok mellett kezdetleges csonteszközöket és [[Cardium-kerámia|impressodíszítéses]] agyagedényeket is találtak, továbbá a [[Tirana]] melletti [[Dajti-hegy]] oldalában feltárt emberi hajlékok.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:1.;|Jacques 2009|:4.;|Templer 2016|:227–228.}}
== Középső kőkor (i. e. 10 000–6000) ==
[[Fájl:Himara, Spile Cave 2017-08.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A mezolitikumban lakott [[himara]]i Spilei-barlang]]
A [[középső kőkorszak|mezolitikum vagy középső kőkorszak]] időszakából a 2000-es évekig meglepően kevés régészeti lelet volt ismert Albánia területéről. Az egyetlen jelentősebb emlékanyagot az észak-albániai [[Gajtan]] melletti barlangból előkerült csont- és kovaeszközök, valamint a konispoli lelőhely mezolitikus rétegeiben talált mikropengék, vakarók, fogazott retusú eszközök képviselték.{{refhely|Jacques 2009|:4.;|Templer 2016|:221.}}
A 2003-ban lezárult [[kryegjata]]i ásatások a paleolitikumtól lakott terület középső kőkori, i. e. 8000–6000 közötti rétegeit is feltárták. Az innen előkerült, mintegy nyolcszáz mikrolit és kőeszköz azt valószínűsíti, hogy időszakos településként használták.{{refhely|Templer 2016|:222.}} 2004-ben [[Orikum]] közelében folytatott ásatások során a középső kőkortól a neolitikumig keltezhető pattintott köveket találtak.{{refhely|Gilkes 2013|:233.}} 2006-ban tárták fel az i. e. 7000 körüli [[goranxiai kovakőbánya|goranxiai kovakőbányát]] és kőszerszám-készítő telepet, amely háromezres leletanyagával az őskori [[bányászat]] és eszközgyártás egyik kiemelkedő jelentőségű régészeti helyszíne.{{refhely|Gilkes 2013|:14., 200–201.;|Templer 2016|:219.}} Hasonló korú, de kisebb jelentőségű kovakőbányák ismertek a közeli Derviçan és Lazarat települések határából.{{refhely|Templer 2016|:215., 217., 218.}} Az emberi megtelepedés mezolitikumi nyomai ismertek a Butrinti-tó melletti Diaporiból, kőeszközeik háromszög alakú hegyei a [[moustérien]]{{wd|Q259118}} kultúrához sorolják műveltségüket.{{refhely|Templer 2016|:217.}} További jelentős középső kőkori lelőhelyek Albánia területéről: Bisht-Palla, Rrëza e Kanalit, a [[himara]]i Spilei-barlang ''(Shpella e Spilesë)'' és a bogazi Szűz Mária-barlang ''(Shpella e Shën Marisë)''.{{refhely|Templer 2016|:217–218., 223.}}
A mezolitikumot lezáró korszak legnevezetesebb helyszíne az 1973-ban már felfedezett, de csak 2010–2013 között feltárt Vashtëmia települése. Legkorábbi rétegei a szénizotópos korvizsgálat alapján az i. e. 9200-as évekre keltezhetőek, i. e. 6600–6200 közötti rétegének archeobotanikai és -zoológiai leletei pedig már egy állattartással és növénytermesztéssel is foglalkozó közösségről tanúskodnak. Ezzel Vashtëmia a neolitikus forradalmat megelőzve Európa-szerte az egyik legkorábbi település, amelynek letelepedett lakói mezőgazdasági tevékenységet is űztek. Termesztett növényeik közé tartozott a [[tönkebúza]], az [[alakor]], az [[árpa (növényfaj)|árpa]] és a [[lencse (növénynemzetség)|lencse]], a fellelt csontmaradványok pedig a [[juh]], a [[házi kecske|kecske]], a [[házi sertés|sertés]] és a [[szarvasmarha]] [[háziasítás]]át igazolják. A gyűjtögetés, vadászat ([[gímszarvas]], [[európai őz]], [[vaddisznó]], [[mezei nyúl]] és [[teknősök|teknős]]) és halászat ([[pontyfélék|ponty]]- és [[angolnafélék]]) továbbra is kiegészítették gazdasági tevékenységüket, amelynek fő gerincét a régészeti vizsgálatok alapján a juh- és kecsketartás adta.{{refhely|Allen & Gjipali 2014|:107., 109., 114–115., 117.}}
== Újkőkor (i. e. 6000–2600) ==
{{Pozíciós térkép
| Albánia
| térképtípus = relief
| képaláírás= Jelentősebb neolitikus települések és lakott barlangok Albánia területén
| igazítás=jobbra
| méret= 400
| felirat mérete= 80
| szélességi fok1=40| szélességi ívperc1=42 | szélességi ívmásodperc1= 36
| hosszúsági fok1= 20| hosszúsági ívperc1=42| hosszúsági ívmásodperc1=26
| felirat1= [[Maliq neolitikus települése|Dunavec–Maliq]]
| jel1= ButtonBlack.svg
| szélességi fok2=40 | szélességi ívperc2=30| szélességi ívmásodperc2=48
| hosszúsági fok2=20 | hosszúsági ívperc2=18 | hosszúsági ívmásodperc2=42
| felirat2= Vlusha
| jel2= ButtonBlack.svg
| szélességi fok3=41 | szélességi ívperc3=34| szélességi ívmásodperc3=44
| hosszúsági fok3=20 | hosszúsági ívperc3=27 | hosszúsági ívmásodperc3=57
| felirat3= Burim
| jel3= ButtonBlack.svg
| szélességi fok4=41 | szélességi ívperc4=41| szélességi ívmásodperc4=24
| hosszúsági fok4=19 | hosszúsági ívperc4=58 | hosszúsági ívmásodperc4=58
| felirat4= Blaz–Nezir
| jel4= Legenda kopiec.svg
| szélességi fok5=40 | szélességi ívperc5=51| szélességi ívmásodperc5=0
| hosszúsági fok5=20 | hosszúsági ívperc5=1 | hosszúsági ívmásodperc5=0
| felirat5= Katundas
| felirat pozíciója5= balra
| jel5= Legenda kopiec.svg
| szélességi fok6=39 | szélességi ívperc6=41| szélességi ívmásodperc6=0
| hosszúsági fok6=20 | hosszúsági ívperc6=12 | hosszúsági ívmásodperc6=1
| felirat6= Konispol
| jel6= Legenda kopiec.svg
| szélességi fok7=40 | szélességi ívperc7=40| szélességi ívmásodperc7=38
| hosszúsági fok7=20 | hosszúsági ívperc7=44 | hosszúsági ívmásodperc7=22
| felirat7= Vashtëmia
| felirat pozíciója7= jobbra
| jel7= ButtonBlack.svg
| szélességi fok8=40 | szélességi ívperc8=49| szélességi ívmásodperc8=3
| hosszúsági fok8=20 | hosszúsági ívperc8=47 | hosszúsági ívmásodperc8=57
| felirat8= Podgorie
| jel8= ButtonBlack.svg
| szélességi fok9=42 | szélességi ívperc9=4| szélességi ívmásodperc9=41
| hosszúsági fok9=20 | hosszúsági ívperc9=20 | hosszúsági ívmásodperc9=30
| felirat9= [[Kolsh (Kukës)|Kolsh]]
| felirat pozíciója9= balra
| jel9= ButtonBlack.svg
| szélességi fok11=40 | szélességi ívperc11=36| szélességi ívmásodperc11=22
| hosszúsági fok11=19 | hosszúsági ívperc11=37 | hosszúsági ívmásodperc11=12
| felirat11= Cakran
| jel11= ButtonBlack.svg
| szélességi fok12=40 | szélességi ívperc12=37| szélességi ívmásodperc12=0
| hosszúsági fok12=20 | hosszúsági ívperc12=48 | hosszúsági ívmásodperc12=0
| felirat12= [[Barç (Korça)|Barç]]
| jel12= ButtonBlack.svg
| szélességi fok13=40 | szélességi ívperc13=43| szélességi ívmásodperc13=12
| hosszúsági fok13=20 | hosszúsági ívperc13=53 | hosszúsági ívmásodperc13=39
| felirat13= [[Burimas (Korça)|Burimas]]
| felirat pozíciója13= jobbra
| jel13= ButtonBlack.svg
| szélességi fok14=40 | szélességi ívperc14=19| szélességi ívmásodperc14=20
| hosszúsági fok14=19 | hosszúsági ívperc14=40 | hosszúsági ívmásodperc14=11
| felirat14= Velça
| jel14= Legenda kopiec.svg
| szélességi fok15=40 | szélességi ívperc15=16| szélességi ívmásodperc15=17
| hosszúsági fok15=20 | hosszúsági ívperc15=35 | hosszúsági ívmásodperc15=23
| felirat15= Kamnik
| jel15= ButtonBlack.svg
| szélességi fok16=39 | szélességi ívperc16=43| szélességi ívmásodperc16=34
| hosszúsági fok16=20 | hosszúsági ívperc16=3 | hosszúsági ívmásodperc16=35
| felirat16= Xarra
| felirat pozíciója16= balra
| jel16= ButtonBlack.svg
| szélességi fok17=41 | szélességi ívperc17=2| szélességi ívmásodperc17=50
| hosszúsági fok17=20 | hosszúsági ívperc17=30 | hosszúsági ívmásodperc17=47
| felirat17= [[Prrenjas|Rrashtan]]
| felirat pozíciója17= balra
| jel17= ButtonBlack.svg
}}
Az emberi megtelepedés nyomai Albánia területén az újkőkorszak i. e. 6000 és 2600 közötti szakaszával sokasodnak meg, elsősorban a délkelet felől, az [[anatólia]]i és [[égei-tenger]]i partvidék irányából i. e. 6500–6400 körül meginduló vándorlás következtében.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:2.;|Jacques 2009|:5.;|Ceka 2013|:42.;|Templer 2016|:230.}} A neolitikus műveltségjavak terjedési irányaiban fontos szerepet játszottak Magas-Albánia jobbára északnyugat–délkeleti irányú vonulatai. Az égei–anatóliai civilizációk elsősorban az ettől keletre elterülő vidékek, például Maliq kultúrájára hatottak a neolitikum korai szakaszában (pl. vonaldíszes és festett kerámiák), míg az [[Adriai-tenger|Adriai]]- és [[Jón-tenger]] partvidékén terjedő [[Cardium-kerámia|impressokultúra]] elsősorban az adriai és epiruszi műveltségi területekhez kapcsolta a mai Magas-Albánia nyugati előterének korabeli népességét.{{refhely|Korkuti 1971|:3.;|Pollo & Puto 1981|:2.;|Templer 2016|:228.}} A délkelet-albániai maliqi síkvidék lett a neolitikum emberének műveltségi központja, de emellett további jelentős települések ismertek a [[Drin]], a [[Mat (folyó)|Mat]], a [[Shkumbin]] és a [[Vjosa]] folyók völgyeiből. Ugyanezeken a völgyeken keresztül fokozatosan megindult az árucsere a környező, virágzó műveltségi központok, a Duna-medence, majd a későbbi Makedónia és Thesszália korabeli népességével. Ugyanakkor az elzártabb hegyvidékek, és különösen a partvidéki, jobbára mocsaras sík területek lakatlanok maradtak.{{refhely|Korkuti 2007|:113–114.;|Ceka 2013|:43.}} A korábbi zsákmányoló életmódot Vashtëmia példáján ekkor kezdték el fokozatosan felváltani a neolitikus forradalom vívmányai, a letelepedett életforma, az állattartás és a növénytermesztés, elsősorban a termékeny folyóvölgyekben. Bár a korabeli népesség továbbra is lakta a barlangokat,{{refhely|Jacques 2009|:5.}} egyre általánosabbak lettek a jellemzően [[veremház]]akból álló nyílt települések.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:2.;|Jacques 2009|:5.}}
=== Korai újkőkor (i. e. 6000–4500) ===
A korai újkőkorból, különösen annak alsó szakaszából ismertek olyan ember lakta helyek, ahol a korábbi mezolitikus anyagi kultúra továbbélése – egyszerű kovaeszközök és a vadászó életmódról valló [[mikrolit]]ok{{wd|Q164777}} – mellett hangsúlyos szerepet kapott a mégoly kezdetleges [[fazekasság]] is.{{refhely|Korkuti 2007|:114.;|Jacques 2009|:5.}} A középső kőkor és az újkőkor közötti műveltségi átmenetként felfogható közösségek fazekasságát még gyengén égetett, durva felületű szürke agyagedények, egyszerű formák (egyenes peremek és edénytalpak, kezdetleges fogantyúk) és a díszítés feltűnő hiánya jellemzi. Legjelentősebb példái a vlushai lelőhelyről ismertek, amely egyúttal a mai Albánia egyik legkorábbi neolitikus települése is.{{refhely|Korkuti 2007|:114., 116.;|Jacques 2009|:5.;|Ceka 2013|:43.;|Templer 2016|:227., 229.}} Hasonló átmeneti műveltségi viszonyokról tanúskodnak Burim és Konispol korai újkőkori rétegeinek legkorábbi szakaszai is.{{refhely|Korkuti 2007|:114.}} Ugyanakkor a Burimnál feltárt neolitikus település leletanyagának [[barbotin]]-{{wd|Q3322690}} és [[Cardium-kerámia|impressokerámiái]] a [[Starčevo-kultúra|starčevói kultúra]] legkorábbi rétegeivel rokoníthatóak és a neolitikus civilizációk közötti regionális kapcsolatok feléledésére utalnak.{{refhely|Wilkes 1992|:30.;|Ceka 2013|:43.;|Templer 2016|:229.}} Az Albánia területén végzett korai neolitikus ásatásokról előkerült leletanyag döntő többsége, a csontból, kovából és kőből készült munkaeszközök sokasága és változatossága, a festett és díszített agyagedények, főként a vörös kerámia általános elterjedése azonban Vlushával szemben már egy fejlettebb és differenciáltabb tárgyi kultúrájú neolitikus népesség felemelkedéséről tanúskodik.{{refhely|Korkuti 2007|:114.;|Ceka 2013|:43.}} Az e korban megjelenő temetkezési szokások, a halottaknak a lakóház padlójába való elhantolása, az [[anyaistennő|ősanyát]] ábrázoló égetett agyagszobrocskák szervezettebb keretek között zajló spirituális életről, a [[communitas]]{{wd|Q5154559}} meglétéről vallanak.{{refhely|Korkuti 2007|:114.;|Jacques 2009|:5.;|Ceka 2013|:43.}}
A korai újkőkor típusos műveltségei közé tartoznak a maliqi síkvidék mezőgazdasági települései, Vashtëmia, Dunavec és Podgorie; a Mat-völgyi Blazi-barlang, a Berat környéki Katundasi-barlang és a konispoli lelőhely; valamint a [[Kolsh (Kukës)|Kolshnál]] feltárt, veremházakból álló neolitikus falu. E három lelőhelyegyüttes anyagi kultúrája, legfőképp kerámialeletei egyszersmind három eltérő régészeti kultúrát írnak le.{{refhely|Jacques 2009|:5.;|Ceka 2013|:43.}} Az ember már a mezolitikum végén, az i. e. 7. évezred második felében letelepedett a később jelentős kulturális és gazdasági szerepet betöltő Maliqi-tó vidékén. Az i. e. 6400-as évektől kontinuus Vashtëmiából és az i. e. 5800-as évektől lakott Podgoriéből előkerült agyagedényleletek, monokróm vagy fehér ráfestéssel díszített vörös kerámiák, az ún. devolli típusú impressodíszítés, később pedig a barbotintechnika elterjedése a thesszalo-makedón terület egyes régészeti műveltségeivel, a [[Szészklo|szészklói]], az [[Anzabegovo|anzabegovói]] és a [[vršnik]]i kultúrákkal való kapcsolatokról tanúskodnak. Ettől némiképp eltért a dunaveciek agyagművessége, amelyet barbotintechnikával díszített fekete edények, négylábú [[rhüton]]ok, és ugyancsak [[thesszália]]i párhuzamokból ismert antropomorfikus terrakottafigurák jellemeznek.{{refhely|Korkuti 2007|115.;|Jacques 2009|:5.;|Ceka 2013|:43.;|Gilkes 2013|:14., 225.;|Allen & Gjipali 2014|:109., 112., 116.}} A műveltségi párhuzamok alapján bizonyosra vehető, hogy a Maliqi-tó környéki neolitikus települések alapítása az égei–anatóliai vidékről bevándorolt állattartó-növénytermesztő népességhez fűződik.{{refhely|Allen & Gjipali 2014|:117.|Templer 2016|:229.}} A számos kőbaltát és -fejszét, csontárt és -tűt felsorakoztató podgoriei egyébként a legkorábbi ismert albániai lelőhely, ahol a korabeli népesség halottait a házak padlójába temette.{{refhely|Jacques 2009|:5.;|Gilkes 2013|:225.}} Az ásatások során Vashtëmia i. e. 5800–5300 közötti építőtechnikájáról is hozzávetőleges képet kaptak a kutatók: a földbe mélyedő cölöplyukak, a nád- és falenyomatos sárrétegek, a tapasztott sárban található nagy mennyiségű árpatörek-maradványok cölöpházak építéséről vallanak, ahogy cölöpházakban élt az i. e. 6100 körültől lakott Dunavec népessége is.{{refhely|Gilkes 2013|:225.;|Allen & Gjipali 2014|:111–112. Ugyanakkor |Jacques 2009|:5 a középső újkőkorra teszi az első cölöpházak maliqi-medencei megjelenését.}} A vashtëmiaiak eszközanyagát [[kvarc]]ból és [[radiolarit]]ból készült pengék, az öltözeteik készítéséhez használt, csontból gyártott [[ár (szerszám)|árak]], [[tű]]k, kezdetleges [[vetélő]]k képviselik.{{refhely|Allen & Gjipali 2014|:116–117.}} A Blazi-barlangban és Xarránál napvilágra került impressodíszítéses edények az Adria-medence keleti partján virágzó smilčići kultúra hatását igazolják.{{refhely|Wilkes 1992|:30–31.;|Korkuti 2007|:116.;|Ceka 2013|:24., 44.}} A [[Kukës]] környéki Kolsh településén feltárt barbotindíszítéses kerámiák és a barna vonalas vörös agyagedények a rudniki és a starčevói műveltségek hatását feltételezik.{{refhely|Korkuti 2007|:116.;|Ceka 2013|:43–44.}}
=== Középső újkőkor (i. e. 4500–3500) ===
[[Fájl:Età del rame, idolini cultuali antropomorfi, 3700-3100 ac circa,da maliq (korçë).JPG|bélyegkép|jobbra|350px|Maliqi ősanyaszobrocskák az i. e. 4. évezredből]]
A neolitikum középső szakasza a Nyugat-Balkán területén élő népesség virágzásának tanúja volt. A mai Albánia területén a korszak legjellemzőbb folyamata, hogy bár tetten érhetőek a területileg elszórt népességelemek műveltségbeli különbségei, de az egyre erőteljesebbé váló árucsere-kapcsolatok révén megindult egy etnokulturális szempontból egységes népesség kialakulása.{{refhely|Ceka 2013|:44–45.}} A maliq–dunaveci, cakrani, kolshi, xarrai stb. középső újkőkori lelőhelyek kerámiatöredékeinek formai és díszítésbeli hasonlósága, a négylábú rituális agyagtárgyak és az ősanyatiszteletről valló agyagszobrocskák elterjedtsége, a halottak magzati pózban való eltemetése már egy jól körülhatárolható nyugat-balkáni műveltség térhódítását feltételezi a mai Albánia területén.{{refhely|Jacques 2009|:6.}} Bár az i. e. 5–4. évezred nyelvi és antropológiai vonatkozásai egyáltalán nem vagy kevéssé ismertek, a tárgyi anyag és a szellemi műveltség, a technológia és az életmód eme közös vonásai alapján az albán régészettudomány a középső neolitikumot az illír etnogenezis egyik meghatározó korszakának tekinti.{{refhely|Ceka 2013|:44.}}
Az i. e. 4500 és 3500 közötti középső újkőkori millennium legjelentősebb központja a [[Korça]] környéki Dunavec folyócska és az egykori, halban gazdag Maliqi-tó erdő borította, termékeny síksága volt (Dunavec II). Az állattartás és a gabonatermesztés mellett a népesség fő megélhetési forrása a zsákmányoló gazdálkodás volt, a leletek között [[gímszarvas]]-, [[róka]]-, [[vaddisznó]]- és [[európai oroszlán|oroszlánmaradványokat]]{{wd|Q1066531}} egyaránt találtak. Lakhelyeik a korábbi, kezdetleges cölöpházakkal szemben a tó visszahúzódása miatt átmenetileg a talajszintre épített házak voltak. A korabeli népesség kidolgozott kőeszközei a famegmunkálás és az ácsmunka fejlett szintjére utalnak. A maliqi kultúra fazekasságának tanúi az ásatásokról előkerült, a korai neolitikumból már ismert, starčevói típusú barbotintechnikával díszített, de ezúttal simított felületű, fekete és szürke edények. A felületképzés és a színezés megújítása mellett további, a korabeli [[pelagonia]]i{{wd|Q1138800}} és thesszáliai műveltségekkel rokonítható új formák és díszítőeljárások is megsokasodtak, így például a csípett vagy karcolt motívumok, a fekete alapra felvitt szürke vonalfestés, vagy éppen kezdetleges antropomorfikus ábrázolások. A maliqi népesség kultuszának emlékei az alvó helyzetben házaik padlójába temetett halottak,{{refhely|Ceka 2013|:44.}} az antropomorf, többnyire a földanyát ülő helyzetben ábrázoló agyagszobrocskák és az újkőkorból már ismert, rituális célokra használt, [[rhüton]] jellegű, állatalakú négylábú agyagedények vagy -asztalkák.{{refhely|Jacques 2009|:5.;|Ceka 2013|:42–43., 44.;|Gilkes 2013|:224–226. A maliqi műveltséget általában a dalmáciai [[danilói kultúra|danilói]]{{wd|Q2600710}}, illetve a boszniai kakanji kultúrákkal állítja párhuzamba: |Wilkes 1992|:33.}}
E műveltségjavak innen terjedtek tovább a Vjosa völgyében található, [[Fier]] melletti Cakran korabeli népességéhez, a két helyszín kerámiaanyagának hasonlósága mindenesetre szembetűnő. A cakrani lelőhely veremházakból álló településének eszközanyagában – kova-, kő-, csont- és tülökeszközök, őrlőkövek, égetőkemencék mellett – számottevő a maliqi kultúrából ismert szürke vonalfestéses, simított fekete kerámia jelenléte. Az ugyaninnen előkerült festett agyagtöredékeket figyelembe véve a thesszáliai népességgel való közvetlen kereskedelmi kapcsolat is feltételezhető. A maliqi centrummal közös műveltség további bizonyítékai, hogy halottaikat szintén veremházaik padlójába temették, valamint nagy számban kerültek elő Cakranban is a Maliqból már ismert ülő földanyaszobrok és rituális agyagtárgyak.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:1.;|Jacques 2009|:5–6.;|Ceka 2013|:44.}} Utóbbi edényfajták egyébként nem egyedülállóak a középső neolitikum albániai lelőhelyein, további példányaik ismertek Kolsh, a Blazi- és a Katundasi-barlang ásatásaiból, és az Adria-menti műveltségi centrumok hatására utalnak.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:1.;|Jacques 2009|:6.;|Ceka 2013|:44.}} Ugyancsak e műveltségi kör hatásáról tanúskodik még délebbre, a Konispolnál feltárt és az őskőkor óta lakott Kerçmói-barlang középső neolitikumi, az i. e. 4. évezredre keltezett rétege. Az itt folytatott ásatások leletanyagában nagyszámban fordulnak elő impressodíszítéses vagy szürke vonalas fekete kerámiák, állatalakú kultikus edények.{{refhely|Jacques 2009|:6.;|Ceka 2013|:24.}}
A közelítően egységesnek mondható anyagi és szellemi műveltségű területet a korszak végére itt-ott némiképp eltérő tárgyi kultúra foltozta, pontosabban az előkerült leletek újonnan érkező műveltségi hatásokról árulkodnak. A Mat-vidéki Bazi-barlang középső neolitikumi rétegeiből a szürke lineáris és spirális vonalas fekete kerámia mellett megjelent a dalmát partvidékről ismert barna kerámia.{{refhely|Jacques 2009|:6.}} A maliqi lelőhelynek a középső neolitikum végét jelölő Dunavec II rétegéből ismertek az első kétszínű, vörös-fekete agyagedények, a kávébarna és a szürke vonalfestés, valamint a fejlettebb díszítőmotívumok (pl. szilvamag).{{refhely|Jacques 2009|:5.}}
=== Késő újkőkor (i. e. 3500–2600) ===
A késő neolitikum évszázadai a Nyugat-Balkánon lezajló további társadalmi, gazdasági és műveltségi virágzás tanúi voltak, amelynek legjelentősebb centrumaként továbbra is Maliq maradt.{{refhely|Ceka 2013|:44–45.}} Az állattenyésztés, de főként a növénytermesztés jelentős fejlődésen ment át, színesedett a földművelő és feldolgozóeszközök palettája, mindez maga után vonta az állandó települések és lakóházak általánossá válását. A távolabbi balkáni területekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok szintén intenzívebbek lettek, aminek hatása a tárgyi műveltség dinamikus változásában is tetten érhető.{{refhely|Jacques 2009|:8.}}
A Maliqi-tó vidékén élő népesség döntően talajra épült, sárral és agyaggal tapasztott falú házait i. e. 2900 körül váltották fel végérvényesen a kétosztatú, szabad tűzhellyel rendelkező, faszerkezetű, de továbbra is sárral tapasztott nádfalazatú [[cölöpház]]ak, amelyek a bronzkor utolsó szakaszáig, az i. e. 2. évezred végéig folyamatosan lakottak voltak. Késő újkőkori településeik (Maliq Ia, Ib, II, IIa, IIb) szerkezete előrehaladott társadalmi szervezetről vall. A munkaeszközök formai és funkcionális tipológiájukat tekintve tovább differenciálódtak, megjelent a kő[[kalapács (szerszám)|kalapács]], az agancs[[kapa]] és az [[malomkő|őrlőkő]]. A szövés ismeretére utaló fonókerék (a [[rokka]] elődjének) felbukkanása pedig arra utal, hogy a gabonatermesztés vált a fő gazdasági tevékenységgé, amelyet a zsákmányoló gazdálkodás csak kiegészített.{{refhely|Korkuti 1971|:2.;|Pollo & Puto 1981|:2.;|Jacques 2009|:7., 8. (a fonókerekek dekorációja kapcsán említi, hogy a [[trója]]i [[pelaszgok]] fonókerekeit idézi);|Ceka 2013|:45.;|Gilkes 2013|:226.}} A neolitikum korábbi, középső szakaszához képest jelentős változások figyelhetőek meg az agyagművesség területén is. A korábbi monokróm, esetleg vonalfestéses edényekkel szemben többségbe kerültek a vörös-fekete (pontosabban hasukon vörös, felső peremükön fekete) kerámiák, a lineáris, spirális és egyéb geometrikus vonaldíszítések színezése pedig széles körben mozgott (fehér, vörös, barna stb.). A thesszáliai [[dimíni]]i kultúra hatásáról árulkodik az agyagedényekbe metszett vagy egyszerre több színnel festett szalagmintázat megjelenése. A korábbi időszakokéhoz képest e korszak agyagedényei jóval nagyobb formai és díszítésbeli változatosságot mutatnak, és a mai [[Koszovó]] területén virágzó [[runik]]i{{wd|Q15914710}} és [[tjerrtorja]]i településekkel való kapcsolatokra utalnak. Az ugyancsak ebben az időszakban megjelent [[terrakotta]] nőfigurák készítésének technológiája feltehetően a Balkán-félsziget középső vidékeiről, a [[vinča–tordosi kultúra]] területéről jutottak el ide.{{refhely|Jacques 2009|:8.;|Ceka 2013|:45.}} A maliqi fazekasság alakulásában megmutatkozó nagyszámú külső hatás csupán elemeiben módosította a középső neolitikum agyagművességét, s az továbbra is megtartotta sajátos jellegét.{{refhely|Jacques 2009|:7–8.;|Ceka 2013|:45.}} A Maliq-kultúra kisugárzó hatása a késő újkőkorban is tetten érhető, a maliqi leletanyaggal rokonítható, festett és mintázott agyagtárgyak ismertek Xarra, Kamnik, a Blazi-, Neziri- és Katundasi-barlangok területéről.{{refhely|Ceka 2013|:24., 45.}} Az i. e. 2800 és 2700 közé datált kamniki lelőhely agyagégető kemencéiben a maliqihoz hasonló, két vagy három színnel dekorált edények mellett narancsszínű, spirális vonalakkal díszített, sajátosan kamniki kerámiát és nőalakot formázó agyagtárgyak is kikerültek.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:1.;|Jacques 2009|:8.}}
A gazdasági és társadalmi fejlődés nyomában járt a lakónépesség megnövekedése, amelynek következtében az ember korábban nem lakott, a műveltségbeli hatásoktól jobban elzárt területeken is megtelepedett. E lelőhelyek a Maliqból kisugárzó műveltségi területen belül egyfajta zárványként funkcionáltak sajátos kulturális elemekkel. A Korçához tartozó, már a kora újkőkor óta lakott [[Barç (Korça)|Barç]] területén tárták fel egy késő újkőkorszaki kultúra temetkezési helyét, amelynek sírmellékleteiben világos és okker színezetű kerámiákat találtak.{{refhely|Jacques 2009|:6.;|Templer 2016|:228.}} A közeli [[Burimas (Korça)|Burimasban]], a [[Thatë-hegység]] oldalában kiásott korabeli településen a korábbi korszakok vörös vonalas fekete kerámiája mellett szintén világos színezetű monokróm, esetleg barna vonalfestéses agyagedény-töredékek is előkerültek.{{refhely|Jacques 2009|:7.}} A korszak másik jelentős régészeti helyszíne a Vlorától délkeletre fekvő Velça egyik barlangja, ahol nagyszámban tártak fel csonttűt, kerek, tányérszerű edényeket és [[kanál|kanalakat]], a kőeszközöket pedig [[kalapács (szerszám)|kalapácsok]], [[nyíl]]hegyek és [[kés]]ek képviselik. A velçai helyszín agyagedény-töredékei szintén sajátosak, mázatlan és mázas edényeiket egyaránt geometrikus barna, vörös vagy fehér vonalakkal díszítették.{{refhely|Jacques 2009|:7.}}
== Kőrézkor (i. e. 2600–2100) ==
A [[kőrézkor]]ral jelentős változások köszöntöttek a maliqi kultúra népességére. Az állattenyésztés és a földművelés rohamosan fejlődött, a Maliq és Sovjan környéki növénytermesztés intenzívebbé válását jelzik az i. e. 2500 körülről adatolható első irtásföldek az addig erdővel borított területeken. Cölöpházakból álló településeiket [[rönkfa kerítés|rönkfából rótt fallal]] vették körbe. Továbbra is használatban maradtak a korábbi, változatos kő-, csont- és szarueszközök, a kőrézkorra datált rétegekből előkerült [[halászháló|hálósúlyok]]{{wd|Q271598}} és [[horog|horgok]]{{wd|Q205276}} nagy száma pedig a halászat fejlődését tanúsítja.{{refhely|Korkuti 1971|:2.;|Jacques 2009|:8., 10.;|Fouache & Ghilardi 2011|:36.;|Ceka 2013|:45.}} Emellett megjelentek az első [[réz]]ből készült szerszámok, döntően [[fejsze|rézfejszék]]. A Maliq környékéről előkerült öntőformák és -edények, rézforgácsok a rézérc helybeni [[rézkohászat|feldolgozását]]{{wd|Q766401}}, a rézolvasztás és -finomítás technológiai fejlődését igazolják.{{refhely|Jacques 2009|:8., 10.;|Ceka 2013|:45.}} Az agyagművesség területén nagyrészt a korábbi, újkőkori technikák, színező- és díszítőeljárások továbbélése figyelhető meg, a leletanyagban továbbra is domináns a fehér, barna, vörös vagy szürke vonalfestéses kerámia. Ezek mellett azonban elterjedtek a szürke és fekete mázas edények is, a vonaldíszítés mellett általános lett a karcolt indamotívumok és a pontozott háromszögminták alkalmazása. Az edények külső és/vagy belső peremét egyre gyakrabban emelték ki vörösre vagy fehérre festett sávval. Formai téren szintén megmaradtak az újkőkori hagyományt folytató ivóedények, tálak, rövid nyakú és szűk szájnyílású típusok, de új edényváltozatok is megjelentek: elliptikus nyílású ivóalkalmatosságok, széles nyakú vagy éppen nyak nélküli, gömbölyded és kúp alakú agyagedények, sütőedények.{{refhely|Korkuti 1971|:3.;|Jacques 2009|:8–9.;|Ceka 2013|:45–46.}} E változások némelyikére nagy hatást gyakorolt a [[Dardania (Balkán)|Dardaniában]]{{wd|Q827501}} ([[Hisar]]{{wd|Q16843450}}, Glladnica, [[Bubanj]]{{wd|Q2732638}}) és Pelagoniában ([[Szérvia]]{{wd|Q1711138}}, [[Armenokhóri]]{{wd|Q3396022}}) virágzó közösségek kultúrája, de egyes kulturális elemek a tágabb balkáni térség ([[Dikili Tash]]{{wd|Q3027911}}, [[Sălcuţa]]{{wd|Q3725697}}, [[Krivodol]]{{wd|Q405697}}) sőt, [[Trója]] eneolitikus régészeti műveltségeivel is rokoníthatóak.{{refhely|Ceka 2013|:46. A kelet-balkáni kapcsolatokhoz vö.|Jacques 2009|:9.}} A késő rézkori leletek, a Balkánon, az égei partvidéken és Anatóliában tapasztalható hasonló formavilágú, technológiájú és ornamentikájú agyagedények alapján meglehetősen kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok feltételezhetőek a korszak végére.{{refhely|Jacques 2009|:10.}}
Ahogy a korábbi korszakokban, a maliqi kultúra kisugárzó szerepe továbbra sem szűnt meg a mai Albánia területén, műveltségelemeinek elterjedését igazolja több kőrézkori régészeti lelőhely tárgyi anyaga: Kamnik, Shupenza–Gradec, Kukës–Dajç, Nezir és több Drin-völgyi helyszín.{{refhely|Jacques 2009|:9.;|Ceka 2013|:46.}} A Kamnik mellett feltárt korabeli települést szintén ebben az időszakban erődítették, de a maliqi „rönkvárral” ellentétben kövekből épült töltéssel.{{refhely|Ceka 2013|:46.}} A [[Thatë-hegység]] oldalában, [[Burimas (Korça)|Burimasnál]] feltárt kőrézkori lelőhely kerámiaanyagában a szürke vonalas fekete edény dominál, ezzel rokonítható, bár némiképp kezdetlegesebb a Fekete-Drin-völgyi Gradec korabeli agyagművessége. A [[Kis-Preszpa-tó]] vidékén, Tren határában feltárt, az újkőkortól lakott barlang kőrézkori rétegeiben a maliqi lelőhelyéhez hasonló agyagedények kerültek elő, de fejlettebb díszítőtechnikával, amit leginkább a lineáris vagy spirális vonalak festése vagy pontozása jellemzett.{{refhely|Jacques 2009|:9.}} Sajátos, a [[bronzkor]] anyagi kultúrájába átvezető műveltségi átmenetként értékeli a régészettudomány a Lengarica-völgyben, Benjë-Novoselánál feltárt késő kőrézkori barlanglakást. Leletanyagában a szürke és fekete simított kerámia mellett megjelentek a szürke vonalas félkör alakú ivóedények, a két fogantyúval ellátott, magas vállú [[amfora|amforák]]. Az anyagszerkezeti vizsgálatok rámutattak, hogy az itteni agyagművesek korukat megelőzve csak a bronzkor elején elterjedt technológiát használtak.{{refhely|Jacques 2009|:10.}}
=== Átmenet a bronzkorba: a nagy indoeurópai vándorlás ===
[[Kép:Indo-European migrations.gif|bélyegkép|jobbra|350px|Az indoeurópai vándorlás sematikus térképi ábrázolása]]
Az őskor és az ókor közötti időszak nagy kérdése, hogy a mai Albánia területén élő korabeli népesség műveltségi és technológiai viszonyait érő számottevő változás miként hozható összefüggésbe a paleo-indoeurópai népek bevándorlásával. Másként feltéve a kérdést, milyen etnokulturális folyamatok járultak hozzá a görögök által később [[pelaszgok]]nak nevezett népelemek, és végső soron az [[illírek]] bronzkori megjelenéséhez.{{refhely|Jacques 2009|:10–11.;|Ceka 2013|:42., 46.}} Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a helyben élő őslakos népesség műveltségi és etnikai viszonyainak alakulásában a kelet-európai sztyeppékről érkező nomád paleo-indoeurópai népességelemek nagy szerepet játszottak. E népek első hulláma a [[trákok]] őseivel már a neolitikum végén megjelent a Balkán térségében, és egyes elméletek szerint az i. e. 3. évezred végéig további indoeurópai csoportok vándoroltak Délkelet-Európába.{{refhely|Schütz 2002|:63., 70.;|Jacques 2009|:10–11.}} Egy másik elmélet szerint az i. e. 3. évezred végének egyetlen, hatalmas beköltözési hulláma rajzolta át a Balkán etnokulturális képét, és az érkezők az addig itt élő mediterrán vagy baszkoid népeket asszimilálták vagy fokozatosan nyugat felé szorították.{{refhely|Schütz 2002|:62–63.;|Jacques 2009|:10.}} [[Muzafer Korkuti]] az ismert albániai régészeti adatok alapján úgy vélte, hogy a műveltségi javak kölcsönös asszimilációs folyamatok hosszú során keresztül cserélődtek az egyes népességek között, amit a kőrézkor robbanásszerű társadalmi és gazdasági fejlődése gyorsított fel. A maliqi, treni, benjë-novoselai stb. ásatások is visszaigazolták, hogy a bronzkori tárgyi kultúra nem egy korábban elpusztult műveltség romjaira települt, hanem a kőrézkor óta folyamatosan, megszakítás nélkül ott élő, a bevándorlók által magukkal hozott műveltségjavakat átvevő népességhez kötődik. Mindezek alapján úgy fest, hogy a keletről beáramló népesség a Balkán-félsziget nyugati területeinek műveltségi viszonyait nem rajzolta át, a korábban is itt lakó neolitikus-eneolitikus népesség csupán átvett néhány kulturális elemet, és asszimilálta a bevándorlókat. Az albán régészettudomány szerint e folyamat eredményeként alakult ki a bronzkor elejére a későbbi illír etnikum magja, a protoillír vagy preillír népesség.{{refhely|Jacques 2009|:10–11.;|Ceka 2013|:46–48.}}
Nyelvészeti megközelítésben több elmélet közismert a korabeli etnokulturális folyamatok értelmezésére. Az egyik [[Vladimir Georgiev]] bolgár nyelvészhez fűződik. Georgiev bár elfogadta a sztyeppei népek nagy arányú bevándorlásának az i. e. 3. évezred végére való keltezését, mégis azt valószínűsítette, hogy kisebb csoportjaik már az újkőkor végétől megjelentek a régióban, és magukkal hozták indoeurópai nyelvüket is. Úgy vélte ugyanis, hogy amennyiben a nyugat-balkáni népesség nyelvének indoeuropaizálódása csupán a kőrézkor végén, a bronzkor elején, az i. e. 3. évezred végén történt meg, az meglehetősen fejlett nyelvi állapot behozatalát feltételezi. Másként ugyanis nem magyarázhatóak a mindössze egy évezreddel későbbi balkáni indoeurópai nyelvek, az [[ógörög nyelv|ógörög]], az [[illír nyelv|illír]], a [[trák nyelv|trák]]{{wd|Q36793}} stb. közötti jelentős különbségek.{{refhely|Ceka 2013|:48.}} Egy másik elmélet szerint az illírek indoeurópai ősei csak a bronzkor középső szakaszában, az i. e. 2. évezred közepén, a [[dór vándorlás]] időszakában érkeztek a Balkán-félszigetre.{{refhely|Schütz 1999|:570.}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlopok=3}}
== Források ==
* {{hely|Allen & Gjipali 2014}}{{CitLib|capaut=Susan E. Allen|capaut2=Ilir Gjipali|cap=New light on the early Neolithic period in Albania: The Southern Albania Neolithic Archaeological Project (SANAP), 2006-2013|pag=107–119|tit=Proceedings of the International Congress of Albanian Archaeological Studies|subtit=65th Anniversary of Albanian Archaeology (21-22 November, Tirana 2013)|ass=Ed. by Luan Përzhita et al|loc=Tiranë|ann=2014|red=Centre for Albanian Studies; Institute of Archaeology|isbn=9789928141286}}
* {{hely|Ceka 2013}}{{CekaIllyrians}}
* {{hely|Elsie 2010}}{{HistDictAlb|3}}
* {{hely|Fouache & Ghilardi 2011}}{{CitPer|aut=Éric Fouache|aut2=Matthieu Ghilardi|tit=Human societies and environmental changes since the Neolithic in Greece and Albania|pag=35–43|per=Méditerranée|fasc=117|ann=2011}}
* {{hely|Gilkes 2013}}{{AlbArchGuide}}
* {{hely|Jacques 2009}}{{JacquesAlb}}
* {{hely|Korkuti 1971}}{{CitLib|aut=Muzafer Korkuti|tit=Shqipëria arkeologjike|loc=Tiranë|ann=1971|red=Universiteti Shtetëror i Tiranës; Instituti i Historisë dhe i Gjuhësisë}}
* {{hely|Korkuti 2007}}{{CitLib|capaut=Muzafer Korkuti|cap=The Early Neolithic of Albania in a Balkan perspective|ass=Ed. by Michela Spataro and Paolo Biagi|tit=A short walk through the Balkans|subtit=The first farmers of the Carpathian Basin and adjacent regions|ann=2007|loc=Trieste|red=Società per la Preistoria e Protostoria della Regione Friuli-Venezia Giulia|pag=113–117}}
* {{hely|Pollo & Puto 1981}}{{PolloAlb}}
* {{hely|Schütz 1999}}{{CitLib|capaut=Schütz István|cap=Illír|pag=570–571|tit=A világ nyelvei|ass=főszerk. Fodor István|loc=Budapest|red=Akadémia|ann=1999|isbn=9630575973}}
* {{hely|Schütz 2002}}{{Schütz – Fehér foltok a Balkánon}}
* {{hely|Templer 2016}}{{CitLib|aut=Michael Templer|tit=What happened to the Southern European hunter-gatherers at the advent of farming, between Western Anatolia and the head of the Adriatic Sea (9000-4500 BC)?|subtit=A narrative description based on the archaeological record|url=https://www.academia.edu/31598795/TEMPLER_M._2016.-_Transition_Meso-Neo_Neuch%C3%A2tel_PhD_thesis_vol_1_text|loc=Neuchâtel|red=Université de Neuchâtel|ann=2016}}
* {{hely|Vickers 2014}}{{VickersAlbanians|2014}}
* {{hely|Wilkes 1992}}{{Wilkes – The Illyrians}}
{{Albánia régészeti lelőhelyei}}
{{portál|történelem}}
{{jó cikk}}
[[Kategória:Őskor|Albánia]]
[[Kategória:Albánia történelme| 01]]