Albumin forrásának megtekintése

[[Fájl:ALB structure.png|bélyegkép|Albumin-fehérjeszerkezet (monomer)]]
Az '''albuminok''' a biokémiában használatos definíció szerint olyan vízoldékony [[fehérje|fehérjék]], amelyek az [[ammónium-szulfát]] félig telített oldatában még oldódnak, de annak telített oldatában már [[denaturáció|denaturálódnak]] és az oldatból kiválnak. Ebből következően az albuminok az oldékonyságuk alapján csoportba rendezett fehérjék gyűjtőneve.<ref>Guba Ferenc: ''Orvosi biokémia''. Budapest, Medicina, 1988. 2. kiadás, 55. oldal, {{ISBN|963 241 711 9}}</ref>
A csoportba tartozó fehérjék [[aminosavak|aminosav]]-sorrendjük tekintetében egymástól különböznek, térkitöltésük megközelítőleg gömb alakú, és átlagos molekulaméretük ~70 kDa.{{Jegyzet*|A biokémia a fehérjék esetében a „[[atomi tömegegység|dalton]]” (Da) megnevezést használja az atomi tömegegységre. Mivel a fehérjék nagy molekulák, ezért célszerűbb a kilodalton (kDa) nagyságrend használata.}} Ismertebb képviselői: szérumalbumin, tejalbumin, tojásalbumin.
Az ''albumin'' név a latin ''albumen'' (tojásfehérje) szóból származik.<ref>Fülöp József: ''Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár.'' Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 11. o. {{ISBN|963 8334 967}}</ref><ref>Az ''albumin'' név a latin ''albumen'' (tojásfehérje) szóból származik. Ennek magyarázata, hogy az albumin a tojásfehérjében található legnagyobb arányban. Így alkották meg a magyar ''fehérje'' szót. - Tótfalusi István: ''Idegen szavaink etimológiai szótára'', ANNO Kiadó, {{Hibás ISBN|963 375 179 0}}</ref>
==Albuminok definíciójának eredete==
Figyelembe véve a [[Faj|fajok]] milliós [[nagyságrend]]jét, valamint azt, hogy az egyes szervezetekben százezres nagyságrendben a [[faj]]ra jellemző, egymástól eltérő fehérjék találhatók, csak elképzelni lehet a [[bioszféra|bioszféránkban]] előforduló fehérjeformák óriási számát és azok sokszínűségét. A [[biokémia]] – csakúgy, mint más tudományok – igyekszik tulajdonságaik alapján csoportokba rendszerezni a tudományterülethez tartozó molekulákat, esetünkben a fehérjéket. A fehérjék csoportosításának legfőbb nehézsége, hogy az élővilág fehérjéi ugyanazokból az [[aminosavak|aminosav]]ból épülnek fel, és az eddigi fehérjeanalitikai vizsgálatok nem adnak támpontot arra vonatkozóan, hogy lehetséges-e bármilyen, a fehérjeszerkezeten alapuló rendszerezés. A szerkezeti alapon történő csoportosítás hiányában csak bizonyos önkényesen kiválasztott tulajdonság alapján lehet a fehérjéket rendszerezni. E rendszerezésnek szokásos szempontjai az oldékonyság, a funkció, az előfordulás, a molekulaforma (alak), vagy összetett fehérjéknél{{Jegyzet*|Összetett fehérjék: a fehérjék azon csoportjai, amelyekben az aminosav komponenseken kívül más molekularészek is találhatók ([[szénhidrát]]ok, [[lipidek]], [[nukleinsavak]]). Az összetett fehérjéket '''proteid'''eknek is említi néhol a szakirodalom, mely nem tévesztendő össze az egyszerű fehérjékkel, azaz a '''protein'''ekkel.}} a nem aminosav komponens. A csoportosítás önkényes jellege miatt egyes fehérjék több csoportba is tartozhatnak.
A csoportosítás egyik – a biokémia kezdeti időszakába visszanyúló – szempontja a fehérjék oldékonyság alapján történő megkülönböztetése és szétválasztása. A biokémiának, mint önálló tudományterületnek a kialakulásakor (a [[19. század]] végétől a [[20. század]] első harmadáig) a kémiában használatos [[analitikai kémia|analitika]]i módszerek nem tették lehetővé, hogy a fehérjék tulajdonságait pontosan megismerjék. A fehérjék [[élettan]]i szerepének megismeréséhez igényként jelentkezett azok szétválasztása, tisztítása. Olyan módszereket kellett keresni, amellyel a több száz komponenst tartalmazó fehérjekeverékeket többé-kevésbé szét lehetett egymástól választani. A „kisózás”, mint kézenfekvő, egyszerű és műszereket nem igénylő eljárás gyorsan elterjedt. A kezdeti időszakban elsősorban a könnyen hozzáférhető fehérjék összetételét vizsgálták, mint például a tejfehérjéket, a tojásfehérjét, vagy a vérszérum fehérjéit.<ref>Erdey-Grúz Tibor: ''Természettudományi lexikon''. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 1. kötet, 96. oldal.</ref>
==Az albuminok kisózása==
A vízoldékony fehérjék egyik tulajdonsága, hogy fehérjefajtától függően az oldatukból egy bizonyos sókoncentrációnál denaturálódnak, majd kiválnak az oldatból. A vízben oldott fehérjéket hidrátburok veszi körül, mely burok képes oldatban tartani a makromolekulákat. A hidrátburok csökkenése vagy annak elvesztése a fehérje azonnali denaturációját okozza. A fehérjék fajtától függően az oldatukban egy bizonyos sókoncentrációnál elvesztik a körülöttük kialakult hidrátburkot és az oldatból kiválnak.<ref>Creighton T. E.: ''Proteins / Structures and molecular properties''. W. H. Freeman and Company, New York, 2. kiadás. 1993. 155–156. oldal {{ISBN|0-7167-2317-4}}</ref> Mivel a különböző fehérjék a kisózás okozta dehidratációra eltérő mértékben érzékenyek, ez lehetőséget biztosít azok szétválasztására. Az így kicsapott és elválasztott fehérjék azonban nem egységesek, számtalan, különböző szerkezetű fehérje keverékéből állnak.<ref>Elődi P.: ''Biokémia.'' Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. 77. oldal. {{ISBN|963 05 4405 9}}</ref>
A több mint 100 évvel ezelőtti, a szakirodalomban elfogadott megállapodás alapján azokat a vízben és híg sóoldatban oldódó fehérjéket, amelyek az ammónium-szulfát ((NH<sub>4</sub>)<sub>2</sub>SO<sub>4</sub>) telített oldatával kicsaphatók, albuminoknak nevezzük. Megjegyzendő, hogy a félig telített ammónium-szulfát oldatával kicsapható fehérjéket ''globulinoknak'' említi a biokémia szakirodalma. A fehérjék kisózásos denaturálását elvileg bármelyen sóval (NaCl, KCl, NaSO<sub>4</sub> stb.) el lehet végezni.{{Jegyzet*|A fehérjék kisózásos frakcionálása mellett ismertek alkoholos frakcionálási technikák is. Az összes frakcionáló technikára jellemző, hogy a denaturáció reverzíbilis, vagyis a dehidráló anyag eltávolítása után a kicsapódott fehérje sértetlenül újra oldatba vihető.}} Az albuminok definíciójában szereplő ammónium-szulfát azért kapta ezt a kiemelt szerepet, mert vízoldékonysága rendkívül jó. Száz gramm 0&nbsp;°C-os vízben 134&nbsp;g (NH<sub>4</sub>)<sub>2</sub>SO<sub>4</sub> oldható fel, amely így telített oldatot képez.<ref>Németh Béla: ''Kémiai táblázatok''. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971, 76. oldal.</ref> Ebből következően a 0&nbsp;°C közeli hőmérsékletű fehérjeoldat 100&nbsp;grammjából (~100 ml) 134&nbsp;g ammónium-szulfát hozzáadásával denaturálható és így kicsapható fehérjekeveréket nevezzük albuminoknak. Ezt a koncentrációt például NaCl-dal nem lehet elérni. Gyakorlati szempontból fontos, hogy a kisózás hideg (0–4&nbsp;°C) oldatban történjen. A fehérjekeverékek ugyanis rendszerint tartalmaznak fehérjéket lebontó, úgynevezett [[proteáz]]okat (fehérjebontó [[enzim]]eket), amelyek hideg oldatban nem aktívak, de a [[hőmérséklet]] emelkedésével aktiválódnak és a szétválasztásra kerülő fehérjéket rövidebb darabokra hasítják. Technikailag az albuminok leválasztását olvadó jégben hűtött edényben végzik.<ref>Gombkötő Géza, Sajgó Mihály: ''Biokémia.'' Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1985. 73. oldal. {{ISBN|963 232 106 5}}</ref>
==Szérumalbumin==
Az emberi [[vérplazma]] fehérjetartalma 60-80 g/liter. A kezdeti kisózásos fehérjefrakcionálási eljárással bizonyítottá vált, hogy ennek a mennyiségnek nagyobbik hányada albumin típusú fehérje. A korszerűbb és jobb felbontást eredményező [[elektroforézis]]es technikákkal sikerült bizonyítani, hogy a vérplazma hat fő fehérjefrakciót tartalmaz és ezek egyike – a teljes fehérjetartalom több mint felét kitevő – albumin frakció.<ref>Fonyó A.: ''Az orvosi élettan tankönyve'', Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 27. oldal. {{ISBN|978-963-226-504-9}}</ref> További fehérjeanalitikai eljárások eredményeiből az is világossá vált, hogy a vérplazma albuminfrakciója homogén fehérjékből áll, vagyis e fehérjék azonos aminosav-összetétellel és -sorrenddel bírnak. A [[humán genom]] vizsgálataiból az is kiderült, hogy az emberi [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]] egyetlen szérumalbumin gént tartalmaz.<ref> National Center for Biotechnology Information, U.S. National Library of Medicine,
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/nuccore/NM_000477.7 </ref> Mindezen okok alapján a vérplazmában található homogén albumint a szakirodalom megkülönböztetésként ''szérumalbumin'' elnevezéssel jelöli.
==A tej albuminjai==
A tej jelentős fehérjeforrásunk, amelynek döntő hányada (~90%) [[kazein]] fehérje. A kazein mellett más fehérjék is találhatók az anyatejben csakúgy, mint a tehéntejben. Ez utóbbi fehérjefrakciónak egy része albumin, amit ''alfa-laktalbumin'' elnevezéssel említ a szakirodalom.<ref>Lásztity Radomir: ''Az élelmiszer biokémia alapjai.'' Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981. 317. oldal {{ISBN|963 231 092 6}}</ref> A laktalbumin nem homogén fehérje, hanem több, különböző méretű és szerkezetű fehérjemolekula keveréke. A [[tej]] kis mennyiségben (<1%) tartalmaz szérumalbumint is.<ref>Boron, W. F., Boulpaep, E. L.: ''Medical Physiology''. Elsevier, 3. kiadás, 2012. 1146–1148. oldal, {{ISBN|978-1-4557-4377-3}}</ref>
== Felhasználása ==
Az állati vérből előállított albuminból [[ragasztó]], [[véralbuminenyv]] készíthető.
A régebbi fotóeljárásokban gyakran használt anyag volt. Kötőanyagként alkalmazták például a tojásalbuminos [[albuminpapír]] (régies nevén fehérnyepapír), a növényi albuminos [[alboidinpapír]] és a tejalbuminos [[kazoidinpapír]] készítésénél.
[[Kromátkolloidos eljárás]]ként, [[bikromát]]okkal érzékenyítve fényérzékeny anyagot kapunk, melyet [[ofszet]]másolásnál, sokszorosítógrafikai módszereknél, [[fényképezés]]ben használt [[nemeseljárások]]nál és fotomechanikai sokszorosítóeljárásoknál alkalmaztak.
== Megjegyzések ==
{{Megjegyzések}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
*[http://www.magyarnyomdasz.hu/szakmai-szotar-a Magyar Nyomdász, Szakmai Szótár]
*[http://fotomult.c3.hu/kemia.html TÖRTÉNETI MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR]
*[http://archfoto.n1.hu/framemn.html Archaltfotokonzerv – Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon.]
*[https://web.archive.org/web/20110807233152/http://albumin.althotas.com/ Az albumin kötődés becslése]
[[Kategória:Fehérjék]]