Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij forrásának megtekintése

{{Zeneszerző infobox
|név = Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij
|kép = Makovskiy Dargomyzhsky.jpg
|képaláírás = [[Konstantin Jegorovics Makovszkij]] festménye ([[Állami Tretyjakov Galéria|Tretyakov képtár, Moszkva]])
|becenév =
|születési név =
|születési dátum =[[1813]]. [[február 14.]]
|születési hely = Troickoje, Tulai kormányzóság, Oroszország
|származás = [[Oroszok|orosz]]
|halál dátuma = [[1869]]. [[január 17.]]<br />{{életkor-holt|1813|02|14|1869|01|17}}
|halál helye = [[Szentpétervár]]
|édesapja = Szergej Nyikolajevics Dargomizsszkij
|édesanyja = Marija Boriszovna Kozlovszkaja hercegnő
|házastárs =
|gyermekei =
|tevékenység = zeneszerző
|műfajok = operák, zongoraművek, dalok
|hangszer
|híres művei = [[A kővendég]], [[Ruszalka (Dargomizsszkij)|Ruszalka]]
|hangminta
}}
'''Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij''' (Troickoje, [[1813]]. [[február 14.]] – [[Szentpétervár]], [[1869]]. [[január 17.]]) [[Oroszok|orosz]] [[zeneszerző]], akinek munkássága jelentős hatással volt a 19. század orosz zeneművészetére. A [[Mihail Ivanovics Glinka|Glinka]] és az [[Orosz ötök]] közötti időszak legfontosabb zeneszerzői között Dargomizsszkijt tekintik a zenei [[realizmus (művészet)|realizmus]] megteremtőjének, aki számos követőre talált.<ref>{{cite web
 | url        = http://dic.academic.ru/dic.nsf/enc_biography/18404/%D0%94%D0%B0%D1%80%D0%B3%D0%BE%D0%BC%D1%8B%D0%B6%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%B9
 | title      = Даргомыжский, Александр Сергеевич
 | accessdate = 2013-11-05
 | language   = orosz}}</ref>
== Élete ==
Dargomizsszkij a [[Julián naptár|régi orosz naptár]] szerint 1813. február 2-án született a [[Tula (Tulai terület)|tulai kormányzóságbeli]] Troickojéban (bár több forrás – tévesen – Dargomizst jelöli meg).<ref>{{cite web|url=http://club.berkovich-zametki.com/?p=1571|title=Анатолий Луковкин: Где же родился композитор Даргомыжский?|language=orosz|accessdate=2013-06-19}}</ref> Apja, Szergej Nyikolajevics, egy gazdag földbirtokos, Vaszilij Alekszejevics Ladizsenszkij [[házasság]]on kívüli gyermeke volt. Anyja, Marija Boriszovna Kozlovszkaja hercegnő (a neves író és diplomata, Pjotr Boriszovics Kozlovszkij nővére), szülei akarata ellenére ment férjhez.
Mihail Szamojlovics Pekelisz zenetörténész ír arról, hogy Kozlovszkaja hercegnő jelentős birtokot örökölt apjától, [[Szmolenszk]] közelében. Így aztán még [[1813]]-ban, a [[I. Napóleon francia császár|napóleoni]] seregek kiűzése után, a gyermek néhány hónapos korában a család a tulai kormányzóságból a tverdunovói családi birtokra költözött. A gyermek Dargomizsszkij három és fél éves koráig itt élt. 1816-ban beköltöztek Szmolenszkbe, majd [[1817]]-ben Szentpétervárra. A zeneszerző később is visszatért Tverdunovóba: az [[1840-es évek]] végétől az [[1850-es évek]] közepéig, amikor a Ruszalkán dolgozott. Azokban az években a szmolenszki vidék folklórját tanulmányozta, így ebben az operájában megfigyelhetünk néhány népi dallamot. [[1861]] júniusi visszatértekor – elsőként a szmolenszki kormányzóságban – [[jobbágyfelszabadítás|felszabadította a parasztokat a jobbágyság alól]] és kedvező életkörülményeket teremtett a számukra.
A zeneszerző édesanyja művelt asszony volt, verseket és kisebb [[dráma]]i jeleneteket írt, amelyek [[antológia|antológiákban]] és [[folyóirat]]okban meg is jelentek az [[1820-as évek|1820-as]], [[1830-as évek]]ben. Különösen érdeklődött a [[francia nyelv|francia]] [[kultúra]] iránt. A családban hat gyermek született: Eraszt ([[1811]]), Alekszander (1813), Szofja ([[1815]]), Viktor ([[1816]]), Ludmilla ([[1827]]) és Hermina (1827). Mindnyájukat otthon nevelték a [[nemesség|nemesi]] tradíciók szellemében, és örökölték édesanyjuk művészetszeretetét. Dargomizsszkij öccse, Viktor [[hegedű]]n játszott, egyik lánytestvére [[hárfa|hárfán]], és ő maga is korán kezdett érdeklődni a [[zene]] iránt. A meleg és barátságos kapcsolat a testvérek között hosszú éveken át fennmaradt, így Dargomizsszkij, akinek nem volt családja, több éven át Szofjáéknál élt, aki a híres [[karikatúra|karikaturista]], Nyikolaj Sztyepanov felesége volt.
Ötéves koráig a gyermek nem beszélt, szülei kezdetben attól féltek, hogy örök némaságra lesz kárhoztatva.<ref>{{cite web|url=http://dic.academic.ru/dic.nsf/enc_biography/18404/%D0%94%D0%B0%D1%80%D0%B3%D0%BE%D0%BC%D1%8B%D0%B6%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%B9#sel=|title=Даргомыжский, Александр Сергеевич|language=orosz|accessdate=2013-09-09}}</ref>
Hangja később is meglehetősen magas és enyhén rekedtes maradt, ez azonban nem akadályozta abban, hogy később könnyeket fakasszon hangjának kifejező erejével és művészi tökélyével.<ref>{{cite web|url=http://www.peoples.ru/art/music/composer/dargomyjsky/index.html|title=Александр Сергеевич Даргомыжский. Биография|publisher=People’s History|accessdate=2008-08-27|archiveurl=https://www.webcitation.org/61BbjU13O?url=http://www.peoples.ru/art/music/composer/dargomyjsky/index.html|archivedate=2011-08-24}}</ref> Amikor 1817-ben Szentpétervárra költöztek, apja állást kapott egy kereskedelmi bankban, ő maga pedig megkezdte zenei tanulmányait. Első [[zongora]]tanára Louise Volgeborn volt, majd Adrian Danyilevszkijhez került. Ő jó zongorista volt, de nem osztozott tanítványának a [[zeneszerző]]i ambíciójában. (Azért fennmaradt néhány kis zongoradarabja ebből az időszakból.)
[[Fájl:Alexander Dargomyzhsky.jpg|thumb|left|200px|A zeneszerző fiatalkori képe]]
Végül három éven át Franz Schoberlechner lett a tanára, a neves zeneszerző, [[Johann Nepomuk Hummel]] tanítványa. Miután már némi gyakorlatra tett szert, fellépett jótékonysági [[hangverseny]]eken és privát összejöveteleken. Ezekben az években énekelni is tanult a neves tanárnál, Benedikt Csajbignál. 1822-től hegedülni tanult, kvartettekben is játszott, de hamar elveszítette érdeklődését e [[hangszer]] iránt. Időközben több zongoradarabot, dalokat és más műveket szerzett, melyek egy részét ki is adták.
1827 őszén Dargomizsszkij, apja nyomdokába lépve, állami szolgálatot vállalt, és munkaszeretetének, lelkiismeretességének köszönhetően karrierje gyorsan ívelt felfelé. Ebben az időszakban gyakran muzsikált otthon és operába járt, ahol elsősorban olasz szerzők műveit játszották. [[1835]] tavaszán megismerkedett Glinkával, akivel négykezeseket játszottak, [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] és [[Felix Mendelssohn Bartholdy|Mendelssohn]] műveit elemezték. Glinka emellett zeneelméleti leckéket is adott Dargomizsszkijnek, továbbadva azt a tudást, amit [[Berlin]]ben szerzett [[Sigfried Wilhelm Dehn]]től. Az [[Iván Szuszanyin (opera)|Iván Szuszanyin (Életünket a cárért)]] próbáit látogatva Dargomizsszkij elhatározta, hogy maga is komponál egy jelentős színpadi művet. Témaválasztása [[Victor Hugo]] [[Borgia Lukrécia modenai hercegné|Lucrezia Borgia]] című drámájára esett, de az operakomponálással lassan haladt, és [[1837]]-ben [[Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij|Zsukovszkij]] tanácsára Hugo másik művét választotta: az 1830-as években Oroszországban igen népszerűvé vált ''[[A párizsi Notre-Dame]]-ot''. Dargomizsszkij az eredeti francia [[librettó]]t használta fel, amelyet Hugo ''Louise Bertin'' számára írt, akinek operája ''Esmeralda'' címmel nem sokkal azelőtt jelent meg. [[1839]]-ben fejezte be művének fordítási és hangszerelési munkálatait. Operájának ő is az ''Esmeralda'' címet választotta és partitúráját átadta a birodalmi színház vezetőségének. A francia szerzők stílusában írt operának hosszú évekig várnia kellett a bemutatóra, az [[olasz nyelv|olasz]] szerzők nagyobb népszerűsége miatt. A mű színvonalas drámai és zenei megoldásai ellenére, a premier után lassan lekerült a színről és gyakorlatilag el is felejtették. Önéletrajzában, amelyet a ''Музыка и Театр'' (Zene és Színház) folyóiratban adott közre A.N.Szerov, Dargomizsszkij így ír:<ref>[http://www.classic-music.ru/esmeralda.html Эсмеральда — опера А. Даргомыжского]</ref>
{{Idézet|Az ''Esmeralda'' teljes nyolc éven át feküdt a fiókomban. Ez a nyolc év hiábavaló várakozás – életem legmozgalmasabb időszakában – súlyos terhet jelentett egész művészi pályafutásomra is.}}
[[Fájl:Dargomyzhsky Romance.JPG|thumb|left|Dargomizsszkij egyik románcának kézirata, első oldal]]
Az ''Esmeralda'' kudarcának hatását csak súlyosbította Glinka műveinek növekvő népszerűsége. Dargomizsszkij énekleckéket kezdett adni (tanítványai kizárólag hölgyek voltak, akiktől nem fogadott el fizetséget). Románcok sorát írta ekkoriban énekhangra és [[zongora|fortepianóra]], amelyek közül néhányat ki is adtak és egészen népszerűvé váltak. (Például: ''Véremben a vágy lángja ég...'', ''Szeretlek, szépségem...'', ''Éjszakai zefír'', ''Tizenhat év'', és mások.)
[[1843]]-ban Dargomizsszkij visszavonult és hamarosan külföldre utazott, ahol néhány hónapon át [[karmester]]ként szerepelt Berlinben, [[Brüsszel]]ben, [[Párizs]]ban és [[Bécs]]ben. Megismerkedett a belga ''François-Joseph Fétis'' zenetudóssal, ''Henri Vieuxtemps'' hegedűművész-zeneszerzővel és a kor vezető európai zeneszerzőivel: [[Daniel Auber|Auberrel]], [[Gaetano Donizetti|Donizettivel]], [[Jacques Fromental Halévy|Halévyvel]] és [[Giacomo Meyerbeer|Meyerbeerrel]].
[[1845]]-ben tért vissza Oroszországba és nagy kedvvel tanulmányozta az [[Orosz népzene|orosz népzenét]]. Ennek hatása világosan kimutatható az ebből az időből származó románcokban és dalokban: ''Drága leányka'', ''Lihoraduska'', ''A molnár'', valamint a ''Ruszalka'' című operájában, amelyet a szerző [[1848]]-ban kezdett el írni.
A ''Ruszalka'' különleges helyet foglal el a zeneszerző életművében. Alapjául [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] azonos című verses tragédiája szolgált és 1848-[[1855]] között készült. Dargomizsszkij maga írta meg a librettót és be is fejezte a történetet (Puskin műve befejezetlen). A Ruszalka bemutatója [[1856]]. [[május 4.|május 4-én]] volt Szentpéterváron. A kor vezető zenekritikusa, Alekszandr Szerov hosszas elismerő elemzést írt róla a színházi zenei folyóiratban. (A méltató cikk terjedelmére jellemző, hogy folytatásokban, több lapszámban jelent meg.) Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy az opera Oroszország vezető színházainak repertoárján maradt egy ideig és nagyban erősítette Dargomizsszkij művészi önbizalmát.
Egy ideig Dargomizsszkij közeledett a demokratikus írók köréhez, szerepet vállalt az ''Искра'' (Szikra) című [[szatíra|szatirikus]] újság kiadásában és dalokat írt e kör vezető alakjának, ''Vaszilij Sztyepanovics Kurocskinnak'' a verseire.
[[Fájl:Некрополь мастеров искусств 051.jpg|thumb|Dargomizsszkij síremléke a Tyihvin-temetőben (Szentpétervár, Alekszandr Nyevszkij monostor)]]
[[1859]]-ben Dargomizsszkijt az akkor alapított Orosz Zenei Társaság vezetőjévé választották. Megismerkedett a fiatal zeneszerzők csoportjával, amelynek központi figurája volt [[Milij Alekszejevics Balakirev|Balakirev]] (ebből a csoportból alakult meg később az [[Orosz ötök]]).
Dargomizsszkij új opera komponálásán gondolkodott. Témát keresve először Puskin ''Poltava'' című költeménye, majd az orosz ''Rogdan''-legenda merült fel, de ezeket elvetette. Végül Puskin ''Kis tragédiák'' című, négy önálló darabból álló művéből ''A kővendég'' címűt választotta. A munka azonban meglehetősen lassan haladt, részben a szerző művészi válsága miatt, ugyanis a ''Ruszalka'' lekerült a színházak repertoárjáról, részben pedig a fiatalabb muzsikusok elutasító magatartása miatt. A zeneszerző ismét európai útra indult: [[Varsó]], [[Lipcse (Németország)|Lipcse]], Párizs és Brüsszel voltak a főbb állomások, ahol is sikeresen szerepelt ''A cseléd'' című zenekari darabjával és a Ruszalka részleteivel. Elismerően nyilatkozott Dargomizsszkij művészetéről [[Liszt Ferenc]] is. Visszatérve hazájába, külföldi sikereitől inspirálva újult erővel látott hozzá ''A kővendég'' kidolgozásához.
A nyelvezet, amit választott majdnem egészében dallamos [[recitativo|recitativókból]] áll, egyszerű akkordkísérettel, amely felkeltette az Ötök és különösen [[Cezar Antonovics Kjui|Cezar Kjui]] figyelmét, aki az idő tájt az orosz opera megreformálásának útjait kutatta.
Azonban Dargomizsszkij kinevezése az Orosz Zenei Társaság élére, valamint még 1848-ban írt ''Bacchus diadala'' című operájának kudarca (csaknem húsz éven át nem került színpadra), aláásták a zeneszerző egészségét és 1869. január 17-én meghalt, befejezetlenül hagyva operáját.
Végrendelkezésének megfelelően,<ref>Музыкальная энциклопедия. Гл. ред. Ю. В. Келдыш. М.: Советская энциклопедия, 1973―1982</ref> ''A kővendég'' című operát Kjui fejezte be, a hangszerelést pedig [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakov]] végezte el.
Dargomizsszkij újításait fiatalabb pályatársai nem ismerték el, és leereszkedően tévútnak minősítették. A néhai Dargomizsszkij stílusának harmóniai szókincsét, a rá oly jellemző, egyéni harmóniai struktúrákat, Rimszkij-Korszakov radikálisan átszerkesztette: újabb meg újabb rétegeket rakva fel, mint a régi freskókon, saját ízléséhez igazítva ezzel a darabot (ahogy ezt tette Muszorgszkij Borisz Godunov és Hovanscsina operái esetében is).<ref>А. Любимов. [http://rmusician.ru/archives/3298.htm Соотношение гармонической нормы и вольности в контексте музыкальной эстетики русского реализма. «Каменный гость» А. С. Даргомыжского: оригинал и редакции Н. А. Римского-Корсакова]</ref>
Dargomizsszkij a Tyihvin-temető művészeknek szentelt részében, Glinka sírjának közelében alussza örök álmát.
== Munkássága ==
Hosszú időn keresztül Dargomizsszkij neve összefonódott ''A kővendég''-gel, azzal a művel, amely erős hatással volt az orosz opera fejlődésére. A mű erősen innovatív stílusban íródott: nincsenek benne áriák és együttesek (nem számítva Laura két románcát), teljes egészében „dallamos recitativókból”<ref>[[Cezar Antonovics Kjui|Кюи Ц. А.]] Избранные статьи. — Л.: 1952</ref> és a zenére támaszkodó deklamációkból épül fel. Annak hogy Dargomizsszkij ilyen nyelvezetet választott nem csupán az volt a célja, hogy kifejezze a „drámai igazságot”,<ref>[[Alekszandr Nyikolajevics Szerov|Серов А. Н.]] Избранные статьи. — М.: 1950—1957</ref> hanem hogy művészi megújhodást hozzon az emberi hang minden ívelésével és árnyalatával. Dargomizsszkij ezen újításai megjelennek Muszorgszkij ''Borisz Godunov'' és még egyértelműbben a ''Hovanscsina'' című operáiban. Maga Muszorgszkij több dalát Dargomizsszkijnek ajánlotta, „a zenei igazság tanítómesterének” nevezve őt.<ref>[[Modeszt Petrovics Muszorgszkij|Мусоргский М. П.]] Собрание романсов и песен. — М.: Музгиз, 1960</ref>
{{Idézet|
Legfőbb érdeme a zenei dialógusok új, addig soha nem alkalmazott stílusa. Minden dallam a témára illeszkedik, a szereplők „beszélik a zenét”. Ez a stílus hatott Muszorgszkij művészetére is. …
''A kővendég'' nélkül elképzelhetetlen lenne az orosz zenei kultúra fejlődése. Három opera – az ''Iván Szuszanyin'', a ''Ruszlán és Ludmilla'' és ''A kővendég'' – hatott teremtő erővel Muszorgszkijra, Rimszkij-Korszakovra és Borogyinra. A ''Szuszanyin'' – opera, melynek főszereplője a nép, a ''Ruszlán'' – mitikus, mélyben gyökerező orosz téma, és a ''Vendég'', amelyben a dráma uralkodik a dallam édes szépsége fölött.|Viktor Korsikov tanulmánya „A kővendég”-ről<ref>Виктор Коршиков. Хотите, я научу вас любить оперу. О музыке и не только. М.: Студия ЯТЬ, 2007</ref>}}
[[Fájl:Chaliapin F. (Шаляпин Ф. И.) 1916 as melnik in Rusalka.jpg|thumb|left|180px|[[Fjodor Ivanovics Saljapin|Saljapin]] a ''Ruszalka'' molnár szerepében]]
Dargomizsszkij másik operája a [[Ruszalka (Dargomizsszkij)|Ruszalka]] szintén fontos helyet foglal el az orosz zene történetében: az első orosz opera a hétköznapi lélektani dráma műfajában. Ebben a zeneszerző az elhagyott kedves számos változatban ismert legendáját dolgozza fel, aki tündérré változik és bosszút áll a hűtlen férfin.
Dargomizsszkij két viszonylag korai operája, az ''Esmeralda'' és a ''Bacchus diadala'' hosszú ideig várt a bemutatóra, és nem is vált népszerűvé.
Sikeresek voltak viszont a szerző vokális és kamaraművei. Korai, lírai hangvételű dalai, amelyeket az [[1840-es évek]]ben komponált, az [[orosz népzene]] hatását mutatják – a későbbiekben ez a stílus figyelhető meg [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] dalaiban is. A továbbiakban dalait a mély drámai szenvedély és a kifejezés őszintesége jellemzi, megelőlegezve Muszorgszkij vokális műveit. A dalok sorában tisztán megmutatkozik a szerző komikum iránti érzékenysége is, ilyenek ''A hernyó'', ''A kormányhivatalnok'', stb.
Dargomizsszkij négy művet írt zenekarra, ezek: a ''Bolero'' ([[1839]]), a ''Baba-Jaga'' ([[1862]]), ''A szolgalegény'' ([[1864]]) és a ''Fantázia finn témákra'' ([[1867]]). A zenekari hangzás eredetisége és a kitűnő hangszerelés ellenére ezeket a darabokat elég ritkán adják elő. Ezek a művek Glinka szimfonikus hagyományainak folytatását jelentik, és gazdag örökségként szolgálnak a későbbi orosz szerzők zenekari műveihez.
A [[20. század]]ban a Dargomizsszkij zenéje iránti érdeklődés újjáéledt: operáit a [[Szovjetunió]] vezető színházai játszották, zenekari műveit [[Jevgenyij Fjodorovics Szvetlanov|Jevgenyij Szvetlanov]] kiadta az ''Orosz szimfonikus zene antológiája'' sorozatban, dalai pedig az énekesek repertoárjának szerves részévé váltak. Azon zenetudósok között, akik a legnagyobb mértékben járultak hozzá Dargomizsszkij művészetének megismertetéséhez, a legismertebbek ''Anatolij Nyikolajevics Drozdov'' és a már említett ''Mihail Szamojlovics Pekelisz'', aki számos munkáját szentelte a zeneszerzőnek.
{{Idézet|Dargomizsszkij maga a disszonancia. Kedveli a világos  és hangsúlyos tulajdonságokat. A kemény szituációkat keresi: a szenvedélyek feszültségét, a drámai konfliktusokat, a bánat, a félelem és a fájdalom sajgó pillanatait. Az állandóság és a nyugalom mintha idegen lett volna a számára. Nem csupán a jellemvonások megragadásának képességével bírt, de azzal is, hogy mulasson azon, amit karikaturista szemével kénytelen volt észrevenni. Irónia – és keserűség és szellem – ez az ő világa.…
…A zenei nyelv gazdagítása és megújítása, illetve a saját zenei jellemzési formák kialakítása szempontjából Dargomizsszkij bátrabb és teljesebb volt Glinkánál, mivel egy új korszak hírnöke volt, akinek csodálatos dalai mindezt ösztönösen tükrözik.|Borisz Vlagyimirovics Aszafjev: Az orosz zene (Русская музыка)<ref>[[Borisz Vlagyimirovics Aszafjev|Асафьев Б. В.]] Русская музыка. — Л.: Музыка, 1968. — [http://www.opentextnn.ru/music/epoch%20/XIX/?id=1461 Источник цитаты]</ref>}}
== Művei ==
;Operák
* ''Esmeralda'' (Эсмеральда), 1838-1841. Opera négy felvonásban, a szerző librettójára, amely Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame című regényén alapul. Bemutató: [[Moszkvai Nagyszínház]], Moszkva, 1847. december 17.
* ''Bacchus diadala'' (Торжество Вакха), 1843-1848. Opera-balett Puskin azonos című műve alapján. Bemutató: Moszkva, 1867. január 23.
* ''[[Ruszalka (Dargomizsszkij)|Ruszalka]]'' (Русалка),<ref>{{YouTube|c4VWjLXLPNM|A molnár áriája Borisz Sztokolov előadásában}}</ref> 1848-1855. Opera négy felvonásban, a szerző librettójára, Puskin azonos című, befejezetlen műve alapján. Bemutató: Szentpétervár, 1856. május 16.
* ''Mazeppa'' (Мазепа),  1860. Vázlatok.
* ''Rogdana'' (Pогдана), 1860-1867. Töredékek.
* ''[[A kővendég]]'' (Каменный гость),<ref>{{YouTube|8vmMoyVR3mc|Jelenet az operából. Don Juan szerepében: Vlagyimir Atlantov}}</ref> 1866-1869. Opera három felvonásban Puskin ''Kis tragédiák'' azonos című harmadik darabjának szövegére. Befejezése Cézar Kjui, hangszerelése Nyikolaj Rimszkij-Korszakov nevéhez fűződik. Bemutató: Mariinszkij színház, Szentpétervár, 1872. február 16.
;Zenekari művek
* ''Bolero'' (Болеро), 1839.
* ''Baba-Jaga'' (Баба-Яга, С Волги в Ригу), 1862. Bemutató: 1870.
* ''A szolgalegény'' (Казачок), 1864. Fantázia.
* ''Fantázia finn témákra'' (Чухонская фантазия), 1863-1867. Bemutató: 1869.
;Vokális művek
* Dalok és románcok két énekhangra, zongorakísérettel, orosz és külföldi költők verseire, köztük a ''Szentpétervári szerenádok'' és töredékek a ''Mazeppa'' és a ''Rogdana'' című befejezetlen operákból.
* Dalok és románcok énekhangra, zongorakísérettel, orosz és külföldi költők verseire: ''Az öreg káplár (Старый капрал)'' – V.Kurocsnyik , ''Paladin (Паладин)'' – hős lovag, [[Ludwig Uhland]] versére, V.A.Zsukovszkij fordításában, ''A hernyó (Червяк)'' – [[Pierre-Jean de Béranger]] versére, V.Kurocskin fordításában, ''A kormányhivatalnok (Титулярный советник)'' – Pjotr Iszajevics Veinberg szövegére, ''Szerettem Önt… (Я Вас любил…)'' – Puskin versére, ''Bánatos vagyok (Мне грустно)'' – [[Mihail Jurjevics Lermontov|Lermontov]] versére, ''Tizenhat éves lettem (Мне минуло шестнадцать лет)'' – Anton Antonovics Delvig szövegére és mások – A. V. Kolcov, V. Sz. Kurocskin, Puskin, Lermontov, stb. verseire, köztük ''Laura'' két románca ''A kővendég''-ből.
;Zongoraművek
* Öt darab (Пять пьес), 1820-as évek: Induló (Марш), Kontratánc (Контрданс), Melankolikus keringő (Меланхолический вальс),<ref>{{YouTube|BtKb95ocASM|Pianist Suzanne Kirsh - Valse Melancholique, Dargomyzhsky}}</ref> Keringő (Вальс), A szolgalegény (Казачок).
* Valse brillante (Блестящий вальс), 1830 körül.
* Variációk orosz témára (Вариации на русскую тему), 1830-as évek eleje.
* Esmeralda álmai (Мечты Эсмеральды), fantázia, 1838.
* Két mazurka (Две мазурки), 1830-as évek vége.
* Polka (Полька), 1844.
* Scherzo (Скерцо), 1844.
* Dohányszelence keringő (Табакерочный вальс), 1845.
* Lelkesedés és higgadtság (Пылкость и хладнокровие), scherzo, 1847.
* Dal szöveg nélkül (Песня без слов), 1851.
* Fantázia Glinka: Iván Suszanyinjának egy témájára (Фантазия на темы из оперы Глинки «Жизнь за царя), 1850-es évek közepe.
* Szláv tarantella (Славянская тарантелла), négy kézre, 1865.
* Az ''Esmeralda'' és más operák szimfonikus részleteinek átiratai.
== Emlékezete ==
* Sírjára emlékművet emeltek 1961-ben (Andrej Ivanovics Hausztov szobrászművész alkotása).
* A tulai zeneiskola Dargomizsszkij nevét viseli.
* Arszenyevoban, közel Dargomizsszkij szülőföldjéhez, egy márványtalapzaton álló bronz mellszoborral emlékeznek rá (a szobrász: Vjacseszlav Mihajlovics Klikov, az építész: V.I. Sznyegirjov). Ez volt az első és 2013-ig egyetlen szobor Dargomizsszkijről.
* Szintén Arszenyevoban található a zeneszerző múzeuma.
* Daromizsszikjről utcát neveztek el [[Lipeck]]ben, [[Kramatorszk]]ban, [[Harkiv (település)|Harkiv]]ban, [[Vlagyimir]]ban, [[Nyizsnyij Novgorod]]ban, [[Tyumeny]]ben és [[Almati|Alma-Atában]].
* Szentpéterváron, a Mohovaja utca 30. számú ház falán emléktáblát helyeztek el.
* ''Dargomizsszkij zeneszerző'' (Композитор Даргомыжский) nevet adtak egy hajónak (ugyanaz a típus, mint a ''Kara Karajev zeneszerző'' (Композитор Кара Караев) nevet viselő másik hajó).
* [http://marki-cccp.ru/system/files/1963_2916.jpg?1266940751| A Szovjetunióban [[postabélyeg]]et adtak ki az emlékezetére, 1963-ban]
* Dargomizsszkij személyes tárgyait a vjazmai történelmi múzeumban állították ki.
* Vjazma városában a művészeti iskola viseli a nevét, bejáratánál emléktáblával.
* 1974. június 11-én regionális történelmi és művészeti emlékhellyé nyilvánították Tverdunovo falut, ahol a zeneszerző a gyermekkorát töltötte.
* 2003-ban a tverdunovói családi birtokot (ma a [[Szmolenszki terület]] [[Vjazmai járás|Vjazmai körzetéhez]] tartozik) szintén emlékhellyé nyilvánították.
* Ugyanezen körzet Iszakovo falujában utcát neveztek el róla.
* A Vjazma-Tyomkino közötti autóúton, Iszakovo előtt, egy 2007-ben elhelyezett jelzőtábla mutatja az irányt a családi birtok, Tverdunovo felé.
* Az Orosz Központi Bank 2013. január 9-én értékes fémből készült emlékérmét bocsátott ki a zeneszerző születésének 200. évfordulójának emlékére, az ''Oroszország kiemelkedő személyiségei'' sorozatban.
* 2013. január 28-án egy felbélyegzett borítékot adtak ki, a bélyegen a következő felirattal: „200 éve született A.Sz.Dargomizsszkij zeneszerző (1813-1869)”
* Az Orosz Kulturális Örökségi Minisztérium honlapján videó oktató leckéket tettek közzé: [http://culture.ru/lecture/view/470 200 éve született A.Sz.Dargomizsszkij címmel]{{Halott link|url=http://culture.ru/lecture/view/470 |date=2018-11 }}
* 2013. május 26-án Vjazem városában márvány talapzaton álló bronz mellszobrot avattak Dargomizsszkij tiszteletére (a szobrászművész: I.N.Csumakov, Minszk). Ez a világon a második szabadtéri alkotás a zeneszerzőről.
== Kották ==
* [[File:Cuatro ven.png|70px]] {{cite web |url=https://imslp.org/wiki/Category:Dargomyzhsky,_Aleksandr |title=Dargomyzhsky, Aleksandr |accessdate=2019-05-26 |work=[[International Music Score Library Project]]}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Fordítás ==
* {{fordítás|ru|Даргомыжский, Александр Сергеевич|oldid=57873348}}
== Források ==
*{{ZeneLex|21}}
* Kertész Iván: ''Operakalauz''. Saxum, Budapest, 2005.
* Кармалина Л. И. Воспоминания Л. И. Кармалиной. [https://web.archive.org/web/20131103061656/http://memoirs.ru/texts/Karmal_RS75_13_6.htm Даргомыжский и Глинка] // Русская старина, 1875. — Т. 13. — № 6. — С. 267—271.
* А. С. Даргомыжский (1813—1869). Автобиография. Письма. Воспоминания современников. Петроград: 1921.
* Дроздов А. Н. Александр Сергеевич Даргомыжский. — М.: 1929.
* Пекелис М. С. А. С. Даргомыжский. — М.: 1932.
* Серов А. Н. Русалка. Опера А. С. Даргомыжского // Избр. статьи. Т. 1. — М.—Л.: 1950.
* Пекелис М. С. Даргомыжский и народная песня. К проблеме народности в русской классической музыке. — М.—Л.: 1951.
* [[Шлифштейн, Семён Исаакович|Шлифштейн С. И.]]: Даргомыжски, harmadik, bővített, átdolgozott kiadás, 1960. 44. oldal
* Пекелис М. С. Даргомыжский и его окружение. Т. 1—3. — М.: 1966—1983.
* Медведева И. А. Александр Сергеевич Даргомыжский. (1813—1869). — М., Музыка, 1989. — 192 с., вкл. (Русские и советские композиторы). — {{ISBN|5-7140-0079-X}}.
* Ганзбург Г. И. [http://hansburg.narod.ru/Bogpom.htm Стихотворение А. С. Пушкина «19 октября 1827» и трактовка его смысла в музыке А. С. Даргомыжского]. — Харьков, 2007. {{ISBN|966-7950-32-8}}
* Самоходкина Н. В. Оперный стиль А. С. Даргомыжского : Учебное пособие. — Ростов н/Д: Издательство РГК им. С. В. Рахманинова, 2010. — 80 с. — (Библиотека методической литературы).
* Степанов П. А. [https://web.archive.org/web/20120105192208/http://www.memoirs.ru/rarhtml/Step_RS75_14_11.htm Глинка и Даргомыжский. По поводу отзывов А. С. Даргомыжского] // Русская старина, 1875. — Т. 14. — № 11. — С. 502—505.
* Dissinger B. Die Opern von Aleksandr Dargomyzskij. Frankfurt am Main: Lang, 2001.
* Тарасов Л. М. Даргомыжский в Петербурге. Лениздат. 1988. 240 стр.
* Будаев Д. И. Страничка из биографии композитора А. С. Даргомыжского // Смоленский край в истории русской культуры.- Смоленск,1973. С.119 — 126.
* Пугачев А. Н. Смоленщина в жизни и творческой биографии А.С.Даргомыжского. К 200 – летию со дня рождения А.С.Даргомыжского. Изд.2 – ое, испр. и доп. Смоленск,2013.{{ISBN|978-5-902093-60-2}}
== További információk ==
* [http://slovari.yandex.ru/dict/bse/article/00021/68400.htm Даргомыжский Александр Сергеевич]{{Halott link|url=http://slovari.yandex.ru/dict/bse/article/00021/68400.htm |date=2018-11 }}
* [http://mus-info.ru/aleksandr-sergeevich-dargomyzhskij-1813-1869 Биография Даргомыжского]{{Halott link|url=http://mus-info.ru/aleksandr-sergeevich-dargomyzhskij-1813-1869 |date=2018-08 }} на сайте Музыкальный справочник
* [http://tounb.tula.net/Tula/Teatre_music_person/Dargomijskiy.htm Биография композитора]{{Halott link|url=http://tounb.tula.net/Tula/Teatre_music_person/Dargomijskiy.htm |date=2018-11 }} на сайте Тульской областной универсальной научной библиотеки
* [http://www.the-art.ru/music/05-dargomyzhsky-alexander/ Александр Сергеевич Даргомыжский]
* [http://imslp.org/wiki/Category:Dargomyzhsky,_Aleksandr Aleksander Sergeyevich Dargomyzhsky a [[International Music Score Library Project|Petrucci Music Libraryn]] ]
* {{amg|id=41:1559~T1|label=Александр Сергеевич Даргомыжский}}
* [http://nataliamalkova61.narod.ru/index/pavel_maksimovich_zhuravlenko/0-35 "Мельник", "Титулярный советник" и "Червяк" А.Даргомыжского в исп.П.М.Журавленко (арх.зап.1936,1946 гг.)]
{{Dargomizsszkij-operák}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Komolyzene|i |opera||Oroszország|-}}
{{DEFAULTSORT:Dargomizsszkij Alekszandr Szergejevics}}
[[Kategória:Orosz zeneszerzők]]
[[Kategória:Romantikus zeneszerzők]]
[[Kategória:Orosz operaszerzők]]
[[Kategória:1813-ban született személyek]]
[[Kategória:1869-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Szentpéterváriak]]