Az ókori Róma helyőrségi csapatai forrásának megtekintése

A magában az [[ókor]]i [[Róma]] városában állomásozó csapatokat a következő egységekre szokás osztani: Cohortes praetoriae, cohortes urbanae, cohortes vigilum, valamint a helyőrség idegen csapatai, az ''auxiliárisok''.
== Cohortes praetoriae ==
Cohors praetoria már a római köztársaság korában előfordult a fővezér testőrsége, illetve a [[praetorium]] őrségének szerepében. Ez azonban nem a köztársaság legelejétől volt így, hiszen a Róma fennállásának első századaiban alkalmazott polgári hadsereg egyik lényeges eleme, hogy a fővezérnek nem ad testőrséget. Amikor a fővezér először testőrséget kapott, annak tagjai a [[socii]] tagjai közül kerültek ki.
Változást a [[numantia]]i háború hozott, amelynek vezetését [[i. e. 134]]-ben vette át ifjabb [[Publius Cornelius Scipio Africanus|Scipio Africanus]]. A helyzet nehézsége abban állt, hogy a legnehezebb feladat nem az ellenséggel szemben várt rá, hanem az elvadult, rendetlen római sereget kellett rendbe szednie, s erre a célra feltétlenül megbízható, hűséges és engedelmes csapatra volt szüksége. A [[senatus]] külön engedélyével egy mintegy 4000 főből álló önkéntes csapatot toborzott, amelynek jó részét a socii állította ki, emellett barátaiból és [[cliens]]eiből mintegy 500 főnyi polgári sereget alakított. Ez az eredete a fővezéri testőrség későbbi formájának, amely a socii által addig kiállított [[pedites et equites extraordinarii]] helyébe lépett, s a neve: cohors praetoria vagy cohors amicorum. Ettől kezdve minden tartományi kormányzónak megengedték, hogy ilyen csapatot toborozzon a polgárok közül, amely csapat létszáma 500 fő lehetett.
A következő változás az első triumvirátus korában volt. A [[philippi csata]] után ([[i. e. 42]]) [[Marcus Antonius]] és [[Augustus római császár|Octavianus]] újjászervezték hadseregüket. Az elbocsátás előtt álló, ám tovább szolgálni akaró mintegy 8000 főnyi legénységből cohortes praetoriaet alakítottak.
Ettől kezdve tehát lényegesen különböznek a cohorsok a cohors amicorumtól. Az utóbbi is megvolt a császárok korában, a császári ház férfi tagjainak udvartartásában, a császár környezetében a comites Augusti felelnek meg nekik. Ez utóbbiak rendszerint a senatori rendű, magasabb rangú férfiak közül kerültek ki, egyszerű lovagrendű személy ritkán jutott be soraik közé. Ők képezték a császár szűkebb tanácsát és végezték a császár bizalmasabb jellegű megbízásait. Rendes fizetést kaptak, amelynek nagyságáról egyetlen forrásunk van: [[Caius Suetonius Tranquillus|Suetonius]] írja [[Tiberius római császár|Tiberius]]ról, hogy kísérete két fizetési osztályba tartozott, a {{szám|600000}} és a {{szám|400000}} [[sestertius]] fizetésűbe, azt azonban nem tudjuk, hogy ezt a fizetést mettől meddig terjedő időre kapták.
[[Augustus római császár|Augustus]] tehát a cohors praetoriaet készen kapta, s miután a fővezér a császár lett, kinek állandó székhelye Rómában van, természetes volt, hogy ezek a csapatok is odakerültek.
A cohorsok parancsnoka maga a császár lett, akinek nevében [[i. e. 2]] óta a lovagrendű [[praefecti praetorio]] parancsnokolnak, de csupán helyettesként. Általában ketten voltak, néha csak egy, ám [[Commodus római császár|Commodus]] után néha hárman is betöltötték ezt a tisztet.
A testőrség kilenc cohorsból állt, Augustus korában ebből három állomásozott Rómában, a többi [[Itália|Itáliának]] azokon a helyein, ahol az uralkodó meg szokott fordulni. A cohorsokat Tiberius egyesítette, felépítve számukra a [[castra praetoria|castra praetoriát]]. Mint a későbbi történelmi eseményekből kitűnt, ezzel az egyesülésükkel nyerték veszedelmes jelentőségüket.
[[Claudius római császár|Claudius]] 12-re, [[Vitellius római császár|Vitellius]] 16-ra emelte cohorsaik számát, [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] azonban ismét kilencre redukálta számukat. [[Traianus római császár|Traianus]] már tízet kapott, de hogy ki bővítette eggyel a cohorsokat, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy nem ő. Feltehetőleg [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] oszlatta fel a csapatokat.
Felépítésük: Cohortes miliaria equitatae, 10 [[centuria|centuriával]] és 10 [[turma|turmával]], az egyes cohorsok parancsnoka [[tribunus militum|tribunus]] volt. Augustus a köztársaság kori szellemnek megfelelően önkéntesekből toboroztatta őket, később azonban létszámukat a [[Római légió|legiókból]] egészítették ki. Zsoldjuk az egyszerű legionáruis zsoldjának kétszerese, szolgálati idejül 16 év volt. A praefecti praetorio alárndeltjei a [[statores Augusti]] voltak, akik egy több centuriából álló numerus statorum praetorianumot képeztek. Már a köztársaság korában is előfordultak az [[apparitores magistratuum]] között, a császárság korában kizárólag a császár belső szolgálatára rendelték őket. Rangban a cohortes urbanae és a cohortes vigillum közt álltak.
== Cohors ==
[[Augustus római császár|Augustus császár]] (Kr. e. 27-Kr. u. 14), amellett, hogy megteremtette az állandó hadsereget, hosszú távra annak szerkezetét is kialakította. A cohorsok és alák ettől kezdve a római birodalom bennszülött, alapvetően nem római jogállású lakosságából sorozott segédcsapatok, úgynevezett [[auxiliaris erők]] alakulatai lettek. Csapáserejüket tekintve lehettek ötszázfősek, ''cohortes quingenariae'', de lehettek ezerfősek is, ''cohortes milliariae''. A gyalogos cohorsok lovasokból, ''equites''ből álló erősítést is kaphattak, az ilyen cohors neve ''cohors equitata'' volt.
Az auxiliaris ''cohors''ok neve egy sorszámból és egy népnévből állt. A sorszám mindig azt jelezte, hogy a felállítás időpontjában az adott népből egyszerre szervezett cohorsok közül a szóban forgó alakulatot hányadikként hozták létre. A népnév arra a népre (törzsre) utalt, melyből a cohorsot felállították. A cohors neve kitüntető jelzőkkel is kiegészülhetett.
A ''cohors''ok kezdetben többnyire még a legiókkal együtt, közös táborban voltak elkvártélyozva, [[Claudius római császár|Claudius]] császár alatt azonban már külön parancsnokot kaptak, és különálló tábort, auxiliaris [[castellum]]ot. Közvetlen parancsnokaik lovagrendű római tisztek, az ún. [[praefecti cohortis]] lettek. Végső soron azonban a tartományi haderő részét képezték, így főparancsnokuk a [[helytartó]] volt.
[[Claudius római császár|Claudius császár]] az auxiliaris katonák szolgálatát és jutalmazási feltételeit is szabályozta. A [[honesta missio]] (tisztes elbocsátás) feltétele számukra huszonhat év katonáskodás lett. A ''honesta missio'' során az auxiliarisok – így a ''cohors''okban szolgálók is – jutalomként [[civitas Romana|civitas Romanát]] (római polgárjogot) és [[conubium]]ot (törvényes házasságkötési jogot) kaptak. A szolgálatuk előtt vagy alatt született gyermekeik ugyancsak megkapták a római polgárjogot egészen [[Antoninus Pius római császár|Antoninus Pius]] uralkodásáig. Az elbocsátáskor kapott jogokat egy hitelesített okmány, az úgynevezett [[diploma militaris]] (katonai diploma) igazolta, melyet az elbocsátott auxiliaris katona, [[veteranus]] számára névreszólóan állítottak ki. A római polgárjogot kitüntetésként egyébként már a szolgálat alatt is el lehetett nyerni. Háborúban való helytállás eetén akár az alakulat összes katonája is megkaphatta ezt jutalomként. A római polgárjognak a tartományi lakosság körében való terjedése folytán a 2. században már mind gyakrabban találkozunk ''cohortes civium Romanorum''mal is, vagyis olyan cohorsokkal, melyek már római polgárok alakulatai voltak.
Az auxiliairis gyalogosegységek megnevezése mellett a cohors megjelölést változatlanul alkalmazták a legió ötszáz fős taktikai egységeinek megnevezésére is.
== Cohortes Urbanae ==
Szintén [[Augustus római császár|Augustus]] szervezte őket, s Tiberius korában épültek be végleg Róma államszervezetébe. Szoros kapcsolatban álltak a cohortes praetoriaeval és számozásuk is azonénak folytatása: nem cohors I. Urbana, hanem cohors X. Urbana. Eredetileg három ilyen cohirs volt, [[Caligula római császár|Caligula]] halála táján keletkezett a negyedik (XIII. sorszámmal), amelynek székhelye [[Lugdunum]] volt; [[Claudius római császár|Claudius]] szervezte [[Ostia]] számára a XIV., [[Puteoli]] számára az XV. sorszámút. [[Nero római császár|Nero]] haláláig keletkeztek még a XVI-XVIII. sorszámúak. [[Vitellius római császár|Vitellius]] mindet eltörölte, s csupán az Augustus-féle hármat hagyta meg Rómában, s egyet Lugdunumban. Ezekhez [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] csatolt még egyet, cohors I. Urbana Flavia néven, amelynek állomáshelye feltehetőleg [[Karthágó]] volt. s a [[3. század]]ban állomást cserélt a Lugdunumival. Rómában a [[4. század]]ban még megvannak.
Laktanyájuk Rómában a [[forum suarium]]on volt. Az egyes cohorsok létszáma 1000 ember, parancsnoka a cohorsnak tribunus, az egésznek a senatori rendű [[praefectus urbi]]. Zsoldjuk a legionáriusokéhoz képest valamivel nagyobb, szolgálati idejük ugyanannyi volt.
== Cohortes vigilum ==
Augustus alapításai, aki [[6]]-ban tűzoltóságként szervezte őket, egyúttal rendőrségi szerepet is osztva rájuk. Lovagrendi parancsnokuk a [[praefectus vigilum]] volt. Annyiban volt kapcsolatuk a rendes haderővel, hogy tisztjeik és altisztjeik átléphettek a legiókba és a cohortes urbanae, valamint a praetoriae kötelékébe. Katonai céljuk nem volt, s nem is feltétlenül polgárokból toborozták őket, sok volt közöttük ugyanis a felszabadított, köztük olyanok is, akik jogállásukat tekintve csupán az ún. Latini Iuniani kategóriájába tartoztak. [[24]]-ben a [[lex Visellia]] hat évi, később egy [[senatus consultum]] három évi szolgálat után polgárjogot adott a tagjainak, akik ennek elnyerésével léphettek át a fentemlített csapatokba. Összesen hét cohors vigilum volt, mindegyik két-két városi régióra vigyázott, s mindkettőben őrséget (excubitorium) tartott. Cohortes miliariae s talán equitatae is volt. Minden cohors hét centuriára oszlott, amelyek parancsnokai tribunusok voltak. A praefectus vigilumnak volt [[subpraefectus]]a. A vigilek cohorsai a Severus-korban már rendes katonai alakulatok voltak.
== A helyőrség idegen csapatai ==
A fentebb már említett csapatokon kívül [[peregrinus]] csapatok is állomásoztak Rómában, ezek a következők voltak:
=== Germani vagy Batavi ===
Már [[Actium]]nál található egy csapat [[Augustus római császár|Octavianus]] seregében Calagurritani néven, amelyet tehát [[Hispania|Hispaniából]] soroztak. Ennek a helyét foglalja el később a Germani vagy Batavi. A birodalom területén élő népek közül valóak voltak, feladatuk a császári család mellett való szolgálattétel. A feliratos emlékek mindig collegium Germanorum néven említik őket, de az ókori szerzők numerus, cohors és manus néven egyaránt. A familiae és a [[collegia servorum]] mintájára [[decuria|decuriákba]] tagozódtak, s nem csupán gyalogosok, hanem lovasok is vannak köztük. [[Galba római császár|Galba]] a csapatot megszüntette, s csak [[Caracalla római császár|Caracalla]] alatt találkozunk vele ismét.
=== Equites singulares Augusti vagy Impearatoris ===
Feltehetőleg a Galba által megszüntetett Germani helyét foglalták el, különösen [[Traianus római császár|Traianus]] korától említik gyakran őket. A [[singularis]] cím egyébként már régebben is előfordult, mint:
1. katonai rang olyan segédtisztnek a címe, amilyen minden magasabb rangú parancsnok mellett van, például [[singularis consularis]], [[singularis legati]] stb.
2. mint válogatott tartományi csapat, amelynek tagjait a különféle csapatokból válogatták össze, s mivel ilyen módon keletkeztek, nem lehetett őket egy nemzetiségről sem elnevezni, így a csapatot alae et cohortes singulariumnak hívták.
Mint a testőrség része fordultak elő nem csak a császári udvarban, hanem tartományi helytartók, valamint a praefectus praetorium mellett is. Utóbbiaknak megfelel a tribunus vigilum mellett a [[secutores]].
Főparancsnokuk a praefectus praetorio volt. Eleinte két szakaszra osztva a [[castra priora]] és a [[castra nova Severiana|castra nova Severianában]] állomásoztak, élükön egy-egy tribunus állt. A 3. században egy numerusban egyesítették őket, amelynek közvetlen parancsnoka praepositus volt.
== Frumentarii ==
{{bővebben|Frumentarii}}
Rómában állomásozott egy numerus frumentariorum, amelyet a különböző legiókból odavezényelt legénység alkotott. A legiokban altiszti rangjuk volt: [[principales]]. Nevük eredete nem ismert. A császárkorban futárszolgálatot teljesítettek, s ennek megfelelően lovasok voltak. Egy részük Ostiában és Puteoliban is állomásozott, legalábbis egy ideig. Szolgálatuk az egész birodalomra volt szervezve, s ez a magyarázata annak, hogy némely tartományban olyan legio frumentariusának maradt emléke, amely legio ott sohasem állomásozott. Valószínűleg [[Hadrianus római császár|Hadrianus]] szervezte, és rendőri szolgálatra is felhasználták őket.
Táboruk a [[castra peregrina]] a [[Mons Caelius]] mellett volt. Erről a táborról kapta a nevét parancsnokuk: princeps (castrorum) peregrinorum, kinek alárendeltjei voltak a [[subprinceps]] és az [[optio]]. Ugyanebben a táborban állomásoztak a centuriones deputati és supernumerarii is, vagyis a vezényeltek és a létszámfelettiek.
== Haditengerész-szakasz ==
A fentiek mellett egy kisebb haditengerész-szakasz is állomásozott Rómában, legalábbis [[Commodus római császár|Commodust]] követően. Közönséges katonai szolgálaton kívül az volt a feladatuk, hogy részt vegyenek a [[Naumachia|naumachiában]], és az amfiteátrumban a ponyvafedelet kifeszítsék.
== Források ==
* Dr. Buday Árpád: Római felirattan
{{portál|ókor||Ókori Róma| }}
[[Kategória:Római hadszervezet|Helyorsegi csapatai]]