Az Osztrák–Magyar Monarchia felelőssége az első világháború elindításában forrásának megtekintése

{{Katonai konfliktus infobox
|konfliktus=Első világháború
|kép=1914 Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.jpg
|képfelirat=1914-es propaganda plakát. „''Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam''”
|kontextus=
|helyszín=[[Afrika]], [[Európa]], [[Csendes-óceán]], a [[Közel-Kelet]], [[Kína]], [[Észak-Amerika|Észak-]] és [[Dél-Amerika]]
|dátum=[[1914]]. [[július 28.]] – [[1918]]. [[november 11.]]
|eredmény=Antant győzelem
|területváltozások=[[Párizs környéki békeszerződések]]
|támadó='''Antant:'''<br />{{zászló|GBR}} [[Brit Birodalom]]<br />{{zászló|Franciaország}} [[Franciaország]]<br />[[Kép:Russian Empire 1914 17.svg|24px]] [[Orosz Birodalom]] (1914–17)<br />{{zászló|USA}} [[Amerikai Egyesült Államok]] (1917–18)<br />[[Kép:Flag of Italy (1861-1946) crowned.svg|24px]] [[Olaszország]] (1915–18)<br />[[Kép:Civil Flag of Serbia.svg|border|24px]] [[Szerb Királyság (1882–1918)|Szerb Királyság]]<br />[[Kép:Flag of Romania.svg|24px]] [[Román Királyság]] (1916–18)<br />{{Zászló|Montenegró}} [[Montenegró]]<br /> {{zászló|Portugália|24}}[[Portugália]] (1916–1918)<br />[[Kép:Merchant flag of Japan (1870).svg|border|24px]] [[Japán Birodalom]]<br />[[Kép:Flag of Greece (1828-1978).svg|24px]] [[Görögország]] (1917–18)<br />{{zászló|Brazília}} [[Brazília]] (1917–1918)<br />{{zászló|Belgium}} [[Belgium]]
|védekező='''Központi hatalmak:'''<br />[[Kép:Flag of the German Empire.svg|24px]] [[Német Birodalom]]<br />[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px]] [[Osztrák–Magyar Monarchia]]<br />[[Kép:Ottoman Flag.svg|24px]] [[Oszmán Birodalom]]<br />[[Kép:Naval Ensign of Bulgaria (1878-1944).svg|24px]] [[Bulgária]] (1915–18)
|}}
A háború kitörésére már számos európai fővárosban számítottak. Bár az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiát]] jogosan vádolták, hogy a július 23-án [[Szerbia|Szerbiának]] benyújtott [[ultimátum]]ával és a július 28-i [[hadüzenet]]ével jelentős szerepet játszott a [[első világháború|világháború]] kirobbantásában, de ezek nem adtak magyarázatot [[Brit Birodalom|Anglia]], [[Franciaország]] és [[Orosz Birodalom|Oroszország]], sőt [[Német Birodalom|Németország]] reakciójára sem, amely [[kettős szövetség|katonai szövetséges partnere]] volt a Monarchiának 1879 óta.
==Néhány gondolat az első világháborúról==
Minden egyes állam előre meghatározott céllal lépett be a háborúba. A Monarchia Szerbia legyőzésével gátat akart vetni a szerbek délszláv törekvéseinek és a Monarchia területi destabilizációjának. A Szerbia elleni háború esetén számítottak arra, hogy Oroszország belép a háborúba, mert még 1914 nyarát megelőzően hadi készültségbe helyezte csapatait keleti katonai körzeteiben. Már a háború legkorábbi szakaszában egész államok felosztását tervezték: a Monarchia Szerbiát, Oroszország pedig a [[Habsburg Birodalom|Habsburgok birodalmát]] akarta feldarabolni. A hadviselő felek a már működő katonai szövetségekre támaszkodtak. Míg az [[Antanthatalmak az első világháborúban|Antant]] valamennyi szövetséges partnere belépett a háborúba, addig a [[Központi hatalmak]]nak nem sikerült sem [[Olasz Királyság|Olaszországot]], sem [[Román Királyság|Romániát]] csatlakozásra bírni.
[[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József császárnak]] döntő szerepe volt a háború megindításában, és amíg élt, sem [[fegyverszünet]]ről, sem külön békekötésről nem akart tárgyalni. Sem a szerbektől és az oroszoktól elszenvedett súlyos vereségek, sem pedig [[Galícia]] nagy részének elvesztése nem tántorították el a háború folytatásától, s ami 1914/15 telétől már csak német segítséggel történhetett. És ez az osztrák–német katonai szövetség lett a háború egyik meghatározó tényezője. A masszív német katonai segítségnek köszönhetően sikerült visszaszerezni Galíciát, és egy évre megállítani az [[Orosz visszavonulás (első világháború)|orosz offenzívát]]. Német segítséggel győzték le [[Szerbia összeomlása 1915-ben|Szerbiát]], és a német haderő lengyelországi jelenléte tette lehetővé, hogy az [[Olaszország hadba lépése (1915)|1915. május 23-i olasz hadüzenetet]] követően a [[k. u. k.]] seregek [[Olasz front (első világháború)|délnyugaton]] harcolhassanak.
1916 szeptemberében a Monarchia hadserege újra harcképtelenné vált, s a keleti front összeomlását ismét csak jelentős német segítséggel lehetett elkerülni. Németország ezt követően a legfelső közös hadvezetés kölcsönösen elfogadott előírásaira hivatkozva a végső és kizárólagos parancsnoki hatalmat [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császárnak]]  követelte, s amely kiterjedt valamennyi frontra, ahol k.u.k. csapatok harcoltak. Végül is a német császár döntési joga lett a háború folytatása vagy befejezése, s amivel Ferenc József császár egyetértett.
A császár halála után [[IV. Károly magyar király|IV. Károlynak]] szándékában állt megszüntetni a német vezetési fölényt, de ehhez fel kellett volna bontani a katonai szövetséget. Mivel a Monarchia nem csak politikai, de gazdasági téren is, elsősorban az élelmiszerellátásban, német segítségre szorult, a császár nem tudta rászánni magát erre a lépésre. A katonai sikerek után és Oroszország kilépésekor úgy tűnt, hogy a német, illetve osztrák–magyar végső győzelem elérhető közelbe került.
A birodalom népei nagyon eltérő módon reagáltak a háborúra. A lelkesedés a Monarchia német nyelvű területein és Magyarországon volt a legnagyobb. 1914 őszén főleg a [[csehek]] és [[ruszinok]] lakta területeken enyhült az elzárkózó magatartás az elnyomó intézkedések  (polgári jogok felfüggesztése, kitelepítési kényszer) hatására. A front közeli területeken ezreket végeztek ki. A hadsereg legfelső parancsnoksága által követelt háborús szükségállapotot azonban mégsem vezették be [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországban]]. A háború bizonyos fokú elutasításáról árulkodott azoknak a növekvő száma, akik eltitkolták valódi személyazonosságukat és megszöktek a seregből, főleg 1915 telén és tavaszán. Tömeges dezertálás, ami elsősorban osztrák–magyar jelenségnek látszott, mégis kizárólag orosz, és átmenetileg szerb hadszíntéren történt. 1917 végére az osztrák–magyar hadifoglyok száma elérte a két milliót, nagy részük orosz fogságba esett. A katonák Olaszországgal szembeni magatartásában nem észleltek változást sehol a Monarchia területén. A helyzet csak 1918-ban kezdett megváltozni, addigra már több mint nyolc millió férfi, és több mint 30 ezer nő tartozott az osztrák–magyar haderőhöz.
A Károly császár által 1917 május végén újra összehívott Birodalmi Tanács ülése után a képviselőházban is megjelent a háború befejezésének és a Németországhoz fűződő szoros szövetség felmondásának, sőt a birodalom feloszlatásának a gondolata is, amit már különböző emigráns csoportok is propagáltak. Valótlan lenne ''tőrdöfés-elmélettel'' magyarázni a Monarchia bukását. A fronton és a hátországban mindig is sajátos helyzetek és nézőpontok alakultak ki, és a szétesés folyamata párhuzamosan ment végbe. A [[caporettói áttörés]] sikere után sem kerültek közelebb a [[központi hatalmak]] a végső győzelemhez. 1918-ban a k.u.k. hadsereg több mint négy millió katonájának fele a birodalom területén tartózkodott munkaerőként. Katonaszökevényekre vadásztak, és főleg a lakosság mozgolódását igyekeztek féken tartani. Az 1916 őszén kitört éhínséget nem tudta enyhíteni az ukrán és román élelmiszer-behozatal sem.
1917. december 7-én az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, csatlakozott az [[antanthatalmak az első világháborúban|antanthatalmakhoz]], s a háború egyik fontos és egyre gyakrabban hangoztatott célja a Monarchia felosztása lett. Az utolsó osztrák–magyar offenzíva 1918 júniusában már két nap után meghiúsult. S ettől az időponttól számítva elkezdődött a birodalom szétesése. Ausztria–Magyarország elveszítette harcképességét, nem volt már közös perspektíva. Az egységes birodalmi identitás megszűnt, s ezt Károly császár is figyelembe vette, amikor 1918. október 16-án manifesztumot intézett a Monarchia népeihez,  és federációt ajánlott fel nekik. A [[Vittorio Venetó-i csata|Vittorio Venetó-i csatában]] a Monarchia végső vereséget szenvedett, november 3-án aláírták a [[Padova]] melletti Villa Giustiban a fegyverszünetet, de még érvénybe lépése előtt abbahagyták a harcot a k.u.k. csapatok. Ez idő alatt a Habsburg Birodalom győztes és legyőzött utódállamai kikiáltották függetlenségüket.
==A háborús felelősség kérdése==
A háborús felelősség vizsgálatakor foglalkozni kell egyrészt a háború elindításának kérdésével, másrészt a konfliktusban részt vett államoknak és a politikai döntéssel rendelkező személyeknek a felelősségével. [[Németország]]ban már a ''Fritz Fischer-vita'' óta a legapróbb részletekig feldolgozták ezt a problematikát. Ausztriában [[Franz Conrad von Hötzendorf]] megítélése állt és áll a felelősség kérdésének középpontjában. [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József császár]] szerepe nyilvánvaló volt, mert a [[hadüzenet]]tel háborút kezdett. De ez csak egy apró részecske volt az érdekek, szövetségek, várakozó álláspontok és félelmek átláthatatlan tömegében, amelyek rányomták bélyegüket a korszak politikai életére.
A háborús felelősség fogalma csak a retrospektív vizsgálódás fényében vált történelmi jelentőségűvé. Az elnevezést legelőször a [[Versailles-i békeszerződés]] 231. cikkében írták le hivatalosan, s amelynek értelmében Németország és szövetségesei, közöttük elsősorban az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] felelősek az 1914-ben elkövetett, bűncselekménynek számító agresszióért, és kizárólag ezek az országok hibáztathatók a tömegek haláláért, a lerombolt városokért, országrészekért és [[infrastruktúra|infrastruktúrákért]].
A [[napóleoni háborúk]] egy jó évszázaddal korábban új európai rendet kényszerítettek ki, de a [[Bécsi kongresszus]] egészen másképpen járt el. A győztesek és vesztesek egyenrangú felekként foglaltak helyet a tárgyalóasztal körül. A társadalmi elit olyan [[konszenzus]]ra jutott, amely felülről jövő döntéssel alakította át Európát. Nem [[párt]]ok, vagy [[parlament]]ek (s főleg nem ''„a nép”'') voltak a tárgyaló felek. A [[nacionalizmus]] még csak születőben volt, a szociális kérdéseknek még nem volt politikát alkotó ereje. Az [[információ]] és híráramlás még akadályokba ütközött, az emberek térbeli és társadalmi mobilitása még jelentéktelen volt.
A hosszú [[19. század]] 1914-ig tartott, és sok változást hozott. A [[újkor|modern kor]]  és a modernizáció folyamata során jelentősen visszaszorult az [[analfabetizmus]], világvárosok születtek, nagy léptékű [[ipar|iparosodás]] kezdődött, és a világ megismeréséről beszélhetünk. A 19. század végén emberek, [[áru]]k, [[finánctőke|pénztőke]], [[harmadlagos szektor|szolgáltatások]], és mindenekelőtt információk áramlottak gyakorlatilag akadálytalanul az első valódi [[globalizáció]]nak ebben a  szakaszában. Nem csak a világ változott, de a világot is más szemmel nézték. Az első világháború volt továbbá az első modern háború, amelyben a harcban álló államok teljes lakossága megpróbáltatásokon esett át. Mivel a háborút végül is a hátországban is meg kellett vívni, a lakosság szenvedésének enyhítése céljából olyan újfajta ellenségképet  alkottak, amit a [[média (kommunikáció)|média]] is jól terjeszthetett. Már nem csak területi követelésekről, [[dinasztia|dinasztikus]] hatalmi kérdésekről, hanem inkább a ''jó'' és a ''gonosz'', a ''fehér'' és ''fekete'' szembeállításáról volt szó. Az [[ideológia]]i [[konfliktus]]sá  alakított háborúnak a ''gonosz'' legyőzésével kellett végződnie, mert a ''gonosz'' provokációja és jogtalan hatalomvágya robbantotta ki a háborút. A legyőzött ''gonosz'' hibás egyedül a háborúért, és neki kell viselnie ezért a felelősséget.
Németország és szövetségesei háborús felelősségének valójában ez volt a mélyebben húzódó oka, s amelyet a történelemben először [[Párizs környéki békeszerződések|Párizsban]] fogalmaztak meg és rögzítettek. Ezzel a háborút emocionális okokra vezették vissza, s ez az egyértelmű felelősség áthárítás és ítélet kontraproduktívnak bizonyult. A vesztes államokban ez az interpretáció vezetett a revansista és revizionista politikai áramlatokhoz, s amelyek végül is összekapcsolták az [[első világháború|első]] és a [[második világháború]]t. A második világháború után a [[nürnbergi per]]ben és más háborús bűnöket tárgyaló perekben az egyéni felelősséget vizsgálták, és a háborús bűnösség megállapításakor csak személyeket és nem egész nemzeteket ítéltek el.
Ha a háborús felelősség kérdésével ma komolyan és tudományosan akarunk foglalkozni, gondosan szét kell választani a már említett két kérdést egymástól. Egyrészt elemezni kell az első világháborúhoz vezető utat. Elvitathatatlan a [[szarajevói merénylet]]től az első hadüzenetig (amit a Monarchia küldött [[Szerbia|Szerbiának]]) tartó eseménysorozat. Ez volt az „ajtónyitás”, amelynek azonban hosszú és összetett előtörténete volt és konkrét szövetségpolitikai keretfeltételek között történt. Egyesek prevenciós támadást sürgettek. Elképzelések születtek a hosszabb távra szóló világhatalmi átrendeződésre. Továbbá geopolitikai törekvések, a szárazföldi haderők és flották felfegyverzési politikája is mind közrejátszottak 1914 nyarán. A háború kitöréséért, és európai, majd világméretű konfliktussá szélesedéséért a felelősség közvetlen és megoszlik, s hogy ez a tény a [[központi hatalmak]]at is kifejezetten érinti, vitán felül áll.
Élesen el kell különíteni a háború kitörésének tudományos elemzésétől a háborús felelősség hatástörténetét ''(Wirkungsgeschichte)'', amely szerint a felelősség kérdése lényeges oka volt a demokráciaellenes, revizionista áramlatok megjelenésének, és egyes fiatal európai államok [[diktatúra|diktatúrává]] válásának. A háborús felelősség hatástörténete mindenesetre döntően  befolyásolta a [[20. század]] politikai fejlődését. De ez a Párizs környéki béketárgyalások történetének részét képezi, amikor is stabil, új rendszert kíséreltek meg létrehozni egy modern világban, s ami minden kétséget kizáróan sikertelen volt. [[Orosz Birodalom|Oroszország]] kiválása a [[liberalizmus|liberális]] [[kapitalizmus|kapitalista]] [[gazdasági rendszer|gazdasági]] és [[politikai rendszer]]ből és a győztesek hatalmi igényei (amelyek éppenséggel önmagukban is ellentmondásosak voltak), akadályozták a tartós stabilizációt.
==Források==
*{{cite web|url=http://archiv.bundeskanzleramt.at/DocView.axd?CobId=53409|title=Österreich-Ungarn und der Erste Weltkrieg – Ein Überblick|year=2013-12-2|author=Prof. Dr. Manfried Rauchensteiner|publisher=Bundeskanzleramt Österreich|format=pdf|pages=6–8 accessdate=2018-6-18|language=német|archiveurl=https://web.archive.org/web/20180618204122/http://archiv.bundeskanzleramt.at/DocView.axd?CobId=53409#|archivedate=2018-06-18}}
*{{cite web|url=http://archiv.bundeskanzleramt.at/DocView.axd?CobId=53409|title=Über die Kriegsschuld|year=2013-12-2|author=Helmut Konrad|publisher=Bundeskanzleramt Österreich|format=pdf|pages=9–10|accessdate=2018-6-18|language=német|archiveurl=https://web.archive.org/web/20180618204122/http://archiv.bundeskanzleramt.at/DocView.axd?CobId=53409#|archivedate=2018-06-18}}
==Kapcsolódó szócikkek==
* [[Első világháború]]
{{Portál|Első világháború}}
{{DEFAULTSORT:Osztrákmagyar Monarchia felelőssége}}
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia az első világháborúban]]