Bükkösök forrásának megtekintése

{{Redir|Bükkös|A|[[Bükkös (település)]]}}
[[Fájl:Buchenwald 1.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|A bükkösök hazánkban középhegységek 600 m feletti zónájában, a nedvesebb, hidegebb völgyekben, és a csapadékos dombságokon fordulnak elő]]
A '''bükkösök''' ''(Fagio medio-europaeum)'' a valódi [[mérsékelt öv]]i lomberdők [[biom]]jába tartozó fás [[növénytársulás]]ok, melyeknek vezető, azaz kompetítor fajai a [[bükk (növénynemzetség)|bükkök]] ''(Fagus silvatica)''. [[Közép-Európa]] csapadékos, kiegyenlített éghajlatú hegyvidékein – [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] a nedvesebb dombsági területeken is – bükkerdők váltják fel a különféle [[tölgyes]]eket, elsősorban a [[gyertyános-tölgyes]]eket, melyek a 250–400 m közötti magasságot kedvelik. A 400–600 m közötti területeken vegyesen találhatók bükkfák és tölgyek, [[gyertyán]]okkal elegyedve, ám 600 m-től a bükkösök veszik át a vezető szerepet. [[Dél-Európa|Dél-Európában]] a bükkerdők jóval magasabb területeken kezdődnek, mintegy 1000–1800 m körül. A bükkösök termése a bükkmakk.
A bükkösök igen magas erdőknek mondhatók, a fák átlagmagassága eléri a 25–35 m-t, a lombkorona egyszintű, és szorosan záródik, mivel a bükkfák a lehető legnagyobb felületet akarják kihasználni a [[fotoszintézis]]hez. Így a fény szinte alig jut le az alsóbb részekre, nyáron állandó félhomály honol a bükkösök belsejében. Emiatt a cserjeszint nagyon gyér, szinte kizárólag fiatal bükkfákból, magoncokból, csemetékből áll. A gyepszint csak kora tavasszal, a lombfakadás előtti időben gazdag, és elsősorban hagymás és gumós növényekből áll, melyek képesek már nagyon korán kihajtani, [[virág (botanika)|virágot]] hozni, és termést érlelni. Mire a bükkfák levelei kihajtanak, ezek a növények már elvirágzanak. Ilyen jellegzetes kora tavaszi hagymások például a [[medvehagyma]] ''(Allium ursinum)'', a [[csillagvirág]] (hazánkban ''Scilla bifolia'', Nyugat-Európában főképp ''Scilla non-scripta''), [[hóvirág]] ''(Galanthus nivalis)''; gumós növények például a különféle [[keltike]]fajok (''Corydalis cava'', ''Corydalis solida'' stb.). Előfordulnak gyöktörzses fajok is, mint például a [[szellőrózsa]] (''Anemone nemorosa'', ''Anemone ranunculoides'').
A bükkösökben általában egy-egy növényfaj lesz uralkodóvá az aljnövényzetben, így ezek alapján különböző bükkerdőtípusok különíthetők el: gyöngyperjés-bükkös, mügés-bükkös, szélfüves-bükkös, bükksásos-bükkös, medvehagymás-bükkös, magaskórós-bükkös, páfrányos-bükkös stb.
A bükkösök számos változatát a [[növénytársulástan]] osztályozza, így a hazai bükktársulások a következőféleképpen rendszerezhetők:
*Közép-európai bükkösök ''(Fagion medio-europaeum)''
**Valódi bükkösök ''(Eu-Fagion)''
***Magashegységi bükkösök ''(Aconito-Fagetum)''
***Mészkedvelő (neutro-bazifil) bükkösök ''(Melitti-Fagetum)''
***Jegenyefenyves-bükkös ''(Abieti-Fagetum noricum)''
**Sziklaerdők ''(Cephalanther-Fagion)''
***''Seslerio hungaricae-Fagetum''
*Illír bükkösök ''(Fagion illirycum)''
**Dél-dunántúli bükkösök ''(Vicio oroboidi-Fagetum)''
**Mecseki bükkösök ''(Helleboro odoro-Fagetum)''
*Mészkerülő bükkösök ''(Deschampsio-Fagion)''.
A florisztikai viszonyok miatt a Kárpát-medencén belül számos bükkerdőegység lelhető föl, melyek alapján hasonlóan jól rendszerezhetők a bükkerdők, például északi-középhegységi bükkösök, tátrai bükkösök, északkelet-kárpáti bükkösök, székelyföldi bükkösök, dél-kárpáti bükkösök, kelet-kárpáti bükkösök, bihari bükkösök, aldunai bükkösök. Itt aztán a fenti osztályzásnak megfelelően más-más típus jelenik meg. Például a kelet-kárpáti bükkösök az ''Abieti-Fagetum'' típusba sorolhatók, azaz jegenyefenyves bükkösök a legelterjedtebbek.
== Források ==
*Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai
*Hortobágyi Tibor (szerk.): Növénytan
*Hortobágyi Tibor (szerk.): Növénytan 2. – Növényrendszertan és növényföldrajz
*Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényföldrajz, társulástan és ökológia
{{DEFAULTSORT:Bukkosok}}
[[Kategória:Magyarország növénytársulásai]]
[[Kategória:Erdőtársulások]]