BMP–2 forrásának megtekintése

{{Harcjármű infobox
 | név = BMP–2
 | kép = BMP-2 military parade rehearsal.jpg
 | képméret = 250px
 | képaláírás = Orosz BMP–2-es
 | típus =
 | fejlesztő ország = {{Szovjetunió}}
 | személyzet = 3 fős kezelőszemélyzet + 6 fő lövész
 | hosszúság = 6,740
 | szélesség = 3,150
 | magasság = 2,250
 | tömeg = 14,3 t
 | elsődleges fegyverzet = 30 mm-es [[2A42]] gépágyú, [[9M113 Konkursz]] páncéltörő rakéta
 | másodlagos fegyverzet = 7,62 mm-es [[PKT]] géppuska
 | motor = UDT–20/3 dízelmotor
 | teljesítmény = 225 kW (300 LE)
 | felfüggesztés = torziós rugók
 | sebesség = műúton 65 km/h, terepen 45
 | hatótávolság = 600
}}
A '''BMP–2''' ({{oroszul|''БМП – Боевая Машина Пехоты''}} [''Bojevaja masina Pehoti'']; magyarul: ''gyalogsági harcjármű)'' második generációs [[Szovjetunió|szovjet]] [[gyalogsági harcjármű]], melyet a [[BMP–1]] utódaként fejlesztettek ki.
==Története==
Az 1966-ban a Szovjetunióban rendszeresített, majd széles körben exportált, a maga korában újszerű konstrukciónak számító BMP–1-gyel az 1970-es évek helyi háborúiban (pl. az 1973-as [[jom kippuri háború]]) szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a fegyverzete hamar elavult, sem a 2A28 Grom sima csövű ágyú, sem a [[9M14 Maljutka]] [[páncéltörő rakéta]] nem volt hatékony. Ezért döntés született a Szovjetunióban a BMP–1 továbbfejlesztéséről. Ez elsősorban a harcjármű fegyverzetét érintette. Több prototípus készült a BMP–1 alapjain, közülük az 1974-ben megépített ''objekt 675'' tervszámú prototípus lett a későbbi BMP–2. A tornyot megnövelték, a fő fegyverzetet 30&nbsp;mm-es [[2A42]] típusú gépágyúra cserélték.
A BMP–2-t 1982-ben mutatták be a nyilvánosságnak és a BMP-1 kiegészítésére szánták. Páncélzata gyenge volt, viszont ezt kompenzálta jól döntött homlokpáncélja és alacsony sziluettje. Hátsó ajtói üregesek, és üzemanyagtartályként funkcionáltak, ami sebezhetővé tette a mellette ülő katonákat. A személyzet kényelmesnek nem nevezhető körülmények közt dolgozott, viszont a szállított katonák a jármű belsejéből is használhatták a fegyvereiket. A kétfős toronyban operált a lövegkezelő és a parancsnok. A 30&nbsp;mm-es gépágyú elektromos csőemelése alkalmassá tette helikopterek és lassan repülő repülőgépek elleni harcra. A Szovjetunió a BMP–2-t is bevetette [[a Szovjetunió afganisztáni háborúja]] idején. A 2022-es ukrán megszállás alkalmával szeptember 25-ig bezárólag bizonyítottan legalább 490 darabot veszített belőle az orosz hadsereg.
== Források ==
*Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, {{ISBN|963-8009-99-3}}
*Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.
{{A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek}}
[[Kategória:Szovjet gyalogsági harcjárművek]]
[[Kategória:Kétéltű harci járművek]]