Borisz Mikolajovics Ljatosinszkij forrásának megtekintése

{{Személy infobox
|típus           =
|név             =
|kép             = <!-- Wikidata:  p18; A WP:NEMSZABAD szerint nem helyezhető el jogvédett kép (filmkocka, poszter stb.) élő személy esetén -->
|képméret        =
|képaláírás      =
|születési dátum = [[1895]]. [[január 3.]]
|születési hely  = [[Zsitomir]]
|halál dátuma    = [[1968]]. [[április 15.]]
|halál helye     = [[Kijev]]
|halál oka       = <!-- Wikidata: p509 -->
|sírhely         = <!-- Wikidata: p119 -->
|születési név   = <!-- Wikidata:p1477 -->
|neme            = <!-- csak ha nem derül ki a bevezetőből vagy az utónévből -->
|művésznév       =
|álnév           = <!-- Wikidata: p742 -->
|becenév         = <!-- Wikidata:p1449 -->
|állampolgárság  = <!-- Wikidata:  p27 -->
|nemzetiség      =
|házastárs       = <!-- Wikidata:  p26 -->
|élettárs        = <!-- Wikidata: p451 -->
|gyermekek száma = <!-- Wikidata:p1971 -->
|gyermekei       = <!-- Wikidata:  p40 -->
|szülei          = <!-- Wikidata: p22, p25 -->
|szakma          = zeneszerző<br>karmester<br>zenetanár
|tisztség        = <!-- Wikidata:  p39 -->
|iskolái         = <!-- Wikidata:  p69 -->
|kitüntetései    = <!-- Wikidata: p166 -->
|megjegyzés      =
|aláírás         = <!-- Wikidata: p109 -->
|weboldal        = <!-- Wikidata: p856 -->
|IMDb            = <!-- Wikidata: p345 -->
|PORT.hu         = <!-- Wikidata:p2435 -->
|Facebook        = <!-- Wikidata:p2013 -->
|wikicommons     = <!-- Wikidata: p373 -->
|alsablon =
}}
'''Borisz Mikolajovics Ljatosinszkij,''' ukránul ''Бори́с Микола́йович Лятоши́нський'' ([[Zsitomir]], [[1895]]. [[január 3.]] / régi naptár szerint 1894. december 22. – [[Kijev]], [[1968]]. [[április 15.]]) ukrán zeneszerző, karmester, tanár.
== Élete ==
=== Családja és gyermekkora ===
1895. január 3-án született az akkor az [[Orosz Birodalom]]hoz tartozó ukrajnai [[Zsitomir]]ban.{{refhely|Baley 2001|azonos=B2001}} Szülei mindketten képzett és zenéhez értő emberek voltak; a fiuk otthoni oktatásban részesült. Borisz gyermekkora alatt a Ljatosinszkij család különböző ukrajnai városokban élt. Apja, Mikola Leontyijovics Ljatosinszkij történelemtanár volt, aki pályafutása során Zsitomirban, [[Nemiriv]]ben, [[Kijev]]ben és [[Zlatopil]]ban tanított.{{refhely|Gruzin 2009|azonos=G2009}}<ref name="Osv">{{CitPer |tit=Народний артист УРСР Лятошинський Борис Миколайович |url=https://ru.osvita.ua/vnz/reports/culture/11435/ |per=Освіта.ua |dátum=2010-10-30}}</ref> Ljatosinszkij anyja, Olha Boriszovna zongorán játszott és énekelt. Borisznak volt egy Nyina nevű nővére.<ref name="Osv" />
A család nagy becsben tartotta a [[lengyel irodalom|lengyel irodalmat]] és [[Lengyelország történelme|történelmet]]; Borisz gyermekként sokat olvasott, főleg [[Henryk Sienkiewicz]] és [[Stefan Żeromski]] történelmi és romantikus műveit. Korai zeneműveit ''Borisz Jaksza Ljatosinszkij'' névvel szignózta, felhasználva egy lengyel lovag<ref>Targowiski Jaksa volt aki a Wrocimowicei Marcin által elejtett fehér sasos vörös zászlót újra felemelte a csatában.{{cite web |url=http://encyklopedia.warmia.mazury.pl/index.php/Jaksa_z_Targowisk |title= Jaksa z Targowisk  |accessdate=2023-04-11 |format=html |work=Encyklopedia Warmii i Mazur}}</ref> nevét, aki a [[grünwaldi csata|grünwaldi csatában]] harcolt. Legkorábbi művei között találhatók [[mazurka|mazurkák]], [[Keringő (zene)|keringők]] és egy [[Frédéric Chopin|Chopin-szerű]] [[scherzo]], amelyek alig hasonlítanak későbbi kompozícióihoz.{{refhely|Szavcsuk–Homon 2019|:172.|azonos=SZH172}} A család lengyel ága miatt Ljatosinszkij műveinek jó részében központi helyen állnak a lengyel témák. Zsitomir, a  Volhíniai kormányzóság – jelentős számú lengyel kisebbség által lakott – járásának kulturális és igazgatási központja volt. Borisz első zenetanára is lengyel származású volt.{{refhely|azonos=SZH172}}
Ljatosonszkij 1913-ban végezte el a zsitomiri gimnáziumot. Emlékezéseiben azt írta, hogy az iskolában valódi érdeklődés támadt benne a zene iránt; jól hegedült és megírta első zeneműveit,{{refhely|azonos=G2009}} többek között egy zongorakvarttettet. Az eredetiséget nem mutató darabok elárulták zenei tehetségét, ezért apja támogatta zeneszerzői tevékenységét. Zlatopolban Ljatosinszkij zongoraleckéket vett egy tanártól, akire utóbb meleg hangon emlékezett vissza. 1914-ben ismerte meg jövendő feleségét, Margarita Carevicset.<ref name="Osv" />
=== Diákévei ===
A zenetudósok korábban úgy gondolták, hogy Ljatosinszkij első műve egy mazurka volt, amit 1910. január 20-án, 15 éves korában írt. Valójában Ljatosinszkij az 1910-es években 31 különböző műfajú darabot szerzett, amelyek korábbi életrajzírói nem ismertek; ezek közül 20-at 2007-ben fedeztek fel.{{refhely|Szavcsuk–Homon 2019|: 170.}}
1913-ban Ljatosinszkij apja tanácsára beiratkozott a kijevi egyetem jogi karára. Amikor zongorakvartettjét nyilvánosan előadták az apja születésnapja alkalmából, a helyi sajtó dicsérte a darabot annak ellenére, hogy azok számára, aki hallgatták, a zongora túl domináns volt.&nbsp;Ljatosinszkij családja úgy döntött, hogy felkérik [[Reingold Moricevics Glière|Reingold Glière]] zeneszerzőt, az újonnan megnyitott kijevi konzervatórium igazgatóját és tanárát, hogy zeneszerzésre tanítsa a fiatalembert. Az anya elvitte Glière-nek a kvartett paritúráját, és Glière beleegyezett az óraadásba.<ref name="Osv" /> Fennmaradt egy levelezőlap, amelyen Glière meghívja Ljatosinszkijt az első órára.<ref name="Zin">{{CitPer |aut=|tit=Вспомним Лятошинского |per=День |dátum=2011-04-13|fasc=66|url=https://day.kyiv.ua/ru/article/kultura/vspomnim-lyatoshinskogo |elér=}}</ref> (Glière halála után Ljatosinszkij befejezte és hangszerelte tanára hegedűversenyét, és 1964-ben a ''Lírikus költemény''-t az ő emlékének ajánlotta.){{refhely|Szamohvalov 1973|: 7.}} Ljatosinszkij korai műveinek stílusát családja, tanárai és jövendőbeli felesége, Margarita Carevics befolyásolták. Jövendőbelijének 1914 és 1916 között írt leveleiben leírta első gondolatatit a zeneszerzésről.{{refhely|Szavcsuk–Homon 2019|: 171.}}
Ljatosinszkij beiratkozott a konzervatóriumba,{{refhely|azonos=B2001}}{{refhely|azonos=G2009}} ahol 1918-ban végzett.{{refhely|Ditinyak 1986|: 92–93.}} Következő évben a konzervatóriumban kapott állást a zeneszerzés tanáraként. Diákévei alatt írta 1. vonósnégyesét (1915) és 1. szimfóniája (1913–1919){{refhely|azonos=G2009}} Ihor Szavcsuk és Tetyana Homon muzikológusok szerint korai zongoradarabjai közül talán a ''Gyászprelúdium'' a legtragikusabb, amelyet 1920. december 19-én, apja halálának napján írt.{{refhely|Szavcsuk–Homon 2019|: 173.}}
Életének ebben az időszakában [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]], [[Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov|Glazunov]] és [[Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin|Szkrjabin]] hatott rá.{{refhely|Szamohvalov 1973|: 11.}} Akkoriban az Orosz Birodalomban sok fiatal zeneszerző gondolta azt, hogy Szkrjabin kísérletei fordulópontot jelentenek a zenében. Ljatosinszkij 1. zongoratriója (1922) hegedűre, csellóra és zongorára dinamikusabb és bonyolultabb előző munkáinál.{{refhely|Szamohvalov 1973|: 17.}}
=== A kijevi konzervatóriumban ===
1922 és 1925 között Ljatosinszkij zeneszerzést tanított a kijevi konzervatóriumban, emellett megszervezte és vezette az Ukrán Kortárs Zenei Társaságot.{{refhely|Szamohvalov 1973|: 15.}} 1935-ben professzorrá nevezték ki.<ref name="Wyt">{{CitWeb |aut=Wasyl Wytwycky|tit=Liatoshynsky, Borys |url=http://www.encyclopediaofukraine.com/display.asp?linkpath=pages%5CL%5CI%5CLiatoshynskyBorys.htm |elér=2023-03-21}}</ref> Az 1920-as években a kommunista bárt bevezette a „[[korenizáció]]”{{wd|Q1784393}} politikáját, amely az őshonos kultúrák támogatása által próbálta aláásni az imperialistának tekintett uralmat. A „korenizáció” (gyökeresítés, nativizálás) olyan kulturális légkört teremtett, amely kísérletezésre és újításra ösztönözte Ljatosinszkijt és kortársait.<ref name="Phi">{{CitWeb |aut=Anthony Phillips|tit=The Songs of Borys Lyatoshynsky |url=https://d2vhizysjb6bpn.cloudfront.net/TOCC0053-cd-notes.pdf | elér=2023-03-21}}</ref>
Az 1920-as évek első felében Ljatosinszkij főleg kamarazenét szerzett hegedűre és zongorára, olyan műveket mint például a 2. vonósnégyes, Trió zongorára, hegedűre és csellóra és két zongoraszonátát.{{refhely|Belza 1947|: 43–48.}} Ezen kívül dalokat is írt, néhányat régi kínai költők verseire.<ref name="Par">{{CitLib |capaut=Л. О. Пархоменко|tit=Енциклопедія Сучасної України|cap=Лятошинський Борис Миколайович |url=https://esu.com.ua/search_articles.php?id=60072 |ann=2017 |red=  Інститут енциклопедичних досліджень НАН України |loc=Київ |isbn=978-966-02-2074-4}}</ref> egy hét zongoradarabból álló sorozatot (1925), zongoraszonátákat (1924 és 1925).{{refhely|Oliynyk 2012}}
Az 1920-as évek során Ljatosinszkij írt egy sor [[Románc (zenei műfaj)|románcot]] [[Heinrich Heine]], [[Konsztantyin Dmitrijevics Balmont|Konsztantyin Balmont]], [[Paul Verlaine]], [[Oscar Wilde]], [[Edgar Allan Poe]], [[Percy Bysshe Shelley|Percy Shelley]], [[Maurice Maeterlinck]] verseire<!--, and a setting of Heine's poem "Black sails on a boat"--> (1922–1924).{{refhely|Belza 1947|: 43–48.; |Szavcsuk 2015|: 11.}} További művei a Szonáta hegedűre és zongorára (1924) és a 3. vonósnégyes-{{refhely|Ditinyak 1986|: 93.|azonos=D93}} ''[[Aranygyűrű]]'' című operája (1929), amely [[Ivan Franko]] regényén alapul,{{refhely|azonos=D93}} az ukránok harcát írja le a mongol támadók ellen a 13. században.<ref name="Par" /> Úgy tartották, hogy az ''Aranygyűrű'' nem felelt meg a kommunista párt ideológiájának.<ref name="Che">{{CitPer |aut=Марина Черкашина-Губаренко |tit="Золотий обруч" для опери |url=https://day.kyiv.ua/uk/article/kultura/zolotyy-obruch-dlya-opery |per=День |fasc=25|dátum=2020-02-12}}</ref> Második operája, a ''Scsorsz'' (1937),{{refhely|azonos=D93}} [[Mikola Olekszandrovics Scsorsz|Mikola Scsorsz]] ukrán kommunista történetén alapul, és az első világháború utáni konfliktusos időszakban játszódik.<ref name="Par" /> Az 1. zongoraszonátát 1926-ban kiadták Moszkvában.<ref name="ims">{{CitWeb |tit=Piano Sonata No.1, Op.13 (Lyatoshinsky, Boris) |url=https://imslp.org/wiki/Piano_Sonata_No.1%2C_Op.13_(Lyatoshinsky%2C_Boris) |elér=2023-03-21}}</ref> Ugyanebben az évben komponált egy [[ukrán népzene]]i motívumokon alapuló nyitányt; ez volt az első próbálkozása arra, hogy saját zenei stílusába beillessze az eredeti népi dallamokat.{{refhely|azonos=D93}}{{refhely|Anderson 1994|azonos=A1994}} Az év júniusában Glière bemutatta Ljatosinszkij 1. szimfóniáját. (A művet Ljatosinszkij életében többet nem tűzték műsorra; a következő előadására 1970-ben került sor.)<ref name="Kop3">{{CitPer |aut= Маріанна Копиця |tit=Відродження шедевра |url=https://day.kyiv.ua/uk/article/taym-aut/vidrodzhennya-shedevra |per=День|dátum=2011-12-21|fasc=233}}</ref>
1931–1932-ben írt egy zenekari szvitet.{{refhely|Belza 1947|: 49.|azonos=B49}} 1932 és 1939 között az Ukrajnai Zeneszerző Szövetségének elnökségi tagja volt.{{refhely|azonos=G2009}} Az odesszai Opera- és Balettszínház megbízásából Tadzsikisztánba utazott, hogy tanulmányozza a népzenét és írjon egy balettet az ottani emberek életéről.{{refhely|Ljatosinszkij–Hriszenko–Matusevics–Belza 1986|: 6.}} 1932-ben írta meg ''Három dal tadzsik témákra'' című művét hegedűre és zongorára.{{refhely|azonos=B49}}
=== A moszkvai konzervatóriumban ===
1935 és 1938, valamint 1941 és 1944 között Ljatosinszkij [[hangszerelés]]t tanított a moszkvai konzervatóriumban.{{refhely|azonos=B2001}} 1939-ben betöltötte az Ukrán Zeneszerzők Szövetségének elnöki tisztségét.{{refhely|Ditinyak 1986|: 92–93.|azonos=D9293}}
1933-ban a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnöksége megbízta 2. szimfóniájának megírásával, amelyet több más ukrán zeneszerző művével együtt Moszkvában mutattak volna be.<ref name="Mor">{{CitPer |aut=Ljubov Morozova |tit="Заборонена музика"|per=День|dátum=|url=https://day.kyiv.ua/uk/article/kultura/zaboronena-muzyka}}</ref> Ljatosinszkij hat hónapon át dolgozott a szimfónián 1934-ben.<ref name="Mor" /> A művet még bemutatás előtt kritizálta a sajtó, és egyik kritikusa „üres, erőltetett” műnek nevezte.<ref name="Mor" /> A [[Grigorij Konsztantyinovics Ordzsonikidze|Grigorij Ordzsonikidze]] halála miatt elrendelt nemzeti gyász miatt a bemutató elmaradt.<ref name="Kop2">{{CitPer |aut= Маріанна Копиця |tit=Симфонії під... арештом |per=День|dátum=2012-03-02|url=https://day.kyiv.ua/uk/article/kultura/simfoniyi-pid-areshtom }}</ref>
=== Evakuálás Szaratovba ===
A második világháborúban, amikor a [[Barbarossa hadművelet|Szovjetuniót megtámadó német hadsereg]] Kijevet veszélyeztette, a moszkvai kormányzat azon dolgozott, hogy megvédje a város legfontosabb művészeti intézményeit és művészeit.&nbsp;A színházakat, zenekarokat és zeneszerzőket a Szovjetunió belsejébe evakuálták.{{refhely|Tronko 1968|: 437.|azonos=T437}}
A moszkvai konzervatórium több karát a [[Volga]] melletti [[Szaratov]]ba evakuálták, és Ljatosinszkij is oda került kollégáival együtt.{{refhely|azonos=G2009}} Itt az ukrán nyelvű Tarasz Sevcsenko rádióadó a politikai beszédek mellett naponta játszotta Ljatosinszkij ukrán népzene-feldolgozásait. Szólóműveket és kamarazenét szerzett, amelyek közül az ''Ukrán kvintett'' zongorára és vonósokra (1942) kapcsán 1943-ban állami díjjal tüntették ki.{{refhely|azonos=T437}} További művei ebből az időszakból a 4. vonósnégyes (1943), egy vonósnégyesre írt, ukrán népi dallamokon alapuló szvit (1944), valamint egy szvit [[fafúvós hangszerek]]re (1944).{{refhely|azonos=G2009}} Kapcsolatot teremtett és együtt dolgozott a helyi koncertterem és rádióbizottság vezetőivel. Irányítása alatt az ukrán zenei kéziratokat biztonságos helyre szállították.<ref name="Tas">{{CitWeb |aut=Gregor Tassie |tit=Gregor Tassie celebrates the significant contribution to classical music of Ukrainians |dátum=2022-04-02|url=https://seenandheard-international.com/2022/04/gregor-tassie-celebrates-the-significant-contribution-to-classical-music-of-ukrainians/ |elér=2023-03-25}}</ref>
=== A második világháború után ===
1943 szeptemberében Ljatosinszkijt meghívták egy évre a moszkvai konzervatóriumba, de Kijev felszabadítása után, 1943. november 10-én az első repülőjárattal egy küldöttség tagjaként, [[Makszim Tadejovics Rilszkij|Makszim Rilszkij]], [[Mikola Platonovics Bazsan|Mikola Bazsan]] és [[Mihajlo Horgyijovics Derehusz|Mihajlo Derehusz]] társaságában visszautazott a városba.{{refhely|Szamohvalov 1973|: 9.|azonos=S1973_9}}
A háború után több szimfonikus zenedarabot írt: ''Возз'єднання'' ([Újraegyesítés], 1949);&nbsp;Tarasz Sevcsenko szvit (1952);<ref name="Par" />&nbsp;Szláv zongoraverseny (1953);{{refhely|azonos=D93}}&nbsp;''На берегах Вісли'' ([A Visztula partján], 1958);<ref name="Par" /> a 3., 4. és 5. szimfóniát, valamint a Szláv nyitányt (1961).{{refhely|azonos=G2009}} Az 1955-ben írt ''Grazsina,'' amelyet [[Adam Mickiewicz]] halálának 100. évfordulójára írt, a költő&nbsp;''Grażyna'' című költeményén alapul, és hősnője [[Német Lovagrend]] ellen harcolt,<ref name="Cum">{{CitWeb |aut=Robert Cummings |tit=Boris Lyatoshynsky: Symphonies |ann=2014|url=http://www.classical.net/music/recs/reviews/n/nxs55580a.php |website=Classical Net Review |publisher=Classical Net |elér=2023-03-25}}</ref> A Lengyel szvitet (1961) barátjának, [[Grazyna Bacewicz]], lengyel zeneszerzőnek és hegedűművésznek ajánlotta.{{refhely|azonos=A1994}}
1948-ban amikor a „[[zenei formalizmus]]t” ismét támadások érték, Ljatosinszkij 2. szimfóniáját nemzetellenesnek és formalistának minősítették.&nbsp;A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szerint „Az ukrán zeneművészetben a nemzetellenes formalista irányzat elsősorban B. Ljatosinszkij zeneszerző műveiben nyilvánult meg. Ez a mű diszharmonikus, a zenekar indokolatlanul dübörgő hangjaival zsúfolt, amelyek lehangolják a hallgatót, dallam szempontjából pedig - a szimfónia szegényes és színtelen.”<ref name="Mor" /> Miután a mű előadását betiltották, Ljatosinszkij ezt írta barátjának, Glière-nek: Zeneszerzőként halott vagyok, és nem tudom, mikor támadok fel.<ref name="Wyt" /><ref name="Kop2"/>
A 3. szimfóniát évekig nem játszották közönség előtt. [[Natan Hrihorovics Rahlin|Natan Rahlin]] karmester elég bátor volt ahhoz, hogy egy teltházas matinén előadja. Ljatosinszkij Glière-nek írt levele szerint a zsúfolt terem szó szerint állva tapsolt. Mindazonáltal a zeneszerzőt azzal vádolták, hogy absztrakt módon értelmezi a békeharcot, és a szimfónia nem tükrözi a szovjet valóságot.<ref name="Kop2" /> A hruscsovi enyhülés idején ''Az aranygyűrű''-t felújították, és [[Dmitro Mikolajovics Szmolics|Dmitro Szmolics]] rendezésében Lvivben műsorra tűzték.<ref name="Che" />
Az 1960-as években Ljatosinszkijnak, aki akkor a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének volt a tagja, megengedték,  hogy 'kulturális' utazásokat tegyen külföldön. Felesége társaságában többek között Ausztriában és Svájcban járt. Tagja volt a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij verseny (1958 és 1962), a [[liège]]-i belga kvartettverseny (1956,&nbsp;1959 és 1962) és a kijevi Mikola Liszenko Zenei Verseny (1965) zsűrijének.{{refhely|azonos=B2001}} Az Ukrán Nemzeti Filharmónia művészeti igazgatójaként és az Ukrán Állami Rádióbizottság tagjaként tevékenykedett.{{refhely|azonos=G2009}} Többször járt Lengyelországban a [[Varsói Zenei Ősz]] kortárs zenei fesztiválon. 1957 a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének képviseletében Bulgáriába utazott a [[Mihail Ivanovics Glinka|Mihail Glinka]] halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre.{{refhely|azonos=S1973_9}}
Életének utolsó éveiben fejezte be ''Ünnepélyes nyitány''-át (1967).<ref name="Par"/> 1968. április 15-én hunyt el,{{refhely|azonos=B2001}} és a kijevi Bajkove temetőnek temették el. Sírjára utóbb mellszobrát állították fel.{{refhely|azonos=G2009}}
== Díjai, kitüntetései, elismerései ==
[[Fájl:Lyatoshynskiy borys 2008 zhytomyr.jpg|bélyegkép|Emlékműve [[Zsitomir]]ban]]
* [[A Szovjetunió népi művésze]](1945){{refhely|azonos=G2009}}
* [[A Szovjetunió Állami Díja|Sztálin-díj]]  az ''Ukrán kvintett''-ért (másodosztály, 1946) és a ''Tarasz Sevcsenko'' című film zenéjéért (első osztály, 1952){{refhely|azonos=B2001}}<ref name="Par" />{{refhely|Frolova-Walker 2016}}
* Lengyelország állami díja (1963){{refhely|azonos=B2001}}
* [[Ukrajna Népi Művésze|Az Ukrán SZSZK népi művésze]] (1968)<ref name="Osv"/>
* [[Lenin-rend]]{{refhely|azonos=G2009}}
* [[Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj]] posztumusz az ''Az aranygyűrű'' című operáért (1971)<ref name="Tar">{{CitWeb |tit=Лятошинський Борис Миколайович |url=http://knpu.gov.ua/content/lyatoshinskii-boris-mikolaiovich |elér=2023-03-25}}</ref>
Zsitomirban emlékművet emeltek tiszteletére. Kijevben emléktáblát helyeztek el a házon, ahol 1944 és 1968 között lakott, és utcát neveztek el róla.{{refhely|azonos=G2009}} A [[vorzel]]i történelmi és kulturális múzeumban egy terem viseli a nevét.<ref name="Zin" />
1992-ben a Kijevi Kamarakórus és egy újonnan alakult kamarazenekar Borisz Ljatosinszkij Klasszikus Zenei Együttes néven egyesültek.<ref name="Oro">{{CitWeb |aut=Aryeh Oron |tit=Lyatoshynsky Ensemble (Chamber Choir & Orchestra) |url=https://www.bach-cantatas.com/Bio/Lyatoshynsky-Ensemble.htm |elér=2023-03-25}}</ref> A harkivi zeneiskola szintén az ő nevét viseli.<ref name="Osv" /> 2020-ban a harkivi zenei fesztivál keretén belül elindították a Borisz Ljatosinszkij Fiatal Zeneszerzők Versenyét.<ref name="Kha">{{CitWeb |tit=Young Composers Competition |url=https://kharkivmusicfest.com/en/young-composers-competition/ |elér=2023-03-25}}</ref> 2022-ben az [[OperaVision]] streamerszolgáltató Ljatosinszkij ''Az aranygyűrű'' című művét tűzte műsorra [[az opera világnapja|az opera világnapján]] hét ország zenei intézményeinek a közreműködésével.<ref>{{CitWeb|tit=Ukrán művel köszönti az opera világnapját az OperaVision|dátum=2022-10-25|url=https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/ukran-muvel-koszonti-az-opera-vilagnapjat-az-operavision-175111.html|elér=2023-03-25}}</ref>
== Művei ==
Ljatosinszkij számos különböző műfajú művet írt, köztük öt szimfóniát, szimfonikus költeményeket, kisebb zenekari és vokális műveket, két operát, kamarazenét illetve zongoradarabokat.{{refhely|azonos=B2001}}{{refhely|Szamohvalov 1973|: 5.}} Közel 50 dalt írt,<ref name="Wyt" /> és négy vonósnégyest alkotott 1915-ben, 1922-ben, 1928-ban és 1943-ban.{{refhely|azonos=D93}} Legkorábbi műveire [[Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin|Szkrjabin]] és [[Sergey Rachmaninov]] expresszionizmusa hatott.<ref name="Car">{{CitWeb |aut=Victor Carr |tit=The Artistry of Oleh Krysa, Vol. |url=https://www.classicstoday.com/review/review-8725/ |elér=}}</ref> Ljatosinszkij modern európai stílusban és technikával alkotott, ügyesen kombinálva ezeket az ukrán témákkal.{{refhely|azonos=D9293}} Amikor 1940-ben [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|Dmitrij Sosztakovics]] látogatást tett a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége kijevi fiókjánál,{{refhely|Hentova 1986|: 39.}} Ljatosinszkij és [[Lev Mikolajovics Revuckij|Levko Revuckij]] zenéjét emelte ki  a „magas szintű kézművesség” miatt, amely „kellemesen lenyűgözte”.{{refhely|Hentova 1986|: 42.}} a második világháború után Ljatosinszkijt formalizmussal és degeneratív művészet alkotásával vádolták meg.<ref name="Kuc">{{CitWeb |aut=Theodore Kuchar |tit=Borys Lyatoshynsky (1895–1968): Symphony No. 2, Op. 26; Symphony No. 3 in B minor, Op. 50 |url=https://www.chandos.net/chanimages/Booklets/MP3540.pdf |ann=1993 |elér=2023-03-25}}</ref>
Ljatosinszkij fő művei ''Az aranygyűrű'' és ''Scsorsz'' című operái, az öt szimfónia, a ''Nyitány ukrán népi témákra'' (1926), a ''Tarasz Sevcsenko'' (1952) és ''Rómeó és Júlia'' (1955) című szvitek, a ''Grazsina'' című szimfonikus költemény (1955), a ''Szláv zongoraverseny''&nbsp;(1953), valamint Glière hegedűversenyének befejezése és hangszerelése (1956).<ref name="Wyt" /> Szerzett filmzenét is, többek között a ''Karmeljuk'' (1931),&nbsp;''Ivan''&nbsp;(1932)&nbsp;''Tarasz Sevcsenko'' (1951), ''Ivan Franko'' (1956) és ''Grigorij Szkovoroda'' (1959) című filmekhez.<ref name="Wyt" />
=== Szimfóniák ===
[[Fájl:Дача Лятошинських.jpg|thumb|A család [[dácsa|dácsája]] [[Vorzel]]ben 1910-ben; itt írta Ljatosinszkij a szimfóniáit]]
Ljatosinszkij szimfóniái „tükrözik megírásuk időszakának feszültségeit.”{{refhely|azonos=A1994}} Az 1. szimfónia (1918–1919), amelyet zeneszerzői záróvizsgájára írt, amikor Szkrjabin és [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagner]] hatása alá került, sokkal dallamosabb a későbbi négynél.<ref name="Cum" /> Az 1923-ban Glière vezényletével bemutatott mű<ref name="Roz">{{CitWeb |aut=Volodymyr Rozhok |tit=Boris Lyatoshynsky (1895–1968): Symphony No. 1, Opus 2 |url=https://www.chandos.net/chanimages/Booklets/MP3542.pdf |elér=2023-03-25}}</ref> az 1999-ben megjelent ''The Penguin Guide to Compact Discs'' szerint „jól kidolgozott, magabiztos” alkotás.{{refhely|Greenfield–March–Layton 1999|: 802.|azonos=GML802}} Víziója a háborúról hasonló ahhoz, amit [[Nyikolaj Jakovlevics Mjaszkovszkij|Nyikolaj Mjaszkovszkij]] 5. szimfóniája tartalmaz. Ferrucio Tammaro zenetörténész szerint a szimfónia fináléja „nem csak dinamikus, hanem hősies is, szoros összhangban a kialakulóban lévő szovjet szimfonizmus ízlésével.”{{refhely|Tammaro 2017|: 39.}}
A 2. szimfónia (1935–1936){{refhely|azonos=D93}} zenéje úgy értelmezhető, hogy a szovjet élet valóságát ábrázolja, gyakran [[atonális zene|atonalitást]] használva. A hagyományos három tételes szerkezetben írt mű tele van kontrasztokkal.<ref name="Kuc" /> Ezt a romantikus művet a cenzúra miatt csak 1964-ben mutatták be.{{refhely|azonos=A1994}}
A harcias 3. szimfónia (1951–1954),{{refhely|azonos=D93}} első tételét Sosztakovics jobban ismert 7. szimfóniájához hasonlítják, de többi részei, például a második tétel kezdete vagy a mű vége, ahol a nyitó tételben hallott népdal rézfúvósok és harangok kíséretével tér vissza, egyéni módon lírai, hangszerelése fantáziadús.<ref name="Moo">{{CitWeb |aut=Ivan Moody |tit=Lyatoshnsky: Symphony No 3, 'Peace Shall Defeat War' |url=https://www.gramophone.co.uk/review/lyatoshynsky-symphony-no-3-%E2%80%98peace-shall-defeat-war%E2%80%99 |elér=2023-03-25}}</ref> Szimfóniái közül ez a leghosszabb és talán a legnépszerűbb, és ugyanolyan lírai, mint az első.<ref name="Cum" /> A ''The Penguin Guide to Compact Discs'' szerint a 3. szimfónia „erősen igyekszik, hogy jó szovjet szimfónia legyen”;{{refhely|azonos=GML802}} a mű magabiztosan hangzó fináléja pont azt a célt szolgálja, hogy az alkotás politikailag elfogadható legyen.{{refhely|azonos=A1994}}
Ljatosinszkij utolsó két szimfóniája teljesen különbözik az előzőektől. [[Valentin Vasziljovics Szilvesztrov|Valentin Szilvesztrov]] zeneszerző, Ljatosinszkij tanítványa visszaemlékezései szerint a Ljatosinszkij az utolsó két szimfónia írása közben „olyannak tűnt, mint aki más bolygóról érkezett.”<ref name="Cum" /><ref name="Kop1">{{CitPer |aut=Маріанна Копиця |tit=Відродження шедевра|per=День|dátum=2011-12-21|url=https://day.kyiv.ua/uk/article/taym-aut/vidrodzhennya-shedevra}}</ref> Marianna Kopicja muzikológus szerint az ukránok a két művet a modern ukrán zenei kultúra csúcspontjának tekintik.<ref name="Kop1" /> A 4. szimfónia (1963)  atonális jellege miatt kihívást jelent a hallgatónak,<ref name="Cum" /> és az előző műveknél sokkal inkább emlékeztet Sosztakovicsra.{{refhely|azonos=GML802}} A lassú második tétel sötéten kezdődik, de ezt egy harangokkal kísért kórus követi és egy [[celesta]], amely [[Brugge|Bruges]] városát írja le, "egy rövid, de igazán kísérteties találmány."<ref name="Oli">{{CitWeb |aut=Michael Oliver |tit=Lyatoshynsky Orchestral Works |url=https://www.gramophone.co.uk/reviews/review?slug=lyatoshynsky-orchestral-works |ann==2022 |elér=2023-03-25}}</ref>
Az 5. "szláv" szimfónia (1965–1966)),{{refhely|azonos=D93}} [[Orosz ortodox egyház|orosz ortodox]] liturgikus zenét is tartalmaz; zenéje sokkal inkább posztnacionalista jellegű, mint a szerzőnek ugyanebben az időszakban írt művei. A mű főtémája egy orosz népdal, a melléktéma egy jugoszláviai dal.{{refhely|azonos=GML802}} Glière 3. szimfóniájához hasonlóan a legendás orosz harcosra, [[Ilja Muromec]]re utal.<ref name="Cum" />
=== Operák és kórusművek ===
1937–1938-ban írta ''Scsorsz'' című operáját, 1939-ben az ''Ünnepélyes kantátá''-t.{{refhely|azonos=G2009}} 1927-ben hangszerelte [[Mikola Liszenko]] ''Enejida'' című 1910-es vígoperáját, 1936–1937-ben pedig Liszenko ''Tarasz Bulba'' című operáját.<ref name="Wyt" /> Ez utóbbiból 1964-ben Lev Revuckijjal együtt új, rövidebb és áthangszerelt változatot készítettek.<ref>{{CitWeb|aut=Massányi Viktor|tit=Mikola Liszenko, az ukrán nemzeti zene atyja [doktori értekezés]|ann=2009|url=https://apps.lfze.hu/netfolder/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/massanyi_viktor/disszertacio.pdf|elér=2023-03-25}}</ref>
1930-ban bemutatott, ''Az aranygyűrű'' című operája az ukrán történelmi opera legjelentősebb darabja a 20. század első felében. A zene és a librettó történelmi, mitológiai és társadalmi témákat ölel fel, és Ljatosinszkij zenéje szervesen ötvözi a kortárs zenei kifejezésmódot az ukrán népi motívumokkal. ''Az aranygyűrű'' volt az első zenekari szimfonikus mű az ukrán opera történetében. Egy kísérleti időszak végén jelent meg, aminek a [[sztálinizmus]] vetett véget.{{refhely|azonos=B2001}}{{refhely|Szergyuk–Umanec–Szljuszarenko 2002|: ІІ. 3.3}} Az elkövetkező három évtizedben az opera nem tudott meggyökerezni a repertoárban.<ref name="Che"/>
=== Egyéb művek ===
A kritikusok dícsérték Ljatosinszkij kisebb lélegzetű műveit, mint például a 2. vonósnégyesből az Intermezzo (1922) és az 1964-ben Glière emlékére írt elégia.{{refhely|azonos=A1994}}
== Hatása és emlékezete ==
Ljatosinszkij a 20. század egyik legelismertebb és legbefolyásosabb ukrán zeneszerzője,<ref name="Cum"/> és az ukrán modern zenei iskola egyik kulcsfigurája.<ref name="Wyt" /> A ''The New Grove Dictionary of Music and Musicians'' szerint egyike annak a három ukrán művésznek, akik a 20. század első felében nemzetközi elismerést szereztek, és a legkiválóbb ukrán zeneszerző [[Dmitrij Sztyepanovics Bortnyanszkij|Dmitrij Bortnyanszkij]] 1825-ben bekövetkezett halála óta.{{refhely|azonos=B2001}}
Tanítványai között voltak [[Ihor Fjodorovics Belza|Ihor Belza]], [[Ihor Naumovics Samo|Ihor Samo]], [[Roman Ivanovics Verescsahin|Roman Verescsahin]], [[Olekszandr Mihajlovics Kanerstejn|Olekszandr Kanerstejn]], [[Hlib Pavlovics Taranov|Hlib Taranov]], [[Miroszlav Mihajlovics Szkorik|Miroszlav Szkorik]], [[Jevhen Fedorovics Sztankovics|Jevhen Sztankovics]], [[Leszja Vaszilivna Dicsko|Leszja Dicsko]], [[Leonyid Olekszandrovics Hrabovszkij|Leonyid Hrabovszkij]], [[Ivan Fedorovics Karabic|Ivan Karabic]] és Szilvesztrov,{{refhely|azonos=D9293}}<ref name="Wyt" /> aki egy szimfóniát ajánlott tanárának. Ljatosinszkij tanítási módszerét az jellemezte, hogy a diákjainak meg kellett tanulniuk önállóan gondolkodni.{{refhely|Zsalejko 2015|: 114.}}
Barátjával és tanárával, Glière-rel folytatott levelezését 2002-ben adták ki.<ref name="Wyt" /> 2018. október 28-án a kijevi Szent Katalin lutheránus templomban koncertet rendeztek Ljatosinszkij kórusműveiből; ez volt az első gyűjtemény a zeneszerző kórusműveiből Ukrajna függetlenségének elérése óta.<ref name="Gol">{{CitPer |aut=Olga Golynska |tit=У Києві презентують CD-антологію хорових творів Бориса Лятошинського |url=http://mus.art.co.ua/u-kyjevi-prezentuyut-cd-antolohiyu-horovyh-tvoriv-borysa-lyatoshynskoho/ |per=Музика |dátum=2018-10-26}}</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Fordítás ==
{{fordítás|en|Borys Lyatoshynsky|oldid=1145579732}}
== Források ==
* {{hely|Anderson 1994}} {{CitPer |aut=Martin Anderson |tit=Review |per=Tempo |ann=1994 |fasc=190 |pag=47–53 |url=http://www.jstor.org/stable/945487}}
* {{hely|Baley 2001}} {{CitWeb |aut=Virko Baley |first1=Virko |ann=2001 |tit=Lyatoshyns′ky, Borys Mykolayovych|url=https://www.oxfordmusiconline.com/grovemusic/display/10.1093/gmo/9781561592630.001.0001/omo-9781561592630-e-0000017242 |elér=2023-03-21}}
* {{hely|Belza 1947}} {{CitLib |aut=Ігор Белза|tit=Б.Н. Лятошинський : заслужений діяч мистецтв УРСР |ann=1947|url=https://elib.nlu.org.ua/view.html?id=8356}}
* {{hely|Ditinyak 1986}} {{CitLib |aut=Marija Ditinyak|tit=Українські Композитори |ann=1986 |red=Canadian Institute of Ukrainian Studies |loc=Edmonton, Alberta |url=https://archive.org/details/14dyty/page/n3/mode/2up?view=theater}}
* {{hely|Frolova-Walker 2016}} {{CitLib |aut=Marina Frolova-Walker |tit=Stalin's Music Prize: Soviet Culture and Politics (Appendices) |ann=2016 |red=Yale University Press |isbn=978-03002-0-884-9 }}
* {{hely|Greenfield–March–Layton 1999}} {{CitLib |aut=Edward Greenfield, Ivan March, Robert Layton |tit=The Penguin Guide to Compact Discs |ann=1999|red=Penguin Books |loc=London–New York |isbn=978-01404-6-887-8 |url=https://archive.org/details/penguinguidetoco0000layt/page/802/mode/2up}}
* {{hely|Gruzin 2009}} {{CitLib |capaut= ГРУЗІН Дмитро Васильович | cap=ЛЯТОШИНСЬКИЙ Борис Миколайовичt | tit= Енциклопедія історії України 6 | ann=2009 |red=Інститут історії України|isbn=978-966-00-1028-1|url=http://www.history.org.ua/?termin=Lyatoshynsky_B_M }}
* {{hely|Hentova 1986}} {{CitLib |aut=Софья Михайловна Хентова |tit=Шостакович на Украине |red=Музична Украiна |ann=1986}}
* {{hely|Ljatosinszkij–Hriszenko–Matusevics–Belza 1986}} {{CitLib |aut=Borisz Ljatosinszkij, L. Hriszenko, N. I. Matusevics, Ihor Belza |tit=Воспоминания, письма, материалы в 2-х частях: Письма, материалы |ann=1986 |url=https://www.google.co.uk/books/edition/%D0%92%D0%BE%D1%81%D0%BF%D0%BE%D0%BC%D0%B8%D0%BD%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D1%8F_%D0%BF%D0%B8%D1%81%D1%8C%D0%BC%D0%B0_%D0%BC/itBPAAAAYAAJ?hl=en&gbpv=0&bsq= |red=Музична Україна |loc=Київ }}
* {{hely|Oliynyk 2012}} {{CitLib |capaut=Svetlana Oliynyk |cap=Five preludes for piano by B. Lyatoshynsky: figurative-thematic concept of the cycle |tit=Contemporary Music in the Modern World: A Collection of Scientific Papers |ann=2012 |pag=29–31 |red=Zhytomyr State University Library |loc=Zhytomyr}}
* {{hely|Szamohvalov 1973}} {{CitLib |aut=Віктор Якович Самохвалов |tit= Борис Лятошинський | ann=1973 | loc=Київ |red= Музична Україна|url=http://irbis-nbuv.gov.ua/ulib/item/ukr0000014839}}
* {{hely|Szavcsuk 2015}} {{CitLib |ass=/авт.	упоряд. І. Б. Савчук |tit=Борис Лятошинський: Романси 1920–х |ann=2015 |red=НАМ України |loc=Київ |isbn=9-786-17640-176-6 |url=http://www.mari.kiev.ua/sites/default/files/inline-images/pdfs/Lyatoshinsky-Romances-20x--text_some_pages.pdf }}
* {{hely|Szavcsuk–Homon 2019}} {{CitPer |aut=Ігор Савчук |aut2=Тетяна Гомон |tit= Рання творчість Бориса Лятошинського: семантичний аспект |per=Art History of Ukraine |ann=2019 |fasc=19 |pag=169–182 |url=http://mystukr.mari.kiev.ua/article/view/185990}}
* {{hely|Szergyuk–Umanec–Szljuszarenko 2002}} {{CitLib |aut=О.В. Сердюк, О.В. Уманець, Т.О. Слюсаренко |tit=Українська музична культура: від джерел до сьогодення |ann=2002 |red=Основа |loc= |isbn=978-5-7768-0708-4 |url=http://artedu.in.ua/Metodychne_zabezpechennia/Serdiuk-Ukrainska-muzychna-kultura.php |accd=2023-03-20 |archívurl=https://web.archive.org/web/20220522230437/http://artedu.in.ua/Metodychne_zabezpechennia/Serdiuk-Ukrainska-muzychna-kultura.php |archívdátum=2022-05-22 }}
* {{hely|Tammaro 2017}} {{CitLib |capaut=Ferruccio Tammaro |ass=Ed. Anna Krohn, Tim Howell, Veijo Murtomäki |tit=Jean Sibelius's Legacy Research: on his 150th Anniversary |ann=2017 |red=Cambridge Scholars Publishing |isbn=978-15275-0-087-7 |url=https://www.google.co.uk/books/edition/Jean_Sibelius_s_Legacy/zMI3DwAAQBAJ?hl=en&gbpv=0 |cap=War Symphonies and Peace Symphonies: Sibelius' Fifth}}
* {{hely|Tronko 1968}} {{CitLib |ass=Ed. Petro Tronko |tit=сторія міст і сіл Української РСР|ann=1968 |cap=Музика в роки Великої Вітчизняної війни |url=http://ukrssr.com.ua/kiyiv/muzika-v-roki-velikoyi}}
* {{hely|Zsalejko 2015}} {{CitPer |aut= Д. Жалейко |tit=Творчество Бориса Лятошинского и Валентина Сильвестрова: параллели и метаморфозы |url=http://www.irbis-nbuv.gov.ua/cgi-bin/irbis_nbuv/cgiirbis_64.exe?I21DBN=LINK&P21DBN=UJRN&Z21ID=&S21REF=10&S21CNR=20&S21STN=1&S21FMT=ASP_meta&C21COM=S&2_S21P03=FILA=&2_S21STR=NZTNPUm_2015_1_18 |per=Наукові записки Тернопільського національного педагогічного університету імені Володимира Гнатюка |ann=2015 |fasc=1 |pag=112–122}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Ljatosinszkij Borisz Mikolajovics}}
[[Kategória:Ukrán zeneszerzők]]
[[Kategória:Karmesterek]]
[[Kategória:1895-ben született személyek]]
[[Kategória:1968-ban elhunyt személyek]]