Carlos María de Bustamante forrásának megtekintése

{{Személy infobox
|név=Carlos María de Bustamante
|kép=Carlos Ma.Bustamante.JPG
|képméret=
|képaláírás=
|születési név=
|születési hely= [[Oaxaca de Juárez|Oaxaca]]
|születési dátum=[[1774]]. [[november 4.]]
|halál helye=[[Mexikóváros]]
|halál dátuma= [[1848]]. [[szeptember 21.]] {{életkor-holt|1774|11|4|1848|9|21}}
|nemzetiség=
|házastárs=''Manuela Villaseñor''
|gyermekei=
|szakma=
|iskolái=
|foglalkozása=
|aláírás=
}}
'''Carlos María de Bustamante''' ([[Oaxaca de Juárez|Oaxaca]], [[1774]]. [[november 4.]] – [[Mexikóváros]], [[1848]]. [[szeptember 21.]]) [[mexikó]]i [[mexikói függetlenségi háború|függetlenségi harcos]], politikus, újságíró, történész.
==Élete==
1774-ben született Oaxaca városában a spanyol ''José Antonio Sánchez de Bustamante'' és a [[kreolok|kreol]] ''Gerónima Merecilla y Osorio'' egyetlen gyermekeként. Amikor hatéves volt, anyja meghalt, innentől kezdve teljes szigorral és fegyelemmel nevelték. Szülővárosában, a ''Colegio Seminario de Oaxaca'' iskolában tanult, először latin nyelvtant, majd filozófiát. Mexikóvárosi vizsgája után visszatért Oaxacába és teológiai tanulmányokat folytatott, ezután a ''Seminario de Méxicóban'' jogot is tanult. Innen egy barátját, ''Antonio de Labarrietát'' követve [[Guanajuato (település)|Guanajuatóba]] költözött, majd 1801-ben [[Guadalajara (Mexikó)|Guadalajarába]], ahol ügyvédként akart dolgozni, de aznap, amikor letette esküjét, meghalt a bírósági előadó, így felajánlották neki ezt a helyet. Amikor azonban egy halálos ítéletet kellett kimondania, ezt nehezen tudta elviselni, ezért lemondott, és visszatért Mexikóvárosba, ahol az ottani bírósághoz csatlakozott. Itt egy híres esethez rendelték ki: ''Toribio del Mazo'' kapitány védelmét kellett ellátnia, akit azzal vádoltak, hogy [[Lucas de Gálvez]] [[Yucatán (állam)|yucatáni]] ''capitán general'' meggyilkolásának értelmi szerzője volt. Más ügyei mellett ezt is sikerrel oldotta meg, ezzel pedig kivívta [[Agustín de Iturbide]] megbecsülését is.
1805-ben [[Jacobo de Villaurrutia|Jacobo de Villaurrutiával]] megalapította a kreolok első szócsöveként működő ''Diario de México'' című újságot, amelynek aztán számos összetűzése lett a cenzúrával. Lapjain eleinte [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]t magasztalta, de amikor a franciák megszállták az [[Ibériai-félsziget]]et, visszakozott, és már ''minden baj forrásának'' nevezte a francia császárt. Bustamante [[VII. Ferdinánd spanyol király]] tiszteletére kezdeményezte egy, a spanyolok, a kreolok, a [[meszticek]] és az indiánok egységét kifejező érme verését, de lassacskán királypártisága csökkent, egyre jobban kezdett az autonómia pártjára állni. Barátságban volt a hasonló gondolatokat megfogalmazó [[Francisco Primo de Verdad]]dal is, akinek aztán 1808-ban láthatta a börtönből kihozott holttestét is. Amikor a [[madrid]]i franciaellenes ''Központi Juntának'' írt egy üzenetet a [[José de Iturrigaray]] elleni puccsról, levelét elfogták, mielőtt az keresztezte volna az [[Atlanti-óceán]]t. Ebben az időben már gyanúval tekintettek rá a hatóságok, főleg amikor az egykori alkirály egyik titkárának kölcsönadott egy könyvet, amibe egy saját kézírásával készült papírt rejtett és ami egy országgyűlés hasznosságáról és előnyeiről szólt. Végül azonban megúszta anélkül, hogy konkrétan megvádolták volna bármivel is.
Labarrietának köszönhetően megismerte [[Miguel Hidalgo|Miguel Hidalgót]] és ''San Juan de Rayas'' őrgrófját is, aki valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy átvegye a függetlenségi eszméket. Levelezésben állt [[Ignacio Allende|Ignacio Allendével]] is, ám mivel úgy látta, a függetlenségi mozgalom nem rendelkezik a céljai eléréhez szükséges eszközökkel, egyelőre nem csatlakozott a felkelőkhöz.
1812-ben érvénybe lépett a [[cádizi alkotmány]], ennek értelmében pedig nagyobb teret nyert a sajtószabadság. Bustamante ennek köszönhetően tudta megalapítani ''Juguetillo'' című lapját, amiben többek között a spanyolok függetlenségiekkel szembeni kegyetlenkedéseit kritizálta. Hamarosan Bustamantét megválasztották a [[Mexikóváros]] önkormányzatát összehívó elektorok közé, akiket az utcán kiáltozó emberek a felkelőkkel és [[José María Morelos]]szal együtt éltetni kezdtek és halált követeltek minden spanyolra. Bustamantének azonban hamarosan el kellett menekülnie<!--ezt most nem értem, miért-->, így [[Zacatlán]]ba távozott, ahol csatlakozott a Morelos és [[Ignacio López Rayón]] által vezetett függetlenségi csapatokhoz. Morelos ''brigadierré'' és a lovasság felügyelőjévé nevezte ki, majd amikor 1813 őszén [[Chilpancingo]] városában összeült az [[anáhuaci kongresszus]], Bustamante ennek is fontos tagjává vált. Részt vett Morelos megnyitó beszédének megírásában és a november 6-án kiadott függetlenségi irat, az [[Acta solemne de la declaración de la independencia de la América Septentrional]] aláírásában is.
Később feleségével, ''Manuela Villaseñorral'' együtt [[Tehuacán]]ba ment, hogy egyesüljön Rayón csapataival, majd külföldi szövetségkötéseken törte a fejét, sőt, személyesen akart hajóra szállni, hogy céljait elérje, de végül erre nem került sor. Ezután sokáig a függetlenségiek hadbírójaként dolgozott, de 1817. március 8-án [[Nautla|Nautlában]] a spanyolok kezére került: maga kérte a [[Juan Ruiz de Apodaca]] alkirály által felajánlott amnesztiát,<ref>{{hiv-web |url=http://www.bicentenario.gob.mx/cdigital/crono_independencia.pdf |cím=A függetlenségi háború kronológiája |formátum=PDF |elérés=2014-03-08 |nyelv=spanyol |szerző=Jaime del Arenal Fenochio |archívurl=https://web.archive.org/web/20121203005303/http://www.bicentenario.gob.mx/cdigital/crono_independencia.pdf# |archívdátum=2012-12-03 }}</ref> azonban a spanyolok [[Veracruz (Mexikó)|Veracruz]]ba szállították. Innen egy angol hajón megpróbált megszökni, de elfogták és 13 hónapra a [[San Juan de Ulúa-erőd]]be zárták. Mivel könyveit magával tarthatta, ezért ez idő alatt rengeteget olvasott. Miután kezesség alatt szabadlábra helyezték, Veracruzban tevékenykedett ügyvédként. A cádizi alkotmány visszaállítása után a madridi központi junta a mexikói nyomda cenzúrával foglalkozó szervezetének tagjává nevezte ki.
Amikor 1821 őszének elején a főváros irányába utazott, [[Puebla (település)|Pueblában]] találkozott [[Agustín de Iturbide|Agustín de Iturbidével]]. Bustamante állítása szerint Iturbide megkérdezte tőle, mit beszélnek róluk az emberek, amire ő azt válaszolta, hogy azt mondják, hogy Iturbide egy uralkodót, sőt, Bourbon uralkodót akar a nemzetre rákényszeríteni, de az emberek ezt nem akarják. Erre a leendő császár visszakérdezett, hogy szerinte mit kellene tennie, Bustamante pedig azt válaszolta, hogy ki kellene adnia egy kiáltványt arról, hogy ha a most megkötött [[córdobai egyezmény]]ben leírtak nem felelnek meg a népnek, akkor saját maguk választhatják meg, milyen formában képzelik el országuk működését. Iturbide végül nem adott ki ilyen kiáltványt, sőt, Bustamantét meg sem hívta, hogy vegyen részt a szeptember végi ünnepélyes, győzedelmes mexikóvárosi bevonuláson.
Később a fővárosban elkezdte kiadni a ''La Avispa de Chilpancingo'' című lapot, aminek ötödik számában a kongresszus összehívásának tervét kritizálta, ezért pedig néhány órára őrizetbe vették. Később mégis részt vett az alkotmányozó kongresszusban [[Oaxaca (állam)|Oaxaca]] képviselőjeként. 1822. augusztus 26-án több másik törvényhozóval együtt ismét letartóztatták, mivel ellenezte Iturbide császárrá koronázását. Hat hónap múlva szabadult, majd részt vett a kongresszus újbóli megnyitásában, ahol aztán [[Manuel Mier y Terán]]nal együtt harcosan védte a központi kormányzat rendszerét.
Ezek után évekre visszavonult a politikától, ügyvédként és újságíróként dolgozott, valamint hozzáfogott első történelmi tárgyú könyveinek megírásához. 1828. december 20-án ismét Oaxaca képviselőjévé választották, 1833-ban azonban, miután ellenséges viszonyba került [[Anastasio Bustamante|Anastasio Bustamantével]], lemondott. Két év múlva ismét visszatért a törvényhozók közé, és addig harcolt, amíg el nem érte egy központosított rendszer bevezetését. Tagja lett a ''Supremo Poder Conservadornak'' („legfelsőbb konzervatív hatalom”) is.
Felesége a 40-es évek elején meghalt, de Bustamante idős kora ellenére újra megházasodott: egy ''Castilla Portugal'' vezetéknevű fiatal lányt vett el, akit nevelt és tanított.
1843-ban, amikor éppen [[Antonio López de Santa Anna]] volt az ideiglenes elnök, meghívta Bustamantét, hogy az új alkotmány által létrehozott államtanácsban tevékenykedjen, de mivel nem látta értelmét egy ilyen szervezetnek, nem tett eleget a meghívásnak, viszont Oaxaca ''departamento'' képviselői tisztségét az általános kongresszusban ''(Congreso General)'' elvállalta. 1847 augusztusától ''Diario'' című lapjában részleteket közölt az amerikai megszállásról és a háborúról, megjelentette azt a szóbeszédet is, hogy [[Winfield Scott]] tábornok el akarja rabolni a [[mexikói függetlenségi háború|függetlenségi háború]] jelképét, a [[Guadalupei Szűzanya]] képét, és [[Washington (főváros)|Washingtonba]] akarja szállítani, hogy váltságdíjat követeljen érte.
Az idős Bustamante 1848 őszén hunyt el otthonában. Végrendeletétben azt kérte, ''Diario Histórico de México'' című művének köteteit a [[Zacatecas (település)|Zacatecas]] közelében levő ''Guadalupe''-kolostorban helyezzék el. 1860-ban azonban, amikor kolostor szerzeteseit kizárták a rendből, Bustamante művei az állam könyvtárába kerültek.
Történészi tevékenységét élénk viták kísérték. Többen bírálták elfogultsága, műveinek hibái és ellentmondásossága miatt, azonban egyik fő kritizálója, [[Lucas Alamán]] történész is megjegyzi, senki sem nélkülözheti Bustamante műveit azok közül, akik ennek a korszaknak a történetével foglalkoznak.<ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-carlos-maria-bustamante-articulo |cím=Muerte de Carlos María de Bustamante, el historiador insurgente |szerző=Miguel Ángel Fernández Delgado |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-05-24 |archívurl=https://web.archive.org/web/20140525195411/http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-carlos-maria-bustamante-articulo |archívdátum=2014-05-25 }}</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Spanyol világ||Történelem}}
{{DEFAULTSORT:Bustamante Carlos Maria de}}
[[Kategória:1774-ben született személyek]]
[[Kategória:1848-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Mexikói függetlenségi harcosok]]
[[Kategória:Mexikói politikusok]]
[[Kategória:Mexikói újságírók]]
[[Kategória:Mexikói történészek]]