Cateau-cambrésis-i béke forrásának megtekintése

{{Szerződés infobox
 | név = Cateau-cambrésis-i béke
 | kép1 = Cateau-Cambresis.jpg
 | képaláírás1 = A cateau-cambrésis-i szerződés: a francia–spanyol megbékülés jelképe <br /><small>(reneszánsz festmény, [[Siena]])</small>
 | kép2 =
 | képaláírás2 =
 | típus =
 | megszövegezés dátuma =
 | aláírás dátuma = [[1559]]. [[március 12.|március&nbsp;12.]], [[április 2.|április&nbsp;2.]]<br />[[1559]]. [[április 3.|április&nbsp;3.]]
 | aláírás helye = [[Le Cateau-Cambrésis]], [[Fájl:Bannière de France style 1500.svg|border|25px]]
 | aláírók = [[Fájl:Bannière de France style 1500.svg|border|25px]]&nbsp;[[Franciaország|Francia Királyság]] <br /> [[Fájl:Flag of England.svg|border|25px]]&nbsp;[[Anglia]] <br /> [[Fájl:Estandarte real de 1556-1580 y 1668-1700.svg|border|20px]]&nbsp;[[Spanyolország|Spanyol Királyság]]
 | ratifikációs okmányok leadása =
 | életbelépés =
 | nyelvek =
 | weboldal =
}}
A '''cateau-cambrésis-i békeszerződések''', röviden ''cateau-cambrésis-i béke'' ({{ny-fr|Traités du Cateau-Cambrésis}}, {{ny-es|Paz de Cateau-Cambrésis}}), amelyeket a [[1559]]. [[március 12.|március 12-én]], [[április 2.|április 2-án]] és [[április 3.|3-án]] írtak alá egyfelől a [[Franciaország|Francia Királyság]], másfelől [[Angol Királyság|Anglia]] és a [[Spanyolország|Spanyol Királyság]] uralkodói, [[II.&nbsp;Henrik francia király]], [[I. Erzsébet angol királynő]] és [[II.&nbsp;Fülöp spanyol király]], lezárták az 1551–1559 között dúló [[itáliai háború (1551–59)|Habsburg–Valois háborút]], vele az [[itáliai háborúk]] hosszú sorozatát.
A cateau-cambrésis-i békeszerződések a [[16. század]] egyik legjelentősebb európai nemzetközi megállapodása. Csaknem egy évszázadra meghatározta Franciaország és Spanyolország viszonyának alapjait. A spanyol katonai fölény gyökeresen új geopolitikai helyzetet teremtett, a szerződés ezeket megváltozott hatalmi viszonyokat rögzítette. A spanyol [[Habsburg-ház|Habsburgok]] és a francia [[Valois-ház]] harcában a spanyol nagyhatalom kerekedett felül. Franciaország elveszítette itáliai hódításainak és érdekterületeinek legnagyobb részét, fel kellett hagynia az itáliai beavatkozás politikájával. Itália a spanyol nagyhatalom kizárólagos érdekterületévé vált. Elkövetkezett Spanyolország ''„arany évszázada” (Siglo de Oro).''
== Előzmények ==
Az [[itáliai háború (1551–1559)|1551–1559-es itáliai háború]], más néven Habsburg–Valois háború 7. évében, [[1557]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] a [[Pikárdia|Pikárdiában]] [[saint-quentini csata (1557)|saint-quentini csatában]] a francia csapatok katasztrofális vereséget szenvedtek a [[Emánuel Filibert savoyai herceg|Savoyai Emánuel Filibert herceg]] által vezetett spanyol haderőtől. A vereség miatt visszahívták [[François de Guise]] herceg itáliai francia hadseregét. A sietve érkező Guise [[1558]]. [[január 8.|január 8-án]] gyors rajtaütéssel elfoglalta az [[1347]] óta angol kézben lévő [[Calais]]-t, bevette [[Arlon]]-t és [[Thionville]]-t.<ref>Claude de La Châtre de La Maisonfort: ''Mémoire sur les siège de Calais et de Thionville'', 1744, kiadó [[Lenglet du Fresnoy]] abbé, III. kötet.</ref> Az angolokat kiűzték Franciaország földjéről, a Habsburg császári haderőt a [[Mosel]] folyón túlra vetették vissza. Néhány hónappal később, [[1558]]. [[július 13.|július 13-án]] azonban [[Lamoraal van Egmont|Egmont gróf]] spanyol hadserege – az angol flotta támogatásával – újabb vereséget mért a franciákra a [[gravelines-i csata|gravelines-i csatában]], Calais közelében. Franciaország vert helyzetbe került. Ugyanakkor a spanyol–angol szövetség sem volt abban a helyzetben, hogy folytassa a kimerítő háborút. Patthelyzet állt be.
[[1558]]. [[november 17.|november 17-én]] Angliában elhunyt [[I. Mária angol királynő|Tudor Mária királynő]], [[II. Fülöp spanyol király]] felesége. Húgát, [[I. Erzsébet angol királynő|Erzsébet hercegnőt]] csak halála előtt néhány nappal jelölte örökösévé. Erzsébet jelöltségét ekkor még maga II. Fülöp is támogatta, a franciabarát [[I. Mária skót királynő|Stuart Máriával]] szemben. Erzsébetet [[1559]]. [[január 15.|január 15-én]] koronáztak Anglia királynőjévé. Erzsébet helyreállította az [[Church of England|anglikán egyházat]], amelyet még apja, [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] alapított, de nővére, a katolikus [[I. Mária angol királynő|Tudor Mária királynő]] gyakorlatilag megsemmisített. Ezzel nyíltan sógorának, a spanyol királynak tudomására hozta, hogy Angliára sem vallási, sem politikai szövetségesként többé nem számíthat. Bizonytalan helyzetében Erzsébet igyekezett stabilizálni külkapcsolatait, és hajlott a kiegyezésre ősellenségével, Franciaországgal.
Mind Franciaországban, mind Spanyolországban felerősödtek a vallási ellentétek. A durva korlátozások és atrocitások ellenére futótűzként terjedt a reformáció. [[II. Henrik francia király|II. Henrik király]] hajlott a békekötésre, hogy felszabaduló katonai erejét a [[hugenották]] ellen fordíthassa. A protestáns „eretnekség” gyorsan terjedt  [[Flandria|Flandriában]], sőt a spanyol anyaországban is. [[II. Fülöp spanyol király]] saját székhelyén, [[Valladolid]]ban az [[Inkvizíció]] segítségével készült halálos csapást mérni a leendő főváros református közösségére, ahogy korábban [[Sevilla|Sevillában]] megtette. Erősíteni akarta a katolikus térítést [[újvilág]]i gyarmatain is, ezért a katolikus Franciaországot stratégiai szövetségesének akarta megnyerni a reformáció elleni közös harchoz.
Mind Spanyolország, mind Franciaország kimerült a háborúkban. Mindkét állam a teljes pénzügyi összeomlás szélére jutott. A kormányokat kölcsönökkel finanszírozó [[antwerpen]]i bankárok 1557–1559 között csődbe jutottak, egy addig példa nélküli gazdasági válság következtében. Ezek a körülmények megérlelték a hadviselő felek hajlandóságát a béketárgyalásokra.
== A békeszerződések ==
[[II. Henrik francia király|II. Henrik király]] két szerződést kötött: az elsőt [[I. Erzsébet angol királynő]] Angliájával, a másodikat [[II. Fülöp spanyol király]] Spanyolországával. A békekötést megelőző megbeszélések a [[Ciszterciek|cisztercita]] Cercamp apátságban folytak le, [[Frévent]] városában, [[Arras]] közelében. A tárgyalások színhelyét később áttették a [[Dél-Németalföld|spanyol-németalföldi]] [[Le Cateau-Cambrésis|Cateau-Cambrésis]] erődített városába, a szerződés írták alá, amely [[Cambrai]] városától 20&nbsp;km-re keletre fekszik.<ref>A várost egy évszázaddal később, [[1642]]-ben elfoglalták [[XIII. Lajos francia király]] csapatai, ma Észak-Franciaországban található, [[Nord (megye)|Nord]] megyéhez, a [[Nord-Pas-de-Calais]] régióhoz tartozik.</ref>
=== A francia–angol szerződés: 1559. március 12. – április 2. ===
Az ''első cateau-cambrésis-i szerződést'' két lépcsőben írták alá. [[1559]]. [[március 12.|március 12-én]] II. Henrik francia király aláírta a kész szerződést, amelyet 3 héttel később, [[április 2.|április 2-án]] Erzsébet angol királynő teljhatalmú megbízottai is aláírtak.
A fiatal Erzsébet királynő ebben a helyzetben még kritikus helyzetben volt. Létfontosságú volt hatalmának biztosítása, nem állt módjában [[Calais]]-ra vonatkozó igényét érvényesíteni, ezért a szerződésben beleegyezett, hogy Franciaország – bár jelentős összegű, {{szám|500000|[[écu]]}} váltságdíj lefizetése fejében – megtarthassa a fontos kikötővárost.
=== A francia–spanyol szerződés: 1559. április 3. ===
A ''második cateau-cambrésis-i szerződést'' a Cercamp apátságban tárgyalták. A szerződést [[1559]]. [[április 3.|április 3-án]] írták alá [[II.&nbsp;Henrik francia király]] és [[II.&nbsp;Fülöp spanyol király]] teljhatalmú megbízottai. A szerződés véget vetett az [[itáliai háborúk]]nak. Hosszú időre lezárult a francia királyi haderő 65 év óta tartó itáliai vállalkozása, amely [[1494]]-ben kezdődött, amikor [[VIII. Károly francia király|VIII.&nbsp;Károly király]] bevonult [[Firenze|Firenzébe]].
A szerződés értelmében Franciaország elveszítette szinte valamennyi észak-itáliai és savoyai hódítását. Franciaország kötelezte magát, hogy az elfoglalt [[Savoyai Hercegség]]et, [[Piemont]]ot, a dél-burgundiai [[Charolais]] grófságot, sőt a 30 év óta megszállva tartott, [[Rhône]]-menti [[Bugey]] és [[Bresse]] tartományokat is visszaadja [[Emánuel Filibert savoyai herceg|Savoyai Emánuel Filibertnek]] (1528-1580), Savoya és Piemont uralkodó hercegének, Spanyolország szövetségesének. [[Korzika|Korzikát]] a [[Genovai Köztársaság]]nak adta át. A Piemonttal szomszédos [[Montferrati Őrgrófság]]ot ''(Marchesato del Monferrato)'' [[Guglielmo Gonzaga]] (1538–1587), [[Mantova]] hercege szerezte neg. Franciaországnak le kellett mondania a [[Milánói Hercegség]]ről ''(Le Milanais)'' és a [[Franche-Comté]] grófságról is Spanyolország javára.
Franciaországnak ki kellett ürítenie [[Piemont]]ot, csupán 5 fontos erősséget tarthatott meg 3 évi időtartamra ebben a tartományban: [[Torino|Torinót]] ({{ny-fr|Turin}}), [[Pinerolo|Pinerolót]] ({{ny-fr|Pignerol}}), [[Savigliano|Saviglianót]] ({{ny-fr|Savillan}}), [[Chivasso|Chivassót]] ({{ny-fr|Chivas}}), [[Chieri]]t ({{ny-fr|Quiers}}) és a [[Saluzzo|Saluzzói]] grófságot ({{ny-fr|Marquisat de Saluce}}).
Franciaország elvesztette flandriai hódításait is, csak néhány [[pikárdia]]i várost ([[Saint-Quentin]], [[Ham (Somme)|Ham]], [[Le Catelet]]) tarthatott meg. Ugyanakkor előnyhöz jutott azzal, hogy a Habsburgok osztrák ága, [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd német-római császár]], magyar és cseh király, az elhunyt [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] öccse,  [[II. Fülöp spanyol király]] tulajdon nagybátyja nem képviseltette magát a cateau-cambrésis-i tárgyalásokon, így a szerződésbe ''nem került bele'' a Franciaország által már [[1552]]-ben a [[Német-római Birodalom]]tól elfoglalt „Három Püspökség”: [[Metz]], [[Toul]] és [[Verdun (Meuse)|Verdun]] ügye. Ezt a három birodalmi várost, amelyek ''[[de facto]]'' már 7 éve francia megszállás alatt álltak, a békekötés után is Franciaország birtokában maradtak.
A békeszerződésben Spanyolország két dinasztikus házassági megállapodást is kikényszerített:
* [[II. Henrik francia király]] feleségül adta a leányát, [[Valois Erzsébet spanyol királyné|Valois Erzsébet hercegnőt]] (1545–1568) a frissen megözvegyült [[II. Fülöp spanyol király]]hoz.
* II. Henrik király feleségül adta a húgát, [[Valois Margit savoyai hercegné|Valois Margit hercegnőt]] (1523–1574) [[Emánuel Filibert savoyai herceg]]hez, Spanyolország szövetségeséhez, a német-római császár hűbéreséhez. Margit hercegnő hozományként vitte a házasságba Piemont és Savoya Hercegségeit, amelyeket Franciaország 25 évvel korábban elfoglalt.
[[Fájl:Torino - Caval ëd Brons latoA particolare.jpg|thumb|right|300px|A cateau-cambrésis-i békekötés (dombormű Emánuel Filibert savoyai herceg lovasszobrának alapzatán, [[Torino|Torinóban]].]]
== Következmények ==
Spanyolország a következő másfél évszázadban, egészen a [[18. század]] elejéig megőrizte szilárd dominanciáját az [[Appennini-félsziget]] fejedelemségei fölött, ez alól csak a [[Genovai Köztársaság]], a [[Velencei Köztársaság|Velence]], és a [[Savoyai-ház]] államai, Savoya és Piemont jelentett kivételt. Spanyolország a [[Pápai állam]]ot is szoros szövetségébe kényszerítette ([[Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel|Alba hercege]] már [[1557]]-ben, két évvel a cateau-cambrésis-i megegyezés előtt a [[cave-palestrinai béke]]szerződésben teljes kapitulációra szorította [[IV. Pál pápa|IV. Pál pápát]], Franciaország szövetségesét.)
Spanyolországban és a Spanyol-Németalföldön felerősödött az eretneküldözés, megszaporodtak az [[autodafé]]k. Az [[újvilág]]i spanyol gyarmatokon intenzívebbé vált a keresztény térítő munka. A [[reformáció]] elleni küzdelemben Spanyolország szövetségesnek akarta tudni katolikus szomszédját, Franciaországot. A szerződésben ezért nem szabott olyan kemény feltételeket, mint amilyeneket egyébként a számára kedvező katonai helyzet megengedett volna.
A cateau-cambrésis-i békeszerződés és a rákövetkező bigott katolikus spanyol befolyás Itáliát hosszú időre gazdasági és szellemi pangásba taszította. Az [[reneszánsz#Itáliai reneszánsz|itáliai reneszánsz]] fejlődése elakadt.
A szerződés biztosítékául két dinasztikus házasságot kötöttek meg. [[II. Henrik francia király]] legidősebb leánya, [[Valois Erzsébet spanyol királyné|Erzsébet francia királyi hercegnő]] feleségül ment [[II. Fülöp spanyol király]]hoz, aki [[I. Mária angol királynő|Tudor Mária királyné]] halálával másodszor özvegyült meg. A hercegnőt eredetileg [[Habsburg Károly asztúriai herceg|Don Carlos infánssal]], az asztúriai herceggel (1545–1568), Spanyolország trónörökösével jegyezték el, de politikai érdekből jegyesének apjához adták feleségül.<ref>Erzsébet és Don Carlos tragikus sorsát a 19. században romantikus formában dolgozta fel [[Friedrich Schiller|Schiller]] drámája, és [[Giuseppe Verdi|Verdi]] ebből készült operája, a ''Don Carlos.</ref> A házasságkötést [[1559]]. [[június 21.|június 21-én]] tartották [[Párizs]]ban, a vőlegényt [[Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel|Alba hercege]] képviselte.
[[Fájl:Tournament between Henry II and Lorges.jpg|thumb|right|300px|A végzetes lovagi torna, 1559. június 30.]]
Az eseményt tragédia árnyékolta be: egy héttel később, [[június 30.|június 30-án]] Párizsban [[II. Henrik francia király|II. Henrik király]] egy [[lovagi torna|lovagi tornán]] – amelyet éppen a békekötés megünneplésére szervezett – súlyos, utóbb halálosnak bizonyuló sérülést szenvedett. A haláltusáját vívó, de mindvégig tudatánál lévő király sürgette, hogy azonnal tartsák meg a másik esküvőt is, saját húgának, [[Valois Margit savoyai hercegné|Margitnak]], Berry hercegnőjének egybekelését [[Emánuel Filibert savoyai herceg|Emánuel Filiberttel]], [[Savoya uralkodóinak listája|Savoya címzetes hercegével]]. II. Henrik attól tartott, hogy ha ő meghal, a savoyai herceg visszautasíthatja a házasságot. A második esküvőt [[1559]]. [[július 10.|július 10-én]] tartották. Henrik király aznap meghalt. Felesége, [[Medici Katalin francia királyné|Medici Katalin királyné]], gyermekeivel egyedül maradva, megkezdte elszánt – és sokáig sikeres – harcát a [[Valois-ház]] hatalmának fenntartásáért. Franciaországban fellángoltak a [[francia vallásháborúk|vallásháborúk]], erősödött a [[hugenották]] üldözése.
== Távolabbi következmények ==
[[Valois Erzsébet spanyol királyné|Valois Erzsébettel]] való házassága révén II. Fülöp spanyol király – abban az ekkor még valószínűtlennek tűnő esetben, ha II.&nbsp;Henrik fiai utód nélkül halnának meg – jogot formálhatott a francia trónra. Három évtizeddel később pontosan ez következett be, és háború robbant ki az idős II. Fülöp és a másik trónigénylő, [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]], (Erzsébet húgának, [[Valois Margit francia királyné|Valois Margitnak]] férje) között. Spanyolország vereséget szenvedett, [[1598]]-ban a [[vervins-i béke]]szerződésben újratárgyalták és részben helyreállították a 40 évvel korábbi cateau-cambrésis-i szerződésben leírt rendezést, de Fülöpnek le kellett mondania francia trónigényéről. Ez – negyven éven át tartó vallásháború és külháború ellenére – Franciaország lassú erősödését mutatta. A cateau-cambrésis-i béke teljes revíziójára 100 év múlva került sor, az [[Francia–spanyol háború (1635–1659)|1635–1659-es francia–spanyol háborút]] lezáró [[pireneusi béke]]szerződésben.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
* [https://web.archive.org/web/20160304185918/http://dinastias.forogeneral.es/isabel-clara-eugenia-la-gran-infanta-t109.html A cateau-cambrésisi-i békekötés szereplőiről] {{es}}
* [http://www.archive.org/stream/histoiredelabba00cardgoog#page/n10/mode/2up  A cercampi apátság] {{fr}}
* [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1559_aprilis_3_megkotik_az_italiai_haborukat_lezaro_beket/ Tarján M. Tamás: Megkötik az itáliai háborúkat lezáró békét. RubicOnline.hu]
== Irodalom ==
* Alphonse de Ruble, '' [http://www.archive.org/stream/letraitdecateau01rublgoog#page/n7/mode/2up Le traité de Cateau-Cambrésis (2 et 3 avril 1559)]'', Paris, Éditions Labitte & Émile-Paul, 1889.
* Lucien Romier, [http://www.persee.fr/articleAsPDF/mefr_0223-4874_1910_num_30_1_8373/article_mefr_0223-4874_1910_num_30_1_8373.pdf « Les guerres d'Henri II et le traité du Cateau-Cambrésis (1554-1559) »]{{Halott link|url=http://www.persee.fr/articleAsPDF/mefr_0223-4874_1910_num_30_1_8373/article_mefr_0223-4874_1910_num_30_1_8373.pdf |date=2019-02 }} in ''Mélanges d'archéologie et d'histoire'', volume 30, numéro 30, 1910, pp.&nbsp;3–50.
* Lucien Romier, [http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k15457f.image.f105 « La mort de Henri II »] in ''Revue du seizième siècle'', Tome Ier, Paris, Édouard Champion, Publications de la société des études rabelaisiennes, 1913. Réédition en fac-similé, Genève, Slatkine Reprints, 1974, pp.&nbsp;99–152.
* Lucien Romier, [http://www.archive.org/stream/lesoriginespolit02romi#page/n9/mode/2up ''Les origines politiques des guerres de Religion.'' Tome II : ''La Fin de la magnificence extérieure, le roi contre les protestants (1555-1559)]'', Paris, Perrin et Cie, 1913-1914. Réimpression : Genève, Slatkine - Megariotis reprints, 1974.
* Denise Turrel: ''Une représentation italienne du traité de Cateau-Cambrésis : Les écharpes rouges et blanches de la ''biccherna'' de Sienne (1559) » in ''Cahiers Brantôme'', volume 3, « La Diplomatie au temps de Brantôme », Presses Universitaires de Bordeaux, Éditions du Centre Montaigne de l'Université de Bordeaux 3, mai-juin 2007, pp.&nbsp;9–26.
* Bertrand Haan, ''Une paix pour l'éternité. La négociation du traité du Cateau-Cambrésis'', Madrid, Casa de Velázquez, 2010, 280 p.
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Franciaország|-|Spanyol világ||Történelem|}}
{{DEFAULTSORT:Cateaucambresisibeke}}
[[Kategória:1559]]
[[Kategória:Békeszerződések]]
[[Kategória:Az Egyesült Királyság történelme]]
[[Kategória:Spanyolország történelme]]
[[Kategória:Franciaország történelme]]
[[Kategória:Flandria]]
[[Kategória:Olaszország történelme]]
[[Kategória:Savoya]]
[[Kategória:Itáliai háborúk]]
[[en:Italian War of 1551–1559#Peace of Cateau-Cambrésis (1559)]]