Csángók forrásának megtekintése

{{népcsoport|
|group=Csángók
|teljes lélekszám= összesen kb. {{szám|320000}} fő, melyből kb. 80-{{szám|90000}} magyarul beszélő
|region1  =[[Moldva (régió)|Moldva]] {{Románia}}
|pop1     = kb. {{szám|180000}} (magyarul tudó: {{szám|40000}})
|region2  ={{Olaszország}}
|pop2     = kb. {{szám|80000}}
|region3  =[[Barcaság]] {{Románia}}
|pop3     = kb. {{szám|20000}}
|region4  =[[Gyimesek]] {{Románia}}
|pop4     = kb. {{szám|20000}}
|region5  =[[Tolna vármegye]] {{Magyarország}}
|pop5     = kb. {{szám|5500}} (Bonyhád, Egyházaskozár stb.)
|region6  =[[Dobrudzsa]] {{Románia}}
|pop6     = kb. {{szám|6200}}, melyből magyar nyelvű: {{szám|1000}} fő
|region7  =[[Moldova]] {{Moldova}}
|pop7     = kb. {{szám|5000}}
|region8  =[[Moldova]] {{Dnyeszter Menti Köztársaság}}
|pop8     = kb. {{szám|1500}}
|region9  =[[Ukrajna]] {{Ukrajna}}
|pop9     = kb. {{szám|2500}}
|nyelvek=[[magyar nyelv|magyar]], [[román nyelv|román]], újabban [[olasz nyelv|olasz]]
|vallások= [[Római katolikus egyház|római katolikus]], [[Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház|evangélikus]], ritkán [[ortodox kereszténység|ortodox]] (áttérés)
}}
[[Fájl:Flag of Csangos.svg|bélyegkép|Csángó zászló]]
[[Fájl:Coat of arms of Csangos.svg|bélyegkép|Csángó címer]]
[[Fájl:Csangos.PNG|bélyegkép|jobbra|350px|Csángó migráció]]
[[File:Székely Fesztivál - 2017 (54).jpg|thumb|Csángók a III. Székely Fesztiválon]]
A '''csángók''' több, [[Románia|Romániában]] élő [[magyar nyelv]]ű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk van: a [[moldvai csángók]], a [[gyimesi csángók]] és a [[barcasági csángók]].
:''„Vajha Moldvának is kies parlagjai,''
:''A’ Meddig terjednek a’ Pontus habjai,''
:''Magyar Koronánknak árnyékába menne,''
:''S a’ Tsángó Magyar is Polgártársunk lenne!!!”''
::– ''([[Csokonai Vitéz Mihály]]: Marosvásárhelyi Gondolatok, 1798)''
A romániai népszámlálásokkor külön etnikai csoportként jelölték meg a csángó magyarokat.
== A név eredete ==
A ''csángó'' szónak Moldvában a következő változatai ismertek: ''csángú, sángó, sángú, sangó, csangó'' és ''csangú.''<!--, esetleg csángú (habár ez utóbbi forma sincs megnyugtatóan adatolva, mivel a "sziszegős" vidékeken, ahol előfordulhatna, a csángú, sángú formát használják)-->
A szó eredetéről szóló elméletek két nagy csoportba oszthatók:
# melléknévi eredetű, és tulajdonságot jelöl
# eredetileg is népnevet jelentett
=== A melléknévből alakult népnév elmélete ===
* A székely nyelvjárásokból származik:
** a ''csángál'' (1. rosszul, fülsértően harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg 4. elkóborol, elcsámborog) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan”, „fülsértően” beszél (lásd: sziszegő beszéd). A székelyek és maguk a csángók a ''csángó'' szót az '''elcsángál,''' azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel magyarázzák, hiszen a székely nyelvjárásokban az ''elcsángál'' és a ''csángál'' szó „kószál, elkóborol” jelentése is használatos.
** a ''csángat'' (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (például ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).
* A mezőségi vagy a tiszai nyelvjárásokból ered:
** [[Kallós Zoltán]] közlése szerint a [[Mezőség]]en a fiatal kóborló legényt „cángó”-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig [[Nyíregyháza]] környékén a csángó szót „csavargó” jelentésben használják.
* A „csángat” (=„kiabál”) szóból ered.
**A [[barcaság]]i [[Apáca (Brassó megye)|Apácán]] így magyarázzák a csángó szó eredetét: „Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy »vigyázzatok, mert veszély van«, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy »csángáltak«. Akkor innen eredett a csángó szó. … A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra.”<ref>{{hiv-web |url=http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2002_02/cikk.php?id=1126 |cím=Bakó Boglárka: „...Itthon vagyunk megszokva...” |elérés=20140215 |formátum=html |kiadó=hhrf.org |archívurl=https://web.archive.org/web/20070930034420/http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2002_02/cikk.php?id=1126# |archívdátum=2007-09-30 }}</ref> Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határőrizeti szerepére.
=== A kangar népnévből való (besenyő, kun) elmélet ===
A 19. század végéig általánosan elfogadott nézet volt, hogy a csángók [[kunok|kun]] eredetűek (a kun hosszú ideig gyűjtőfogalom volt a keleti népekre), majd miután tisztázódni kezd a terminológiai különbség a kunok, [[besenyők]], kangarok között, kikristályosodik az az elmélet, miszerint a csángó szó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá a nyolc besenyő törzs három [[kangarok|kangar]] (csangar) népét.
* [[Gegő Elek]] 1838-ban elfogadja a csángók kun eredetét, ő veti fel a kangar eredet lehetőségét: „''Azonban hogyan ragadott a kunokra a csángó nevezet (mert a többi moldvai magyarokat így nem hívják), minden nyomozásom után is rá nem jöhettem. Constantin császár a paczinatákat, kik akkor Moldvát lakták s némellyektől kun nemzetségnek tartanak, changaroknak nevezte. Mongol nyelven chango=erős. A sinaiak Tibetet Changnak mondják''”<ref>{{cite book |author=Gegő Elek |authorlink=Gegő Elek |title=A moldvai magyar telepekről |publisher=Buda |year=1838 |pages=68 |url=http://www.docstoc.com/docs/114986507/gego-elek}}</ref>
A kun (kangar) elmélete alátámasztására a következőket hozza fel:
::''„a) Moldvának még ma is azon vidékeit, mellyeken a’ kun maradványok chángó-magyar név alatt léteznek, az oláhok Comanianak nevezik.''
::''b) Kun’, s a’ többi magyaroktól különzött osztályra mutatnak a régi bojár levelekben előforduló vezetéknevek is: Armoncus, Hideg, Szarka, Róka, Sánta, Körmös, Csalán, Sipos, Kancsal, Kádár, Güze, Agaras’ s effélék; midőn ellenben a’ későbbi székely magyar telepek vezetéknevei többnyire keresztnevekből vétettek; például: István-József, Gergely-János stb.''
::''c)Kun eredetre mutatnak a’ Bákó mellett ma is látható kun halmak, mellyekről szóbeli hagyomány után a’ chángók beszélik: hogy ott elődeik az isteneknek lovakat áldoztak fel.''
::''d) Mindenek felett törzsökös kun származást igazol az, hogy a’ chángó magyar helységek közül némelyek (u. m. Bákó, Klézse) még ma is örökös joggal birják ingatlan javaikat, a többi magyar és moldován alattvalók – kivévén egykét falut, mellyeket hihetőleg hajdan kunok laktak, de idővel megoláhosodtak – sehol sem''” (uo.)
* Gegő előtt a XVIII. század elejének jezsuita írói foglalkoznak a moldvai magyarokkal, [[Bonbardi Mihály]] (1718), [[Timon Sámuel]] (1734), [[Szegedi János]] (1744) mind evidenciának tekintik a huszita kivándorlás előtti, a magyar nyelvet „nevetségesen és bárdolatlanul” beszélő moldvai magyarok kun származását, [[Pray György]] már a „kunokat” besenyőkre, úzokra és kunokra bontja, elsőként a besenyőket említi: „Ezek után csak az marad hátra, hogy ezeket az oláhországi és moldvai magyar töredékeket legnagyobbrészt bessenyőktől, uzoktól és kunoktól – akiknek egy testté egyesülését fentebb mondottam el – eredetieknek mondjuk.”<ref>{{cite book |author=Mikecs László |authorlink=Mikecs László |title=Csángók |publisher=Bolyai Akadémia, Budapest |year=1941 |pages=26-34 |url=http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf11130.pdf}}</ref>
* [[Jerney János]] szerint „a’ besenyő-kún népség, habár dialectusi különbséggel, de mégis azonegy nyelvet beszélt a’ magyarral,’ s ennélfogva a’ régi Cumániában, vagyis Moldva és Besszarábiában fönmaradt, némileg most is fönlevő számos magyarok, oda nem értve a’kimutatható székely és magyar beköltözőket, a’ besenyők és kunok’ tagadhatatlan maradékai.”<ref>{{cite book |author=Mikecs László |authorlink=Mikecs László |title=Csángók |publisher=Bolyai Akadémia, Budapest |year=1941 |pages=36 |url=http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf11130.pdf}}</ref>
* 1880-ban [[Kuun Géza]] gr. kiadta az egyetlen kun nyelvemléket, a Codex Cumanicust, amely szerint a kun nem rokona a magyarnak, így a kutatók idővel elállnak a „kun elmélet” támogatásától.<ref>{{cite book |author=Mikecs László |authorlink=Mikecs László |title=Csángók |publisher=Bolyai Akadémia, Budapest |year=1941 |pages=37 |url=http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf11130.pdf}}</ref>
* 1886-ban [[Nagy Géza (régész)|Nagy Géza]] az általa hamisítványnak tartott [[Csíki székely krónika]] kapcsán – mely arról ír, hogy [[1049]]-ben a ''bessus''-ok (besenyők) Csángur Pál vezetésével beütnek a [[Székelyföld]]re – kifejti: „A Csangaur nevet kétségkívül a csángó és a Konstantin által említett Kangar névből készítették a krónikagyártók. A besenyők kangar nevű törzsei ugyanis épp azon a tájon laktak, hol a moldvai csángók. Hogy a két név különben egy, s a csángók a besenyő-kangaroknak székelyekkel összevegyült s elmagyarosodott ivadékai, valószínűnek tartom.”<ref>{{CitPer |szerző=Nagy Géza |cím=A Csíki Székely Krónika |periodika=Székely Nemzet (Sepsiszentgyörgy) |év=1886 |szám=153}}</ref>
* [[Duma-István András]] 2010 novemberében készült hangfelvételéből kiderül,<ref>{{hiv-web |url=http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kakovai_csangok_pecsenyes_neve.ogg |cím=Forrófalvi (kákovai) csángók beszélnek a „pecsenyés” ragadványnevükről |elérés=20140215 |formátum=ogg |kiadó=commons.wikimedia.org}}</ref> a forrófalviakat (másképpen kákovaiakat) pecsenyéseknek csúfolják, ami arra utal, hogy mind a kákovaiakban, mind a környező falvakban él a forrófalviak besenyő eredetének emléke (pecsenyés=besenyő).<ref>{{CitPer |szerző=Kiss Gábor |cím=Régészeti lelőhelyek és leletek emlékei helynevekben |periodika=Helynévtörténeti Tanulmányok |év=2010 |szám=5 |url=http://epa.oszk.hu/01800/01865/00001/pdf/helynevtort_t_EPA01865_2010_5_189-199.pdf}}</ref> A hanganyag átirata:
::„– Kend mondja csak, melyikek a pecsenyések itt elé?
::– Pecsenyések? Mük! Kákovaiak.
::– S mások még vannak-e ilyen falu, hol mondják, hogy pecsenyések?
::– Nem tudom. Patakon, nem tudom egyebütt, hogy mondják.
::– Bogdánfalviak?
::– Nem tudom (...)
::– Kendet hogy hívják?
::– Berbecar (...)
::– Kendet?
::– Farkas Teréz
::– Antal István
::– Most es mondják nektek, hogy pecsenyések vagytok?
::(Nevetés)
::– Hiába gondolkodom, hogy mondják...
::– Mert mámámnak es azt mondták, hogy pecsenyés...
::– Kákovai volt ugyebár...
::– De akkor a klézseiek nem pecsenyések?
::– Valahogy mondják azok es (...)
::– S a csíkiaknak hogy mondják, mert azokot es eltréfálják? Nem ők a csurkulyok?
::– Ugyebár a rekecsiniek. Csurkulyok a rekecsiniek.”
::A csurkuly, csurkuj, csukuj szó jelentése: 1.) "oláh bojárok hajdúi, rendőr zsoldosok"<ref>Luczenbacher János-Almási Balogh Pál: Tudománytár, 1840, VII. kötet, 139. old. (digitalizált változat [http://real-j.mtak.hu/1971/1/TudomanyTar_1840_Ertekezesek_07.pdf] {{Wayback|url=http://real-j.mtak.hu/1971/1/TudomanyTar_1840_Ertekezesek_07.pdf|date=20171012150632}})</ref> 2.) verekedős ember, v.ö. román ''ciúrcă'' ''<abbr>sf</abbr>'' [<abbr>At:</abbr> ȘEZ.XIII, 53 / <abbr>Pl:</abbr> ''~rci'' / <abbr>E:</abbr> <abbr>nct</abbr>] (<abbr>Reg</abbr>) Bătăuș https://dexonline.ro/definitie/ciurc%C4%83.
=== Első írásos említései ===
==== Személynévként ====
A szó első említései:
* 1400: „Georgium Csango dictum”<ref>{{cite book |author=Benkő Loránd (szerk.) |title=A Magyar Nyelv Történeti–Etimológiai Szótára. I. |location=Budapest |year=1984 |publisher=Akadémiai Kiadó |pages=477}}</ref><ref>{{cite journal |author=Zichy Ferenc |title=A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára |journal=Magyar Történelmi Társulat |year=1888 |volume=IX |pages=192 |url=http://digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/books/zichy-ferencz-a-zichy-es-vasonkeoi-grof-zichy-csalad-idosb-aganak-okmanytara-1888-5/web/index.php?page=b191&wpid=2663 |accessdate=2012-12-01 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131224075441/http://digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/books/zichy-ferencz-a-zichy-es-vasonkeoi-grof-zichy-csalad-idosb-aganak-okmanytara-1888-5/web/index.php?page=b191&wpid=2663# |archivedate=2013-12-24 }}</ref>
* egy [[1443]]. június 8-i adománylevélben [[II. István moldvai fejedelem]] ([[I. Sándor moldvai fejedelem|Alexandru cel Bun]] fia) „Iliaș Sanga”-nak adományozza [[Văsiești]] és [[Băsești]] falvakat.<ref>{{cite web |work=Portalul Primăriilor Județului Bacău |title=Date istorice despre localitatea Scorțeni |url=http://www.ppbc.ro/istorie.php?nL=scorteni |language=román |accessdate=2006-04-30 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20070928071128/http://www.ppbc.ro/istorie.php?nL=scorteni# |archivedate=2007-09-28 }}</ref>
* 1556-ban a [[háromszék]]i [[Maksa|Maksán]] említik „Michael chango”-t.
* 1560-ban említik a szintén maksai „Csángó Andrást”<ref>{{cite book |author=|Szabó T. Attila |authorlink=Szabó T. Attila |coauthors=Vámszer Márta, Daly Ágnes, Kósa Ferenc, Fazakas Emese,
Zsemlyei János, András Zselyke |title=[[Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár]] |volume=II |publisher=Kriterion Könyvkiadó, Bukarest (I-IV), Akadémiai Kiadó, Budapest és Kriterion Könyvkiadó, Bukarest (V-VIII), Akadémiai Kiadó, Budapest és Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár (IX-XII), Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár (XIII-) |year=1975- |id={{ISBN|9630565161}} {{ISBN|9732603399}} |url=http://emsz.db.iif.hu/index.html}}</ref>
==== Népnévként ====
* [[Miron Costin]] krónikaíró (1633-1691) a ''Moldvaország krónikája Áron vajdától'' című, '''1675'''-ben írt román nyelvű krónikájában II. Rákóczi György 1653-as moldvai hadjáratánál leírja, hogy az [[aknavásár]]i csángók (șaugăi, șavgăi) a Kemény János által Jászvásárból visszaküldött német gyalogos puskásokat hogyan kaszabolják le<ref>{{cite web |author=Miron Costin |title=Letopisețul Țărîi Moldovei de la Aaron Vodă încoace, XVIII, fejezet, 18. bekezdés |work=Wikisource|url=http://ro.wikisource.org/w/index.php?title=Letopise%C8%9Bul_%C8%9A%C4%83r%C3%AEi_Moldovei_de_la_Aaron_Vod%C4%83_%C3%AEncoace&oldid=78252 |accessdate=2013-08-27 |language=román}}</ref>
* Egy valószínűleg '''1747'''-ben készült csíkszentmiklósi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint [[Gyimesfelsőlok|Gyimeslok]] népessége (63 személy) tisztán moldvai magyarokból tevődik össze.'<ref name="csszm.ro">{{cite web |author=Bárth János |title=A csíkszentmiklósi havashasználat és a Tatros-völgy korai népessége |work=A csíki Székely Múzeum évkönyve 2005 |pages=17–36 |url=http://www.csszm.ro/docs/2005_Muzeum_Evkonyv_1_kotet.pdf |format=pdf |accessdate=2013-08-27 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131222094435/http://www.csszm.ro/docs/2005_Muzeum_Evkonyv_1_kotet.pdf# |archivedate=2013-12-22 }}</ref>
* '''1762'''-ben egy gyimesi házassági per került a gyulafehérvári püspöki szentszék elé, ennek egyik kérdése így szólt: „Tudgya-é a’ tanú bizonyossan Tatros Lokán lakó Barabás István nevű Csángó Pusztina Erzsébetet hogy Anya Szent Egyház törvénye szerént feleségül házas társának el vette, már ennek előtte tíz esztendőkkel?” A közlő Bárth János szerint a tanúk és a vádlottak Moldvával hozhatók kapcsolatba, rokoni szálak fűzik őket össze, és bennük „a Tatros-völgy korai csángó lakosait tisztelhetjük”<ref name="csszm.ro"/>
* A két fenti adat ismeretében valósnak kell elfogadnunk azt az '''1746'''. május 25-i jegyzőkönyvet, amelyben a gyimesiek kapcsán ötször szerepel a csángó szó, pl. „Tankó György, a csángó öccseivel”.<ref>{{cite book |author=Sándor Imre |authorlink=Sándor Imre (genealógus) |title=A csíkszentmihályi Sándor család levéltára |year=1914| pages=295-300}}</ref> Ezt az adatot [[Szőcs János (történész)|Szőcs János]] azért nem fogadja el, mert bizonyára [[Szabó T. Attila]] azért nem használta fel az [[Erdélyi magyar szótörténeti tár]]ban, mert „gyanúsnak találhatta”<ref>{{cite book |authorlink=Szőcs János (történész) |author=Szőcs János |chapter=A székely krónika, Sándor Zsigmond és más atyafiak |title=[[Csíki Székely Krónika]] |publisher=Hargita |location=Csíkszereda |year=2000 |page=15}}</ref> Ezzel szemben [[Szőcs István (író)|Szőcs István]] azt mondja, „Szabó T. Attila nem vette fel Tárába a más szótárak által már közölt adatokat (kivéve egy-kettőt, pl. az Áfonyát)”.<ref>{{cite journal |author=Szőcs István |title=Visszanyelv-Velő (Vári Attilának) |journal=Helikon |volume=XIX. |year=2008 |issue=13 |page=507 |date=2008-07-10 |url=http://www.helikon.ro/index.php?m_r=1302 |accessdate=2012-05-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120625142537/http://www.helikon.ro/index.php?m_r=1302 |archivedate=2012-06-25 }} Erről maga Szabó T. Attila így ír: „A gyűjtő (azaz ő maga - szerk.) azonban a legtöbb kiadványban csak alkalomszerűen szemelgetett, és azért az ilyenféle gyűjtés csak a tallózgatás és nem a teljes forráskiaknázás szintjén mozgott” ({{cite book |title=Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, I. kötet |pages=14}}), azaz mindenképp azoknak van igazuk, akik szerint nem azért nem használta a Sándor levéltárat (sem), mert gyanúsnak tartotta volna, hanem mert túl sok adatot kellett volna feldolgoznia</ref>
== A csángók fő csoportjai ==
[[Fájl:Harta.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Csángó lakosság a mai Románia területén]]
=== Moldvai csángók ===
{{Bővebben|Moldvai csángók}}
A '''moldvai csángók''' [[Moldva (régió)|Moldva]] régióban élnek, a negyedmilliós moldvai [[Római katolikus egyház|katolikus]] lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsoportnak csak mintegy egynegyede.
A népcsoport magját feltehetően a [[honfoglalás]]kor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották, akik mellé a magyar királyok a [[12. század|12]]–[[13. század]]ban erdélyi és [[Felső-Tisza-vidék]]i magyarokat telepítettek. A [[15. század|15]]–[[17. század]] között magyar [[huszitizmus|husziták]] és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek, az [[1764]]-es [[Madéfalvi vérengzés|madéfalvi veszedelem]] után pedig nagyszámú [[székelyek|székely]] népesség telepedett le, amikor a hadkötelesség elől menekülő székelyek a hegyeken túlra menekültek az osztrák hadsereg elől elrejtőzve. Az utóbbiak leszármazottai alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.
A moldvai csángók egy kisebb része, az északi csángók a [[magyar nyelv]] olyan változatát beszélik, amely sok vonásában a [[középkor]]i magyar nyelvet őrzi. Számos olyan régi szavuk van, amely a mai magyar nyelvből már eltűnt (''filjesz, ahét, bücsü, csúkmony, eszüdni, jü, külpis'' stb.), ezenkívül sok román jövevényszót is használnak. Ma ez a magyar nyelv egyetlen önálló [[dialektus|regionális dialektusa]] (vagyis nem csupán a [[magyar nyelvjárások]] egyike, hanem az [[irodalmi nyelv]]től erősen különböző nyelvváltozat). Beszédük nehezen érthető más magyarok számára. A moldvai csángók nagyobb része a székely nyelvjárásokhoz hasonló nyelvváltozatot használ, csak több benne a régies szó és nyelvi forma, illetve a román kölcsönzés, mint a mai székelyek nyelvében.
Csoportjaik:
* Északi csángók:
:[[Románvásár]] ''(Roman)'' közelében élnek. Főbb településeik: [[Szabófalva]], [[Kelgyest]], [[Újfalu (Szőlőhegy község)|Újfalu]], [[Jugán]], [[Tamásfalva (Neamț megye)|Tamásfalva]], [[Dzsidafalva]]. A legrégebbi csoportot képviselik, akik máig megőrizték középkori dialektusukat. Létszámuk kb. 10-15&nbsp;000 fő, csángóul azonban már csak a legidősebbek beszélnek, így az északi csángó dialektus, vagyis a magyar nyelv legrégebbi, 13. századi változata pár évtizeden belül valószínűleg teljesen eltűnik.
* Déli csángók és „székelyes csángók”:
:Bákó ''(Bacau)'' és Vráncsa ''(Vrancea)'' megyékben laknak, az [[Aranyos-Beszterce|Aranyos-Besztercébe]] futó [[Tatros (folyó)|Tatros]], [[Uz]], [[Szalonc]], [[Ojtoz]] és [[Tázló-patak|Tázló]] patakok völgyében, valamint a [[Szeret]] folyó torkolatvidékén. A magyar [[anyanyelv]]ű moldvai katolikusok mintegy 80%-a ehhez a csoporthoz tartozik.
A moldvai csángó településeket lásd a [[Moldvai csángók]] szócikkben!
=== Gyimesi csángók ===
[[File:Barcasági csango.jpg|thumb|Gyimesi csángók]]
{{Bővebben|Gyimesi csángók}}
A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a [[Tatros (folyó)|Tatros]] folyó forrásvidékén élnek. Még 1747-ben is a Gyimesek egyetlen lakói az ide felhúzódott moldvai magyarok (csángók),<ref name="csszm.ro"/> akikhez később székelyek (a [[Siculicidium]] után) és újabb moldvai magyarok csatlakoztak. Fő foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés.
Településeik:
* [[Gyimesfelsőlok]]
* [[Gyimesközéplok]]
* [[Gyimesbükk]]
* [[Magyarcsügés]]
* [[Kostelek]]
* [[Egerszék]] és lefelé az Úz- völgye, valamint tőle északra a Csobányos- völgye
* [[Háromkút]]
* [[Gyepece]]
* [[Bükklok]]
* [[Csobányos]]
=== Barcasági csángók ===
[[Fájl:Hétfalusi csángó tánc - 1918 (1).tif.jpg|thumb|Hétfalusi csángó tánc - 1918]]
{{Bővebben|Barcasági csángók}}
A barcasági csángók székely eredetű népcsoport akik a [[Barcaság]] délkeleti részén, [[Brassó]] közelében laknak. Magukat magyaroknak mondják, a szomszédos székelyek hívják őket csángóknak. Nyelvük nagyjából megegyezik a székelyekével. A [[Négyfalu]]ban és a [[Háromfalu]]ban lakó fő csoportjukat [[hétfalusi csángók]]nak nevezik. Szász hatásra az [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] felekezet tagjai lettek.
Településeik:
* [[Apáca (Brassó megye)|Apáca]]
* [[Barcaújfalu]]
* [[Halmágy]]
* [[Krizba]]
* [[Négyfalu]]: [[Bácsfalu]], [[Türkös]], [[Csernátfalu]], Hosszúfalu
* [[Háromfalu]]: [[Tatrang (település)|Tatrang]], [[Zajzon (település)|Zajzon]] és [[Pürkerec]]
== Egyéb csángó eredetű vagy kapcsolatú csoportok ==
=== Besszarábiai magyarok ===
[[Besszarábia]] a mai [[Moldova]]i Köztársaságot és a mai [[Ukrajna]] két déli megyéjét, az [[Odessza]] tartományhoz tartozó [[Ismail]] és [[Cahul]] megyéket (az ún. [[Budzsák (régió)|Budzsák]], románul Buceag), valamint a szintén Ukrajnához elcsatolt északnyugati részeket jelenti. Az itteni magyarok életében a nagy törést és a nemzetvesztést az 1812-es orosz megszállás okozza, amikortól nem juthatnak katolikus papokhoz. [[Gegő Elek]] szerint: "vannak jelenleg is Besszarábiában magyarok, de akik - kivált mióta a Prut lett Moldvának keleti határa - uralkodójuk alatt katolikus papra szert nem tehetvén, szapora léptekkel nemzetlenednek el"<ref name="books.google.ro">[https://books.google.ro/books?id=M5wAAAAAcAAJ&pg=PA75&lpg=PA75&dq=z%C3%B6ld+p%C3%A9ter+%22+a+moldvai+magyarokr%C3%B3l%22&source=bl&ots=RJrHWs0wTs&sig=_soxie0gqrzWw2ysbkCfGJ9_BoE&hl=hu&ei=G_puToGTH8yK4gTvgsCeCQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=5&ved=0CDAQ6AEwBA#v=onepage&q&f=false]</ref>
====[[Csöbörcsök]] és környéke====
A csöbörcsöki magyar katolikusokról az első említés 1632-ből való, [[Paolo Bonnici]] ferences misszionárius: a Pruton és a Dnyeszteren túl, a tatárok pusztáinál 12 ház katolikus van, viszont 300 család régen szintén katolikus volt, csak a paphiány miatt átálltak ortodoxnak vagy lutheránusnak.<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre țările române, București, vol. V, 22. old |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref>
1639-ben [[Niccolo Barsi de Lucca]] szerint 30 házban magyar katolikusok élnek, s nemrég épült templomuk van.<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre țările române, București, vol. V, 89. old |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref>
A lengyelországi jezsuiták moldvai missziójának 1654. április 6-i jelentése szerint Csöbörcsökön és körülötte mintegy 20 faluban nagyobbrészt katolikus magyarok laknak.<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre țările române, București, vol. V, 508. old |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref>
[[Domokos Kázmér]], a csíksomlyói ferences kolostor főnöke 1657-ben hat vagy hét katolikus faluról tud Csöbörcsök környékén.
Francesco Antonio Ceccangeli katolikus misszionárius szerint 1696-ban Csöbörcsökön 184 katolikus lélek él, 27 éve nem járt náluk pap.
A cári szolgálatban álló Turkoly Sámuel 1725 Szentgyörgy hava 10-ikén levelet küld Asztrachán városából, a Káspi tenger mellől, amelyben leírja, hogy "Most is Krimben a’ Tatár kám protectioja alatt hét magyar faluk vagynak, a’ mellyekben Magyarul beszélnek. Én azon hét falukban voltam is". [[Lükő Gábor]] úgy gondolja, hogy Csöbörcsökről s a környékén volt magyar falvakról tudósított.<ref>[[Mikecs László]]: Csángók, Budapest, 1941, 81-82.</ref>
1767-ben [[Zöld Péter]] állítása szerint ő maga társával együtt több mint 2000 embert keresztelt meg Csöbörcsökön, ő az utolsó ismert katolikus pap a településen.
Az [[1768]]–[[1774]] közti orosz-török háború során a falu elnéptelenedik, a visszavonuló tatár sereg a [[Krím|Krími félsziget]]re viszi a lakosok egy részét, vagy - tekintve a tatárok és a csöbörcsöki magyarok közti jó viszonyt - azok önként velük tartanak. A visszatérők között már nincsenek magyarok, legalábbis az [[1771]]-es és [[1772]]-es orosz összeírások neveinek elemzése szerint.<ref>Ion Chirtoaga, Targuri si cetati din sud-estul Moldovei (secolul al XV-lea – inceputul secolului al XIX-lea), Editura «Prut International», Chisinau, 2004), kivonata itt: [http://www.basarabia91.net/2010/08/cioburciu-pana-la-inceputul-sec-al-xix.html] {{Wayback|url=http://www.basarabia91.net/2010/08/cioburciu-pana-la-inceputul-sec-al-xix.html|date=20180930154720}}</ref>
Feltehetően a Krímbe költözött csöbörcsökiek nyelvi nyomait találja meg 1832-ben [[Besse János Károly]] és 1897-ben [[Szádeczky-Kardoss Lajos]] (a Zichy Jenő-féle expedícióban), miszerint a kényelmes fedeles szekeret, amilyenen ők is utaztak, a tatárok "magyar"-nak (madsar) nevezik.<ref>Szádeczky-Kardoss Lajos: Kaukázusi utazásunk. In Erdélyi Gyopár, 1898/1-3 [http://www.erdelyigyopar.ro/1898-1-3/1249-kaukazusi-utazasunk.html]{{Halott link|url=http://www.erdelyigyopar.ro/1898-1-3/1249-kaukazusi-utazasunk.html|date=2018-11}}</ref>]
1844-ben a magyar őshazát kereső [[Jerney János]] már nem talált itt magyarokat, talált viszont "egy 70 éves ruzsnyákot ki még az orosz uralom előtt (1812) e vidéken lakván többször járt vala Csöbörcsökben, ekkép válaszolt kérdésimre: Csuburcsiban most moldovánok, néhány oroszok és bulgárok laknak, voltak egykor, de régen, mint hallá, vengcrek is. Hová lettek? Erre így felelt: "Elmentck messzi Odessa felé, oda, honnan jöttek."<ref>Jerney János: Keleti utazása a' magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett: 1844 és 1845, I–II. köt., Pest, 1851, 1. kötet 48.</ref> - azaz az öreg orosz már nem érte a magyarokat gyermekkorában sem (kb. 1775 körül születhetett), és azok a Krím felé mentek. Ez megerősíti Chirtoagă azon feltevését, hogy a magyarok az [[1768]]–[[1774]] közti orosz-török háború során tűntek el Csöbörcsökről, pontosabban [[1768]] és [[1770]] között.
Benda szerint a 20. században már csak néhány eltorzult, magyar eredetű családnév őrizte e keletre sodródott magyar közösség emlékét.<ref>ez utóbbi bekezdéshez lásd [[Benda Kálmán]]: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16-18. században // Századok 1985/4. 895 – 915, róla szóló ismertetés [http://oroszvilag.hu/?t1=tortenelem&hid=2313] {{Wayback|url=http://oroszvilag.hu/?t1=tortenelem&hid=2313|date=20131222095849}}</ref> Ezzel szemben Domokos Pál Péter hazatértekor, 1930-ban azt hallja, hogy "a Dnyeszter másik partján is van egy Csöbörcsök, ahol a szovjet épp magyar iskolát állított fel".<ref>[[Domokos Pál Péter]]: Moldvai útjaim, in: A moldvai magyarság, Budapest, 2001, 229. old.</ref> Ez utóbbi hír hihetőnek tűnik annak a fényében, hogy például az elszórt, Moldvához, Besszarábiához sosem tartozott Odessza kerületi területeken 1929-től a második világháborúig a szovjet hatalom több mint száz román tannyelvű iskolát hozott létre.<ref>Ion Popescu (ukrajnai román parlamenti képviselő, Cernãuti):A TREIA ETNIE DIN UCRAINA [http://www.dacoromania-alba.ro/nr18/1_4_a_treia_etnie.htm]</ref>
Ma három Csöbörcsök nevű település létezik: a Dnyeszter jobb partján, a moldáviai Ștefan Vodă rajonban ('''Cioburciu, Ștefan Vodă'''), vele átellenben, a Dnyeszter bal partján, a szakadár [[Dnyeszter Menti Köztársaság]]ban ('''Cioburciu, Stînga Nistrului'''), valamint Új Csöbörcsök ('''Нові Чобручі'''), 19. századi kirajzás Ukrajnában, az odesszai régió razdelnyanszkomi kerületében, kb. 50&nbsp;km-re a másik két Csöbörcsöktől.
====[[Hotin]] és környéke====
Ma az Ukrajnához tartozó Hotin megye katolikusai sorsának nyomon követését megnehezíti a térség teljesen kaotikus történelme,<ref>[A terület sorra tartozik (nagy vonalakban) Halicshoz (Galíciához) (1140–1199), Galícia és Lodomériához (1199–1340), a Magyar Királysághoz (1340–1374), Moldvához (1374–1538, 1563–1615, 1699–1711), Lengyelországhoz (1538–1563, 1615–1620, 1673–1699), a Török Birodalomhoz (1620–1673, 1711–1812), Oroszországhoz (1812-118), Romániához (1918–1944), a Szovjetunióhoz (1944–1991), Ukrajnához (1991-től) [http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin]{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}{{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}} {{Wayback|url=http://suceava-hotin.ro/?CetateaHotin|date=20110408074657}}</ref> emiatt az 1622-ben alapított [[Hitterjesztés Szent Kongregációja]] is többször szem elől téveszti az ottani katolikusokat. A 18. század vége előtt az itteni katolikusok semmiképpen nem lengyelek, hisz a történelmi Moldvában az első közösségeik 1772, a lengyel állam felosztása után jelennek meg.<ref>[Lengyelek a román térben [http://www.divers.ro/polonezi_in_spatiul_romanesc_ro] {{Wayback|url=http://www.divers.ro/polonezi_in_spatiul_romanesc_ro#|date=20130615044752}}</ref> Ezen belül Besszarábiába, amelyhez Hotin is tartozik, csak 1855-57-ben jutnak el lengyel telepesek, méghozzá Hotin, Soroca és Chisinau megyékbe.<ref>[http://www.archive.org/stream/basarabiainseco00arbugoog#page/n6/mode/1up Zamfir C. Arbure: Basarabia in secolu XIX, Bucuresti, 1898, 102. old]</ref><br />
''Az 1930-as román népszámlálás adatai szerint Hotin megyében 80 magyar él, akik közül 65-nek magyar az anyanyelve is. Mind a nyolcvanan falvakban élnek, így jó esély van arra, hogy nem új bevándorlók, hanem régi csángómagyarok lehettek'' (Briceni járás: 31 magyar, Hotin járás: 11, Lipcani járás: 26, Secureni járás: 12). Települések magyarokkal: Lipcani-Târg (26 magyar), Badragii Noi (16). Badragii Vechi (7), (Romancăuți (10), Bocicăuți (7), Burlănești (5) stb.<ref>{{Cite web |url=http://dediserver.eu/hosting/ethnodoc/data/MO_Hotin_1930.pdf |title=Az 1930-as román népszámlálás Hotin megyei adatai |accessdate=2011-07-20 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110720155034/http://dediserver.eu/hosting/ethnodoc/data/MO_Hotin_1930.pdf |archivedate=2011-07-20 }}</ref>
'''Hotin'''
Első említése 1310-ből való, ekkor egy katolikus püspök székhelye.
Georgius Reichersdorffer 1550-es, Chorographia Moldaviae című térképén "Choczym episc.", azaz Hotin (katolikus) püspökség szerepel.<ref>[http://nelucraciun.wordpress.com/2011/06/23/harti-istorice-prima-harta-a-moldovei-sec-xvi-lea/ wordpress.com]</ref>
[[Vásári György]], a Hotinhoz közeli, kamenyeci ([[Kamjanec-Pogyilszkij]]) püspök titkárának egy, a lengyelországi pápai nunciushoz 1571-ben küldött levelében az akkor erős lengyel politikai befolyás alatt álló Hotinban javasolja a moldvai magyar katolikusok hitéleti központjának felállítását Thabuk Mihály tatrosi plébános vezetésével.<ref>[ [[Moldvai csángó-magyar okmánytár]] (MCSMO), I. kötet, szerk. [[Benda Kálmán]], Budapest 2003, 71-72.]</ref>
<br />1588-ban Petre Șchiopul vajda hívására egy háromfős lengyel jezsuita küldöttség utazik Moldvába, hogy a protestáns eretnekséget megállítsa, ők megállapítják ([[Stanislaw Warsewicki]], MCSMO 85, 91-94 [[Johannes Künig-Schonovianus]], MCSMO 86-90), hogy az országban kizárólag magyar és szász katolikusok voltak-vannak. A jezsuiták kizárólag a katolikus településeket tekintik városnak, Warsewicki elmondja, hogy 25 város van, Künig-Schonovianus ezeket felsorolja, köztük szerepel Hotin is, valamint Hotin és Szeretvásár között egy "Zarnoucim" nevű település.
<br />
A (moldvai) város katolikusainak további említései: 1605-ben: "Coccino, ahol van egy görög rítusú szép templom, és egy kápolna a katolikusoknak" (MCSMO 147), 1611-ben: a lengyelországi jezsuita rendtartomány örömmel veszi, hogy Hotin várkapitánya a karácsonyi ünnepekre a kamenyeci rendháztól kért missziós papot (MCSMOA 159).<br />
Jerzy Krasinski lengyel követ 1636-os útjának leírásából kitűnik, hogy az 1621-es [[Chocimi csata (1621)|hotini csata]] során a város elpusztult, "mára csak egy kis falu, méghozzá nagyon szerencsétlen".<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol V, Bucuresti, 1973, 113 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref> Talán ekkora tehető a magyarság eltűnése is, hisz Niccolo Barsi 1639-es leírásából megtudjuk, hogy a település lakó mind ortodox vallású moldvaiak.<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol V, Bucuresti, 1973, 74 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref><br />
Ugyan 1678-ban kétszer is említik [[Niccolo Bariomo]] hotini katolikus papot, aki az akkor épp Lengyelországhoz tartozó területről jár át gondját viselni a szeretvásári katolikusoknak, ám akkora a katolikusok már a lengyel várvédők lehetnek. (MCSMO 679, 686).
'''Stăuceni'''<br />
A Hotintól 18&nbsp;km-re fekvő [[Stăuceni]] (Sztojcsin) katolikusainak első említése valószínűleg Künig-Schonovianus 1588-as "Zarnoucim"-ja ("a felismerhetetlenül eltorzított (hely)nevek, a pontatlan adatok tanúsítják, hogy a levélíró értesüléseit nem a helyszínen, hanem a vajda környezetében, hallomásból szerezte" (MCSMO 89, 21-es lábjegyzet) vagy írásból, egy cirkalmas "t" betűt "ar"-nek olvashatott, az "u"-t "n"-nek).<br />
[[Patai András]] 1743-as jelentésében olvashatjuk, hogy Sztojcsin "nagy katolikus magyar falu, amelyről a (de Propanda Fide) atyái nem is tudnak".<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol IX, Bucuresti, 1997, 295 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref> Patait és még két magyar jezsuitát [[Constantin Mavrocordat]] vajda hívta Moldvába, hogy megírják az ország történetét, és korlátlan hozzáférésük volt az uralkodó könyvtárához.<ref>Rafael-Dorian CHELARU: Raporturile dintre domnie și Compania lui Isus în Moldova. Secolele al XVII-lea și al XVIII-lea, 153. old. [http://www.arhivelenationale.ro/images/custom/image/serban/RA%201%202008/12_chelaru,_rafael.pdf]</ref><br />
1744-ben [[Szegedi János]] azt írja, hogy a sztocsini magyarok magját a kuruc szabadságharc után kint maradt menekültek alkották, akikhez más magyarok és csángók csatlakoztak: "Moldávia... sok magyar lakost fogadott be a különböző erdélyi zavargások és belső forradalmak, legutoljára a Rákóczi-féle felkelés alatt, amikor Ilosvai nem fogadván el VI. Károly császár kegyelmét és az általános amnesztiát, több társával a koczimi, vagy hutini pasának a védelme alatt, a Prut és a Nyeszter folyók között, Podólia határán, a Sztöjcsinnak mondott nevezetes faluban telepedett le, magához fogadva sok más magyar menekültet és kun-magyart /= csángót / is..."<ref>Szegedi János: Decreta et vitae Regum Ungariae, qui Transylvaniam possederunt.. Claudiopoli, pars secunda 1744. II, 82., idézi Mikecs László: Csángók [http://www.adatbank.ro/cedula.php?kod=1346]</ref><br />
A kuruc szabadságharc bukása után sokan az akkor török kézen levő Hotin környékén húzódnak meg, 1720-ban Csáki és Esterházy tábornokok, valamint Máriássy Ádám ezredes innen Rodostóba költöznek. 1735-ben Máriássy újra Hotinba megy, az ott maradt magyarokhoz megy, az ottani pasa támogatását élvezi, hogy előkészítse egy új kuruc felkelés kirobbantását.<ref>Hopp lajos: Mikes kelemen könyvtára? in: Irodalomtudományi Közlemények, 1962/2, 201.[http://www.epa.hu/00000/00001/00212/pdf/itk_1960_2_199-205.pdf]</ref>
[[Katona István (apát)|Katona István]] 1809-es könyvében<ref>[https://books.google.ro/books?id=bBUVAAAAQAAJ&pg=PA248&lpg=PA248&dq=sztojcsin&source=bl&ots=iZIyzB9faG&sig=G5HU6BVRH6eFbX4_ZeIj0DBUEjM&hl=hu&ei=7Wp7ToaZLcXCtAbrwKmsDw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=7&sqi=2&ved=0CEgQ6AEwBg#v=onepage&q=sztojcsin&f=false Historia critica regum Hungariæ stirpis Austriacae, 1809, 247-251]</ref> közzéteszi Patai egy levelét, amelyben bővebben ír a pap nélkül tengődő sztojcsini magyarokról, ugyanezt a Diplomatarium Italicum 4. kötetében [[Francisc Pall]] újraközli.<ref>CĂLINESCU, Gheorghe, szerk: Diplomatarium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani. Roma, vol. 4., 1939, 333-334</ref>
Giovanni Maria Ausilia minorita szerzetes 1745-ben már mint missziós székhelyet említi a falut, amelyben 60 katolikus család él (azaz jóval több, mint ugyanabban az időben Lujzikalagorban vagy Huși-ban)<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol IX, Bucuresti, 1997, 314 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref>
====Mugyiló és környéke====
A Dnyeszter bal partján fekszik, és ma Ukrajnához tartozik Mugyiló (románul [[Moghilău]], ukránul [[Mohiliv Podilski]]). [[Giovanni Bartolomeo Frontalli]] 1747 utáni feljegyzéséből tudjuk, hogy a település missziós székhely, 30 család katolikus lakja.<ref name="test">{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre țările române, vol. 9, Bucuresti, 1997, 350 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref>
A 18. század végén tiszta magyar, nagy mezőváros katolikus plébániával , amelyhez négy közeli falu is tartozik, Zöld Péter leírásában: „a második plébániai Mugyiló (...) nagy mezőváros, Podolia és Ukránia végén. Az egyik része a lengyel királyé, a másik az oroszé; harmadik moldvai. Ebben merő magyarok vannak és tűzkővel kereskednek. Ehhez a plébániához közel levő négy falu tartozandó. Gondot visel egy missionárius.” A várost [[Jeremiás moldvai fejedelem|Mogila Jeremiás moldvai fejedelem]] alapította 1595-ben, a 17. században Podólia egyik legnagyobb településévé növi ki magát.
A négy hozzá tartozó katolikus falu egyike több, mint biztos, hogy a tőle 10 kilométerre, a Dnyeszter jobb partján, már Moldova Köztársaságban fekvő [[Unguri]] (lefordítva: Magyarok, Magyarfalu) lehetett. A falu első írásos említése 1629-ből való.<ref>[http://moldovenii.md/md/city/details/id/998]</ref>
<br />Az Unguri-tól kb. 12&nbsp;km-re délkeletre fekvő, Soroca megyei Rudi falu mikrotoponímiájában szintén van utalás a magyarokra: Adăpoiul la Unguri (itató a magyaroknál).<ref>[http://limbaromana.md/index.php?go=articole&n=748]</ref>
Unguri falutól délkeletre, kb. 25&nbsp;km-re, Rudi után fekszik Balinţi falu, amelynek neve a Bálint magyar személynévből jön,<ref>[http://www.scribd.com/doc/53331535/Dic%C5%A3ionar-onomastic-rominesc/ N.A. Constantinescu: Dictionar onomastic romanesc, Editura Academiei Republicii Populare Romane, Bucuresti, 1963, 166, Valent és Valentin címszó]</ref> jelentése: (a) Bálintok (faluja). Tőle pár km-re van a Balinţii Noi (Újbálint) nevű település. Balinţi első említése 1608-ból való<ref>{{Cite web |url=http://www.biotica-moldova.org/library/SGFManPlanfinal_rom.pdf |title=Archivált másolat |accessdate=2012-03-28 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110225112832/http://www.biotica-moldova.org/library/SGFManPlanfinal_rom.pdf |archivedate=2011-02-25 }}</ref>
Mugyilótól délre, kb. 25&nbsp;km-re fekszik a Boroşeni nevű település, amelynek töve a Boros családnév, az -eni végződés pedig román helynévképző, értelme: a Borosiak, a Boros családhoz tartozók.
<br />Mugyilótól délre, kb. 12&nbsp;km-re fekszik a Sauca nevű település, amely a számos erdélyi magyar Szőkefalva > román Sauca, Săuca példájára szintén a magyar Szőke személynévre mehet vissza.
====Budzsáki magyarok====
A [[Budzsák (régió)|Budzsák]]ban élő magyarokról [[Gegő Elek]] ad hírt 1838-ban: "A bennmaradtak többnyire [[Dnyeszterfehérvár|neszterfehérvári]] körzetben laknak, s ámbár eloláhosodtak is, a kilii és az iszmaili oláhoktól (a magyar nyelv sajátságát az oláhba átöntvén) igen különböznek. Ezt P. Sándornak s a többi más moldvai magyar rokonainknak, kik Bessarábiát beutazták, tapasztalásaikból".<ref name="books.google.ro"/> (Eszerint a magyarok elsősorban [[Ismail]]ban és [[Chilia|Kiliában]], a románok mellett laknak.)
Korábban úgy tudták, hogy az itt élő egykori csángók a 19. század elejére felszívódtak a románok és az oroszok közé, éppen ezért meglepetésként hatott az az új információ, hogy 1940-ben [[Ismail járás]]on belül [[Ismail város]]ban 21 magyart írtak össze, míg [[Galilești]] (ukránul Desantnoye) faluban további hetet. Míg Ismail város esetében esetleg feltételezhető, hogy a magyarok az ottani kikötő vonzása folytán kerültek oda, az attól légvonalban kb. 40 kilométerre fekvő Galilești esetében ezzel nem magyarázható a jelenlétük, annál is kevésbé, mivel egyetlen más „kikötői nemzet” (török, görög, német) tagja sem élt ott.<ref>[http://moldovanoastra.md/index.php?day=1480] {{Wayback|url=http://moldovanoastra.md/index.php?day=1480|date=20060101205125}} Moldova Noastra – román nyelvű honlap</ref><br />
Az 1930-as román népszámlálás Dnyeszterfehérvár megyében csupán 114 magyart mutat ki, ami kevesebb, mint a mai bulgáriai, akkor Romániához tartozó Caliacra megyében lakó magyarok száma (azaz új bevándorlók lehetnek).<ref>{{Cite web |url=http://dediserver.eu/hosting/ethnodoc/data/MO_Cetatea%20Alba_1930.pdf |title=Archivált másolat |accessdate=2016-05-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160409222105/http://dediserver.eu/hosting/ethnodoc/data/MO_Cetatea%20Alba_1930.pdf |archivedate=2016-04-09 }}</ref>
====[[Chișinău]] és környéke====
[[Vito Piluzzi]] 1668. december 14-i jelentésében 8,<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol VII, Bucuresti, 1980, 81 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref> 1671. augusztus 26-i jelentésében az akkor még jelentéktelen, faluból éppen vásáros hellyé avanzsáló későbbi moldáv fővárosban<ref>{{Cite web |url=http://www.istoria.md/articol/258/Chi%C5%9Fin%C4%83u,_etapele_devenirii_urbane |title=Archivált másolat |accessdate=2011-09-27 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20150318131408/http://istoria.md/articol/258/Chi%C5%9Fin%C4%83u,_etapele_devenirii_urbane |archivedate=2015-03-18 }}</ref> 10 katolikust említ.<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol VII, Bucuresti, 1980, 90 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref><br /> [[Giovanni-Batista del Monte]] huszvárosi, barládi és csöbörcsöki plébános 1670 novemberi jelentésében "a frissen várossá emelt" Chișinău-ban 15 katolikus házat említ, nincs papjuk és templomuk.<ref>{{Cite web |url=http://www.dacoromanica.ro/ |title=Călători străini despre Țările Române, Vol VII, Bucuresti, 1980, 219 |accessdate=2011-07-25 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110727152717/http://www.dacoromanica.ro/ |archivedate=2011-07-27 }}</ref><br />.
[[Ștefan Ciobanu]] román történész és akadémikus szerint a név magyar eredetű, eredeti formája Kisjenő lehetett, és ugyanúgy alakult ki, mint az Arad megyei [[Kisjenő]] esetében. Állítását azzal is igazolja, hogy a város környékén számos magyar helynév található, mint pl. Borkút, Ghidigis (Hideges - helyesebben Hideg-séd, azaz Hideg-patak, ugyanúgy, mint a Sopron melletti [[Hidegség (Magyarország)|Hidegség]] és a Gyimesek-beli [[Hidegség (Románia)|Hidegség]] esetében, a mai [[Ghidighici]] ebből alakult ki), Orhei (Várhely).<ref>{{Cite web |url=http://www.basarabiaveche.com/monografia-chisinaului-1925/istoria-orasului-i |title=Archivált másolat |accessdate=2011-09-27 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110921004408/http://www.basarabiaveche.com/monografia-chisinaului-1925/istoria-orasului-i/ |archivedate=2011-09-21 }}</ref>
=== Bolgár csángók ===
Az 1800-as évek elejétől kezdve bolgár vendégmunkások mennek csángó vidékekre, akiket Bulgáriába való visszatértükkor csángóknak neveznek.
Penka Csangova, Magyarországon élő kutató szerint "Nagyapám csángó neve (Ivan Csangov) elképesztheti a magyar olvasót, de én hozzáteszem, hogy nem nagyapám volt az egyetlen Moldvában járt bolgár. Elbeszélése szerint más csángó falvakban is dolgoztak bolgár vendégmunkások abban az időben, akiket szintén csángóknak neveztek. Én is találkoztam velük az 1945-50 közötti időkben, a háború dúlta bolgár kertészetekben, amikor megpróbáltam segíteni rajtuk. Jöttek hozzám mint a kisbárányok és mondták: „Jaj, Penka néni, én is csángó vagyok, az én nagyapám is járt Moldvában”. (Dr. Gál Mihály: Bolgár csángók. Moldvai Magyarság, 2007/5)
"A török birodalom 1396-ban megdöntötte a bolgár cárságot és az elfoglalt országot törökösíteni kezdte, ennek részeként az elfoglalt településeknek török nevet adtak. Állítólag ekkor kapta a nevét Csangur-Dere falu is (1906 óta Malko Trnovo /Kis Tüske/, Haskovo megye, Dél-Bulgária, 490 lakos.<ref>Pontosabban [[Csepinci]], lásd a település bolgár Wikipedia-oldalát: Чепинци (Област Смолян), ahol a Csangardere név etimológiáját is leírják</ref>). Alexander Djurov, bolgár történész és a bolgár-magyar kapcsolatok kutatója szerint, a Csángur-Dere egy szóösszetétel, mely az oszmán törökben a következőt jelenti:
csan = csengő, kolomp
-gur = helyhatározó, ugyanúgy, mint a magyar helynevek végén levő -d, például Sárosd, Diósd.
dere = völgy
Tehát Csángur-Dere magyarra Csengőd Völgyeként fordítható (vö. a magyarországi Csengőd helynévvel).
Nyilván ma már nem igazán lehet eldönteni, hogy ebben az etimologizálásban mennyire játszott közre a csángó népnév egyik lehetséges (általam nem támogatott) magyar magyarázata, miszerint a csángó név a lovak nyakára akasztott csengővel hozható kapcsolatba (így az állatok ütemes zenével jelezték a csángók érkezését).
A helyzetet bonyolítja az is, hogy sok esetben a 20. század eleji bulgáriai szlávosításnak olyan ősi (protobolgár) helynevek is áldozatul eshettek, amelyek nem az oszmán-törököktől, hanem a nyelvészek által csuvasos türkként meghatározott protobolgár nyelvből erednek."
(Dr. Gál Mihály: Bolgár csángók. Moldvai Magyarság, 2007/5)
=== [[Bukovinai székelyek]] (bukovinai csángók) ===
Korábban néha csángóknak nevezték az 1764-ben, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idején lezajlott [[madéfalvi vérengzés]] után Csíkból és Háromszékből Moldvába menekült azon székelyeket is, akiket 1776 és 1786 között a Habsburg udvar a romániai [[Bukovina (régió)|Bukovinába]], a mai [[Szucsáva]] megye területére telepített. A bukovinai székelyek esetében azonban a csángó megnevezés hamis, és ők maguk sem fogadják el. Annyi közük mégis van a csángókhoz, hogy amikor a moldvai székely menekültek közt a telepeseket toborozták, feltehetően őshonos moldvai magyarok is csatlakoztak a Bukovinába költözőkhöz. A bukovinai székelyeket csángóknak az 1880-as évek elején kezdték nevezni a budapesti sajtóban, amikor először merült fel hazatelepítésük terve.
1883-ban elkezdődik a visszatelepítésük, ekkor alakulnak meg a máig létező al-dunai ([[Hertelendyfalva]], [[Sándoregyháza]], [[Székelykeve]]) és a dévai ([[Déva]], [[Vajdahunyad]], [[Sztrigyszentgyörgy]], [[Csernakeresztúr]]) székely kolóniák.
A [[második világháború]] alatt megtörténik a teljes kitelepítés, először Bácskába, majd annak elvesztése után Magyarországra. Az al-dunai ([[Pancsova]] melletti) és dévai falvak mellett ma a bukovinai székelyek elsősorban a Dunántúlon élnek, fontosabb településeik: [[Bonyhád]], [[Kakasd]], [[Tevel]], [[Egyházaskozár]] stb. 1989 után szoros kapcsolat alakult ki egyrészt a szétszóródott bukovinai székelyek között, másrészt köztük és a székely anyaszékek között. A Magyarországon élő bukovinai székelyek országgyűlési képviselője [[Potápi Árpád]], aki Bonyhád körzetben szerezte meg immár többedszerre mandátumát.
== Csángó múzeum ==
Magyarországon az egyetlen állandó, moldvai csángókat bemutató néprajzi kiállítás [[Újkígyós]]on található az Ipolyi Arnold Népfőiskola épületében. [[Harangozó Imre]] néprajzkutató által hosszú évek alatt összegyűjtött textil, fa és kerámia tárgyak által kaphatunk betekintést a csángó kultúrába.
== Kapcsolódó szócikkek ==
*[[Csángó Fesztivál]]
*[[Romániai magyarok]]
*[[Székelyek]]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [https://web.archive.org/web/20060818065410/http://www.mta.hu/nytud/Pozsonyf.rtf] - Hagyomány és modernizáció a moldvai csángó-magyar falvakban
* https://web.archive.org/web/20050303220151/http://www.csango.hu/
* http://csango.lap.hu/
* http://www.csango.ro/ - a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének honlapja
* [https://web.archive.org/web/20090528234939/http://www.krepuska-feszt.hu/moldvai_csango_tanc.html Moldvai csángó tánckincs]
* [https://web.archive.org/web/20070814013710/http://konyv-e.hu/pdf/OrbanB-Gyimes.pdf Orbán Balázs leírása a Gyimesi csángókról]
* [http://csango.halacs.hu Petrás Incze János Kulturális Egyesület honlapja]{{Halott link|url=http://csango.halacs.hu/ |date=2018-11 }}
* [http://www.csangok.ro/ Csángók]
{{Magyar diaszpóra}}
[[Kategória:Magyar népcsoportok]]
[[Kategória:Romániai magyar kisebbség]]
[[Kategória:Csángók| ]]