Csúfak és gonoszak forrásának megtekintése

{{Film infobox
| kép             = Brutti02.jpg
| képméret        = 263px
| képaláírás      =
| rendező         = [[Ettore Scola]]
| producer        = {{plainlist|
* [[Carlo Ponti]]
* Romano Dandi
}}
| vezető producer =
| alapmű          =
| műfaj           = [[filmdráma|dráma]], [[komédia|vígjáték]]
| forgatókönyvíró = {{plainlist|
* [[Sergio Citti]]
* Ruggero Maccari
* Ettore Scola
}}
| dramaturg       =
| főszereplő      = {{plainlist|
* [[Nino Manfredi]]
* Maria Luisa Santella
* Francesco Anniballi
* Maria Bosco
}}
| zene            = [[Armando Trovajoli]]
| operatőr        = Dario Di Palma
| vágó            = Raimondo Crociani
| hangmérnök      =
| jelmeztervező   = Danda Ortona
| díszlettervező  = Jean Robert Marquis
| gyártó          = {{plainlist|
* Compagnia Cinematografica Champion
* Surf Film
}}
| gyártásvezető   = Luigi Anastasi
| ország          = {{Olaszország}}
| nyelv           =
| időtartam       = 115 perc
| költségvetés    =
| képarány        = 1,78:1
| forgalmazó      = {{plainlist|
* {{zászló|Magyarország}} [[MOKÉP]] <small>(mozi)</small>
* {{zászló|Magyarország}} Dotkom Média Bt. <small>([[DVD]], módosítás)</small>
}}
| bemutató        = {{plainlist|
* {{nowrap|{{zászló|Olaszország}} [[1976]]. [[szeptember 23.]]}}
* {{zászló|Magyarország}} [[1979]]. [[augusztus 2.]]
}}
| díj(ak)         =
| korhatár        = {{zászló|Magyarország}} {{korhatár|16}} (mozi)
| bevétel         =
| előző           =
| következő       =
| kapcsolódó film =
| kapcsolódó sorozat =
| honlap          =
}}
A ''Csúfak és gonoszak'' (eredeti cím: ''Brutti sporchi e cattivi'') [[1976 a filmművészetben|1976]]-ban  bemutatott [[olasz filmművészet|olasz]] tragi[[komédia]].
[[Ettore Scola]] filmjének ötlete a [[Róma]] külvárosában, barakklakásokban élőkről szóló híradásokból származik. Scola [[Pier Paolo Pasolini]] jó barátja volt. Pasolini ''[[A csóró]]'' ([[1961 a filmművészetben|1961]]) és ''[[Mamma Róma]]'' ([[1962 a filmművészetben|1962]]) című korai alkotásai különösen nagy hatással voltak Scolára, hiszen ezek a filmek ugyanabban a miliőben játszódtak, mint a ''Csúfak és gonoszak''. A tragikus hangvétel helyett azonban Scola a humort helyezte középpontba. A hitelesség megteremtése érdekében viszont Pasolini módszerét követte. Eredeti helyszíneken forgatott, csupán a főszerepet bízta hivatásos színészre – [[Nino Manfredi]] remekel Giacinto szerepében –, a többi szerepre amatőröket szerződtetett. Közöttük felbukkan Ettore Garofolo, aki a ''Mamma Róma'' fontos szereplője volt, és [[Franco Merli]], aki egy kései Pasolini-film, ''[[Az Ezeregyéjszaka virágai]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]) férfi főszerepét játszotta, de szerepelt a ''[[Salò, avagy Szodoma 120 napja|Salò, avagy Szodoma 120 napjá]]''ban ([[1975 a filmművészetben|1975]]) is. A párbeszédek megírásában részt vett a római [[tolvajnyelv|argó]] nagy szakértőjének számító [[Sergio Citti]], aki korábban Pasolini számára is nyújtott már hasonló segítséget, és mellesleg barátja pártfogásával maga is figyelemre méltó rendező lett. Szó volt arról, hogy a ''Csúfak és gonoszak''hoz Pasolini mond majd bevezetőt, ám a rendezőt még a forgatás befejezése előtt, 1975-ben meggyilkolták az [[ostia]]i tengerparton. A ''Csúfak és gonoszak'' az [[1970-es évek]] végén a magyar mozikba is eljutott, ahol szép sikert aratott. Amikor évekkel később a [[Magyar Televízió]] műsorra tűzte a filmet, és szinkront készített hozzá, a moziverzió címét az eredeti olasz címnek megfelelően ''Csúfak, piszkosak és gonoszak''ra változtatták.
Az élőszereplők [[játékfilm]] rendezője [[Ettore Scola]], producerei [[Carlo Ponti]] és Romano Dandi. A forgatókönyvet [[Sergio Citti]], Ruggero Maccari és Ettore Scola írta, a zenéjét [[Armando Trovajoli]] szerezte. A mozifilm a Compagnia Cinematografica Champion és a Surf Film gyártásában készült.
[[Olaszország]]ban 1976. szeptember 23-án, [[Magyarország]]on 1979. augusztus 2-án mutatták be a [[filmszínház|mozikban]].
== Cselekmény ==
Róma nyomornegyedében járunk. Itt él Giacinto népes családjával egy saját maga által eszkábált kunyhóban. A férfi egy munkahelyi balesetben elvesztette fél szeme világát, amiért egymillió líra kártérítést kapott a biztosítótól. Giacinto meggyőződése, hogy mindegyik családtagja meg szeretné kaparintani a pénzét, és ebben tulajdonképpen nem is téved. A család tagjai egyáltalán nem szentéletűek, akad közöttük piti tolvaj és transzvesztita prostituált is. Mindazonáltal a família egyáltalán nem lóg ki a környezetből, hiszen a nyomortanyán hozzájuk hasonlók tengetik mindennapjaikat. Mindenki a maga módján próbál kitörni ebből a világból: Tommasina például aktmodellként dolgozik, és anyjához hasonlóan arról ábrándozik, hogy egyszer majd filmszerződéshez jut. Ebben a kis közösségben a szex az egyik leggyakoribb és legkedveltebb időtöltési forma. Van, akinek összejön, van, akinek nem. Fernando, a transzvesztitaként dolgozó férfi prostituált egy ízben például hátulról hágja meg sógornőjét, aki éppen egy lavór fölé hajolva hajat mos. Giacinto az ablakon keresztül véletlenül megpillantja őket. Még aznap éjjel kihívja a menyét a WC-be, mindenféle ribancnak lehordja, majd hallgatásáért cserébe azt akarja, hogy a nő ugyanazt tegye vele, mint délután Fernandóval.
[[Fájl:Brutti01.jpg|left|thumb|250px]]
Egyik nap Giacinto nem találja a pénzét a rejtekhelyen. Óriási patáliát rendez, mindent felforgat, mondván, hogy meglopták. A felforrósodott helyzetben puskájával még az egyik fiára is rálő, mire elviszik a rendőrök. Távollétében persze a család mindent tűvé tesz, hogy megtalálják a dugipénzt. Giacintót némi hivatalos ejnye-bejnye után szabadlábra helyezik. Ő persze siet haza, és még útközben eszébe jut, hogy valójában nem oda rejtette a pénzt, ahol eredetileg kereste. Hazaérkezése után kárörvendően szemléli családja eredménytelen kutatásának nyomait: persze a háziak azt mondják, csupán nagytakarítást végeznek. Giacinto nem is zavarja őket, elmegy iszogatni. Megismerkedik egy testes prostituálttal. Közben a család sem marad pénz nélkül, hiszen jön az értesítés a nagymama nyugdíjáról. Rögtön az egész család felkerekedik, szélsebesen betolják a tolószékes nagymamát a városi postahivatalba, hogy felvegye a pénzt. Utána a nyugdíjat azonnal szétosztják egymás között. Azért persze az öreglány is kap legalább egy nyalókát azzal a jó tanáccsal, hogy lassan szopogassa, hogy kitartson a következő nyugdíjig. Éjszaka Giacinto hazaviszi a hitvesi ágyba a testes örömlányt. A feleség persze óriási cirkuszt rendez, mindenkit fellármáz a kunyhóban, de a felfordulás csak arra jó, hogy közben az egyik fiú is meghágja Giacinto új barátnőjét. Másnap Giacinto vásárolni megy a testes tramplival. A családtagok attól félnek, hogy még a végén az összes dugipénzét az új nőre fogja költeni. Hogy ezt megakadályozzák, elhatározzák, hogy megölik Giacintót. Kapóra jön egy keresztelői ebéd, ahol a felesége patkánymérget tartalmazó fogást tálal fel neki. Giacinto be is fal mindent, és hamar rosszul lesz. Zűrzavar támad, az örömlány persze Giacinto védelmére kel, és amíg mindenki vele törődik, addig a családfő az utolsó erejével elkerékpározik a helyszínről. A vízparton kihányja az elfogyasztott ételt. Éjszaka bosszút áll: a házat rágyújtja a családjára. Mindenki megmenekül, ám Giacinto még nem vett teljes elégtételt. A gyújtogatás után ugyanis eladja a telket egy másik nincstelen, népes famíliának, akik hamarosan meg is jelennek a helyszínen. Persze vita támad arról, hogy ki menjen és ki maradjon, verekedés is kitör, ám a vége az, hogy a két család összeköltözik, és még szűkösebben élnek együtt, mint addig. Giacintóval és a barátnőjével…
== Magyar kritikai visszhang ==
„Sajátos világba visz Ettore Scola furcsa című filmje, a ''Csúfak, koszosak, gonoszak.'' A felejthetetlen [[Vittorio De Sica|De Sica]]-film, a ''[[Csoda Milánóban]]'' környezete elevenedik meg, csak nem mesei lírával, hanem vaskos és kemény realizmussal. Ebben a »ládavárosban« iszonyú körülmények között és borzasztó módon élnek az emberek, akikre valóban érvényes a cím valamennyi jelzője. De Scola nagy bravúrja, hogy bebizonyítja – ezek is teljes értékű emberi életek, telve igazi érzelmekkel, indulatokkal és legfőképp valami elpusztíthatatlan életerővel, amitől még a legszörnyűbb dolgok is derűssé válhatnak – ha ilyen kitűnően ábrázolják őket.”<br />
(Bán Róbert: ''Cannes 1976 – Egy magyar díj és néhány film.'', Film Színház Muzsika 1976/23, 1976. június 5., 14. oldal)
„Ennek a filmnek az emberei csakugyan csúfak, gonoszak, sőt – az eredeti olasz cím harmadik tagja szerint is – piszkosak. Testileg, lelkileg. […] És Scola ezen a trágyadombon, az emberi rosszaságoknak ebben a fertőgócában, elképesztően nyers hangzatokkal lírizál az emberi természet mibenlétéről. A trágárság és a trivialitás vásári zűrzavarában igenis költészetet fakaszt, anélkül, hogy külön teret szentelne rá. Minden eldurvult, elállatiasodott, erkölcsi nullpont alá süllyedt ebben a környezetben, ám ez a kifordított családi idill nem csak vádol, hanem rátapint a kifosztottságra, az emberibb lehetőségek hiányára is, amit ennek az életformának a kárvallottjai rablással, fosztogatással, ütlegekkel, egymás kijátszásával, gyilkolásával, egyszóval tömény gonoszsággal kompenzálnak.”<br />
(Sas György kritikája. Film Színház Muzsika 1979/31, 1979. augusztus 4., 11. oldal)
== Szereplők ==
[[Fájl:Brutti03.jpg|right|thumb|250px|Iside (Maria Luisa Santella)]]
{| class="wikitable"
!style="background:#CCCCCC"| Szereplő !!style="background:#CCCCCC"| Színész !!style="background:#CCCCCC"| Magyar hang
|-
| Giacinto Mazzatella || [[Nino Manfredi]] || [[Szabó Gyula (színművész, 1930–2014)|Szabó Gyula]]
|-
| Iside || [[Maria Luisa Santella]] || [[Pécsi Ildikó]]
|-
| Matilde || [[Linda Moretti]] || [[Fónay Márta]]
|-
| Antonecchia nővér || Giovanni Rovini || [[Gyenge Árpád]]
|-
| Domizio || [[Francesco Anniballi]] || [[Koroknay Géza]]
|-
| Camillo || [[Ettore Garofolo]] || [[Dózsa László (színművész)|Dózsa László]]
|-
| Plinio || Alfredo D’Ippolito || [[Harsányi Gábor (színművész)|Harsányi Gábor]]
|-
| Dora || [[Adriana Russo]] || [[Esztergályos Cecília]]
|-
| Gaetana || Maria Bosco || [[Mányai Zsuzsa]]
|-
| Lisetta || [[Giselda Castrini]] || [[Voith Ági]]
|-
| Adolfo || Mario Santella || [[Timár Béla]]
|-
| Romolo || Luciano Pagliuca || [[Straub Dezső]]
|-
| Paride || Giancarlo Fanelli || [[Izsóf Vilmos]]
|-
| Cesaretto || Aristide Piersanti || [[Szabó Ottó (színművész)|Szabó Ottó]]
|-
| Felügyelő || Francesco Crescimone || [[Suka Sándor]]
|-
| Tommasina anyja || [[Zoe Incrocci]] || [[Győri Ilona]]
|-
| Tommasina || Clarisse Monaco || [[Soproni Ági]]
|-
| Marcella Celhoio || Marcella Battisti || [[Szécsi Vilma]]
|-
| Assunta Celhoio || [[Assunta Stacconi]] || [[Feleki Sári]]
|-
| Diomede ||rowspan="2" {{n/a}}|| [[Bálint György (színművész)|Bálint György]]
|-
| Vevő a házra || [[Füzessy Ottó]]
|-
| Fernando || [[Franco Merli]] ||{{n/a}}
|-
| Maria Libera || Marina Fasoli ||{{n/a}}
|-
| Marce || Marco Marsili ||{{n/a}}
|-
| Tato || Giuseppe Paravati ||{{n/a}}
|-
| Paride felesége || Silvana Priori ||{{n/a}}
|-
| Oste || Ennio Antonelli ||{{n/a}}
|-
| Fekete asszony a barakkban || Beryl Cunningham ||{{n/a}}
|-
| Maga, a boszorka || Silvia Ferluga ||{{n/a}}
|-
| Santandrea atya || Franco Marino ||{{n/a}}
|-
| Postai tisztviselő || Marcella Michelangeli ||{{n/a}}
|}
== Díjak és jelölések ==
;[[1976-os cannes-i filmfesztivál|Cannes-i filmfesztivál]] (1976)
*jelölés: [[Arany Pálma]] (legjobb film)
*díj: [[Ettore Scola]] (legjobb rendező)
== Televíziós megjelenések ==
[[M2 (televízióadó)|MTV-2 / M2]], [[Duna (televízióadó)|Duna TV]], [[M1 (televízióadó)|M1]]
== Források ==
* {{filmlinkek}}
{{Portál|Filmművészet}}
[[Kategória:1976 filmjei]]
[[Kategória:Olasz filmdrámák]]
[[Kategória:Olasz filmvígjátékok]]
[[Kategória:MOKÉP-filmek]]
[[Kategória:Rómában játszódó filmek]]