Csün-ce forrásának megtekintése

{{keleti írás}}
{{PinjinMagyaros}}
{{Átírási infobox
|hivatalos magyar =
|ipa =
|névsorrend =
|írásrendszer =
|írásrendszer szerint átírt =
|kínai átírás alsablon ={{Átírási infobox/kínai
|hagyományos kínai írás = 君子
|egyszerűsített kínai írás = 君子
|mandarin pinjin = jūnzǐ
|Wade-Giles = chün-tzu
|jyutping = gwan<sup>1</sup>-zi<sup>2</sup>
}}
|japán átírás alsablon ={{Átírási infobox/japán
|kana = くんし (kunsi)
|kandzsi = 君子
|hepburn = kunshi
}}
|koreai átírás alsablon ={{Átírási infobox/koreai
|hangul = 군자 (kundzsa)
|handzsa = 君子
|mccune = gunja
|átdolgozott = gunja
|yale =
}}
}}
{{Konfucianizmus}}
A {{kínai|'''''junzi'''''|'''''csün-ce'''''}} 君子 (magyar fordításban általában: „nemes ember”) [[Konfuciusz]] által ideálisnak tekintett személy, aki számos erény mellett mindenekfölött az emberséggel ({{kínai|''ren''|''zsen''}} 仁) rendelkezik.
== Etimológiája ==
A {{kínai|''jun''|''csün''}} 君 jelentése a korai [[Kínai ókor|{{kínai|Zhou|Csou}}-korban]]: „úr”, „uralkodó”, „fejedelem”, később: „herceg”, „vezető (arisztokrata)”; a {{kínai|''zi''|''ce''}} 子 pedig „fiú”, „fiúgyermek”, „mester”. A {{kínai|''junzi''|''csün-ce''}} eredetileg az uralkodó fiának címe volt.
== Konfuciánus ideálként ==
A „nemes ember” {{kínai|''junzi''|''csün-ce''}} kifejezést [[Konfuciusz]] a szó korábbi vérségi és társadalmi jelentésével (‘arisztokrata származású személy fia’) szemben erénytani értelemben használja. Érdekes, hogy az eredeti, ‘társadalmi pozíció’ értelmű {{kínai|''junzi''|''csün-ce''}} egyik tulajdonsága korábban is az emberség, emberségesség {{kínai|''ren''|''zsen''}} volt, bár akkor ez utóbbi szó még a ‘férfias, vitézi bátorsággal rendelkező, nemes kinézetű’ jelentéssel bírt. Ezzel szemben létezik a „kis embert”, vagy „kisszerű embert” ({{kínai|''xiaoren''|''hsziao-zsen''}} 小人),  aki erényeiben alacsonyrendű, és a fenti tulajdonságokat nélkülözi.{{refhely|Kósa 2013|47., 48. o.|}}
{{idézet|A mester mondotta: »A nemes ember az igazságossághoz ért jól, a kis ember pedig a haszonleséshez (''li'' 利).«<ref group="m">''[[Beszélgetések és mondások]]'' IV. 16.; [[Tőkei Ferenc]] fordítása.</ref>{{refhely|Tőkei 1984|89. o.|}}}}
vagy:
{{idézet|Konfuciusz mondotta: »A nemes ember három dolgot tisztel. Tiszteli az égi elrendelést ({{kínai|''tianming''|''tien-ming''}} 天命), tiszteli a nagy embereket és tiszteli a szent emberek szavait. A közönséges ember nem ismeri az égi elrendelést, tehát nem is tiszteli, tiszteletlen a nagy emberekkel szemben, és gúnyt űz a szentek szavaiból.«<ref group="m">''[[Beszélgetések és mondások]]'' XVI. 8.; [[Tőkei Ferenc]] fordítása.</ref>{{refhely|Tőkei 1984|141. o.|}}}}
A {{kínai|''junzi''|''csün-ce''}} által gyakorolt konfuciánus erények: emberség ({{kínai|''ren''|''zsen''}} 仁), méltányosság vagy igazságosság ({{kínai|''yi''|''ji''}} 義), szertartásosság (''li'' 禮), szülőtisztelet ({{kínai|''xiao''|''hsziao''}} 孝), kötelességtudás vagy lojalitás ({{kínai|''zhong''|''csung''}} 忠), kölcsönösség ({{kínai|''shu''|''su''}} 恕). Egy másik összefüggésben – [[Menciusz|Mengzi]] nyomán – négy alapvető erényről : az emberségességről, a méltányosságról, a szertartásosságról és a bölcsességről ({{kínai|''zhi''|''cse''}} 智) beszélnek. Mindezen erények az egyéni adottságok és a gondolkodás szűrőjén keresztül interiorizált tanulással sajátíthatók el, hogy végül az úton járó a tanulás folyamán nemes emberré váljék. Ez a folyamatos figyelmet igénylő önművelés vagy öntökéletesítés azonban nem pusztán az adott ember érdekét szolgálja, hanem a körülötte élő családot, a kortársakat, az állam lakóit mintegy spontán módon valamilyen mértékű benső átalakulásra készteti, így a hagyományt magában felépítő, megtestesítő, az önnevelésben példát mutató személy hatása messze túlnyúlik önmaga határain. Az egyes embernek első lépésként önmagát kell átalakítania, és ezáltal lesz képes valódi hatást gyakorolni a világra. Erre a folyamatra értelemszerűen Konfuciusz maga a legjobb példa.{{refhely|Kósa 2013|46-55. o.|}}
Konfuciusz olyankor beszélt „szent ember”-ről ({{kínai|''shengren''|''seng-zsen''}} 聖人), ha egy nemes ember ({{kínai|''junzi''|''csün-ce''}}) abba a helyzetbe kerül, hogy nagyobb tömegek számára képes segítséget nyújtani a tökéletesedés folyamatában, ezért ebbe a kategóriába Konfuciusz lényegében a mitikus uralkodókat [[Jao császár|({{kínai|Yao|Jao}}]], [[Sun császár|{{kínai|Shun|Sun}})]] sorolta (''[[Beszélgetések és mondások]]'': VI.28, VII.25). Habár az utókor Konfuciuszt megtisztelte a „Legnagyobb Bölcs” ({{kínai|''zhisheng''|''cse-seng''}} 至聖) titulussal, ő saját magát soha nem nevezte szentnek, sőt még emberségesnek sem.{{refhely|Kósa 2013|47., 49. o.|}}
== Egyéb filozófiai irányzatokban ==
A nemes ember ({{kínai|''junzi''|''csün-ce''}}) jelentése [[Motizmus|{{kínai|Mozi|Mo-ce}}]]nél: olyan tudással bíró vezető, aki a megfelelő belátást gyakorlati cselekvésre fordítja.
== Hivatkozások ==
=== Megjegyzések ===
<references group="m"/>
=== Források ===
{{jegyzetek}}
== Irodalom ==
* {{hely|Tőkei Ferenc 1986a}} ''Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet''. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: [[Tőkei Ferenc]].  Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) {{ISBN|963 05 4294 3}}
* {{hely|Kósa 2013}} [[Kósa Gábor]]: „Konfuciusz és a ''Lunyu''”.  In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): ''Bölcselők az ókori Kínában''. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp.&nbsp;38–64. {{ISBN|978-963-284-374-2}}
== További információk ==
{{portál|Kína|-}}
[[Kategória:Konfuciánus kategóriák]]