Délvidék magyar uralom alatt 1941–1944 forrásának megtekintése

{{Magyarország a második világháborúban}}
{{területi revizionizmus}}
[[1941]]-ben [[Magyarország]] visszafoglalta a [[trianoni békeszerződés]]sel [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]] csatolt területeinek egy részét.
== Előzmények ==
[[Fájl:H Werth.jpg|bélyegkép|balra|172px|[[Werth Henrik]]]]
Az 1940. augusztus 30-án meghozott [[második bécsi döntés]] révén Magyarország viszonylag békés úton visszaszerezte elcsatolt [[erdély]]i magyarlakta területeinek jelentős részét. Szeptember 6-án lemondott [[II. Károly román király]], megkezdődött [[Ion Antonescu|Antonescu]] diktatúrája. Október 28-án [[Olaszország]] [[Görög–olasz háború|megtámadta]] [[Görögország]]ot. November 20-án Magyarország csatlakozott a [[háromhatalmi egyezmény]]hez, 23-án pedig Románia is.
[[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök el akarta kerülni az ország [[második világháború]]ba való sodródását, Jugoszlávia pedig az olasz területi követelésekkel szemben keresett támogatást. [[1940]]. [[december 12.|december 12-én]] Magyarországgal [[Magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény|örök barátsági egyezményt]] kötött, amelyet az [[Országgyűlés]] 1941. február 27-én ratifikált.
A [[második világháború]] első szakaszában a [[Harmadik Birodalom]] jelentős sikereket ért el [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]]. 1941 elejétől kezdve [[Németország]] nyomás alá helyezte Jugoszláviát, hogy csatlakozzon a [[tengelyhatalmak]]hoz, a [[Barbarossa hadművelet]] megindítását május 15-re tervező [[Adolf Hitler]] ugyanis nem kockáztathatta meg, hogy a [[Balkán-félsziget|Balkánról]] induló görög, jugoszláv és brit erők egy dél-észak irányú támadással elvágják utánpótlási útvonalaiktól a [[Szovjetunió]] területére mélyen behatoló csapataikat. 1941. március 1-jén [[Bulgária]] is csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, 25-én végül pedig Jugoszlávia is, de két nap múlva az úgynevezett [[Jugoszláv katonai puccs (1941)|márciusi puccs]] megdöntötte a jugoszláv kormányt. Hitler március 27-én parancsot adott Jugoszlávia megszállásának előkészítésére. A megszálláshoz [[Magyarország]]ra felvonulási területként volt szüksége. [[Werth Henrik]] magyar vezérkari főnök hatáskörét túllépve, a magyar kormány háta mögött megegyezett a német áthaladás technikai részleteiről, ezzel kész helyzet elé állítva a [[második Teleki-kormány]]t.<ref>[http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20160410-masodik-vilaghaboru-delvidek-delvideki-bevonulas-teleki-kormany-horthy-miklos-magyar-kiralyi.html Az öngyilkos Telekivel már nem törődtek a győztesek] – [[Origo.hu|Origo]], 2016. április 10.</ref>
Hitler német birodalmi [[Kancellár (tisztség)|kancellár]] [[Sztójay Döme]] [[berlin]]i magyar követ útján március 28-án nem csupán engedélyt kért az átvonulásra, hanem felszólította [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzót, hogy a magyar hadsereg vegyen részt a [[Jugoszlávia]] elleni háborúban, cserébe újabb területeket ígért. Horthy beleegyezett az átvonulásba, de a hadjáratba való bekapcsolódás mellett nem kötelezte el magát. Utólag azzal magyarázta döntését, hogy tartott Magyarország német megszállásától és a délvidéki magyaroknak is védelmet szeretett volna adni. Emellett a [[bécsi döntések]]kel elért korábbi revíziós eredmények is megkérdőjeleződtek volna, ha nem teljesítik a [[Adolf Hitler|Führer]] akaratát.
Hitler tervei között szerepelt, hogy a jelentős bánsági, bácskai, tolnai és baranyai [[dunai svábok|sváb]] népcsoportra alapozva létrehozza az ún. [[Prinz-Eugen-Gau]]t. Ez a kis ütközőállam a háború után a közép-európai német térszervezés központja lett volna. A tervvel a magyar kormányt is zsarolhatta.<ref>Keményfi Róbert: [http://kommentar.info.hu/iras/2014_3/teleki_utolso_allamfoldrajzi_vizioja Teleki Pál utolsó államföldrajzi víziója] {{Wayback|url=http://kommentar.info.hu/iras/2014_3/teleki_utolso_allamfoldrajzi_vizioja |date=20160423215139 }} – In: ''Kommentár'', 2014/3. szám.</ref>
Az akkori magyar politikai elit halogatta a végső döntést. Úgy számoltak, hogy Magyarország nem szegi meg az „örökbarátsági egyezményt”, mivel a támadás csak azután történik, hogy az a Jugoszlávia, amellyel Magyarország az egyezményt kötötte, már megszűnik létezni. A kérdés viszont nem volt egyértelmű, [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök számára megoldhatatlan dilemmát jelentett, és minden bizonnyal ez vezetett április 3-i [[öngyilkosság]]ához.<ref>Romsics Ignác: ''Magyarország története a XX. században'' (Osiris Kiadó, 2005) {{ISBN|963-389-719-X}}</ref> Utódja [[Bárdossy László]] lett.
== Jugoszlávia szétesése ==
[[Fájl:1941-1943 Axis occupation of Yugoslavia map-hu.svg|bélyegkép|jobbra|250px|Jugoszlávia felbomlása 1941-ben]]
[[Fájl:A szerbek áltak felrobbantott újvidéki közúti híd maradványa, háttérben Pétervárad. Fortepan 16178.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A visszavonuló szerbek által felrobbantott [[újvidék]]i közúti híd maradványa, háttérben az új [[Független Horvát Állam]]hoz tartozó [[Pétervárad]] (1941)]]
A [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] [[1941]]. [[április 6.|április 6-án]] megtámadta Jugoszláviát. A Magyar Királyi Honvédség április 12-ére időzítette az offenzíva megindítását, a mozgósításra csak 9 nap állt rendelkezésre. A jugoszláv légierő azonban még jóval a magyar csapatok megindulása előtt, április 6-án és 7-én több támadást intézett [[Pécs]], [[Szeged]] és más magyar városok ellen. A magyar légvédelem több gépet lelőtt, a Pécset támadó 14 jugoszláv bombázóból csupán egy tért vissza támaszpontjára. [[április 10.|Április 10-én]] a [[Független Horvát Állam]] proklamálta önállóságát, a támadás nemzetközi jogi feltételei tehát megteremtődtek. A megszálló német csapatok addigra már [[Belgrád]]ban harcoltak, és félő volt, hogy a háború véget ér, mielőtt a magyarok bekapcsolódnak, ezzel meghiúsul a revízió lehetősége.<ref>Tarján M. Tamás: [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1941_aprilis_11_a_delvidek_visszafoglalasa/ 1941. április 11. – A Délvidék visszafoglalása] – In: ''[[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]]''</ref> A [[Muravidék]]et a németek 1941. április 6-án foglalták el, majd április 16-án átadták az időközben felvonuló magyar hadseregnek.
Magyarország 1941. [[április 11.|április 11-én]] kezdte meg hadműveleteit. A [[3. magyar hadsereg]] – alárendeltségében a [[Miklós Béla]] vezette gyorshadtesttel – négy nap alatt végrehajtotta a „Délvidék” felszabadítását, elérte a [[Duna]]–[[Dráva]] vonalát. Az addigra jórészt felbomlott jugoszláv hadsereg ellen többszörös túlerőben lévő magyar csapatok összesen 467 főt veszítettek halottakban és sebesültekben.
A Hitler által [[április 12.|április 12-én]] aláírt „ideiglenes” felosztási dokumentum szerint a németeken és a magyarokon kívül [[Olaszország]] és [[Bulgária]] is jugoszláv területekhez jutott. Az 1941. április 24-iki [[bécs]]i német–olasz megállapodás szerint Jugoszláviát német és olasz érdekszférára osztották fel.
Magyarország előzetes követelése ellenére sem kapta vissza teljes korábbi – [[Horvát–Szlavónország]] nélküli – délvidéki területeit: Magyarországhoz került vissza a [[Bácska]], a [[Baranyai háromszög]], a [[Muravidék]] és a [[Muraköz]]. A Nyugat-[[Bánság]] ''(Westbanat)'' azonban német katonai ellenőrzés alá került, közigazgatásilag pedig az ugyancsak németek által megszállt [[Szerbia]] része maradt. Bár Hitler előzőleg a magyaroknak ígérte, a németek tartottak attól, hogy a terület átadása kiélezné az egyébként is feszült magyar-román viszonyt, ezért a terület hovatartozása függőben maradt.<ref>A. Sajti Enikő: [http://adatbank.transindex.ro/regio/kisebbsegkutatas/pdf/III_fej_05_Sajti.pdf A bánáti magyar kisebbség helyzete a második világháború éveiben] {{pdf}}</ref>
== A magyar uralom visszatérte Délvidéken ==
[[Fájl:Kingdom of Hungary 1944 44 Varmegye.png|bélyegkép|jobbra|250px|Magyarország 1941–44 között]]
[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó parancsára a délvidéki területek közigazgatásának feje [[Werth Henrik]] honvéd vezérkari főnök lett 1941 szeptemberéig. Az ő felmentése után, 1942 végéig a visszacsatolt területek katonai alakulatait [[Farkas Endre (katonatiszt)|Boldogfai Farkas Endre]] irányította. Utóda [[Szombathelyi Ferenc]] lett. A visszacsatolt területek 1941 őszéig maradtak katonai közigazgatás alatt.
A Magyarország által visszafoglalt {{szám|11601|km²}} területnek 1,145 millió lakosa, ebből {{szám|301000}} [[magyarok|magyar]], {{szám|243000}} [[szerbek|szerb]], {{szám|220000}} [[horvátok|horvát]], {{szám|197000}} [[németek|német]], {{szám|80000}} [[Szlovákok|szlovák]], {{szám|15000}} [[ruszinok|ruszin]] és {{szám|15000}} [[zsidók|zsidó]] volt.
A magyar bevonulás idejére ezekről a területekről a jugoszláv hadsereg már kivonult, a szláv lakosság azonban gyakran tanúsított ellenállást. Az ellenálló és nem ellenálló polgári lakosok közt a bevonulás több ezer áldozatot szedett. A magyar hadsereg nem volt felkészülve a [[gerilla-hadviselés]]re, a szabotázsokra, ezért a szláv polgári lakosság elleni kemény fellépéssel próbált rendet teremteni.
A magyar hatóságok azonnal megkezdték az [[első világháború]] után betelepített [[dobrovoljácok]] [[internálás]]át azzal a céllal, hogy Szerbiába telepítse ki őket. Öt internálótábort hoztak létre ([[Szabadka]], [[Zombor]], [[Topolya]], [[Óbecse|Becse]] és [[Újvidék]]).<ref>''Istorijski Atlas'', Beograd, 2004 (100. oldal)</ref> A kitelepítések nagyobb részt a németek által megszállt bánsági területekre, kisebb részben a [[Független Horvát Állam]]ba történtek, ahol a horvátok sok szerbet egyszerűen megöltek vagy a hírhedt [[jasenovaci koncentrációs tábor]]ba vittek. 1941-től internálótábor működött [[Barcs]]on, [[Kistarcsa|Kistarcsán]], [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] és [[Sárvár]]on is. A magyar internálótáborokban az éhezéstől főleg idősek és gyerekek haltak meg.<ref>Urosevics Danilo: [http://beszelo.c3.hu/cikkek/emlekeim-a-barcsi-es-a-sarvari-taborrol Emlékeim a barcsi és a sárvári táborról] – [[Beszélő]], VII. évf. 1. szám.</ref><ref>Urosevics Danilo: [https://nepszava.hu/cikk/1025993-az-eletert-menetelni-kell Az életért menetelni kell?]{{Halott link|url=https://nepszava.hu/cikk/1025993-az-eletert-menetelni-kell |date=2022-02 }} – [[Népszava]], 2014. július 5.</ref> A szerbek helyére [[bukovinai székelyek]]et telepítettek.
Az 1941. decemberi, a [[Moszkva]] alatti német vereség után felerősödő dobrovoljác [[csetnik]]- és [[partizán]]ellenállás, valamint a [[Jugoszláv Kommunisták Szövetsége]] (JKSZ) tevékenysége, a helyi és anyaországi magyar sajtó túlhevített csetnikellenes propagandája, illetve a [[Szovjetunió]] megtámadását követő katonapolitikai megfontolások vezettek az 1941/1942 telén végrehajtott délvidéki tisztogató akciókhoz és razziákhoz, amelyek az [[újvidéki vérengzés (1942)|újvidéki vérengzéssé]] fajultak.
A magyar közigazgatásban [[Bács-Bodrog vármegye|Bács-Bodrog]], [[Baranya vármegye|Baranya]], [[Csongrád vármegye|Csongrád]] és [[Zala vármegye]] teljesen helyreállt, [[Vas vármegye]] pedig kibővült. Bács-Bodrog vármegye székhelye [[Baja]] után ismét Zombor lett.
== Nemzetközi következmények ==
A délvidéki katonai támadással Magyarország gyakorlatilag feladta [[Semleges állam|semlegességét]] a [[második világháború]]ban. [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] öngyilkosságának hatása alatt [[Winston Churchill (miniszterelnök)|Churchill]] brit miniszterelnök elállt a Magyarországnak küldendő hadüzenettől, megelégedett a diplomáciai kapcsolatok megszakításával.<ref>Jeszenszky Géza: [http://kki.gov.hu/download/0/0a/c0000/KSZ2014_2_Jeszenszky.pdf Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig] {{pdf}} In: ''Külügyi Szemle'', 2014. nyár, 150–175. o.</ref> A formális hadüzenet csak 1941 decemberében, a Szovjetunió elleni támadás után érkezett.
== Megszűnte ==
[[Fájl:Vojvođanski partizani u Novom Sadu 1944.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Jugoszláv partizánok Újvidéken, 1944-ben]]
A [[Dél-erdélyi hadjárat (1944)|dél-erdélyi hadjárat]] kudarca után a támadó [[Szovjetunió|szovjet]] [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] és [[Joszip Broz Tito|Tito]] velük szövetséges jugoszláv [[kommunista]] [[partizán]]csapatai 1944. október 7-én [[Zenta|Zentánál]] átlépték a [[Tisza]] határfolyót. Október 11-ére megszállták [[Bácska]] keleti sávját. [[Újvidék]]et október 20-án adta fel a magyar [[Magyar Királyi Honvédség (1922–1945)|Honvédség]], a magyar közigazgatást és a rendvédelem egységeit evakuálták. A szovjetek és Titóék október 22-én délután foglalták el a várost. A hónap végére teljes Bácska a birtokukba került. [[Muravidék]] és [[Muraköz]] csak 1945 tavaszán került szovjet illetve jugoszláv kézre.
=== Megtorlás ===
{{bővebben|Délvidéki vérengzések}}
A jugoszláv haderő bosszúból és megtorlásként számos tömeggyilkosságot követett el. Az egyéb atrocitásokkal<ref>[http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=313:etnikai-konfliktusok-erdely-1918-1919&catid=39:dka-hatter&Itemid=203 A bosszú: a jugoszláv kommunista partizánok magyarellenes atrocitásai a Délvidéken 1944–1945] – Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont, 2013.</ref> párhuzamosan [[etnikai tisztogatás]]ba is kezdtek: sok magyart [[háborús bűncselekmény]]kel vádoltak meg, és a [[kollektív bűnösség]] elve szerint frissen felállított [[koncentrációs tábor]]ba zártak. Számos nem elmenekült bánsági sváb és horvát civil, valamint a kommunistákkal szemben álló szerb is az üldöztetésnek esett áldozatul.
Az újvidéki vérengzésre hivatkozva [[Josip Broz Tito|Tito]] jóváhagyásával több mint {{szám|40000}} – egyes források szerint {{szám|80000}} – civil [[magyarok|magyar]] lakost, korra és nemre tekintet nélkül gyilkoltak le a [[szerbek]] [[1944]]–[[1945|45]]-ben, amit a történészek [[délvidéki vérengzések]]ként emlegetnek.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
* [http://crowland.uw.hu/images/csata/delvidek.html Az 1941-es délvidéki magyar hadműveletek] {{Wayback|url=http://crowland.uw.hu/images/csata/delvidek.html |date=20081221183202 }}
* [[A. Sajti Enikő]]: [http://mek.oszk.hu/01200/01275/01275.doc Székely telepítés és nemzetségpolitika a Bácskában – 1941]
* A. Sajti Enikő: [http://www.es.hu/a_sajti_eniko;haboru_kisebbsegpolitika_megtorlas_magyarok_es_szerbek_19418211;1945;2011-09-07.html Háború, kisebbségpolitika, megtorlás: magyarok és szerbek, 1941–1945] {{Wayback|url=http://www.es.hu/a_sajti_eniko;haboru_kisebbsegpolitika_megtorlas_magyarok_es_szerbek_19418211;1945;2011-09-07.html |date=20160304230801 }} – [[Élet és Irodalom]], 2011. szeptember 9.
* Mihályi Balázs: Jugoszlávia hadserege és határerődítései 1935–41. In: ''Visszatér a Délvidék 1941'' (Nagy Magyarország könyvek, Budapest, 2011)
* Ravasz István: A délvidéki hadművelet. In: ''Visszatér a Délvidék 1941'' (Nagy Magyarország könyvek, Budapest, 2011)
* Szilágyi István: Egy magyar katona visszaemlékezése a bevonulásról. In: ''Visszatér a Délvidék 1941'' (Nagy Magyarország könyvek, Budapest, 2011)
* Gulyás László: A délvidék mint német kisállam?
*''Visszatér a Délvidék, 1941. Magyar-délszláv viszony és a visszacsatolás''; szerk. Vincze Gábor; Kárpátia Stúdió, Bp., 2011 (''Nagy Magyarország könyvek'')
*Babucs Zoltán: ''"Vártunk, jöttetek!". A délvidéki országgyarapítás képes emlékalbuma''; Heraldika, Bp., 2021
* {{cite web | url= https://arsmilitaria.blog.hu/2020/03/29/a_delvideki_hadmuvelet_1941_aprilis_11_23_az_utolso_magyar_reszleges_teruletrevizio | title= 80 éve történt ! Az utolsó magyar részleges területrevízió | author= Szabó Péter (DonSzabo nick) | work = arsmilitaria.blog.hu | date = 2020-03-29 | accessdate= 2023-04-17 | archivedate= 2023-04-17 | archiveurl= https://archive.today/20230417132540/https://arsmilitaria.blog.hu/2020/03/29/a_delvideki_hadmuvelet_1941_aprilis_11_23_az_utolso_magyar_reszleges_teruletrevizio}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Második világháború|-|Vajdaság|-|}}
{{DEFAULTSORT:Délvidékmagyaruralomalatt}}
[[Kategória:Horthy-korszak]]
[[Kategória:Magyarország a második világháborúban]]
[[Kategória:Szerbia történelme]]
[[Kategória:Vajdaság]]
[[Kategória:Magyar–szerb kapcsolatok]]