Eset forrásának megtekintése

{{Nyelvtani kategóriák}}
Az [[agglutináló nyelv]]ekben és egyes [[flektáló nyelv]]ekben az '''eset''' ([[Latin nyelv|latinul]] ''casus'') a [[névszó]] ([[főnév]], [[melléknév]], [[névmás]], [[számnév]]) és egyes [[nyelv]]ekben a [[névelő]] azon [[Nyelvtani kategória|grammatikai kategóriája]], amely a [[mondattan]]i funkció kifejezésének az egyik [[Morfológia (nyelvészet)|alaktani]] módszere.<ref name="bussmann">Bussmann 1998, 155–156. o.</ref><ref name="dubois">Dubois 2002, 76–77. o.</ref><ref name="crystal">Crystal 2008, pp.&nbsp;66–67.</ref> A [[szó]] esetek szerinti alakváltozását [[névszóragozás]]nak, idegen szóval deklinációnak nevezik.
Nyelvek között nagy különbségek lehetnek az esetek szempontjából.<ref name="bussmann"/> Először is olyanokra oszlanak, amelyekben vannak esetek, és amelyekben nincsenek. Továbbá azok, amelyek rendelkeznek ezzel a kategóriával, az esetek száma tekintetében különböznek. Természetüknél fogva nincsenek esetek az [[izoláló nyelv]]ekben, mint amilyen a [[Kínai nyelv|kínai]], amelyekben a szónak egyetlen alakja van, mondattani funkciójától függetlenül,<ref name="eifring">Eifring – Theil 2005, 2. fej., 27–28. o.</ref> de olyan nyelvek is vannak, amelyekben voltak esetek a fejlődésük bizonyos szakaszában, de már nincsenek.
[[Fájl:Number of grammatical cases hic01.png|thumb|300px|Esetek száma az európai nyelvekben. A szürke színű területek nyelveiben nincs meg az eset kategóriája.]]
A [[történeti-összehasonlító nyelvészet]] módszereivel megállapították, hogy volt valamikor egy [[indoeurópai alapnyelv]], amely flektáló volt, és nyolc esettel rendelkezett: nominativus ([[alanyeset]]), vocativus ([[megszólító eset]]), accusativus ([[tárgyeset]]), genitivus ([[birtokos eset]]), dativus ([[részes eset]]), ablativus ([[határozói eset]]), [[locativus]] és instrumentalis ([[eszközhatározói eset]]). Ezek száma különböző mértékben csökkent a régi [[indoeurópai nyelvek]]ké, majd ezekből a maiakké való fejlődés során, az esetek szinkretizmusának nevezett jelenség révén. Például a latin nyelvben az ablativus, a locativus és az instrumentalis egybeolvadt az ablativus néven megmaradottban.<ref>Bussmann 1998, 1162. o.</ref><ref>Dubois 2002, 464. o.</ref> Ezzel szemben egyes mai [[szláv nyelvek]] [[Nyelvtan|grammatikái]], mint amilyenek a [[közép-délszláv diarendszer]]hez tartozókéi, hét esetet tartanak számon, melyek sorából az ablativus hiányzik.<ref>Čirgić 2010, 82. o. ([[Montenegrói nyelv|montenegrói]] grammatika).</ref>
A latin nyelv leszármazottai közül hagyományos grammatikái szerint a [[román nyelv]]ben öt eset van,<ref name="dobridor">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/caz '''caz'''] szócikk.</ref> a [[francia nyelv]] egyik régi időszakában kettő volt, és mára csupán a [[személyes névmás]]ban maradtak meg ezek nyomai,<ref name="dubois"/> amint a többi nyugati [[Újlatin nyelvek|újlatin nyelvben]] is. Az [[angol nyelv]]ben is csak nyomai vannak meg az eseteknek a személyes névmásban és egyes főnevekben.
Minél inkább csökkent az indoeurópai nyelvekben az esetek szerepe, annál inkább nőtt a [[szórend]] és az [[elöljárószó]]k szerepe a mondattani funkciók kifejezésében.<ref name="crystal"/>
Az agglutináló nyelvek is különböznek egymástól az esetek számának a tekintetében. Például a [[török nyelv]] grammatikái hatot vesznek számba, a [[finn nyelv]]éi 15-öt<ref name="dubois"/> vagy 16-ot,<ref name="crystal"/> a [[magyar nyelv]]éi pedig 18-at<ref name="kiefer">Kiefer 2006, 46–47. o.</ref> vagy 19-et.<ref name="bokor">Bokor 2007, 288–289. o.</ref>
Egyes [[Nyelvészet|nyelvészek]] úgy tekintik, hogy az „eset” terminus használata csak akkor megalapozott, ha a mondattani funkciót a szó jellegzetes alakja fejezi ki, melyet rendszerint jellegzetes [[rag]] ad neki.<ref name="crystal_67">Crystal 2008, 67. o., szerzők megnevezése nélkül.</ref> Ez a helyzet például a magyar nyelvben, melyben 18 esetet saját rag fejez ki, beleértve az alanyeset nulla ragját. A vitatott 19-ik (birtokos) esetnek egy másikkal (a részes esettel) közös ragja van. Mégis, azon nyelvek grammatikáiban, amelyekben csak egyes mondattani funkciókat fejez ki rag, esetalakoknak nevezik azokat is, amelyek több funkciót fejeznek ki ugyanazzal a raggal, belleérve a nulla ragot is. Ez a helyzet például a román nyelv grammatikáiban, amelyben az öt esetből csak hármat különböztet meg szóalak, ami nem is vonatkozik minden szóra. Ezért van szó olykor e nyelv grammatikáiban alany-tárgyesetről, birtokos-részes esetről és megszólító esetről. Úgy tekintik, hogy a mondattani funkció különbözteti meg azokat az eseteket, amelyeket nem különböztet meg szóalak.<ref>Bărbuță 2000, 63–64. o.</ref> Ugyancsak a mondattani funkció alapján található meg az „eset” terminus angol hagyományos grammatikákban.<ref name="crystal_67"/>
== Az esetek osztályozása ==
Bár már az [[ókor]]ban is próbálkoztak az esetek osztályozásával, máig sincs kielégítő [[szemantika]]i csoportosításuk.<ref name="bussmann"/>
Hagyományosan az eseteket két csoportba osztják. Az egyikbe egyes szerzők szerint csak az alanyeset tartozik, melyet latinul ''casus rectus''-nak (’egyenes eset’-nek) neveznek, a másikba az összes többi (''casi obliqui'' ’ferde esetek’).<ref name="bussmann"/> Más szerzők szerint a tárgyeset is ''casus rectus''.<ref name="dubois"/>
Az alanyeset és a tárgyeset egy kategóriába, a többieké pedig, a megszólító eseten kívül, egy másikba való sorolása azon alapszik, hogy az előbbieknek nincsenek jellegzetes szemantikai funkcióik, miközben az utóbbiaknak vannak, főleg az, hogy határozókat fejeznek ki, ezért az előbbiekre megtalálható a „mondattani esetek”, az utóbbiakra pedig a „szemantikai esetek” elnevezés.<ref name="bussmann"/> Az előbbieket „grammatikai esetek”-nek, az utóbbiakat pedig „konkrét esetek”-nek is nevezik.<ref name="dubois"/> Olyan szerzők is vannak, akik a részes esetet is a mondattani esetek közé sorolják.<ref name="kiefer"/>
Egy másik csoportosítás szerint vannak független esetek (az alanyeset és a megszólító eset) és függő esetek (az összes többi). Függésen a függő esetben álló szó [[Alárendelés (nyelvészet)|alárendeltsége]] értendő egy másik szóhoz, azaz alaptagjához viszonyítva.<ref name="cirgic_182">Čirgić 2010, 182. o.</ref>
== Az esetragok jellege ==
Egyrészt az agglutináló, másrészt a flektáló nyelvek közötti egyik különbség az, hogy az előbbiekben a névszó grammatikai kategóriáinak mindegyikét külön, jól egymástól elhatárolt [[toldalék]]ok fejezik ki, tehát az esetragok is csak esetet fejeznek ki. Ezzel szemben az utóbbiakban a névszó ragja nemcsak a szó esetét, hanem [[nyelvtani nem]]ét és a [[Szám (nyelvészet)|számát]] is, esetleg egyéb kategóriákat is kifejez. Például a magyarban, amely agglutináló neylv, a ''házasságaimról'' szót a ''ház'' [[szótő]], a hozzáadott két [[Szóképzés|képző]] (''-as'' és ''-ság''), majd két [[Toldalék|jel]] (az ''-ai'' birtoktöbbesítő jel és az ''-m'' [[birtokos személyjel]]) és végül a ''-ról'' esetrag alkotja. Az [[Orosz nyelv|orosz]] ''домов (domov)'' „a ház (valamije)” szó viszont két elemből áll, a ''dom'' tőből és az ''-ov'' ragból, amely jelzi azt, hogy a szó birtokos esetben áll, de azt is, hogy többes számú és hímnemű.<ref>A. Jászó 2007, 26–27. o.</ref>
Egyes nyelvekben az esetragok különbözhetnek aszerint is, hogy a szó határozott vagy határozatlan, avagy aszerint, hogy élőt vagy élettelent nevez meg.<ref name="bussmann"/> Például a közép-délszláv diarendszerben a melléknevek többségének két sor esetragja van, az egyik, amikor főnevesítettek, és ilyenkor határozottak, a másik, amikor [[jelző]]ként vagy névszói [[állítmány]] névszói részeként az alaptagjukkal egyeztetettek, és ilyenkor határozatlanok. Ezek szerint a {{sr}} ''Videsmo tu dva čoveka, jedan je bio '''siromašan''', a drugi – '''bogat'''; '''siromašni''' je ćutao, dok je '''bogati''' mnogo pričao'' ’Láttunk itt két embert, az egyik szegény volt, a másik gazdag; a szegény hallgatott, miközben a gazdag sokat mesélt’ szakaszban a melléknevek alanyesetűek, de határozatlanokként nulla ragjuk van, határozottakként pedig ''-i'' a ragjuk.<ref>Jolić și Ludwig 1972, p.&nbsp;273.</ref>
Ugyanebben a diarendszerben az élőt megnevező hímnemű főneveknek egyes szám tárgyesetű alakja azonos a birtokos esetű alakjukkal [pl. ''majstor'''a''''' ’(a) mestert’], miközben az életteleneket megnevezőké az alanyesetű alakjukkal azonos, pl. ''odmor'' ’(a) pihenést’.<ref>Barić 1997, 123. o. Ezekben a nyelvekben nincs [[névelő]], tehát a főnév határozott vagy határozatlan volta a [[Kontextus (nyelvészet)|kontextusból]] derül ki.</ref>
== Az esetek funkciói ==
Általában az eseteknek van egy alapfunkciójuk, de ez nem az egyedüli, és nyelvtől is függ az, hogy melyik funkciót melyik eset fejezi ki.
Példák a főbb esetek alapfunkcióira:
* alanyeset – [[Alany (nyelvészet)|alany]]:
** {{hu}} '''''A könyv''' új'';<ref name="szende">Szende – Kassai 2001, 104–119. o.</ref>
** ([[Montenegrói nyelv|montenegróiul]]) '''''Ko''' je prvi došao?'' ’Ki érkezett elsőként?’;<ref name="cirgic_182"/>
** {{ro}} '''''Un greier''' răgușit cânta în sobă'' ’Rekedt tücsök énekelt a kályhában’ ([[Mihai Eminescu]]);<ref name="barbuta_67">Bărbuță 2000, 66–69. o.</ref>
* birtokos eset – jelző:
** (latinul) ''memoria '''rerum''''' ’a dolgok emlékezete’;<ref name="dobridor"/>
** {{ro}} ''cadrul albastru '''al ferestrei''''' ’az ablak kék kerete’;<ref name="barbuta_67"/>
** {{hr}} ''Kaput '''tvoga brata''' visi u hodniku'' ’A testvéred kabátja a folyosón lóg’;<ref>Barić 1997, 557. o.</ref>
* részes eset – [[Határozó|részeshatározó]]:
** {{hu}} ''Adtam '''Gábornak''' egy könyvet'';<ref name="szende"/>
** {{sr}} ''Ne prija '''mi''' sladoled'' ’Nem esik jól nekem a fagylalt’;<ref name="klajn_230">Klajn 2005, 230. o.</ref>
** {{ro}} ''Spui '''munților''' durerea / Prin jalnice cântări'' ’Bánatos énekekben mondod el fájdalmad a hegyeknek’ ([[George Coșbuc]]);<ref name="barbuta_67"/>
* tárgyeset – [[Tárgy (nyelvészet)|tárgy]]:
** {{hu}} ''Hívja '''a kutyáját''''';<ref name="szende"/>
** (montenegróiul) ''Komšija prodaje '''kuću''''' ’A szomszéd eladja a házat’;<ref>Čirgić 2010, 270. o.</ref>
** {{ro}} ''A găsit pe urmă '''satul''', / '''Pe țăran''' el l-a găsit'' ’Majd megtalálta a falut, megtalálta a parasztot’ (Coșbuc);<ref name="barbuta_67"/>
* megszólító eset – közvetlen megszólítás (nem mondattani funkció):
** {{hr}} ''Ne boj se, '''striče''''' ’Ne félj, bácsikám!’;<ref>Barić 1997, 458. o.</ref>
** {{ro}} ''Măi, '''Ioane''', mă auzi?'' ’Te Ioan, hallasz engem?’<ref>Cojocaru 2003, 39. o.</ref>
Példák a fenti esetek egyes mellékfuncióira:
* alanyeset:
** időhatározó: {{hu}} '''''Egész este''' szórakozik'';<ref name="szende"/>
** [[Értelmező (nyelvészet)|értelmező]]: (montenegróiul) ''Ovo je Petar, '''naš komšija''''' ’Ez itt Petar, a szomszédunk’;<ref>Čirgić 2010, 285. o.</ref>
** névszói állítmány névszói része: {{ro}} ''Dealu-ntreg e '''un mormânt''''' ’Az egész domb egyetlen sír’ (Coșbuc);<ref name="barbuta_67"/>
* birtokos eset:
** tárgy: {{sr}} ''Imate li '''vremena'''?'' ’Van-e időtök / ideje (magának/önnek)?’;<ref name="klajn_230"/>
** okhatározó: {{ro}} '''''Din cauza muntelui''', s-a întunecat de tot'' ’A hegy miatt egészen besötétedett’ ([[Camil Petrescu]]);<ref name="barbuta_67"/>
* részes eset:
** célhatározó: {{hu}} ''Jó lesz '''titkárnőnek''''';<ref name="szende"/>
** helyhatározó: {{hr}} ''Približio se '''gradu''''' ’Megközelítette a várost’;<ref>Barić 1997, 280. o.</ref>
** eszközhatározó: {{ro}} ''Am ajuns la timp '''datorită prietenilor''''' ’A barátaimnak köszönhetőén időben értem oda’;<ref name="barbuta_67"/>
* tárgyeset:
** állapothatározó: {{hu}} '''''Jánost kivéve''' mindenki átment a vizsgán'';<ref>Szende – Kassai 2001, 161. o.</ref>
** helyhatározó: {{sr}} ''Izašli su '''pred kuću''''' ’Kimentek a ház elé’;<ref>Klajn 2005, 161. o.</ref>
** jelző: {{ro}} ''În țara mea dulce sunt drumuri '''de flori''''' ’Édes hazámban virágutak vannak’ ([[Vasile Alecsandri]]);<ref name="barbuta_67"/>
A fenti eseteken kívül szláv nyelvekben van még:
* eszközhatározói eset, főleg az eszköz- és a társhatározó kifejezésére: (montenegróiul) ''putovati '''vozom''''' ’vonattal utazni’, '''''S njima''' još nijesmo razgovarali'' ’Velük még nem beszélgettünk’;<ref>Čirgić 2010, 208–209. o.</ref>
* locativus, főleg azon helyhatározó esete, amely alaptagja nem az illető hely felé vagy felől való mozgást fejez ki: {{sr}} ''Sreli smo se '''u parku''''' ’A parkban találkoztunk’.<ref>Klajn 2005, 235. o.</ref>
A magyarból hiányzik a megszólító eset, a locativus és, ha 18 esettel számolunk, a birtokos eset, azonban a 18-ig rendelkezik még elsősorban az alábbiakkal:<ref name="kiefer"/>
* [[causalis-finalis]]: ''Péter életét áldozza a '''hazájáért''''';
* [[translativus-factitivus]]: ''A must '''borrá''' válik'';
* [[terminativus]]: ''A telek a '''partig''' nyúlik'';
* [[formativus]]: ''Péter '''tanárként''' dolgozik'';
* [[essivus-formalis]]: ''Péter Annát '''társul''' fogadja''.
Továbbá van még a magyarnak kilenc olyan esete, amelyek alapfunkciója helyhatározó kifejezése, mindegyik más jelentésárnyalattal. Ezek az esetek elsősorban aszerint különböznek, hogy valaminek a belsejéről, felületről vagy valamihez közeli helyről van szó, és mindegyikféle helyre vonatkozóan aszerint, hogy a megfelelő helyhatározó alaptagja olyan ige, amely a hely felé való mozgást, a hely felől való mozgást fejez ki, vagy nem tartozik az ilyen igék kategóriájához:<ref>Szende – Kassai 2001, 449. o.</ref>
{| class="wikitable" style="margin: 1em auto 1em auto"
! rowspan=2 | Kérdés || colspan=2 | Vminek a belseje || colspan=2 | Felület || colspan=2 | Közelség
|-
! Eset || Példa || Eset || Példa || Eset || Példa
|-
| Hol? || [[inessivus]] || ''a ház'''ban''' van'' || [[superessivus]] || ''a ház'''on''' van'' || [[adessivus]] || ''a ház'''nál''' van''
|-
| Hova? || [[illativus]] || ''bemegy a ház'''ba''''' || [[sublativus]] || ''felmegy a ház'''ra''''' || [[allativus]] || ''a ház'''hoz''' megy''
|-
| Honnan? || [[elativus]] || ''kimegy a ház'''ból''''' || [[delativus]] || ''lejön a ház'''ról''''' || [[ablativus]] || ''a ház'''tól''' jön''
|}
Az, hogy mely eset használatos, elsősorban attól függ, hogy mely mondatrész a kifejezendő, a [[Mondatrész#Bővítmények|bővítmények]] esetében pedig az alaptag vagy/és az esetleg használt [[viszonyszó]]tól (elöljárószó egyes nyelvekben, [[névutó]] egyéb nyelvekben) is. Az alaptag esetében ennek lexikális tartalma a mérvadó, a viszonyszóéban az, hogy miféle viszonyt fejez ki.<ref>Bussmann 1998, 479. o.</ref> Például tárgya csak egyes igéknek lehet, egyes nyelvekben pedig, mint a magyar, ez a bővítmény csak tárgyesetben állhat, amennyiben névszó.<ref>Szende – Kassai 2001, 402. o.</ref>
Egyes nyelvekben egy bizonyos viszonyszó egy bizonyos esetet követel meg. Például a magyarban a legtöbb névutó az alanyesettel használatos (''Az '''asztal''' alá bújik''), de van amelyik más esetet követel meg: ''Egész '''télen''' át táncolt'' (superessivus), ''a '''közhiedelemmel''' ellentétben'' (eszközhatározói eset) stb.<ref>Szende – Kassai 2001, 150–154. o.</ref> Egy másik nyelvben, a románban, a legtöbb elöljáró esetrag nélküli szavakkal fordul elő, melyeket tárgyesetűeknek tekintenek (pl. ''lângă foc'' ’a tűz mellett’), bár csak az egyik elöljárót használják egyes szavakkal kifejezett tárggyal. Néhány elöljáró és elöljáró értékű szókapcsolat a birtokos esettel használatos (pl. ''contra inundațiilor'' ’az árvizek ellen’, ''în fața coloanei'' ’az oszlop előtt’), néhány pedig a részes esetet követeli meg, pl. ''potrivit datelor'' ’az adatok szerint’.<ref>Bărbuță 2000, 198–199. o.</ref>
Szláv nyelvekben is van olyan elöljáró, amely csak egy esettel használatos, de egyesek kettővel, mások pedig hárommal. Például a közép-délszláv diarendszerben az ''u'' elöljáró megvan:<ref>Barić 1997, 774. o.</ref>
* a birtokos esettel: '''''U Milice''' duge trepavice'' ’Milicának hosszú szempillái vannak’;
* a tárgyesettel, hely felé való mozgást kifejező ige helyhatározójában: ''Idemo '''u šumu''''' ’Az erdőbe megyünk’;
* a locativus esettel, nem hely felé vagy felől való mozgást kifejező ige helyhatározójában: '''''U šumi''' se čuje cvrkut ptica'' ’Az erdőben hallani a madarak csiripelését’.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [[Adamikné Jászó Anna|A. Jászó Anna]]. Általános ismeretek a nyelvről és a nyelvtudományról. In A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 11–72. o. (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{hr}} Barić, Eugenija ''et al.'' ''Hrvatska gramatika'' (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. {{ISBN|953-0-40010-1}}
* {{ro}} Bărbuță, Ion ''et al.'' [https://www.academia.edu/20778968/12_Gramatica_uzuala_a_limbii_romane ''Gramatica uzuală a limbii române''] (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. {{ISBN|9975-74-295-5}} (Hozzáférés: 2018. november 3)
* Bokor József. Szóalaktan. In A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 254–292. o. (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{en}} Bussmann, Hadumod (szerk.) [http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf ''Dictionary of Language and Linguistics''] {{Wayback|url=http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf |date=20220123230149 }} (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. {{ISBN|0-203-98005-0}} (Hozzáférés: 2018. november 3)
* (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. [https://fr.scribd.com/doc/307118991/gramatika-crnogorskoga-jezika-pdf ''Gramatika crnogorskoga jezika''] (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. {{ISBN|978-9940-9052-6-2}} (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{en}} Cojocaru, Dana. [http://seelrc.org:8080/grammar/mainframe.jsp?nLanguageID=5 ''Romanian Grammar''] (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{ro}} Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. ''Dicționar de termeni lingvistici'' (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: [https://dexonline.ro/ Dexonline]. DTL (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{en}} Crystal, David. [https://web.archive.org/web/20181110120458/https://anekawarnapendidikan.files.wordpress.com/2014/04/a-dictionary-of-linguistics-and-phonetics-by-david-christal.pdf ''A Dictionary of Linguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. {{ISBN|978-1-4051-5296-9}} (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'' ''[https://ia600503.us.archive.org/8/items/DictionnaireDeLinguistiqueDubois/Dictionnaire-de-Linguistique-Dubois.pdf Dictionnaire de linguistique]'' (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 12.)
* {{en}} Eifring, Halvor – Theil, Rolf. [http://www.uio.no/studier/emner/hf/ikos/EXFAC03-AAS/h05/larestoff/linguistics/ ''Linguistics for Students of Asian and African Languages''] (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2018. november 3)
* {{fr icon}} Jolić, Borjanka – Ludwig, Roger, ''Le serbo-croate sans peine'' (Tanuljunk könnyen szerbhorvátul). Chennevières. Assimil. 1972
* [[Kiefer Ferenc]]: 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). [https://www.magyarhaz.ch/images/2020D%C3%B3ra/magyar%20nyelv/2011_0001_536_MagyarNyelv.pdf ''Magyar nyelv'']. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. {{ISBN|963-05-8324-0}}. 34–49. o. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
* {{sr}} Klajn, Ivan. [https://web.archive.org/web/20160423015859/http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika'']. Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés: 2023. május 12.)
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[A magyar nyelv eseteinek listája]]
* [[Latin névszóragozás]]
* [[Névszóragozás]]
{{Nyelvtani esetek}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Nyelvészet}}
[[Kategória:Nyelvtani esetek| ]]