Fűzfasíp forrásának megtekintése

{{Hangszer infobox
 | név = Fűzfasíp
 | besorolás = [[Aerofon hangszerek|aerofon]] → [[Fúvós hangszerek|fúvós]] → [[Ajaksípos hangszerek|ajaksípos]] <br/> dugós furulya
 | csőhossz = 10-20&nbsp;cm
 | hangolás = véletlenszerű
 | rokon hangszerek = [[tilinkó]], [[hatlyukú furulya]]
}}
A '''fűzfa síp''' [[Európa]]-szerte ismert népi hangadó játékszer. A [[Furulya|furulyához]] hasonló felépítésű [[Ajaksípos hangszerek|ajaksípos]] [[Fúvós hangszerek|fúvós hangszer]], de dallamjátékra nem alkalmas. Jellegzetesen fiúk játéka, de hasonló hangkeltő eszközöket felnőttek is használtak jeladásra. A rongykereskedők például ilyen hangszerrel hívták fel magukra a falu utcáit járva a figyelmet, erre utal másik elnevezése, a ''zsidósíp.'' Hívják még ''süvűtő''nek, ''tilinkó''nak is.
{{idézet 2|Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,<br>Lovagolok fűzfasípot fújva...|[[Petőfi Sándor]], Szülőföldemen|400px|right}}
== Készítése ==
Kiinduló anyaga 8–20&nbsp;mm vastagságú, 10–50&nbsp;cm hosszú 2-3&nbsp;éves csomómentes, sima [[fűzfa]] hajtás. Tavasszal készítik, mert ilyenkor a héj könnyen leválik róla. A héj leválasztása előtt az egyik végétől 1–3&nbsp;cm-re bevágják a szélhasító nyílás helyét, a másik vége felé a héjat körbemetszik és a metszéstől kezdve lehántják a bélről. Ennél a csupasz résznél – foggal vagy kézzel – rögzítve lehet viszonylag könnyen a héjat lehúzni. Ezt úgy is segítik, hogy előtte a kés nyelével óvatosan körbeveregetik az anyagot, hogy könnyebben elváljon a héja. Az ütögetés közben rendszerint egy fűzfasíp-készítő mondókát ismételgetnek, hogy a héj ne sérüljön meg, hogy sikeres legyen a művelet. A jól meglazult fűzfahéjat ezután marokra fogják, és egy csavarintással lehúzzák a fáról.
A csupasz fának azt a végét, ami eredetileg a szélhasító nyílásnál volt, a bemetszés helyénél merőlegesen elvágják, a szélhasító felőli oldalából 1–2&nbsp;mm-nyit lefaragnak. A csőbe visszahelyezve ez lesz a síp dugója, a lefaragott rész és a csőfal közötti rés pedig a fúvóka befúvórése. A rövidebb fűzfa sípokat az alsó végükön is bedugják – de itt légmentesen – a csupasz fa megfelelő végéből levágott darabkával, így mélyebben szólal meg.
Gyerekjátéksípokat nem csak fűzfából, de ritkábban [[Közönséges orgona|orgona]], [[mogyoró]] héjából, vagy néha a tartósabb [[bodza (növénynemzetség)|bodzából]] is készítettek. Az utóbbi esetben a népi furulyákhoz hasonlóan készül, a különbség csak annyi, hogy annál rövidebb, és legfeljebb csak néhány találomra elhelyezett hangképző nyílás van rajta.
== Fűzfasíp-készítő mondókák ==
{|
|-
|width="400" valign="top"|
: ''Jöjj meg, jöjj meg, tilinkó,''
: ''Kesely lábú kis csikó''
: ''Télbe, nyárba''
: ''Minden esztendőbe''
:: ([[Hosszúpályi]], [[Hajdú-Bihar vármegye]], [[1961]].)
&nbsp;
: ''Tilinka, guvadj meg,''
: ''Máté f...a, suvadj meg.''
:: (? [[Székelyföld]])
|width="400" valign="top"|
: ''Kele-kele, fűzfa,''
: ''Bödögei nyárfa.''
: ''Gyünnek a törökök''
: ''Síppal, dobbal,''
: ''Nyári hegedűvel.''
: ''Egy kisgyerek sípot kér,''
: ''Adjunk neki, majd nem sír.''
: ''Sót a bikának,''
: ''Tejet a fiának,''
: ''Furkósbotot az anyjának,''
: ''Szart a Miskának.''
:: ([[Homokbödöge]], [[Veszprém vármegye]], [[1962]].)
|-
|}
== Források ==
* {{SárosiHangszer}}
* {{MNéprLex|2|249|2-551.html}}
== További információk ==
* [https://web.archive.org/web/20080613185702/http://azigazzy.freeblog.hu/archives/2008/04/09/Illusztralt_fuzfasip/ A fűzfa síp készítése képekben]
{{Ajaksípos hangszerek}}
{{Magyar népi hangszerek}}
{{Portál|zene}}
[[Kategória:Ajaksípos hangszerek]]
[[Kategória:Magyar népi hangszerek]]