F–5 Tiger II forrásának megtekintése

{{Repülőgép infobox
 | típusnév = F–5 Freedom Fighter/Tiger II
 | kép = Northrop F-5E (Tail No. 11419) 061006-F-1234S-070.jpg
 | képaláírás = Amerikai ''F-5E'' repülés közben
 | funkció = Harcászati vadászbombázó repülőgép
 | gyártó = [[Northrop]]
 | első felszállás = [[1959]]. [[július 30.]]
 | szolgálatba állás = [[1962]]
 | darab = 2224 db felett
 | személyzet = 1 fő
 | hossz = 14,45
 | fesztáv = 8,13
 | magasság = 4,08
 | szárnyfelület = 17,28
 | szárnykarcsúság = 3,86
 | szerkezeti tömeg = 4349
 | üzemanyag kg = 2563
 | maximális felszállótömeg = 11 187
 | hajtómű = 2 db [[General Electric]] [[General Electric J85|J85–GE–21B]] [[utánégető]]s gázturbinás sugárhajtómű
 | tolóerő = 2*15,5 kN<br>2*22,2 kN utánégetővel
 | maximális sebesség = 1700 km/h
 | hatósugár = 1405 km
 | hatótávolság = 3720
 | legnagyobb repülési magasság = 15 800 m
 | beépített fegyverzet = 2 db [[Pontiac (autómárka)|Pontiac]] [[M39 revolverágyú|M39A2]] gépágyú, csövenként 280 db lőszerrel
 | háromnézeti rajz = Northrop F-5E Tiger II 3-view.svg
 | háromnézeti rajz aláírása = Az ''F–5E Tiger II'' háromnézeti rajza
 | szprof = NACA 65A004.8 a szárnytőben, 64A004.8 a törővégnél
}}
Az '''F–5 ''Freedom Fighter''''' (későbbi ''E/F'' változata '''Tiger II''') kéthajtóműves, [[szuperszonikus]] könnyű [[vadászbombázó]] repülőgép, melyet az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban fejlesztett ki a [[Northrop]] az [[1950-es évek]]ben, elsősorban szövetséges és fejlődő országokba történő export céljából. Az [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|Amerikai Légierő]]ben csak kis számban állították szolgálatba. Olcsó, nagyon elterjedt repülőgép, napjainkban is sok ország légiereje szolgálatban tartja, például ([[Svájc]], [[Ausztria]], [[Törökország]]). Továbbfejlesztésével az [[1980-as évek]] elejére hozták létre az [[F–20 Tigershark]] repülőgépet,{{jegyzet*|megj=Ezt a változatot eredetileg ''F–5G'' típusjelzéssel látták el.}} melyet azonban az [[F–16 Fighting Falcon|F–16]] piaci sikere miatt már nem tudtak eladni. Váltótípusa általában az F–16 lett, azonban alacsony üzemeltetési költségei miatt kedveltté vált kis költségvetésű légierőkben is, hasonlóan a [[keleti blokk]]ban alkalmazott [[MiG–21]]-hez. Szovjet ellenpárjához hasonlóan erőssége kompakt méreteiben, nagyfokú manőverezőképességében, jó vezethetőségében, alacsony baleseti arányában és magas hadrafoghatóságában érhető tetten, emiatt a 21. század elejére is még több száz példánya maradt aktív. A [[vietnámi háború]]ban a [[Dél-vietnámi Légierő]] kötelékében is repült, a háború után az alkatrészforrások kimerüléséig [[Észak-Vietnám]] légiereje is rendszerben tartotta, illetve a délieknek fenntartott gépeket később az USAF agresszorszázadai vették át (pl. az 527. TFTAS). Több példányát tesztelték a [[Szovjetunió]]ban, néhány repülőgép kelet-európai repülőmúzeumokba (például a [[Lengyel Repülési Múzeum]]ba) is eljutott.
A közel azonos sárkányszerkezettel rendelkező oktató-kiképző repülőgépből, a [[T–38 Talon]]ból több mint 1200 darab épült, majd a vietnámi háború tapasztalatai alapján továbbfejlesztett változatából, az ''F–5E/F Tiger II''-ből szintén közel 1400 darab épült meg a termelés 1987-es leállításáig. Felderítő változata az ''RF–5 Tigereye'', melyből körülbelül 150 darab készült el. A fejlesztő Northropnál több ponton kiindulási alapként szolgált az LWF/ACF tenderre tervezett ''YF–17 Cobra'' kialakításánál, melyet végül a Haditengerészet rendelt meg és állított hadrendbe [[F/A–18 Hornet]] néven. Az ''F–5E'' továbbfejlesztett változata lett az [[F–20 Tigershark]], azonban ez csak prototípusként épült meg repülési tesztekre, megrendelés nem érkezett rá, a fejlettebb F–16 és F/A–18 típusok mellett nem kapott piaci érdeklődést. Az ''F–5N/F'' változatok azonban még így is szolgálatban állnak napjainkban az amerikai haditengerészeti légierőknél mint „ellenséges oktatórepülőgép”, a Légierő [[F–22 Raptor]]t repülő hajózóállományának képzésében is szerepet kap kis radarkeresztmetszete és nagy mozgékonysága miatt.
== Fejlesztési története ==
Számos kísérleti tervezet megvizsgálása után a ''[[Védelmi Minisztérium]] (Department of Defense, DoD)'' 1962 májusában a Northrop ''N–156F'' jelű tervét választotta ki a kijelölt baráti országok légierőinek fejlesztésére kidolgozott ''[[Military Assistance Program]] (MAP)'' repülőgéptípusául. Ebben az időben már a háromból két prototípus teljesítette repülési tesztjeit az Edwards Légierő-támaszponton. A harmadik a statikus terhelésekre épített, raktárba került, és a DoD előirányozta az új ''Freedom Fighter'' program menedzsmentjének felállítását a Légierőnek. 1962 októberében a program az ''N–156F'' két változatának gyártását rendelte meg: az együléses változat az F–5A, a kétüléses pedig az F–5B típusjelet kapta. Az első sorozatgyártási ütemet 71 darab F–5A-ra és 15 darab F–5B-re szabta meg a ''MAP''. A kétüléses változat nagy azonosságot mutatott a már hadrendbe állított T–38 Talonnal – az YT–38 első repülése 1959. március 10-én volt, az első sorozatgyártott példány 1961-ben lett átadva. Az N-156F bonyolultabb és erősebb szárnyfelekkel lett felszerelve a jobb manőverező képesség és fegyverzet hordozása miatt.{{refhely|Anderson, 2016|pp. 200., 205-210.}}
== Gyártása ==
{{Több kép
 | igazítás        = jobbra
 | irány           = függőleges
 | kép1            = Northrop F-5E Tiger II assembly line 03.jpg
 | szélesség1      = 200
 | szöveg1         = A Hawthorne-i üzem kétszintes szerelőcsarnoka. Jól megfigyelhetőek az orrszekció nélküli sárkányszerkezetek a farokszekcióval
 | kép2            = Northrop F-5E Tiger II assembly line 07.jpg
 | szélesség2      = 200
 | szöveg2         = Két összeszerelés alatt álló, gépágyúkkal felszerelhető F–5F változat a Hawthorne-i üzemben
 | kép3            =
 | szélesség3      = 200
 | szöveg3         =
 | kép4            =
 | szélesség4      = 200
 | szöveg4         =
 | kép5            =
 | szélesség5      = 200
 | szöveg5         =
}}
Az F–5A változat első gyártási szerződése 1962-ben lett aláírva, bár az amerikai légierő csekély érdeklődést mutatott iránta, az első külföldi megrendelést pedig 1964. február 28-án kötötte meg Norvégia, légiereje számára. A gyártás a Northrop új gyártási koncepciója szerint zajlott nagyobb ütemben és rugalmasságban mint a korábbi szervezési elvek tették. Ez volt a ''NORAIL (Northrop Overhead Rail Assembly and Installation Line)'', amely lehetővé tette a ''T–38'', az ''F–5A'' és ''F–5B'' egyidejű gyártását, végszerelését: a szerelőcsarnok padlóján állók a törzsszekció alsó felületeit szerelték, a felette levő szinten pedig a törzsszekció felső felületeit; a törzshátsórészek egy bölcsőben voltak lefüggesztve, mely bölcsőket egy teljes körön forgatták, ahol a kabint és más elemek szerelését végezték. Az első MAP rendelések beérkezésekor a NORAIL rendszer már felfuttatta a termelést a havi 12 darabról 22 darabra, amely a kaliforniai Hawthorne-ban levő Northrop gyárban zajlott. Bár az USAF nem érdeklődött iránta, a MAP listája igencsak kibővült: leadta rendelését Irán, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek, Törökország, Görögország és Tajvan is.{{refhely|Anderson, 2016|pp. 205}} A Northrop összesen 624 darab ''F–5A''-t gyártott le az 1972-es leállásig, beleértve a három darab ''YF–5A'' prototípust is. Ezeken kívül 200 darab gépágyú nélküli ''F–5B''-t és 86 darab fotófelderítő ''RF–5A''-t.
A nem-MAP országok érdeklődése is megugrott 1964-ben, amit jól mutat Norvégia február végi, háromszázadnyi ''A'' és ''B'' iránti rendelése, majd 10 hónappal később a spanyol bejelentés egy 70 darabos licencgyártásra, SF–5A és SF–5B jelzéssel, melyet a Northrop és a ''[[Construcciones Aeronáuticas S.A.]] (CASA)'' közösen végez el. <br />1965 júliusában Kanada lett a harmadik nem-MAP ország, mely közvetlenül a gyártónak adta le rendelését. Itt a ''Canadair Ltd. of Montreal'' gyártotta le a kért mennyiséget a Northroppal közösen, melyeket először ''CF–5'', majd hivatalosan ''CF–116'' jelzéssel látták el, némi módosításokkal: erősebb GE J85–15 gázturbinákkal, külső légiutántöltő rendszerrel, kétpozíciós orrfutóval, fékezőhoroggal, páncéllemezekkel és jégtelenítő berendezésekkel. Később gyártói engedéllyel a Canadair gyártott gépeket Hollandiának ''NF–5'' jelzéssel, melyekben alkalmaztak E/F-rendszereket is, valamint Venezuelának is.{{refhely|Anderson, 2016|pp. 205}} Az első ''CF–5A'' 1968 februárjában készült el, mely ez után az Edwards AFB-re repült további tesztek elvégzésére.{{refhely|Anderson, 2016|pp. 209}} A kanadai légierőnek összesen 135 darab repülőgépet gyártott le 89 darab együléses és 46 darab kétüléses változattal, valamint a holland légierőnek 75 darab együléses és 30 darab kétüléses változatot, összesen 105 darabot. A Canadair a két légierőnek összesen 240 darab repülőgépet gyártott és szállított le. Ebből a mennyiségből időközben eladtak néhány tucatot Törökországnak, Görögországnak, Venezuelának és Botswana-nak, valamint az amerikai TacAir-nek.
A típus teljes legyártott mennyisége 2619 darab repülőgép volt.{{jegyzet*|megj=Ez a mennyiség az alábbiakban oszlott meg: 624 db A; 200 db B; 86 db RF–5A; 240 db CF–5; 70 db SF–5; 1399 db E/F.}}
== Szerkezeti felépítése és tervezési sajátosságai ==
=== Sárkány, szárny és vezérsíkok ===
=== Hajtómű ===
== Avionika és fegyverrendszer ==
;Fedélzeti rádiólokátor: Az alap változatokban nem alkalmaztak rádiólokátorokat, ilyen berendezés az ''E'' változatban jelent meg (egy Emerson Electric gyártású AN/APQ–153).
;Fegyverzet:
:;Légiharc-rakéták:
:;Földi célok elleni fegyverek:
:;Egyéb függesztmények:
== Típusváltozatai ==
;Együléses változatok:
;Kétüléses változatok:
;Fotófelderítő változatok:
;Egyéb változatok:
== Megrendelő és üzemeltető országok ==
[[Fájl:F-5 freedom fighter.PNG|bélyegkép|jobbra|400px|A Northrop F-5 üzemeltetői (vörössel a kivontak)]]
Összesen harminchét ország légiereje, valamint több civil vállalat alkalmazta és alkalmazza a típust napjainkig is.{{jegyzet*|megj=Ausztria, Bahrein, Botswana, Brazília, Kanada, Chile, Egyiptom, Etiópia, Fülöp-szigetek, Görögország, Hollandia, Honduras, Indonézia, Irán, Jemen, Jordánia, Kenya, Dél-Korea, Líbia, Malajzia, Mexico, Marokkó, Norvégia, Pakisztán, Spanyolország, Svájc, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Szudán, Tajvan, Thaiföld, Törökország, Tunézia, USA, Venezuela, Dél-Vietnám, Észak-Vietnám.}} Norvégia és Spanyolország után harmadikként Kanada adott le a típusra megrendelést. 1966-ban Etiópia lett az utolsó az MAP országok sorában, aki rendszeresítette a típust. Marokkóval és Thaifölddel együtt az üzemeltető országok száma 17-re emelkedett, 1974-re ez a szám 20-ra nőtt, melyek több mint 1100 darab ''F–5A''-t és ''F–5B''-t üzemeltettek. 1964-es és 1965-ös statisztikák szerint az ''F–5A'' hordozott fegyverzetét 85%-ban tudta célba juttatni, szemben más frontvonalbeli típusokkal, ez szintén jelentős értéknek bizonyult.{{refhely|Anderson, 2016|pp. 208}}
=== {{fj|usaf|1}} ===
Az első üzemeltető értelemszerűen az amerikai légierő lett. A kétüléses ''B'' változatok négy hónappal korábban kerültek a csapatokhoz mint az ''A''-k, az első két szerződésben a gyártási ütemük 1:9-hez lett meghatározva.<ref>[https://www.globalsecurity.org/military/systems/aircraft/f-5b.htm F-5B Freedom Fighter / Tiger]</ref> Az első gépeket 1964 márciusában a Williams AFB-n települő ''4441st Combat Crew Training School'' kiképzőalakulata kapta meg, ahol a pilóták és a kiszolgáló személyzet kiképzését dolgozták ki, fejlesztették tovább és oktatták ezt a megrendelő országok katonáinak, már 1964. április 30-ától. Ebben az időben a típus iránt csekély érdeklődés mutatkozott a Légierő vezetésétől, annak korlátozott lehetőségei miatt, szemben a már hadrendbe állt [[F–100 Super Sabre|F–100-zal]], [[F–4 Phantom II|F–4-gyel]] és más, nagyobb teljesítményű repülőgépükkel. Ez azonban megváltozott a következő évben. Az előzetes harcászati értékeléshez az Eglin AFB-n települő ''Air Proving Ground Center''-be küldték a gépeket tesztelésre a ''Sparrow Hawk'' projekt keretében. Itt pilótahiba miatt egy gép elveszett június 24-én.
Ezt követően, hogy kiderüljenek a típus harctéri képességei és hiányosságai, 1965 októberében a hadvezetés 12 darab ''F–5A''-t jelölt ki az akkor már zajló vietnámi háborúba egy négy és fél hónapos csapatpróbára. A ''4503rd Tactical Fighter Squadron'' erre a feladatra átalakított gépei a ''Skoshi Tiger'' (magyarul ''„kis tigris”)'' becenevet kapták: a kabin elé a bal oldalra merev légiutántöltő csonkot építettek ki, fejlettebb műszereket, páncéllemezeket szereltek fel és ledobható felfüggesztő konzolokkal szerelték fel őket és ellátták őket az akkori ''SEA (délkelet-ázsiai)'' terepmintás festéssel.{{jegyzet*|megj=Ezt a változatot nem hivatalosan ''F–5C'' típusjelzéssel látták el. Valójában a ''C'' változat nem létezett, az 1966-ban ismét külszolgálatra kirendelt ''10th Fighter Commando Squadron'' gépei a ''Skoshi Tiger''-ekhez hasonló módon lettek átalakítva. Egy évvel később a megmaradt repülőgépeket átadták a dél-vietnámi légierőnek.}} A 150 napos periódusban 2600 bevetést hajtottak végre, mely 1966 év elején ért véget. Ezen időszak alatt a hadrafoghatósági arányuk 85%-os, bevetés-feladási arányuk 1,5%-os volt, ami kimagaslóan jó értéknek számított, mindehhez minimális karbantartásra volt szükségük.{{refhely|Anderson, 2016|pp. 205–208.}} Azonban a tizenkét gépből kilenc veszett el a bevetések során, ezekből hetet az észak-vietnámi légvédelem lőtt le és kettőt üzemeltetési baleset érte. Az egyértelmű harcászati hiányosságai – a kis hatósugár – ellenére az F–100-zal egyenértékű légi támogatásra alkalmas minősítést kapott a légierőtől, melyet később kritikusai a jobb exporteladásokat igénylő politikai okokra vezettek vissza. Tény: a ''Skoshi Tiger''-ek tapasztalatai miatt vett 23 darabot a Fülöp-szigetek 1965-ben.{{jegyzet*|megj=Ez a 23 darab ''F–5A'' és ''F–5B'' változat az ipari nagyjavított ''[[F–8 Crusader]]''ekkel váltotta le légierejükben a koros [[F–86 Sabre]] típust a légvédelmi és támogató feladatkörökben.}}
[[Fájl:Three F-5E agressors from Alconbury 1983.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Az USAF RAF Alconbury-ben települő 527. századának három F–5E-je zárt kötelékben, 1983-ban, gyakorlórakétákkal a [[törővég]]eken. A ''35''-ös oldalszámú repülőgép festési sémája a ''„Grape”'', az ''53''-asé a ''„Snake”'', az ''56''-osé pedig a ''„Snake VNAF”'' nevet kapta]]
A vietnámi háború után kivonták az aktív frontszolgálatból. Napjainkban már csak agresszor-alakulatok alkalmazzák oktatási-gyakorlási célokra. A légierő négy százada üzemelteti három támaszponton, a haditengerészet Miramarban, a tengerészgyalogság pedig a yumai repülőtéren.
;26th Aggressor Squadron: Clark Air Force Base, Fülöp-szigetek
;64th Fighter Weapons Squadron: Nellis Air Force Base
;65th Fighter Weapons Squadron:
;527th Aggressor Squadron: Eredetileg Angliában települtek a RAF Alconbury támaszponton, a [[Dél-Vietnám]]nak már át nem adott új gépeket vették át 1976-ban 8-8-4-es sorozatban. A hadrafoghatóságot 1976 októberében érték el és manőverező légiharcot oktattak ''(DACT, Dissimilar Air Combat Training)''. Utána mint az európai kontinens egyetlen ilyen alakulata, időszakosan bejárták a NATO-tagállamok támaszpontjait oktatási célból.<br />Festési sémájukban megtalálható volt a hagyományos amerikai légvédelmi szürke ''ADC Gray'', a kék tónusú ''New Blue'', ''Grape'' és az ''Old Ghost'', valamint a sárga-zöld tónusú ''Snake'' és a ''Snake VNAF'' is. Ezek a többszínű terepminták azóta is az amerikai „aggresszor” repülőgépek sajátjai, kiegészülve más sémákkal is, melyek az [[A–4 Skyhawk]] és [[F–16 Fighting Falcon]] repülőgépeken is megfigyelhetőek.
=== {{fj|Usn|1}} ===
=== {{fj|Usmc|1}} ===
=== {{fj|Rcaf|1}} ===
Saját gyártású változatokat több országba is exportálták. Kivonták a hadrendjükből.
=== {{fj|Norvég|1}} ===
Kivonták a hadrendjükből.
=== {{fj|Osztrák|1}} ===
Az Osztrák Légierő egy időben bérbe vett svájci F–5-ösöket, amíg az Eurofighter Typhoonra való átfegyverezés meg nem történik, miután kivonták az eredetileg 24 darab svéd eredetű [[J 35 Draken|J 35Ö Draken]]t.
=== {{fj|Spanyol|1}} ===
A Spanyol légierő 20 darab ''F–5B''-t üzemeltet kiképzési célokra.
=== {{fj|Svájci|1}} ===
Összesen: 1. részlet: 66 darab F-5E és 6 darab F-5F, 2. részlet 32 darab F-5E és 6 darab F-5F; adtak el vissza az USA-nak is.
42 darab ''F–5E''-t és 12 darab kétüléses ''F–5F Tiger II''-t üzemeltettek.<ref name=afmonthly>de Ridder, Dirk Jan. ''Alpine Tigers face extinction'', ''[[Air Forces Monthly]]'' magazine, February 2011 issue, pp. 76–81.</ref>
* ''F–5E:'' J-3008, J-3026, J-3037, J-3052, J-3057, J-3072, J-3082
* ''F–5F:''
=== {{fj|Vvsz|1}} ===
Hadrendbe nem állították, de Vietnámtól átvett gépeket elemzési célból üzemeltették.
=== {{fj|Török|1}} ===
=== {{fj|Venezuela|1}} ===
=== {{fj|VNAF|1}} ===
Alkalmazott számuk ismeretlen.
=== {{fj|Vietnámi|1}} ===
A Dél-Vietnámtól zsákmányolt több mint 40 darab F–5-ből egyet átadtak a Szovjetuniónak elemzés céljára, a többit alkalmazták a [[kínai–vietnámi háború]]ban is.
== Harci alkalmazása ==
== Megjegyzések ==
{{megjegyzések}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* {{hely|Anderson, 2016}}{{cite book |last1=Anderson |first1=Fred |last2= |first2= |title=Northrop: An Aeronautical History |publisher=Wipf and Stock Publishers, Resource Publications |location= |date=2016-06-29 |edition=Első kiadás |isbn=978-1-5326-0356-3}}
;Weboldalak
* {{hely|f-5-enthusiast}}{{cite web |url=http://www.the-northrop-f-5-enthusiast-page.info/index.html |title=The Northrop F-5 Enthusiast Page |language=angol |author= |publisher=http://www.the-northrop-f-5-enthusiast-page.info |date=2016-01-01 |accessdate=2018-04-01 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20180325091051/http://www.the-northrop-f-5-enthusiast-page.info/index.html |archivedate=2018-03-25 }}
* {{hely|alexstoll}}{{cite web |url=http://www.alexstoll.com/AircraftOfTheMonth/8-01.html |title=Northrop F-5 |language=angol |author=Alex Stoll |publisher=http://www.alexstoll.com |date=2001-08-01 |accessdate=2018-04-01}}
== További információk ==
*[http://wp.scn.ru/en/ww3/f/57 Northrop F-5A/B Freedom Fighter] {{Wayback|url=http://wp.scn.ru/en/ww3/f/57 |date=20070809071837 }} – Festésminták a [http://wp.scn.ru/en WINGS PALETTE] {{Wayback|url=http://wp.scn.ru/en |date=20070830091923 }} oldalán
*[http://wp.scn.ru/en/ww3/f/146 Northrop F-5E/F/G/F-20 Tiger 2/Tigershark] {{Wayback|url=http://wp.scn.ru/en/ww3/f/146 |date=20070915120334 }} – Festésminták a [http://wp.scn.ru/en WINGS PALETTE] {{Wayback|url=http://wp.scn.ru/en |date=20070830091923 }} oldalán
{{2grep}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Hadtudomány|i |USA|-}}
[[Kategória:Második generációs vadászrepülőgépek]]
[[Kategória:Amerikai vadászrepülőgépek]]