Felszólító mód forrásának megtekintése

Különféle [[Nyelvtan|grammatikákban]] a '''felszólító mód'''ról nem egységesek a nézetek. Egyes nyelvekben – például a [[Francia nyelv|franciában]] – két különböző [[igemód]]ot értenek az alatt, amit a [[Magyar nyelv|magyar]] grammatikákban hagyományosan felszólító módnak neveznek. Az egyik, [[Latin nyelv|latin]] kifejezéssel a ''modus imperativus'' ’felszólító mód’, a másik a ''modus conjunctivus'' vagy ''modus subjunctivus'' ’[[kötőmód]]’. Közös bennük az, hogy mindkettő ellentétben áll a [[kijelentő mód]]dal azzal, hogy nem valós, hanem csak lehetséges cselekvést, történést, állapotot stb.<ref>A továbbiakban, egyszerűsítés céljából, mind helyett csak a „cselekvés” szót használjuk.</ref> fejeznek ki. Azonban különböznek abban, hogy az ''imperativus''-ban álló [[Ige (nyelvészet)|ige]] csak felszólító [[Mondat (nyelvészet)|mondatban]] használatos, vele a beszélő a hallgatótól egy tényállás létrehozását kéri, a ''conjunctivus'' pedig főleg [[mellékmondat]] [[állítmány]]ának a módja, melyben nem mindig felszólítást fejez ki. Sokszor [[főmondat]]beli [[szemantika]]i jegy határozza meg (pl. megengedés, lehetőség, szükségesség, cél, hajlandóság stb.).<ref name="kugler_107">Kugler 2000, 107–108. o.</ref> Egyébként egyes, a magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészek is jogosultnak tartják a kettő szétválasztását.<ref>Például Szarka Péter ([http://epa.oszk.hu/02400/02472/00013/pdf/EPA02472_Hungarologia_2000_2_1-2_249-259.pdf Van-e kötőmód a magyarban? (Egy szórendi vizsgálat tanulságai)]. ''Hungarológia''. 2. évf. 2000. 1–2. sz. 249–259. o.) Hozzáférés: 2019. április 18.</ref>
A szétválasztás [[Morfológia (nyelvészet)|alaktanilag]] is indokolt azokban a [[nyelv]]ekben, amelyekben különböző [[Morféma|morfémái]] vannak az ''imperativus''-nak és a ''conjunctivus''-nak, ami nem jellemző a magyar nyelvre, bár az előbbi nyelvekben is vannak átfedések a kettő között, ami a funkciójukat illeti, és ekkor csak alaktanilag különülnek el.
== A magyar nyelvben ==
A magyarban a felszólító mód morfémája a ''-j-'' [[Toldalék|jel]], beleértve ennek a szomszédos [[beszédhang]]hoz való [[hasonulás]]a vagy ilyen hanggal való összeolvadása nyomán keletkezett hangot, illetve nullává válását.<ref name="bokor_274">Bokor 2007, 274–275. o.</ref> Formai ismérve még az is, hogy a ''ne'' tagadó szóval használatos, nem pedig a ''nem''-mel. Az erőteljes felszólításnak [[Prozódia (nyelvészet)|prozódiai]] jellegzetessége is van, a nagyobb hangerő, és az elöl meredekebben eső [[hanglejtés]].<ref name="cs_nagy_329">Cs. Nagy 2007, 329–330. o.</ref>
Felszólító funkcióban az ige főleg közvetlenül a címzetthez szól, második [[Személy (nyelvészet)|személyben]], magázás vagy önözés esetén harmadik személyben. Konkrétan a felszólítás lehet parancs vagy tiltás, tanács vagy eltanácsolás, buzdítás, kérelem, beleegyezés, ráhagyás, megengedés stb. Példák: '''''Hagyj(ál)''' békén!'', ''Ki ne '''nyissátok''' az ablakot!'', ''Ne '''menjen''' el!'' (maga/ön), ''Ne '''menjenek''' el!'' (maguk/önök). A felszólító módú ige többes [[Szám (nyelvészet)|szám]] első személyben is állhat, amikor a beszélő saját magát is beleérti azok közé, akik részéről kívánja vagy nem kívánja a cselekvést, pl. '''''Menjünk''' moziba!''<ref name="rounds_40">Rounds 2001, 40–44. o.</ref>
A fenti esetekben a magyar felszólító mód használata azonos az egyéb nyelvek ''imperativus''-ának a használatával, viszont az alábbi esetekben más nyelvek ''conjunctivus''-ának felel meg.
Egyszerű mondatban vagy főmondatban a felszólítás közvetetten harmadik személyre is vonatkozhat: ''Senki se '''zavarjon'''!''<ref name="rounds_40"/>
Már nem felszólító funkciójú ez az igealak, amikor egyszerű mondatban, harmadik személyben kívánságot fejez ki, beleértve jókívánságot vagy átkot (pl. '''''Intéződjék''' el már végre békésen a dolog!''). A ''hadd'' [[Partikula|partikulával]] megengedést is kifejez vagy annak kérését harmadik személy részére: ''Hadd '''menjen el'''''. A beszélő is így kérhet megengedést saját maga számára: ''Hadd '''menjek el'''''.<ref name="kugler_107"/> Kérdésben is, esetleg a beszélő által saját magához intézettben is megjelenik, pl. '''''Megmondjam''' nekik az igazat?''<ref>Bokor 2007, 218. o.</ref>
Főleg mellékmondatban használatos a felszólító mód mindegyik személyben. Felszólító módú elsősorban azon mellékmondatok állítmánya, amelyek a főmondat [[Alany (nyelvészet)|alanya]] által akart vagy nem akart és kért, illetve tiltott cselekvést fejeznek ki: ''Azt írták, hogy '''jöjjek''' haza'', ''Nem engedték, hogy '''felhívjon'''''. Tipikusan felszólító módú a célhatározói mellékmondat állítmánya is: ''Elviszi a pulóvert, hogy ne '''fázzon''' a kiránduláson''.<ref name="rounds_40"/>
== Egyéb nyelvekben ==
Olyan nyelvek grammatikáiban, mint például a francia, az [[Angol nyelv|angol]], a [[Román nyelv|román]] vagy a [[közép-délszláv diarendszer]] nyelvei az ''imperativus''-ból származó jövevény terminussal illetik csak annak az igének a módját, amely a magyarban közvetlenül felszólító igének felel meg. A magyarral közös ismérve a nagyobb hangerő erőteljes felszólításban<ref name="cs_nagy_329"/> és az, hogy csak akkor fejezik ki az alanyát [[személyes névmás]]sal, ha ki akarják emelni.
=== A francia nyelvben ===
A francia olyan nyelv, amelyben a felszólító módnak múlt [[Igeidő|idejű]] alakja is van, jelen időben pedig többes szám első személyű alakja is.
Jelen időben az igék többségének esetében lényegileg a felszólító mód alakjai azonosak a kijelentő mód jelen idő megfelelő alakjaival, csak néhány ige esetében ugyanazok, mint a kötőmód jelen idő alakjai, beleértve a felszólító mód múlt idő [[Segédige|segédigéit]]. A fő formai jellegzetessége az, hogy nincs az ige előtt az alanyi funkciójú [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúlytalan]] személyes névmás, bár a franciában más igemódok esetében csaknem mindig kötelező a külön szóval kifejezett alany. Jellegzetessége még az, hogy nem használják felszólító módban a kötőmód morfémájává lett ''que'' [[kötőszó]]t. Példák: '''''Ferme''' la porte !'' ’Csukd be az ajtót!’, ''Dépêchons-nous !'' ’Siessünk!’, ''Ne '''touchez''' pas à ça !'' ’Ne nyúljatok / nyúljon / nyúljanak ehhez!’<ref name="delatour_147">Delatour 2004, 147–148. o.</ref>
A felszólító mód múlt idő az ''avoir'' ’birtokolni’ vagy az ''être'' ’lenni’ segédige felszólító mód jelen idejű alakjaiból és a [[Szókincs|lexikai]] jelentésű igének megfelelő [[Francia igerendszer#Múlt idejű melléknévi igenév (participe passé)|múlt idejű melléknévi igenévből]] alakul. A mondatban megjelölt időpont előtt megvalósítandó cselekvést fejez ki: '''''Ayez fini''' votre travail avant samedi!'' ’Fejezze be a munkáját szombatig!’, '''''Sois parti''' d’ici au plus tard à midi !'' ’Legkésőbb délben már ne legyél itt!’ (szó szerint ’Légy elmenve legkésőbb délben!’).<ref name="delatour_147"/><ref>A segédigék használatáról ld. [[Francia igerendszer]].</ref>
A harmadik személynek közvetetten szóló felszólítást kötőmódú ige fejezi ki: ''– Émilien a mal à la tête. – '''Qu’il prenne''' de l’aspirine !'' ’– Émilien-nek fáj a feje. – Vegyen be aszpirint!’<ref>Delatour 2004, 137. o.</ref>
Mellékmondatokban a magyar felszólító módnak általában a francia kötőmód felel meg.
=== A román nyelvben ===
Akárcsak a francia grammatikákban, a románokban is elkülönítik a felszólító módot a kötőmódtól. Az utóbbit csaknem mindig azonosítja az, hogy mindegyik személyben megvan a csak rá szakosodott, az igével társuló ''să'' ’hogy’ kötőszó.
A felszólító módnak csak második személyű alakjai vannak. Morfémarendszere összetett, abban az értelemben, hogy nincsenek saját alakjai, hanem a kijelentő mód alakjait veszi át, megváltoztatva személyüket egyes esetekben, és a [[főnévi igenév]] alakját, második személyűvé téve azt:<ref name="barbuta">Bărbuță 2000, 154. o.</ref>
* Többes számban a parancsoló és a tiltó alak azonos a megfelelő személy alakjával kijelentő mód jelen időben: '''''Fugiți''' mai repede!'' ’Fussatok / Fusson / Fussanak gyorsabban!’, ''Nu '''mergeți'''!'' ’Ne menjetek / menjen / menjenek!’
* Egyes szám második személyben egyes igék alakja a kijelentő mód jelen idő megfelelő személyű alakjával azonos ('''''Taci''' odată!'' ’Hallgass már!’), más igék alakja ugyanannak a módnak és időnek egyes szám harmadik személyű alakjával azonos: ''Mănâncă, mănâncă!'' ’Egyél csak, egyél!’
* Egyes számban a tiltó alak a főnévi igenév alakja: ''Nu '''lucra'''!'' ’Ne dolgozz!’
Ebben a nyelvben a kötőmód gyakran helyettesíti a felszólító módot második személynek intézett felszólításban: '''''Să'''-mi '''aduci''' un pahar cu apă!'' = '''''Adu'''-mi un pahar cu apă!'' ’Hozzál nekem egy pohár vizet!’<ref name="cojocaru">Cojocaru 2003, 158. o.</ref>
A harmadik személyre vonatkozó közvetett felszólítást a kötőmóddal fejezik ki: '''''Să plece''' imediat!'' ’Azonnal menjen(ek) el!’ (ő, ők). Harmadik személyű alakjával fejezik ki a (jó)kívánságokat is: '''''Să''' ne ('''să'''-ți, '''să''' vă) '''fie''' de bine!'' ’Váljék egészségünkre/ egészségedre/ egészségére/ egészségetekre/ egészségükre!’ Ugyancsak a kötőmóddal érti magát bele a beszélő a megvalósítandó cselekvésbe (''Să mergem!'' ’Menjünk!’), valamint kérdő mondattal utal arra, amit tennie kéne vagy nem: '''''Să''' mai '''stau'''?'' ’Maradjak még?’<ref name="cojocaru"/>
=== Az angol nyelvben ===
Az angolban nincs saját morfémája a magyar felszólító módúnak megfelelő igének, mégis hagyományos grammatikáiban ''imperative''-nak nevezik a felszólító funkcióval használt igealakot. Ez az ige alapalakja, vagyis a főnévi igenévnek megfelelő (a ''to'' szócska nélkül). Az egy címzettnek vagy többnek intézett felszólítást csak a [[Kontextus (nyelvészet)|kontextus]] különbözteti meg. Az alanyt külön szóval fejezik ki akkor, ha kiemelik más személlyel ellentétben, és akkor is, ha a szokottnál erőteljesebb, akár agresszív a felszólítás. A tiltást többnyire úgy fejezik ki, mint a tagadást kijelentő módban (''do not'' vagy ''don’t'' + lexikai jelentésű ige). Erőteljes parancs is kifejezhető a lexikai jelentésű ige elé tett ''do'' állító alakkal. A harmadik személynek szóló megengedés vagy annak kérése, valamint a beszélő által saját magának kért megengedés a ''let'' ’hadd’ szóval történik. Ezzel mondhatja a beszélő azt is, hogy mit tegyen vagy mit fog tenni általában. Példák:<ref>Eastwood 1994, 21–23. o.</ref>
* szokványos felszólítás: '''''Come''' in'' ’Gyere / Gyertek / Jöjjön / Jöjjenek be!’;
* erőteljes felszólítás: '''''Do be''' careful'' ’Légy / Legyen óvatos!, Legyetek / Legyenek óvatosak!’;
* szokványos tiltás: '''''Do not remove''' this book from the library'' ’Tilos ezt a könyvet kivinni a könyvtárból’, '''''Don’t tell''' anyone about this'' ’Ne szólj/ szóljatok/ szóljon/ szóljanak erről senkinek!’;
* felszólítás az alany kiemelésével más személlyel való ellentétben: ''I’ll wait here. You '''go''' round the back'' ’Én itt fogok várni. Te menj / Ti menjetek / Maga menjen / Maguk menjenek a ''vmit'' megkerülve!’;
* agresszív felszólítás: ''You '''be''' careful what you’re saying'' ’Vigyázz, mit mondasz!’ / Vigyázzon, mit mond!’;
* agresszív tiltás: '''''Don’t''' you '''talk''' to me like that'' ’Velem így ne beszélj/ beszéljen!’
* a beszélőt is beleértő felszólítás (javaslat): '''''Let's have''' some coffee'' ’Igyunk kávét!’;
* megengedés kérése a beszélő számára: ''Let me see'' ’Hadd lássam’;
* saját cselekvés bejelentése: '''''Let me see''' what's in my diary'' ’Hadd lássam / Lássam csak, mi van a naplómban’.
=== A közép-délszláv diarendszerben ===
A közép-délszláv diarendszer nyelveinek ([[Bosnyák nyelv|bosnyák]], [[Horvát nyelv|horvát]], [[Montenegrói nyelv|montenegrói]], [[Szerb nyelv|szerb]]) grammatikáiban nem vesznek számba kötőmódot, csak ''imperativus''-i értelemben vett feszólító módot. ''Conjunctivus''-i funkcióval a kijelentő mód jelen idő alakjait használják. A felszólító módnak van többes szám első személyű alakja is. A legtöbb ige felszólító módú alakjának az alapját a kijelentő mód többes szám harmadik személy [[rag]] nélküli alakja adja. Ehhez hozzáadják a felszólító mód jelét, majd a személyragokat: egyes számban nulla, többesben ugyanazok, mint kijelentő módban:<ref name="klajn">Klajn 2005, 110–111. o. (szerb grammatika).</ref>
* Egyes igék esetében a jel ''-j-'': ''Čeka'''j'''!'' ’Várj!’, ''Čeka'''j'''mo!'' ’Várjunk!’, ''Čeka'''j'''te!'' ’Várjatok! / Várjon!’ (maga, ön) / ’Várjanak!’ (maguk, önök).
* Más igék esetében a jel ''-i-'': ''Kren'''i'''!'' ’Indulj!’, ''Kren'''i'''mo!'', ’Induljunk!’, ''Kren'''i'''te!'' ’Induljatok! / Induljon! / Induljanak!’
Ezekben a nyelvekben a tiltó alaknak vannak [[Szinonímia|szinonima]] [[Analitizmus és szintetizmus (nyelvészet)|szintetikus és analitikus]] alakjai. Az utóbbiak segédigével + a lexikai jelentésű főnévi igenévvel alakulnak: {{sr}}, {{hr}} '''''Ne uzimaj''' kruške!'' vagy '''''Nemoj uzimati''' kruške!'' ’Ne vegyél körtét!’ Ebben a szerkezetben a szerb nyelvben a főnévi igenevet gyakran helyettesíti [[Balkáni nyelvi unió|balkáni]] hatásra a kijelentő mód jelen idő a ''da'' [[kötőszó]]val: ''Nemoj '''da uzimaš''' kruške!''<ref>Browne – Alt 2004, 67. o.</ref>
A harmadik személynek szóló közvetett felszólítás a kijelentő mód jelen idejű alakokkal történik, melyek előtt a ''nek(a)'' ’hadd’ partikula áll: '''''Neka uđe''' taj gospodin'' ’Jöjjön be az az úr!’, '''''Nek se''' deca igraju'' ’Hadd játsszanak a gyerekek!’<ref name="klajn"/>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* {{ro}} Bărbuță, Ion ''et al.'' [https://www.academia.edu/20778968/12_Gramatica_uzuala_a_limbii_romane ''Gramatica uzuală a limbii române''] (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. {{ISBN|9975-74-295-5}} (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* Bokor József. Szóalaktan. In [[Adamikné Jászó Anna|A. Jászó Anna]] (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 254–292. o. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* Bokor József. Szófajtan. In A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 197–253. o. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* {{en}} Browne, Wayles – Alt, Theresa. [http://seelrc.org:8080/grammar/mainframe.jsp?nLanguageID=1 ''A Handbook of Bosnian, Serbian, and Croatian''] (Bosnyák, szerb és horvát nyelvtankönyv). SEELRC. 2004 (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* {{en}} Cojocaru, Dana. [http://seelrc.org:8080/grammar/mainframe.jsp?nLanguageID=5 ''Romanian Grammar''] (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* Cs. Nagy Lajos. Mondattan. In A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 321–344. o. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* Delatour, Yvonne ''et al.'', [https://vk.com/doc162499119_346275411?hash=b28373417f2c851f9d&dl=1b19e003a744437413 ''Nouvelle grammaire du français''], Paris, Hachette, 2004 {{ISBN|2-01-155271-0}} (consulté le
* {{en}} Eastwood, John. [https://web.archive.org/web/20180726010147/https://www.uop.edu.jo/download/research/members/Oxford_Guide_to_English_Grammar.pdf ''Oxford Guide to English Grammar''] (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, {{ISBN|0-19-431351-4}} (Hozzáférés: 2023. május 13.)
* {{sr}} Klajn, Ivan. [https://web.archive.org/web/20160423015859/http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika'']. Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés: 2023. május 13.)
* Kugler Nóra. Az igeragozás. In [[Keszler Borbála]] (szerk.) [https://fr.scribd.com/document/324627255/Magyar-Grammatika-TK-2 ''Magyar grammatika'']. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. {{ISBN|978-963-19-5880-5}}. 102–126. o. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
* {{en}} Rounds, Carol. [https://web.archive.org/web/20180328210104/http://www.readersstuffz.com/downloads/ebooks/Language%20Books/Hungarian%20-%20Essential%20Grammar.pdf ''Hungarian: an Essential Grammar''] (Magyar alapvető grammatika). London / New York: Routledge. 2001. {{ISBN|0-203-46519-9}} (Hozzáférés: 2019. április 18.)
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Igemód]]
* [[Kötőmód]]
[[Kategória:Igeragozás]]