Gőzhajó forrásának megtekintése

[[Kép:Magyarország fortepan 75119.jpg|jobbra|bélyegkép|290px|A MAGYARORSZÁG/1921 típusú oldalkerekes vontató gőzhajó a [[Vaskapu-szoros]]nál 1961-ben<ref>[http://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/magyarorszag_exdeutschland_exd_x_/234	MAGYARORSZÁG/1921 típusú oldalkerekes vontató gőzhajó], hajoregiszter.hu</ref>]]
A '''gőzhajó''' [[gőzgép]]pel vagy [[gőzturbina|gőzturbinával]] hajtott hajó. Gőzhajónak szokás nevezni az olyan hajókat is, melyek fő energiaforrása gőzgép, de árbócokkal és vitorlákkal is fel vannak szerelve és így a gőzgép használata nélkül önálló vitorlázásra is képesek.
A gőzgépet a 18. században találták fel és kezdték alkalmazni hajók hajtására, de ez a technika csak a 19. század elején terjedt el. A gőzhajók gyorsan tért nyertek az Egyesült Államok folyóin és a gőzhajók fokozatosan felváltották a kereskedelmi vitorlás hajókat a tengeren is a 19. század végére. Ebben az időszakban azonban még a legnagyobb tengerjáró gőzhajókat is felszerelték segéd[[vitorla|vitorlákkal]].<ref>A gőzhajók össz-vízkiszorítása a ''[[Lloyd’s Register]]''ben 1865-től meghaladta a vitorlás hajókét.</ref> Valószínűleg a francia ''La Touraine'' óceánjáró gőzhajó volt az utolsó nagy hajó, melyet vitorlákkal láttak el, de soha nem használta. A gőzhajókat a 20. század második felében a [[dízelmotor]]os hajók váltották fel. A legtöbb [[hadihajó]] gőzhajtást használt a [[gázturbina|gázturbinák]] megjelenéséig. A korszerű nukleáris hajtású hadihajókat és [[tengeralattjáró]]kat gőzturbina hajtja, de ezeket általában nem sorolják a gőzhajókhoz.
Az angolban a csavarhajtású gőzhajók neve előtt az „SS” jelölés áll, melynek jelentése ''Steam Ship'' (gőzhajó) vagy ''Screw Steamer'' (csavargőzös) illetve az 1870-es és 1880-as években ''Screw Schooner'' (csavarhajtású [[szkúner]]), a kerekes hajókat szokás szerint „PS” ''(Paddle Ship)'', a gőzturbina hajtású hajókat „TS” ''(Turbine Ship)'' előtaggal jelölik. A dízelmotorral hajtott hajók jelölése „MS” ''(Motor Ship)''.
== Az első kísérletek ==
[[Fájl:Papinengine.jpg|thumb|70px|left|[[Denis Papin|Papin]] készüléke (1690)]]
[[Fájl:D'AbbansSteamshipModel.jpg|thumb|Gőzhajó modellje, melyet 1784-ben Claude de Jouffroy épített]]
[[Fájl:Charlotte dundas drawing bowie.jpg|thumb|A ''Charlotte Dundas'']]
[[Fájl:Robert Fulton presents the first steamship to Napoleon Bonaparte in 1803.jpg|thumb|right|Fulton bemutatja gőzhajóját [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleonnak]] 1803-ban]]
[[Fájl:Diagram of SS Savannah.jpg|thumb|A ''Savannah'' rajza]]
[[Denis Papin]] francia fizikus, aki többek között a ma ''kuktának'' nevezett nyomás alatti főzőedényt is feltalálta, vízgőzzel, hengerekkel és dugattyúkkal végzett kísérletei során készített egy gőzzel működtetett szivattyút. [[Gottfried Leibniz]]cel folytatott levelezésében megemlítette, hogy alkalmazni lehetne a gőzpumpájához hasonló elven működő erőgépet kerekes hajók hajtására. 1704-ben [[kassel]]i tartózkodása alatt épített is egy valószínűleg lábhajtású kerekes csónakot. Amikor 1707-ben Angliába utazott, hogy az angoloknak eladja a gőzhajózás elvét, kerekes csónakjával a [[Fulda]] folyón egészen [[München]]ig hajózott. Bár valószínűleg Papin volt az első, aki világos koncepcióval rendelkezett a gőzhajóról, de nem talált támogatóra Angliában.
1736-ban Jonathan Hulls adott be szabadalmat Angliában egy [[Thomas Newcomen|Newcomen]]-gőzgéppel hajtott hajóra, de az elképzelés csak a [[James Watt]] újításaival vált kivitelezhetővé. A [[pennsylvania]]i William Henry megismerte Watt gőzgépét egy angliai utazása alkalmával, és ennek nyomán elkészítette saját konstrukcióját. 1763-ban ezt a gépet beépítette egy hajóba, mely azonban elsüllyedt. A továbbfejlesztett példány sem lett sikeres, de annyi haszna volt, hogy mások figyelmét is felkeltette.
1774-ben Franciaországban Claude de Jouffroy és társai egy 13 méter hosszú működő gőzhajtású csónakot készítettek, amelyet lapátkerék mozgatott. A csónak neve ''Palmipède'' lett. A kis csónakot a [[Doubs (folyó)|Doubs]] folyón próbálták ki sikeresen, 1776 júliusában. Valószínűleg ez volt a történelem első sikeres útja gőzhajóval. 1783-ban egy ''Pyroscaphe'' nevű új, nagyobb kerekes gőzhajót épített, mely mintegy 15 percig haladt folyásiránnyal szemben a [[Saône]] folyón, mielőtt a gőzgép meghibásodott volna. A további fejlesztések útját azonban a bürokrácia keresztezte.
1784-ben James Rumsey épített egy szivattyús vízsugár-hajtóművel ellátott csónakot, amellyel 1786-ban sikeres próbautat tett a [[Potomac (folyó)|Potomac]] folyón sodrásiránnyal szemben. A következő évben szabadalmat kapott találmányára [[Virginia (állam)|Virginia]] államban. Pennsylvaniában [[John Fitch (feltaláló)|John Fitch]] készítette el egy kerekes hajó modelljét. 1785-ben elkészült egy nagyméretű, 30 férőhelyes hajó is, mely rendszeres utasszállítást hajtott végre a [[Delaware (folyó)|Delaware]] folyón [[Philadelphia (Pennsylvania)|Philadelphia]] és [[Burlington (New Jersey)|Burlington]] között. A hajó 11-13 kilométert tett meg óránként, és rövid élete alatt több mint 3200&nbsp;km-t hajózott. Fitch gőzhajója nem volt gazdaságilag sikeres, mert a viszonylag jó közutak erős konkurenciát jelentettek számára. Még további két hajóval kísérletezett, de a szabadalmi viták leállították további munkáját.<ref>K.T. Rowland: ''Steam at Sea,'' Newton Abbot, 1970, p. 32.</ref>
Eközben Patrick Miller of Dalswinton a skóciai [[Dumfries]] közelében készített egy [[katamarán]]t, melyet a két hajótest közé helyezett, kézzel hajtott kerékkel mozgatott és javaslatot tett néhány európai kormánynak hasonló, de nagy (75&nbsp;m hosszú) hadihajók építésére. Miller alkalmazta William Symington mérnököt, hogy szabadalmaztatott gőzgépét építse be egy kis hajóba, melyet sikerrel próbáltak ki a [[Dalswinton Loch]]on 1788-ban, majd a következő évben egy nagyobb gőzhajót is építettek. Miller ezután felhagyott a további fejlesztési munkákkal. Tíz évvel később Lord Thomas Dundas alkalmazta Symingtont gőzhajó építésére. Az ennek eredményeképp megépült ''Charlotte Dundas'' 1802 márciusában két 30 tonnás uszályt vontatott 30&nbsp;km hosszan a [[Forth (folyó)|Forth]] és [[Clyde]] csatornán [[Glasgow]]ig. Ezt a vontatóhajót tartják az első gyakorlatilag működő gőzhajónak, melyet majd sok, egyre alkalmasabb konstrukció követ. Bár a további hajóutakat megakadályozták a csatorna eróziójától való félelem miatt, de ettől kezdve nyitva állt a fejlesztés útja Angliában és más országokban is. Észak Amerikában [[Robert Fulton (feltaláló)|Robert Fulton]] ''[[North River Steamboat]]'' nevű (később ''Clermont'') hajója már gazdasági siker is lett. 1807-től a [[Hudson folyó|Hudson]] folyón (akkor még North Rivernek, Északi folyónak hívták) járt. Skóciában a [[Clyde]] folyón közlekedett a ''PS Comet'', melyet 1812-ben bocsátott vízre Henry Bell, az első európai tengerjáró hajó pedig a ''PS Thames'' (korábban ''Argyle''), mely első útján Glasgowból Londonba hajózott 1815 májusában.<ref>John Kennedy: ''The History of Steam Navigation,'' Liverpool, 1903.</ref> A Glasgowban 1817. november 5-én vízre bocsátott vontatóhajó, a ''PS Tug'' volt az első gőzhajó, mely körülhajózta Skóciát.<ref>A.I. Bowman, ''Swifts & Queens,'' Strathkelvin, 1983.</ref>
== Észak-Amerika ==
[[Fájl:RiverSternWheelerRedBluffModel.jpg|thumb|Sekélyvízi hajózásra szánt amerikai folyami gőzhajó]]
A gőzgéphajtás első sikeres amerikai alkalmazása Samuel Morey nevéhez fűződik, aki 1793-ban a [[Connecticut]] folyón mutatta be gőzhajóját. [[Robert Fulton (feltaláló)|Robert Fulton]] volt az első, aki üzleti sikert ért el gőzhajó üzemeltetésével. Fulton már 12 éves korában megismerkedett a gőzhajóval, amikor 1777-ben Angliába és Franciaországba látogatott. 1803-ban kísérleti gőzhajót épített, melyet a [[Szajna|Szajnán]] próbált ki. Értékelte a ''Charlotte Dundas'' eredményeit. Mielőtt visszatért volna Amerikába, a [[James Watt|Boulton és Watt]] cégtől megrendelt egy gőzgépet, és amikor hazaért, megépítette <!--a ''North River Steamboat'' nevű kerekes hajót. Ez a hajó 1807-től rendszeres személyforgalmat bonyolított le [[New York City]] és [[Albany (New York)|Albany]] között.-->a világ első kereskedelmi lapátkerekes gőzhajóját. Ez a ''North River Steamboat'' nevet kapott hajó [[1807]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-től]] rendszeres személyforgalmat bonyolított le a [[Hudson (folyó)|Hudson folyón]] [[New York City]] és [[Albany (New York)|Albany]] között. A 240&nbsp;km hosszú utat 32 óra alatt tette meg, ami nagy üzleti sikernek számított.
[[1808]]-ban John és James Winan állította forgalomba a második rendszeresen közlekedő gőzhajót, a ''Vermont''-ot. Fulton hajóját követően igen gyorsan elterjedt a gőzhajózás Észak-Amerikában. A gőzhajózás lendítette fel a gazdaságot a [[Nagy-tavak]]on és a beléjük ömlő folyókon, de fontos szerepe volt a [[Mississippi (folyó)|Mississippin]], ahol egészen a 20. század közepéig a szállítást túlnyomórészt kerekes gőzhajókkal bonyolították le. A Mississippi vidékén ez nagy környezeti ártalmakkal járt, mert a gőzhajók kazánjainak fűtéséhez letarolták a környező erdőket. A legtöbb mississippi gőzhajó kazánrobbanás áldozata lett, de a jég, illetve a szabályozatlan folyók medréből kiálló sziklák is sok kárt tettek bennük.
==Óceánjáró hajók==
[[Fájl:Great Eastern 1866.jpg|thumb|''SS Great Eastern'']]
Az első sikerek után a gőzhajók igen gyorsan elterjedtek világszerte. Amerika nagy folyóin jellegzetes építésű lapátkerekes gőzhajókat építettek. A gőzhajók a tengerre is kimerészkedtek, egyelőre csak partmenti hajózásban vettek részt és a kikötői munkát segítették. Az első gőzhajó, mely átszelte az [[Atlanti-óceán]]t [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]] és [[Európa]] között, az amerikai ''SS Savannah'' lett, bár ez természetesen egy vitorláshajó és gőzhajó keveréke volt. A hajó [[Savannah (Georgia)|Savannah]] kikötőjét 1819. május 22-én hagyta el és [[Liverpool]]-ba 1819. június 20-án érkezett meg. A 18 napig tartó úton a hajó csak részben haladt a gőzgép és lapátkereke segítségével, az összes üzemidőre vonatkozó becslések 8 és 80 óra közé esnek. Az első gőzhajó, mely a teljes átkelést bizonyítottan gőzhajtással tette meg, az angol gyártmányú, holland tulajdonú ''Curaçao'' volt. Ezt a teljesen fából készült 438 tonna vízkiszorítású hajót [[Dover (Anglia)|Doverben]] építették és két 50&nbsp;LE teljesítményű gőzgép mozgatta. A nevezetes útját a [[Rotterdam]]hoz közel fekvő [[Hellevoetsluis]]ban kezdte 1827. április 26-án és május 24-én kötött ki [[Paramaribo|Paramaribóban]] ([[Suriname]]), 11 napig gőzhajtással hajózva.
Az első, menetrend szerinti transzatlanti utasforgalomra épült hajó a brit lapátkerekes ''[[SS Great Western]]'' volt, első útját 1838-ban tette meg. Az első menetrendszerű gőzhajójárat az Egyesült Államok keleti és nyugati partja között 1849. február 28-án nyílt meg, amikor a ''California'' New Yorkból indult, majd Dél-Amerikát megkerülve a [[San Francisco-öböl]]ben kötött ki. Az út négy hónapig és 21 napig tartott. Az ''[[SS Great Eastern]]'' 1854–1857 között épült és Nagy Britanniát Indiával volt hivatott összekötni a [[Jóreménység foka]] megkerülésével minden közbenső szénfelvétel nélkül. Hányatott története volt, de soha nem használták a kijelölt célra. Az első acélból készült óceánjáró gőzhajó az ''SS Buenos Ayrean'' volt, amely 1879-ben állt szolgálatba.
== Gőzhajók Magyarországon ==
[[Fájl:Carolina gozos.jpg|thumb|Carolina, az első magyar építésű gőzhajó, egyben a Habsburg birodalom első gőzhajója]]
[[Fájl:Szent István gőzös Dévénynél.jpg|thumb|balra|A Szent István gőzös [[Dévény]]nél]]
[[Fájl:Óbudai Hajógyár - Vasárnapi Újság 1857-3.jpg|thumb|Gőzhajó az [[Óbudai Hajógyár]]ban 1857-ben]]
[[Fájl:Kisfaludy model20.JPG|thumb|A ''Kisfaludy'' modellje az esztergomi Duna-múzeumban]]
A [[duna]]i gőzhajózás kezdete 1817. március 21. Ekkor tette meg első próbaútját [[Bernhard Antal]] pécsi feltaláló ''[[Carolina (gőzhajó)|Carolina]]'' nevű gőzhajója, melyet a [[Dráva]] menti [[Sellye|Sellyén]] épített. A hajó hossza 13,37 m, szélessége 3,16 méter volt, merülése 1,02 m. 24 lóerős gőzgép hajtotta, melyet részben szintén Bernhard készített és a korábban vízkerekekkel szerzett tapasztalatait hasznosító oldalkerekek hajtották előre a járművet. A hajó egy 488 mázsa tömegű rakománnyal terhelt uszályt vontatott a Dunán felfelé 3,4&nbsp;km/h, lefelé 17&nbsp;km/h sebességgel. A hajót először vontatóként kívánták hasznosítani a Dunán, de teljesítménye nem volt mindenhol elegendő a feladathoz, ezért végül Pest, Buda és Óbuda között személyszállításra használták. Az utasok a hajó vontatta uszályra szálltak fel és az együttes napi két menetet teljesített. Természetesen csak hajózási szezonban közlekedett, mert a hajóhídon olcsóbb volt átkelni és így kevés utasa volt. Egy idő után visszavitte tulajdonosa a Drávára.<ref>http://mult-kor.hu/cikk.php?id=10282</ref>
A Balatonon a gőzhajózás Széchenyi István és Kossuth Lajos kezdeményezésére indult meg. Sokáig az első és egyetlen balatoni gőzhajó a ''[[Kisfaludy (gőzhajó)|Kisfaludy]]'' volt, melynek hajótestét az [[Óbudai Hajógyár]]ban építették, és angol Penn-gyártmányú gőzgépe lapátkereket hajtott. A hajó először 1846. szeptember 21-én, Széchényi 55. születésnapján hagyta el a [[balatonfüred]]i kikötőt. A hajó 300 férőhelyes utasszállító volt, I. osztályán ebédlő és könyvtár is volt. A következő balatoni gőzhajó, mely már csavargőzös lett, csak 1872-ben követte.<ref>http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/az_elso_balatoni_gozhajo_elindulasa__1846</ref> A hajó a Zala-Somogyi Gőzhajó Társulat megrendelésére készült az Újpesti Hajógyárban. Az ötven utas szállítására alkalmas, 100 lóerős hajó 1876-ig óránként 10-12 kilométeres sebességgel menetrendszerűen bonyolította le a forgalmat a [[Révfülöp]]–[[Balatonboglár|Boglár]]–[[Balatonszepezd|Szepezd]] útvonalon. A társaság 1876-ban csődbe ment, és a gőzös a Dunára került. 2009-ben a használatból kivont hajó leégett.<ref>http://www.mult-kor.hu/20090508_leegett_a_legregibb_magyar_gozhajo</ref> 2012-ben műemlékhajó lett Balatonbogláron, ezentúl a balatoni gőzhajózást ismerteti meg az idelátogató vendégekkel.
== Hadihajók ==
[[Fájl:Szent Istvan.jpg|thumb|A ''Szent István'' csatahajó]]
A 19. században a vitorláshajókat fokozatosan felváltották a gőzhajók, és ez nemcsak a kereskedelmi hajóknál, hanem a hadihajóknál is így volt. A gőzgép először csak kisegítő hajtóerőt képviselt, de később a vitorlázatot teljesen elhagyták. A hajógépek egyre nagyobb teljesítményűek lettek, ezt a sebesség és a hajók vízkiszorításának növekedése és a páncélzat megjelenése követelte meg. Az [[1850-es évek|1850]]-es évektől a klasszikus faépítésű, vitorlás sorhajókat gőzgép hajtotta páncélos csatahajók és cirkálók váltották fel, majd a gőzturbina megjelenése ismét újabb forradalmat jelentett. A [[második világháború]] nagy hadihajói még mind gőzhajók voltak, később tértek át a dízel-, nukleáris- és gázturbinás hajtásokra, illetve ezek kombinációira. A valaha volt legnagyobb magyar hadihajó, a [[SMS Szent István|Szent István csatahajó]] 12 [[gőzkazán|kazánjának]] füstjét két kéményen keresztül vezették el. A kazánok fejlesztette gőzt két, összesen 27&nbsp;000 LE teljesítményű AEG gőzturbina dolgozta fel.<ref>Balogh Tamás, Csepregi Oszkár: ''A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története.'' General Press kiadó, {{ISBN|963-9282-90-1}}</ref>
== Technika ==
===Lapátkerekes gőzhajók===
[[Fájl:Marine triple-expansion compound engine (Steam and the Steam Engine, Evers).jpg|thumb|Háromhengeres hajógőzgép 1875 táján]]
Az első gőzhajók kivétel nélkül kerekes hajók voltak. Európában túlnyomórészt olyan hajókat építettek, ahol a hajótest közepére épített egy vagy két gőzgép a hajótest oldalához simuló lapátkereket hajtott. Ezek a kerekek általában együtt forogtak, ritkán építettek olyan hajót, ahol a két gőzgép akár ellentétes irányba is tudta forgatni a kerekeket. Az első hajók és a folyami hajók nagy része később is lassú járású, fekvő hengeres gőzgépeket használt, a kerekek fordulatszáma ugyanis nem lehetett nagy. Az amerikai folyókra viszont általában olyan hajókat építettek, ahol a gőzgép(ek) és a kerék is a hajó tatján helyezkedett el és a kerék nem volt osztott. Ennek az elrendezésnek az volt az előnye, hogy az oldalsó kerekek nem növelték meg a hajó szélességét és könnyebben ki lehetett vele kötni, keskenyebb vizeken is biztonsággal tudták irányítani. A lapátkerekek vagy merev lapátokat használtak, vagy mozgatható lapátokat, melyeknek szögét egy mechanizmus mindig úgy állította el, hogy a legkisebb ellenállást keltse és a leghatékonyabban lökje hátra a vízáramlatot.
=== Csavargőzösök ===
Az első tengeri hajók is kerekesek voltak, de ez a megoldás sérülékenynek sőt használhatatlannak bizonyult erős hullámzás, vihar esetén. Az tengeri hajókon az 1870-es évektől vált általánossá a [[hajócsavar]] használata. A csavarhajtású hajókhoz korszerűbb, gyors járású, általában háromhengeres ''compound'' álló henger-elrendezésű gőzgépeket használtak, amelyek kondenzátoros üzemben dolgoztak. A nagyobb fordulatszámot a hajócsavar igényelte, melyet közvetlenül a gőzgép hajtott. Ezek a gőzgépek nagynyomású gőzzel működtek, könnyebbek voltak elődeiknél és sokkal jobb hatásfokkal dolgoztak. A csavaros gőzhajók mélyebbre merültek, mert az egész hajócsavarnak biztonságosan víz alatt kellett maradnia még terheletlen hajó esetében is, ezért a lapátkerekes hajók a sekélyebb édesvízi hajózásnál maradtak meg.
=== Gőzturbina ===
[[Fájl:Turbinia At Speed.jpg|thumb|right|200px|A ''[[Turbinia]]'' – az első gőzturbina hajtású hajó]]
Az első [[Gőzturbina|gőzturbinával]] hajtott hajót, a ''Turbiniát'' [[Charles Algernon Parsons]] építette bemutató céljából: bizonyítani akarta a gőzturbina előnyeit: kis méretét, könnyű karbantartását, kis tömegét, és rezgésmentes nyugodt üzemét. A gőzturbina gazdaságosan csak 1000&nbsp;1/min fordulatszámon üzemelhet, a hajócsavar pedig 100&nbsp;1/min fordulatszámnál kevesebbet igényel, ezért általában fogaskerekes fordulatszám-csökkentő hajtóművet építenek a turbinatengely és a propulziós tengely közé. A kevés kivétel közé számít a ''Turbinia'' és a [[RMS Titanic|Titanic]]. A Turbinia sikere után az angol haditengerészet egymás után építtette gőzturbina hajtású hadihajóit, melyet később az egész világ követett, majd a kereskedelmi hajók is átvették ezt a technikai újítást. A gőzhajók egészen a [[dízelmotor]]ok elterjedéséig uralkodó szerepet játszottak a hajózásban, de végül ezek jobb hatásfoka, olcsóbb üzeme, a nagyméretű és drága kazán szükségtelensége és üzemi előnyök is kiszorították. A dízelmotorokat egyszerűen és gyorsan lehetett indítani, teljesítményüket is gyorsan lehetett változtatni. A nagy gőzhajtású csatahajókat csak lassan lehetett felgyorsítani, mert a gőzturbina csak lassan terhelhető. A nagy csatahajók csata előtt gyakran körbe-körbe száguldoztak, csakhogy gépezetük készen álljon a hirtelen manőverekre.<ref>https://web.archive.org/web/20100917095339/http://ansys.com/assets/testimonials/siemens.pdf</ref><ref>https://www.mhi.co.jp/technology/review/pdf/e451/e451021.pdf</ref>
== Jegyzetek ==
{{Commonskat|Steamboats}}
{{Reflist}}
{{refbegin}}
*  Ian McCrorie, ''Clyde Pleasure Steamers'', Orr, Pollock & Co. Ltd., Greenock ({{ISBN|1-869850-00-9}})
* Az Allan Line postahajói
* G H Pattinson, ''The Great Age of Steam on Windermere'' ({{ISBN|0-907796-00-1}})
{{refend}}
== Irodalom ==
* {{cite book |author=Felix R.Paturi |coauthors=Manfred Brocks |title=A technika krónikája |subtitle= |series=Officina Nova krónika |year=1991 |publisher=Officina Nova |location=[[Budapest]] |isbn=9637836446}}
*{{Révai nagy lexikona|8}}
*Széchenyi István: ''Balatoni gőzhajózás''; Trattner-Károlyi, Pest, 1846 (hasonmásban: 1983, 2001)
*Ivánka Imre: ''Gőzhajózás a magyar Dunán. Tájékozásul''; szerzői, s.l., 1862
*Csikvári Jákó: ''A közlekedési eszközök, a vasutak, posták távirdák és a gőzhajózás története, 1-2.''; Franklin, Bp., 1882–1883 (hasonmásban: 1986)
*Thomas Lajos: ''Gőz, gőzgép, vasút, gőzhajó''; ford. Fésüs György; Stampfel, Pozsony–Bp., 1885
*Egan Ede: ''A magyar folyami gőzhajózás''; szerzői, Bp., 1925
*Tóth Lajos: ''145 éves a magyar gőzhajózás. Dokumentációs tanulmány''; Gépipari Tudományos Egyesület, Bp., 1963 (''Hajózástudományi Együttműködési Bizottság Műszaki történelmi sorozat'')
*Csillag Miklós–Varró József: ''"Franz 1" a császári-királyi szabadalmazott Első Dunagőzhajózási Társaság első gőzhajója''; Közdok, Bp., 1968 (''A Közlekedési Múzeum közleményei'')
*Jankó Béla: ''A magyar állami hajózás 75 éves története. 1895–1970''; Gépipari Tudományos Egyesület, Bp., 1972 (''Műszaki történelmi sorozat Hajózástudományi Együttműködési Bizottság'')
*''Tiszai hajózási konferencia''; szerk. Nagy Illés; Fotogruppe Kft., Szolnok, 1996
*P. Miklós Tamás: ''Kővágóörs–Révfülöp és a balatoni Zala-Somogy Gőzhajó Társaság története, 1872–1879''; Révfülöpi Honismereti Egyesület, Révfülöp, 2007 (''Révfülöpi honismereti füzetek'')
*Holló Szilvia Andrea–Zsigmond Gábor: ''Vízen és szárazon. Budapest és a Duna a gőzhajózás korában''; Városháza, Bp., 2021
{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Hajófajták]]
[[Kategória:Gőzgépek|Hajo]]