Guillaume Gouffier de Bonnivet forrásának megtekintése

{{katona infobox}}
'''Guillaume Gouffier, Bonnivet ura''' (1482/1488 k. – [[Pavia]], [[1525]]. [[február 24.]]) francia hadvezér, [[Franciaország admirálisa]]. [[I. Ferenc francia király]] nevelőjének öccseként az uralkodó gyermekkori barátja, majd [[1515]]-ös trónra lépésétől egyik legfőbb bizalmasa és tanácsadója volt. Ferenc oldalán részt vett az [[itáliai háborúk]]ban, végül a katasztrofális francia vereséggel végződő [[Paviai csata (1525)|paviai csata]] során esett el.
== Származása, családja ==
A [[poitou]]<nowiki/>i eredetű Gouffier-család teljes bizonyossággal csak a [[14. század]]<nowiki/>ig visszamenőleg ismert, bár elképzelhető, hogy Gaiffer néven a [[12. század]] elejéig visszakövethetőek a gyökereik. A család szerencséjét Bonnivet apja, [[I. Guillaume Gouffier]] (1435 k. – 1495) alapozta meg, aki [[VII. Károly francia király|VII. Károly]], [[XI. Lajos francia király|XI. Lajos]] és [[VIII. Károly francia király|VIII. Károly király]] idején királyi kamarás és tanácsos volt, emellett több tartomány (pl. [[Languedoc (történelmi régió)|Languedoc]], [[Touraine (történelmi régió)|Touraine]], [[Saintonge]]) kormányzását is rábízták, szolgálataiért pedig számos birtokot kapott. Kétszer nősült: első felesége [[1450]]-től [[Pierre d’Amboise]] kamarás és Anne de Beuil leánya, Louise d’Amboise (1429–1460) volt, majd [[1472]]-ben ismét megházasodott. Új választottja [[Philippine de Montmorency]] (megh. 1516), [[II. Jean de Montmorency]] (1404–1477) főkamarás és második felesége, [[Marguerite d'Orgemont]] leánya, az [[1468]]-ban árulásért kivégzett [[Charles de Melun]] főudvarmester özvegye volt.
A Gouffier–Montmorency-frigyből nyolc gyermek született, közülük sokuknak magasra ívelt a pályája:
*[[I. Artus Gouffier]] (1475–1519) a későbbi I. Ferenc nevelője lett, amiért az trónra lépve herceggé és [[pair]]ré nevezte ki;
*[[Adrien Gouffier de Boissy|Adrien Gouffier]] (1479–1523) [[Coutances]] és [[Albi (Franciaország)|Albi]] püspöke, bíboros, királyi [[főalamizsnás]];
*[[Charlotte Gouffier]] (1482–1537 után), [[René de Cossé]] (1460 k.–1540) főasztalnok és fősólymászmester felesége, 1518-tól a királyi gyermekek nevelője;
*'''II. Guillaume Gouffier''' (1488 k.–1525);
*[[Aymar Gouffier]] (? – 1528) [[Saint-Denis (Seine-Saint-Denis)|Saint-Denis]] apátja, Albi püspöke;
*Louis Gouffier;
*Pierre Gouffier;
*Anne Gouffier.
A Gouffier-fivérek előmenetelét nagyban segítették családi kapcsolataik: édesanyjuk, Philippine de Montmorency fivére, [[Guillaume de Montmorency]] befolyásos királyi tanácsadó és a pénzügyek felelőse volt, míg Charlotte nevű nővérük a [[XII. Lajos francia király|XII. Lajos]] francia király udvarában szintén jelentős súlyt képviselő René de Cossé főasztalnokhoz ment feleségül; gyermekeik közül [[I. Charles de Cossé-Brissac]] és [[Artus de Cossé-Brissac]] később marsallságig jutottak.
== Pályája kezdetei ==
Apja [[1495]]-ös halálakor II. Guillaume örökölte meg a [[Vendeuvre-de-Poitou|bonnivet]]-i uradalmat, amiről később ismerték. XII. Lajosnak nem született fia, így örököse a Valois-Orléans-ház Angoulême-ágából származó Ferenc gróf (1494–1547) lett. Ferenc az amboise-i királyi palotában kapott trónörököshöz méltó neveltetést, amiről [[1506]]-tól a [[I. Anna breton hercegnő|Bretagne-i Anna]] királyné bizalmát élvező Artus Gouffier gondoskodhatott nevelőként. Artus vezette be öccsét, II. Guillaume-ot a trónörökös környezetébe (ahová egyébként anyai unokatestvérük, a később szintén Ferenc környezetének meghatározó tagjává váló Anne de Montmorency is tartozott). Az 1515-ben trónra lépő Ferenc király főudvarmesteri ranggal honorálta hajdani nevelője fáradozásait, és Artus egészen [[1519]]-ben bekövetkezett haláláig az uralkodó egyik legfontosabb tanácsadója és diplomatája maradt. Jutalomképpen röviddel halála előtt [[Roannais]] hercegévé és [[Franciaország pairje|pairré]] nevezték ki.
Guillaume maga is jó barátságot alakított ki Ferenccel, aki uralkodóként először [[1517]]-ben adott neki komolyabb feladatokat: ez évben őt bízták meg [[Le Havre]] kikötőjének felépítésével, majd [[Franciaország admirálisa]] lett az előző évben elhunyt [[Louis Malet de Graville]] örökébe lépve. A cím révén maga is a legfőbb udvari méltóságok egyike lett, egyébként a adminisztratív és bírói feladatokat látott el a [[La Manche]] csatorna partvidékén (ezen kívül Bretagne, Guyenne és Provence tartományok is rendelkeztek admirálisokkal). Ezt a későbbiekben több tengerparti erősség ([[Nantes]], [[Brest]], [[Honfleur]], [[Dieppe]], [[Pont-Audemer]]) kapitánysága egészítette ki. Az admirálist végig nagy becsben tartó Ferenc révén Bonnivet nagy vagyonra tett szert, amiből pompás [[reneszánsz]] kastélyt kívánt emelni egyébként szerény bonnivet-i birtokán, lebontva az ott álló régi várat. A grandiózus építkezést haláláig nem sikerült befejezni, utódai pedig hamarosan elhagyták a központi területektől és saját, pikárdiai birtokkomplexumuktól távol eső, nehezen fenntartható épület az enyészeté lett.<ref>A kastélyt az admirális dédunokája [[Fougerolles (Haute-Saône)|Fougerolles]]-ra cserélte. A [[17. század]] közepén folytatódott az építkezés, de végül röviddel a [[francia forradalom]] előtt, [[1788]]-ban az épületet eladták és kőbányaként használták, számos építészeti elemet és szobrot újrahasznosítva más kastélyokban és udvarházakban.</ref>
== Diplomata és hadvezér ==
[[Fájl:Bas-relief-du-château-de-Bonnivet.jpg|bélyegkép|A bonnivet-i kastély egy faragott szemöldökkövének maradványa (Musée Sainte-Croix, [[Poitiers]]) |299x299px]]
Diplomáciai feladatokat kapott: [[1518]]-ban a súlyos köszvénnyel küszködő Artus Gouffier helyett öccse, az admirális vezetett követséget [[VIII. Henrik angol király]] udvarába, majd [[I. Miksa német-római császár]] halálakor, [[1519]] elején német földre ment, hogy a [[Választófejedelem|választófejedelmeket]] rávegye: a francia királyt tegyék meg császárrá. A törekvés kudarcot vallott: júliusban [[V. Károly német-római császár|V. Károly]], a [[Habsburg-ház]] feje, Miksa császár unokája szerezte meg a [[Fugger család|Fugger]] bankárcsalád anyagi támogatásával a német-római trónt. Ez súlyos következményekkel járt  Franciaországra nézve, mert Károly eddigre anyai nagyapjától megörökölte [[Aragóniai Királyság|Aragónia]] és ezáltal a [[Nápolyi Királyság]] trónját, atyja révén pedig a hajdani [[Burgundi Hercegség|Burgundiai Hercegség]] zöme (mindenekelőtt [[Németalföld]]) is a fennhatósága alá tartozott, ráadásul később, édesanyja halálakor [[Kasztíliai Királyság|Kasztíliát]] ő szerezte meg, megteremtve a [[Spanyolország|spanyol egységet]]. A fenyegető gyűrűből kitörni vágyó Ferenc VIII. Henrik angol királlyal próbált meg szövetkezni. A Bonnivet admirális által megszervezett, [[1520]]. [[Június 7.|június 7]]-én tartott királytalálkozó, ami az [[aranybrokát mezeje]] néven vonult be a történelembe, szintén nem zárult sikerrel.
A francia király nem látott más kiutat, mint hogy támadásba lendült az ifjú császár és király ellen. A [[hatodik itáliai háború]] során Bonnivet azt a feladatot kapta 1521 őszén, hogy [[II. Henrik navarrai király]] támogatására támadjon spanyol területre – Henrik ugyanis [[1512]]-ben elvesztette minden, a [[Pireneusok]]tól délre eső birtokát, csak a hegységtől északra lévő [[Alsó-Navarra]] maradt a birtokában. Az admirális hadjárata sikeres volt, különösen [[Hondarribia]] határ menti erősségének bevételével szerzett magának dicsőséget a király egy másik kedvelt hadvezérével, [[Claude de Guise]]-zel az oldalán. (Bár a franciák visszafoglalták egész Felső-Navarrát, megtartani nem tudták, így az rövidesen ismét kasztíliai fennhatóság alá került.)
== Az utolsó hadjáratok ==
[[1523]]-ban az itáliai hadszíntér főparancsnokává nevezték ki, de több stratégiai hiba és az [[1524]] áprilisában elszenvedett [[Sesiai csata|sesiai vereség]] nyomán kénytelen volt visszavonulni [[Provence]]-ba, ahová V. Károly hadai is betörtek, megostromolva [[Marseille]]-t. Bonnivet csatlakozott a király vezette felmentő sereghez, ami végül kiűzte a császáriakat Franciaországból. Az ellentámadás során októberben sikerült visszafoglalni [[Milánó]] városát, bár [[Lombardia]] számos erőssége az ellenség kezén maradt. Bár a király több tapasztalt hadvezére, köztük a legendás marsall, [[Jacques de La Palice]] a kevésbé védett [[Lodi]] bevételét javasolta, Bonnivet presztízsokokból a jelentős császári erők által védelmezett [[Pavia]] ostromát támogatta, és véleményét az uralkodó is magáévá tette. [[1524]] októberében a franciák megtámadták a várost, ami azonban [[Antonio de Leyva]] vezetésével kitartóan állta a sarat, míg februárban megérkezett a felmentő sereg [[Fernando Francisco de Ávalos]] parancsnoksága alatt.
A lovagkor utolsó csatájaként ismert [[Paviai csata (1525)|paviai csata]] megsemmisítő francia vereséggel zárult: a király fogságba esett, míg a francia lovagság zöme elpusztult, számos jeles hadvezér pedig elesett vagy halálos sebeket kapott – köztük La Palice és [[Thomas de Foix-Lescun|Lescun marsall]], [[II. Louis de La Trémoille]], [[Galeazzo Sanseverino]] főlovászmester és maga Bonnivet admirális.
== Házassága, utódai ==
[[Fájl:Coat of arms of Guillaume Gouffier (1488-1525).svg|bélyegkép|Bonnivet admirális címere: az arany-fekete sávokkal díszített 1. és 4. mező a Gouffier-család, a vörös keresztes, kék madaras 2. és 3. mező pedig a Montmorency-ház címerére utal]]
Bonnivet ura első ízben [[1506]]-ban nősült, amikor még csak egyszerű kisbirtokos nemes volt. Bátyja, Artus mint családfő szervezte meg házasságát Bonaventure du Puy du Fouval, aki [[Valois Károly angoulême-i gróf]] – I. Ferenc apja – egy kamarásának leánya volt. Első feleségének halála után, immár a királyság egyik legbefolyásosabb személyiségeként nősült újra [[1517]]-ben. Választottja Louise de Crèvecœur lett, aki egy régi, hatalmas birtokokkal rendelkező [[pikárdia]]i nemescsalád örököseként jelentős hozományhoz juttatta. Három fiuk született, akiket az uralkodó iránti rajongás jeleként mind François-nak kereszteltek:
* idősebb François Gouffier (†1556), a piemonti [[Volpiano]] ostrománál esett el;
* ifjabb [[François Gouffier]] (†1594), Bonnivet őrgrófja, Franciaország marsallja;
* [[François Gouffier (püspök)|François Gouffier]] (†1548), [[Béziers]] püspöke.
== Hivatkozások ==
{{references}}
== Fordítás ==
*{{fordítás|fr|Guillaume_Gouffier_de_Bonnivet|oldid=203023807}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Bonnivet, Guillaume Gouffier de}}
[[Kategória:Franciaország admirálisai]]
[[Kategória:Francia hadvezérek]]
[[Kategória:Az 1480-as években született személyek]]
[[Kategória:1525-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:16. századi francia katonák]]