Gyalogmenetek Hegyeshalomba (1944. ősz) forrásának megtekintése

[[Kép:Holocaust memorial stone Obuda1.jpg|bélyegkép|260px|Holokauszt emlékkő az egykori óbuda-újlaki téglagyár helyén (2008)]]
'''Az 1944. őszi hegyeshalmi gyalogmenetek''' szervezése és lebonyolítása egy átfogó terv része volt [[Magyarország]]on, mellyel részben a háborús [[Harmadik Birodalom|Németország]] munkaerő igényét kívánták biztosítani, részben a maradék magyar zsidóság további minél átfogóbb deportálását kívánták elérni. Az akciót zömmel novemberben bonyolították le.
Ennek során a magyar hatóságok az ország különböző területeiről, leginkább [[Budapest]]ről összesen több mint 80 000 zsidó (vagy zsidónak minősülő) magyar embert több napos gyalogmenetekben, fegyveres kísérettel [[Hegyeshalom]]ba vittek és átadták őket az [[Schutzstaffel|SS]]-nek. Onnan a deportáltak többnyire a birodalmi határon (a mai osztrák-magyar határ térségében) tervezett védelmi vonal építésére, majd a szenvedéseket túlélők 1945 tavaszán koncentrációs táborba kerültek.
== Előzmények ==
Miután 1944. március 19-én a német csapatok bevonultak az országba és [[Sztójay Döme]] irányításával megalakult a kormány, azonnal megkezdődött a magyarországi zsidók elleni támadások újabb szakasza. A magyar hatóságok [[Adolf Eichmann]] és kommandója iránymutatásával előbb gyűjtőtáborokba, ideiglenes [[gettó]]kba kényszerítették, majd néhány hét leforgása alatt deportálták (többnyire [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitzba]]) a vidéki zsidóságot, valamint egyes más felekezetek, illetve a cigányság és egyes nemzetiségek tömegeit. Ez a deportálás lényegében nem érintette a zsidóság két nagy csoportját: a munkaszolgálatra behívott (vidéki és fővárosi) férfiakat és Budapest ún. [[csillagos ház]]akba kényszerített zsidó lakosságát. 1944. augusztus végére tervezték ugyan a budapestiek internálását, de az nem valósult meg.
Amikor a szovjet hadsereg már magyar területen harcolt, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] és kormánya kísérletet tett a háborúból való kilépésre. A kísérlet nem sikerült, október 15-én Horthyt megfosztották hatalmától, [[Szálasi Ferenc]] és nyilas pártja vette át az ország vezetését. Közben a gyors szovjet előrenyomulás már Budapestet és lassan Bécset is fenyegetni kezdte, és a németeknek óriási veszteségeik miatt egyre több új munkáskézre volt szüksége.
Felsőbb parancsra Eichmann október 17-én visszatért Magyarországra, hogy a megváltozott helyzetben is folytassa korábbi tevékenységét. A következő napon megállapodott [[Vajna Gábor]] belügyminiszterrel {{szám|50000}} magyar zsidó német kézre adásáról, akiket gyalogmenetben készültek kényszermunkára küldeni a nyugati határra. Bár Szálasi korábban kinyilvánította (az ún. „hungarista zsidóprogram”-ban<ref name="Szita Szabolcs, id. mű 89. o">Szita Szabolcs, id. mű 89. o.</ref>), hogy a magyar zsidókat nem engedi Németországba küldeni, egy-két nappal később [[Edmund Veesenmayer|Veesenmayer]] rábeszélésére mégis engedélyezte {{szám|25000}} fő,<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 919. o.]</ref> majd november elsején engedélyezte további {{szám|25000}} fő „kölcsönadását”.<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 966. o., 49. sz. jegyzet.]</ref> Később is születtek alsóbb szintű megállapodások munkaszolgálatosok német kézre adásáról.
== A gyalogmenetek előkészítése és útja ==
[[Kép:Holocaust memorial stone Obuda2.jpg|bélyegkép|260px|Holokauszt emlékkő az egykori óbuda-újlaki téglagyár helyén (2008)]] Október 21-én megjelent az első rendelet, mely a „csillagos” házakban lakó és sárga csillag viselésére kötelezett 16–60 éves korú munkaképes férfiakat „honvédelmi szolgálat” címén bevonulásra kötelezte, és ezt a 16–40 év közötti nőkre is kiterjesztették. De már előző napon nyilasok járták a „csillagos” házakat és hurcolták el az embereket a gyűjtőhelyekre. Ekkor még a főváros környéki erődítési munkákon, sánc- és árokásáson dolgoztatták őket; október 26-án számuk kb. {{szám|35000}} fő volt. A német hadvezetésnek azonban leginkább a birodalmi határon – a mai magyar-osztrák határ térségében – tervezett védelmi vonal (az ún. ''délkeleti fal)'' kiépítéséhez volt sürgős szüksége jelentős számú munkaerőre.
November elején Budapesten újabb hajsza kezdődött a munkára kötelezettek után. A „csillagos” házakban újra nyilasok jelentek meg, hogy összeszedjék a szerintük alkalmas lakókat. A házfelügyelők utasítást kaptak az esetleg még rejtőzködő munkaképes zsidók felkutatására. Néha a védettnek nyilvánított házakból is vittek el embereket. November 9-étől három napi kijárási tilalmat rendeltek el a „csillagos” házak lakói számára. Folyamatos utcai razziák során fogdosták össze az embereket és [[Óbuda (városrész)|Óbudán]], az [[Újlak (Budapest)|újlaki]] téglagyár területén felállított gyűjtőtáborba vitték őket. A semleges országok néhány képviselője, köztük [[Raoul Wallenberg]] svéd követségi tanácsos és [[Carl Lutz]] svájci követségi alkonzul igyekezett kimenteni legalább a menlevéllel rendelkezőket. November 6-ára elrendelték a 18-40 éves zsidó nők mozgósítását; ők a [[Kerepesi út]]i ügető pályán (az ún. ''Tattersal''on) lévő gyülekezőhelyről egyenesen az újlaki téglagyárba kerültek.<ref>Karsai Elek dokumentumkötete: ''Fegyvertelen álltak az aknamezőkön'' (Budapest, 1962), 286. sz. dokumentum.</ref> A foglyokat embertelen körülmények között, összezsúfolva tartották a gyárterületen, amíg el nem indították Hegyeshalom felé.
=== Menetek és útvonalak ===
November 4-én [[Vajna Gábor]] belügyminiszter tájékoztatta az érintett megyék vezetőit, hogy területükön át november 6-ától gyalogos zsidó csoportokat fognak munkára vinni, és előírta, hogy napi 2000 fő számára biztosítsanak éjszakai táborhelyet az alábbi helységekben:<ref>Szita Szabolcs, id. mű 64. o.</ref>
[[Piliscsaba]], [[Dorog]], [[Süttő]], [[Komárom (Magyarország)|Szőny]], [[Gönyű]], [[Dunaszeg]], [[Mosonmagyaróvár]] és Hegyeshalom.
Az újlaki téglagyárban koncentrált, valamint a sáncásásra kirendelt ''civil'' zsidók első gyalogmeneteit november 6-án indították útnak a határra. A rendszeres menetek november 8-án kezdődtek a régi bécsi, Budapest–Győr–Hegyeshalom országúton; később inkább mellékutakon folytatódtak.
A menetelők magyar fegyveres kísérettel, 7-8 nap alatt tették meg az utat és teljesen kimerültek, mire a határra értek. Útközben néhányan vették a bátorságot és megszöktek, mások az öngyilkosságba menekültek. Sok szemtanú későbbi beszámolója ismert a deportálómenetek elborzasztó látványáról.
A svájci követség két képviselője novemberi szemleútja után jelentésében beszámolt a menetelő áldozatok teljes kiszolgáltatottságáról, fizikai és lelki szenvedéséről, a kísérők brutalitásáról, az éhezésről. „Hangsúlyozzuk, hogy a csoportok legfeljebb 3-4 adag levest kaptak a gyalogmenet egész ideje alatt, de rendszerint több napig egyáltalán semmit sem kaptak enni.”<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 923. o.]</ref> „Hegyeshalomnál a deportáltakat az elképzelhető legrosszabb állapotban találtuk.”<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 924. o.]</ref>
Ezeket a meneteket egy német főtiszt is „megrendítő”-nek, egy másik német tiszt „tiszta gyilkosság”-nak nevezte.<ref>Szita Szabolcs, id. mű 72. o.</ref>
=== Munkaszolgálatosok gyalogmenetei ===
A [[munkaszolgálat]]os századok első menetoszlopait valamivel korábban vezényelték a határra. [[Beregfy Károly]] honvédelmi miniszter 70 munkaszolgálatos század (kb. {{szám|15000}} – {{szám|17000}} fő)<ref>Szita Szabolcs, id. mű 63. o.</ref><ref>A századok listáját lásd Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1321.pdf id. mű, Első függelék.]</ref> német kézre adására adott utasítást, és azoknak november 2. és 11. között kellett Mosonmagyaróvárra, illetve Hegyeshalomba érkezniük. A munkaszolgálatosok számára két külön útvonalat jelöltek ki. A fővárosi századok útvonala a bécsi országúttól délre vezetett, két pihenőnap beiktatásával; a dunántúli századok ehhez bárhol csatlakozhattak. Az útvonal helységei: [[Zsámbék]], [[Tarján (település)|Tarján]], [[Kocs]], [[Bana]], [[Abda]], Mosonmagyaróvár.
A keleti frontról visszavont munkaszolgálatosok gyűjtőhelyét [[Kassa|Kassán]] alakították ki. Az onnan indított századok egy harmadik, a bécsi országúttól északra eső úton meneteltek nyugat felé. Bár az egész művelet november első felében befejeződött, esetenként még később is érkeztek a határra munkaszolgálatos csoportok.
== Utak Hegyeshalomból ==
Hegyeshalomnál az érkezőket átvevőhely várta. Az átadást magyar részről Bartha László alezredes irányította, az SS részéről az átvevők vezetője [[Dieter Wisliceny]], Eichmann egyik legközelebbi munkatársa volt.<ref name="id. mű, 925. o">Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 925. o.]</ref>
Az ideiglenes elszállásolás után a deportáltakat már a németek osztották csoportokra és vitték tovább az általuk kijelölt helyre, többnyire a ''délkeleti fal'' meglévő vagy sebtében kialakított munkatáborába kényszermunkára.<ref>Az ottani kényszermunka körülményeiről és áldozatairól részletesen beszámol Szita Szabolcs hivatkozott könyvének több fejezetében.</ref> Munkaszolgálatosokból lett kényszermunkások dolgoztak a szétbombázott vasútvonalak azonnali helyreállításán, [[Nürnberg]] mellett a föld alatti repülőgépgyár építésén, [[Frankfurt am Main|Sachsenhausen]]ben a Heinkel-művekben és sok más helyen is.<ref>Szita Szabolcs, id. mű 195. o.</ref>
A menlevéllel rendelkezők közül a szerencsésebbeket a semleges államok képviselőinek korábban sikerült kimenteniük – még a menetekből, esetleg már Hegyeshalomról –, őket katonai kísérettel visszavitték a fővárosba.
1945 kora tavaszán, amikor a szovjet előrenyomulás már közvetlenül a magyar határszélt fenyegette, a védelmi vonalon dolgozókat koncentrációs táborba hajtották – többnyire gyalogmenetben, ritkábban dunai uszályon vagy vasúton. Az agyongyötört menetelők közülük sokan már nem érték el az úticélt. A nők zömmel a lichtenwörth-i vagy a [[dachaui koncentrációs tábor|dachaui]], a férfiak nagyrészt a [[mauthauseni koncentrációs tábor|mauthauseni]], illetve a [[gunskircheni koncentrációs tábor|gunskircheni altábor]]ba kerültek. A táborokat májusban amerikai csapatok szabadították fel.
== A gyalogmenetek vége ==
Novemberben néhány semleges állam követsége jegyzéket intézett a magyar kormányhoz a meneteltetés és az ott tanúsított embertelen bánásmód miatt. Köztük volt a pápai nunciatúra is. Szálasi fontosnak tartotta, hogy rendszerét külföldön elismerjék, ezért november 20-án leállíttatta a gyalogmenetek.<ref>Szita Szabolcs, id. mű 84. o.</ref>
Elegendő jármű és szállítókapacitás híján a folyamatos deportálás ezzel befejeződött. November végén azonban Eichmann még talált lehetőséget az utolsó budapesti munkaszolgálatos századok vasúti elszállítására a [[Józsefvárosi pályaudvar]]ról Hegyeshalomba. Szórványosan később is indítottak néhány csoportot: „December 11-én, feltehetően a legutolsó gyalogmenetekben hajtották a bécsi országútnak a budapesti toloncház 1200 foglyát. Számuk Komáromig az agyonlövések következtében 880 főre csökkent.”<ref>Szita Szabolcs, id. mű 85. o.</ref> Kassa felől pedig még december végén is érkeztek munkaszolgálatosok a határra. Ekkorra az ország nagyobb részét már elfoglalták a szovjet csapatok, és karácsonykor bezárult az ostromgyűrű Budapest körül.
Eichmann november 13-án {{szám|27000}} már Németországba indított személlyel és további napi 2–4000, összesen {{szám|40000}} fő útnak indításával számolt.<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 966. o., 59. sz. jegyzet.]</ref> [[Ferenczy László (csendőrtiszt)|Ferenczy László]] csendőrezredes későbbi adatai szerint 1944. november 6-ától december 1-jéig {{szám|76209}} magyar zsidót adtak át az SS-nek a határon. „A későbbi deportálás számadata 4750 fő.”<ref name="Szita Szabolcs, id. mű 89. o"/> (Ezek az adatok a vasúton kiszállítottak számát is tartalmazzák).
A deportáltak igazolványát indulás előtt általában elvették és megsemmisítették, vagy ha meg is tarthatták, amúgy is csak a csoportlétszám feljegyzésével, de név és születési adatok feltüntetése nélkül adták át a németeknek:<ref name="id. mű, 925. o"/> visszatérésükre senki sem számított.
A gyalogmenetekkel a német vezetés célja – a munkaerő megszerzése mellett – az volt, hogy az országot teljesen „zsidómentessé” tegyék. Ez egybevágott csaknem az egész magyar kormány szándékával.<ref>„Az egyetlen említésre méltó kivétel Kemény Gábor külügyminiszter volt, aki azt szerette volna, hogy a zsidók Magyarországon dolgozzanak a magyar nemzet érdekében álló munkákon.” Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf id. mű, 967. o., 65. sz. jegyzet.]</ref> Nem rajtuk múlt, hogy az elképzelést nem tudták teljesen megvalósítani.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*{{cite book |author=[[Randolph L. Braham]] |editor = |others=ford. Zala Tamás és mások |title=A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon |url= http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalak.htm |accessdate =2014-10-22 |publisher=Belvárosi Kvk. |location =Budapest |year=1997 |edition=2.|id= ISBN | pages =919–925}} (Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.)
*{{cite book |author=Szita Szabolcs | title=Halálerőd (A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944–1945) – Az 1944. őszi hegyeshalmi gyalogmenetek c. fejezet| publisher=Kossuth Könyvkiadó|location =Budapest |year=1989 |edition=|isbn=963 09 3380 2| pages =59}}
[[Kategória:Holokauszt Magyarországon]]
[[Kategória:1944 a második világháborúban]]
[[Kategória:Budapest a második világháborúban]]