Három császár egyezménye (1873) forrásának megtekintése

{{Szerződés infobox
 | név                           = Három császár egyezménye<br/><small>( Dreikaiserabkommen )</small>
 | kép                           =
 | képaláírás                    =
 | kép2                          =
 | képaláírás2                   =
 | típus                         = konzultatív együttműködési szerződés
 | megszövegezés dátuma          =
 | aláírás dátuma                = [[1873]]. [[október 22.]]
 | aláírás helye                 = [[Schönbrunn]]
 | aláírók                       = {{Német Birodalom}}<br/>{{Osztrák–Magyar Monarchia}}<br/>{{Orosz Birodalom}}
 | ratifikációs okmányok leadása =
 | életbelépés                   =
 | nyelvek                       =
 | weboldal                      = <!--http:// nélkül-->
}}
{{más2|Három császár szövetsége (1881)|Hármas szövetség (1882)}}
A '''Három császár egyezménye''' vagy ''Három császár egyezsége'' ({{ny-de|Dreikaiserabkommen}}, {{ny-ru|Союз трёх императоров, ejtsd ''szojuz trjoh imperatorov''}}) egy [[1873]]. [[október 22.|október 22-én]] megkötött konzultatív együttműködési egyezmény volt a három európai császárság, az [[Orosz Birodalom]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] és a [[Német Birodalom]] konzervatív uralkodói között. A paktumot [[Otto von Bismarck|Bismarck]], a Német Birodalom kancellárja kezdeményezte, azzal a céllal, hogy a [[porosz–francia háború]]ban legyőzött [[Franciaország]]ot külpolitikai elszigeteltségben tartsa, és gátolja annak közeledését Oroszországhoz. A szerződés Bismarck német kancellár 1871–1890 között folytatott többoldalú európai nagyhatalmi szövetségi politikának egyik állomása.
Az [[1873]]-as megállapodást néha ''Három császár szövetségének'' is nevezik, de ez a kifejezés elsődlegesen az [[1881]]-es háromoldalú katonai szerződésre, a [[Három császár szövetsége (1881)|Három császár szövetségére]] ''(Dreikaiserbund)'' van fenntartva. Az orosz szakirodalom az 1873-as és az 1881-es szerződéseket a három imperátor „első” és „második” szövetségeként tartja nyilván.
==Előzmények==
[[Fájl:Gorcakov A M chancellor.jpg|180px|bélyegkép|jobbra|[[Alekszandr Mihajlovics Gorcsakov|Gorcsakov]] herceg, külügyminiszter]]
A hatalmi egyensúly megbomlása és az 1870-71-es [[porosz–francia háború]] alkalmat adott [[Alekszandr Mihajlovics Gorcsakov|Gorcsakov]] hercegnek, az [[Orosz Birodalom]] államkancellárának és külügyminiszterének, hogy felszámolja a [[krími háború]]t lezáró [[Párizsi béke (1856)|1856-os párizsi béke]] rendelkezéseit, felmondja a [[Fekete-tenger]] partján az erődök építésének és a hadiflotta tartásának tilalmát. Az Orosz Birodalom ilyen irányú igényét az európai nagyhatalmak az 1871-es [[londoni konferencia|londoni konferencián]] megkötött titkos konvencióban elfogadták.<ref>[http://www.hist.msu.ru/ER/Etext/FOREIGN/grchakov.htm Gorcsakov levelezése, 1870–71.] {{ru}}</ref> Mivel a Poroszország vezetésével létrehozott [[Német Birodalom]] az oroszok számára is potenciális fenyegetést jelentett, az uralkodók közvetlen kapcsolataikra építve próbálták megelőzni a konfliktushelyzet kialakulását.
[[1873]]. [[június 6.|június 6-án]] [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]], Ausztria császára és [[II. Sándor orosz cár]] [[Schönbrunn]]ban kétoldalú katonai megállapodást írtak alá, ez volt a ''Schönbrunni konvenció.'' A két uralkodó megegyezését úgy időzítették, hogy az ünnepélyes aláírás az 1873-as bécsi [[világkiállítás]] idején történjék. A világkiállításnak az osztrák–magyar kormányzat rendkívüli jelentőséget tulajdonított. A színvonalas eseménysorozatnak azt az üzenetet kellett hordoznia, hogy két vesztes háború (a [[szárd–francia–osztrák háború|szárdok és franciák elleni]] [[1859]]-es és a [[porosz–osztrák–olasz háború|poroszok elleni]] [[1866]]-os háborúk) után az átalakult és újjászervezett [[Osztrák–Magyar Monarchia]] ismét gazdasági és katonai ereje teljében áll. A Monarchia és Oroszország ilyetén közeledése Bismarck német kancellárt is lépéskényszerbe hozta. Bismarck erőteljesen szorgalmazta a Német Császárság bevonását az együttműködésbe.
==A szerződés aláírása==
1873 októberében [[I. Vilmos német császár]] Bécsbe érkezett, hivatalosan a Világkiállítás megtekintésének céljával. [[1873]]. [[október 22.|október 22-én]] I.&nbsp;Vilmos, [[I. Ferenc József magyar király|I.&nbsp;Ferenc József]] és [[II. Sándor orosz cár|II.&nbsp;Sándor cár]] a [[schönbrunn]]i kastélyban ünnepélyesen aláírták a „három császár egyezségét”. A három uralkodó együttműködési megállapodása a néhány hónappal korábban, [[június 6.|június 6-án]] megkötött kétoldalú ''Schönbrunni Konvención'' alapult, melyhez I.&nbsp;Vilmos császár harmadik félként csatlakozott.<ref name="Pemsel">{{cite book|author=Jutta Pemsel |title=Die Wiener Weltausstellung von 1873. Das gründerzeitliche Wien am Wendepunkt. | publisher=Böhlau | location=Wien/Köln |year=1989 |isbn=3-20505-247-1 |pages=81}}</ref>
A három uralkodó baráti megállapodása a háborús konfliktus kockázata esetén előírta a konzultációt, illetve egy negyedik hatalom támadása esetén elvárta a másik két állam semlegességét. A megállapodás nem tartalmazott katonai szövetséget, egyik fél számára sem írta elő a hadba lépést a másik érdekében. A megállapodás, bár nem volt hosszú életű, az Orosz Birodalom számára mégis előnyösnek bizonyult, mert segítette az oroszok távol-keleti ambícióit.<ref name="hruska">{{cite web|url=http://www.gecse.eu/130715_Hruska.htm |title= Az orosz állam bel- és külpolitikájának a viszonya, harmóniája és konfliktusa 1857 és 1892 között | author=Hruska Beatrix |work= Gecse Géza történész honlapja.}}</ref>
<gallery class="center">
Fájl:Alexander II of Russia (Nikolay Lavrov 01).jpg|[[II. Sándor orosz cár]]
Fájl:Heinrich von Angeli Kaiser Franz Joseph 1886.jpg|[[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]]
Fájl:Wilhelm1.jpg|[[I. Vilmos német császár]]
Fájl:OttovanBismarck1.jpg|[[Otto von Bismarck|Bismarck]] német kancellár
</gallery>
==A szerződés tartalma==
A szerződés megfogalmazott célja az volt, hogy ''„a jelenleg Európában fennálló békés helyzetet megszilárdítsa”,'' és ''„megóvja, ha kell, erővel is, minden megrázkódtatástól, bármilyen irányból érkezzék is az”.'' Valójában azonban csak a három konzervatív uralkodó kölcsönös ígéretét tartalmazta arról, hogy ''„közvetlen és személyes megértés révén”'' tisztázzák az esetleges félreértéseket és nézeteltéréseket. Nem garantáltak semmit egymás irányában, nem kötöttek katonai szövetségi szerződést, az uralkodók egyezménye mégis a bismarcki nagyhatalmi szövetségi politika egyik alapköve lett.<ref name="holborn">{{cite book| author=Hajo Holborn | title=Deutsche Geschichte in der Neuzeit. Das Zeitalter des Imperialismus (1871 bis 1945), in: Deutsche Geschichte in der Neuzeit, 3. kötet | publisher= Oldenbourg Wissenschaftsverlag |location=München| year=1971 | isbn= 3-48643-251-6 | pages=4}}</ref><ref name="ullrich">{{cite book |author=Volker Ullrich | title=Die nervöse Großmacht. Aufstieg und Untergang des deutschen Kaiserreichs 1871–1918 | publsher=Fischer-Taschenbuch-Verlag | location=Frankfurt am Main | year=1999 | isbn=3-596-11694-5 | pages=77}}</ref>
==Következmények==
[[Fájl:Bündnisse.png|250px|jobbra|bélyegkép|Bismarck nagyhatalmi szövetségi politikájának vázlata]]
A három oldalú egyezményt Bismarck német kancellár hozta tető alá, elsősorban azért, hogy két szerződő partnerét, Ausztria–Magyarországot és Oroszországot jobban ellenőrzése alatt tarthassa, és megakadályozza Oroszország közeledését a Németországgal ellenséges Franciaországhoz. Ilyen értelemben az egyezmény Bismarck egyértelmű külpolitikai sikerének tekinthető, mert elérte egyik legfontosabb célját, Franciaország politikai elszigetelésének fenntartását, amiért nem kellett túl nagy diplomáciai árat fizetnie.<ref name="Hildebrand">{{cite book| author=Klaus Hildebrand |title=Das vergangene Reich. Deutsche Außenpolitik von Bismarck bis Hitler 1871–1945.| publisher=Oldenbourg Wissenschaftsverlag | location=München |year=2008 | isbn=978-3-486-58605-3 | Pages=27}}</ref> A három császár egyezsége nem volt katonai szövetség, csupán az ''„uralkodói akaratok jóindulatú kinyilvánítása, a konzervatív szolidaritás meggyőződéses kifejezése”.''<ref name="craig">{{cite book| author=Gordon A. Craig – Karl Heinz Siber | title=Deutsche Geschichte 1866–1945. Vom Norddeutschen Bund bis zum Ende des Dritten Reiches | publisherBeck | location=München |year=1999 | isbn=3-40642-106-7| pages=126}}</ref>
Az 1876–78-as balkáni krízis idején Bismarck ezen külpolitikai törekvése kudarcot vallott. Oroszország támogatta az [[Oszmán Birodalom]] európai területén kitört nemzeti felkeléseket, és 1877-ben meg is támadta az Oszmán Birodalmat ([[Orosz–török háború (1877–78)]]). Az Osztrák–Magyar Monarchia ezt úgy fogta fel, hogy az orosz lépések saját nagyhatalmi politikai érdekeit sértik. Még [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] is Oroszország ellen fordult, a [[berlini kongresszus]] visszafogta a meglódult orosz expanziót. A háromoldalú uralkodói megállapodás felbomlott, a Monarchia válaszlépésként megszállta [[Bosznia-Hercegovina|Boszniát]]. [[1879]]-ben a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia kormányfői megkötötték a [[kettős szövetség]]et, amely már katonai védelmi szövetség volt, az Orosz Birodalom ellen.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
*http://korok.webnode.hu/products/a-kettos-kihivas-valasz-viszony-nemzetkozi-kapcsolatok-1871-1914/
*http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/hatalmi_politika_es_az_egyensuly_hagyomanya_az_europai_koncert_az_elso_vilaghaboru_elotti_evtizedekb/
*http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index25.html
*http://www.gecse.eu/130715_Hruska.htm
==További információ==
* [[Ormos Mária]] – [[Majoros István (történész)|Majoros István]]: ''Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814–1945.'' Osiris kiadó, Budapest, 1998.( 163-165. old.)
* [[Font Márta]] – [[Krausz Tamás]] – [[Niederhauser Emil]] – [[Szvák Gyula]]: ''Oroszország története,'' Budapest, 1997, Maecenas. (367-368. old.)
* E. Bourgeois – G. Pagès: ''Les origines et les responsabilités de la Grande Guerre,'' Paris, Hachette, 1921.
* Klaus Hildebrand: ''Das vergangene Reich: Deutsche Außenpolitik von Bismarck bis Hitler 1871-1945,'' Studienausgabe, Oldenbourg, 2008. {{ISBN|348658605X}}, {{ISBN|9783486586053}}
==Kapcsolódó szócikkek==
*[[Londoni egyezmény (1871)]]{{Wd|Q2103925}} vagy „Hellészpontosz-konferencia”
*[[Kettős szövetség]] (1879)
*[[Három császár szövetsége (1881)|Három császár szövetsége]] (1881)
*[[Hármas szövetség (1882)]]
*[[Földközi-tengeri szerződés]] (1887)
*[[Viszontbiztosítási szerződés]] (1887)
*[[Francia–orosz szövetség (1894)|Francia–orosz szövetség]] (1894)
*[[Entente cordiale]] (1904)
*[[Antant]] (1907)
{{Nagyhatalmak diplomáciája}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Németország|-|Oroszország|-}} {{Portál|Történelem||Politika}}
{{DEFAULTSORT:Háromcsászáregyezsége}}
[[Kategória:1873]]
[[Kategória:Nemzetközi szerződések]]
[[Kategória:Katonai szövetségek]]
[[Kategória:Német Császárság]]
[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténete]]
[[Kategória:Oroszország történelme]]
[[Kategória:Állam- és kormányfői találkozók]]
[[Kategória:Német–orosz kapcsolatok]]
[[Kategória:Német–osztrák kapcsolatok]]
[[Kategória:Orosz–osztrák kapcsolatok]]