Henri de Toulouse-Lautrec forrásának megtekintése

{{Személy infobox
|név=Henri de Toulouse-Lautrec
|kép=Photolautrec.jpg
|képaláírás= [[Paul Sescau]] felvétele (1894)
|születési dátum=[[1864]]. [[november 24.]]
|születési hely= [[Albi (Franciaország)|Albi]], [[Franciaország]]
|halál dátuma= [[1901]]. [[szeptember 9.]] {{életkor-holt|1864|11|24|1901|09|09}}
|halál helye= [[Saint-André-du-Bois]], Malromé kastély, [[Franciaország]]
}}
'''Henri de Toulouse-Lautrec''' (teljes nevén ''Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa)'' ([[Albi (Franciaország)|Albi]], [[1864]]. [[november 24.]] – [[Saint-André-du-Bois]], Malromé kastély, [[1901]]. [[szeptember 9.]]) [[Franciaország|francia]] festőművész, [[grafika|grafikus]], a [[posztimpresszionizmus]] mestere.
== Élete ==
Grófi családból származott, Alphonse de Toulouse-Lautrec Monfa gróf és Adele Tapié de Céleyran grófnő első gyermekeként. Öccse csecsemőkorában meghalt. A Lautrec és a Tapié család közötti házasság nem volt ritka, szülei elsőfokú unokatestvérek voltak, sőt apja testvére anyja húgát vette feleségül. Szülei házassága nem volt boldog. Anyja visszahúzódóan fiának szentelte életét.
Toulouse-Lautrec egészen kiskamasz koráig úgy fejlődött, mint kortársai, bár betegesebb volt náluk. 14 és 15 éves korában egymás után eltörte mindkét lábát, ezután megállt a növésben, [[fogyatékosság|testi fogyatékos]] maradt. Apja, miután megtudta, hogy fia nem lesz képes vele vadászni, lovagolni és más férfias játékokat űzni, többé szinte tudomást sem vett róla. Anyja viszont végig a betegágyánál állt: ekkor alakult ki közöttük a festőt egész életén végigkísérő mély szeretet.
[[Fájl:(Albi) La Comtesse Adèle de Toulouse-Lautrec petit déjeune au Château de Malromé - Toulouse-Lautrec vers 1883.jpg|balra|bélyegkép|200px|A művész anyja reggelizés közben (1881–1883)]]
Gyermekkorától szeretett rajzolni, ezért a szülei tanárt fogadtak mellé. Betegsége idején is rajzolással töltötte az időt, főleg lovas jeleneteket ábrázolt. Első mestere és barátja René Princeteau állatfestő volt. Érettségi után nem tanult tovább, hanem [[1882]]-ben beiratkozott [[Léon Bonnat]] festő műhelyébe, ahol elsősorban a rajztechnikáját javította. Egy év múlva átment a szintén [[akadémizmus|akadémikus]] [[Fernand C]]ormon műtermébe, itt ismerkedett meg [[Vincent van Gogh|van Gogh]]-gal, [[Emile Bernard]]-ral és más fiatal festőkkel. Fokozatosan kezdtek túllépni a hagyományos stíluson: kezdetben az [[impresszionizmus]] felé haladtak, majd modernebb irányzatokat választottak.
A festői kísérletezés kora egybeesett a Toulouse-Lautrec életében bekövetkezett változásokkal. [[1884]]-ben elhagyta szülei házát és átköltözött a [[Montmartre (Párizs)|Montmartre]]-ra, abba a házba, ahol példaképe, [[Edgar Degas]] is lakott. A szülők aggódtak, és nem alaptalanul: Toulouse-Lautrec életmódja egyre inkább hasonult bohém barátaiéhoz. A 19. század végén a Montmartre-on egyre több kabaré és zenés [[kávéház]] nyílt, tele félvilági és alvilági figurákkal. Toulouse-Lautrec felfedezte ezt a számára addig ismeretlen világot, és festményei, rajzai témáját egyre inkább ez a környezet adta: lóversenyek, kánkánt járó táncosnők, bohócok, akrobaták és prostituáltak keltek életre a vásznain. Álnéven szignálta alkotásait, hogy ne kompromittálja a családját. Fokozatosan lecsúszott abból a világból, amelybe született.
A Montmartre éjszakai életébe [[Aristide Bruant]] költő és sanzonénekes vezette be; a nyolcvanas évek közepétől Toulouse-Lautrec szinte csak éjjel élt. Állandó látogatója a kabaréknak, egy ideig első és talán egyetlen szerelmével, [[Suzanne Valadon]]nal együtt, aki előbb híres festők modellje volt, majd maga is festő lett. A szórakozóhelyeken Toulouse-Lautrec ámulva nézte a divatos kánkánt, megismerte a híres táncosnőket, énekesnőket, akikről festményeit, [[litográfia|litográfiáit]] készítette. Nem kerülte el a nyilvánosházakat sem: előfordult, hogy heteket töltött ilyen intézményekben, s a lányok szerették emberségéért, gyengéd együttérzéséért.
Első kiállítása törzshelyén, a Mirtilon [[kabaré (színházi produkció)|kabaré]]ban volt [[1886]]-ban, majd a következő évben Toulouse-ban állított ki az Akadémia nemzetközi kiállításán, Treclau álnéven. [[1888]]-ban a [[belgium]]i „Exposition des XX” kiállításon tizenegy művét mutatta be nagy sikerrel. Részt vett a Függetlenek Szalonján olyan művészek társaságában, mint [[Georges Seurat|Seurat]] és [[Camille Pissarro|Pissarro]]. Csatlakozott a festői [[avantgárd]]hoz, de megőrzött egy kis távolságtartást, hogy művészileg független maradhasson.
[[Fájl:La Goulue, Henri de Toulouse-Lautrec.jpg|jobbra|bélyegkép|180px|[[La Goulue]] a Moulin Rouge-ban (1891)]]
[[1891]]-ben [[Pierre Bonnard]] tanácsára megismerkedett a litográfia technikájával, és elkészítette egyik leghíresebb plakátját, ''A La Goulue''-t. Ezzel belépett az alkotói érettség korszakába, a gyűjtők és kiadók által igen kedvelt festővé vált, s a kritika is meleg fogadtatásban részesítette. [[1896]] elején a párizsi Manzi-Moyant Galéria nagy kiállítást rendezett képeiből.
De a tíz éven át tartó éjszakázás, egészségtelen életmód nem maradt következmények nélkül. Egyre gyakrabban panaszkodott általános gyengeségre. [[1898]]-ban egész télen át krónikus alkoholmérgezésben szenvedett, hallucinációi voltak. Végül elszánta magát az elvonókúrára, amely [[1899]] márciusától egy évig tartott. Mikor úgy gondolta, meggyógyult, [[Le Havre]]-ba költözött. Ekkor készült képei sötétebbek, melankolikusabbak. Visszatért Párizsba, és újra elkezdett inni. [[Bénulás|Paralitikus]] rohamot kapott, részben lebénult. Édesanyjához vitette magát a malroméi birtokra, itt halt meg [[1901]]. [[szeptember 9.|szeptember 9-én]], harminchat éves korában.
Rövidre szabott élete ellenére törpe alakjával, figyelő, iróniát sugárzó tekintetével Henri de Toulouse-Lautrec művei által megteremtette a századvég Párizsának [[mítosz]]át.
== Művészete ==
[[Fájl:Henri de Toulouse-Lautrec 008.jpg|balra|bélyegkép|230px|A Moulin Rouge-ban (1892)]]
A fiatal Lautrec rajzai, legkorábbi festményei a lovaglás iránti érdeklődéséről tanúskodnak. Már első festményei, mint a ''Lovát nyergelő tüzér,'' nagy virtuozitásról és modernségről adnak számot. Első jelentős művei portrék, amiket a családja tagjairól készített. ''A művész anyja reggelizés közben'' című képén a jellemábrázolás nagy érettségről árulkodik, pedig a festő még csak tizenkilenc éves volt. A japán metszetek mellett később főleg a kor neves illusztrátorai hatottak rá, majd felfedezte Manet-t és Degas-t, főleg Degas témáit és stílusát csodálta.
''A Fernando cirkusz műlovarnője'' Toulouse-Lautrec első nagyméretű, többfigurás kompozíciója, amelyben szakított az impresszionista módszerekkel: rövid, gyors ecsetvonások helyett színes, lapos foltokat használt. Az itt alkalmazott technika a japán [[metszet]]ek hatásáról tanúskodik, és előrevetíti a művész litográfiáiról ismert stílust. [[1890]]-ben festette a ''Valentin le Désossé beállítja az új táncosnőket'' című képet, amely az újonnan nyílt Moulin Rouge kabaré egyik jelenetét ábrázolja és jól jellemzi Toulouse-Lautrec [[kontraszt]]on alapuló rajztechnikáját. Az [[1893]]-ban készült ''A Moulin Rouge-ban'' még erőteljesebben hangsúlyozza a kabarékban uralkodó hangulatot. A barna és a zöld árnyalatai egymás mellett egészen valószínűtlen hangulatot teremtenek, és az egészet nyugtalanító világítással vonja be. A kép hátterébe magát is megfestette egyik unokatestvére társaságában. A mozgás éles megfigyelése, sajátos fényhatások és ideges ecsetvonások, vibráló körvonalak jellemzőek rá, és ebben a japán metszetek hatása ismerhető fel.
[[Fájl:Henri de Toulouse-Lautrec 002.jpg|jobbra|bélyegkép|180px|[[Aristide Bruant]] (1892)]]
A kilencvenes évek eleje termékeny időszak volt életében, ekkor alapozódott meg hírneve. Ez idő tájt koncentrált a litográfiára, szinte minden műve nagy sikert aratott. Tehetségével alkalmazkodott az új kommunikációs formához: amikor [[plakát]]ot készített, lapos foltokban kevés színt használt. A japán rajzok és más festők inspirációjára igen merész megoldásokat engedett meg magának: a rajzot szinte az absztrakció határáig szintetizálta és mesterien hangolta össze a lapos színfoltokat a kontúrok csavart elemeivel. A végeredmény meglepően dekoratív. Ebben a stílusban készítette plakátjait barátjáról, Aristide Bruant-ról, a Moulin Rouge leghíresebb táncosnőiről, [[La Goulue]]-ről és Jane Avrilről, énekesnőkről és sok mindenki másról. A plakátok mellett különböző folyóiratoknak is készített [[illusztráció]]kat.
Toulouse-Lautrec sokszor járt a Montmartre nyilvánosházaiban, nem egyszer be is költözött oda. Megfestette azt a valóságot, amelyet a vendégek nem láthattak: a lányokat életük legintimebb pillanataiban, kuncsaftra várakozás közben vagy orvosi vizsgálat előtt. A helyszínen kis méretű tanulmányokat készített, s később a műtermében készítette el a bonyolultabb kompozíciót. ''A Rue des Moulins szalonja'' című kép a nyilvánosházak világának egyik legjobb ábrázolása. A festő azt akarta megmutatni, ami modelljeiben emberi: az unalmat, a rezignáltságot, az egzisztenciális passzivitást. Ezek a képek gyakran nem kerültek ki a műteremből, vagy galériák hátsó helyiségeiben állította ki őket. A nyilvánosházak életének [[1896]]-ban egy egész litográfiasorozatot szentelt ''Ők'' címmel.
[[Fájl:(Albi) L'anglaise du STAR au Havre 1899 Toulouse-Lautrec - MTL.203.jpg|balra|bélyegkép|180px|Angol lány Le Havre-ban vagy Miss Dolly arcképe (1899)]]
Utolsó éveiben visszatért korai évei kedvenc témáihoz, a lovakhoz, a cirkusz világához. Ekkor készültek ''Két kerekű kocsi pónilóval'' és ''A ló és az idomított majom'' című képei. Le Havre-ban készült egyik utolsó arcképe, az ''Angol lány Le Ha''vre-ban című, amely Miss Dollyt, egy zenés kávéház pincérnőjét ábrázolja élettelien, de stilizált, dekoratív eszközökkel.
Toulouse-Lautrec munkásságát nem lehet skatulyába szorítani. Festészetének eredetisége megfelelt kivételes egyéniségének. Különféle forrásokból merített [[inspiráció]]t, a [[barokk]] mesterektől éppúgy, mint a japán festőktől vagy a [[gótika|gótikus]] művészetből. Nem szakított a naturalista témákkal, de következetesen alkalmazta az ironikus látásmódjához oly közel álló szintetikus formát. Rajzai közel állnak a [[karikatúra|karikatúrákhoz]], de szatirikus kommentárjai mindig tele vannak szimpátiával. Toulouse-Lautrec művei olyan, egymástól távol álló művészeket inspiráltak, mint [[Auguste Rodin|Rodin]], [[Egon Schiele|Schiele]], [[Edvard Munch|Munch]] vagy [[Pablo Picasso|Picasso]].
== Betegsége ==
Toulouse-Lautrec testi állapotát már kortársai is a szülők közeli rokonságával magyarázták. Mivel szülei elsőfokú unokatestvérek voltak, így a beteg gyermekek születésének kockázata nagyobb volt az átlagosnál. Ma már tudjuk, hogy betegsége valóban [[genetika]]i rendellenességgel magyarázható, és neve [[püknodüszosztózis]], tömöttcsontúság. Lappangva, [[recesszív]]en öröklődik olyan, látszólag egészséges szülőktől, akik mindketten hordozzák a hibás [[gén]]t, ezért a házasságukból született gyermekek 25%-a várhatóan beteg lesz. Toulouse-Lautrec viselte a betegség összes jellemző tünetét. A csontok kóros felépítése miatt hajlamos volt a csonttörésre. Testmagassága mindössze 152&nbsp;cm volt, és teste erősen aránytalan: a törzs méretei megfeleltek egy egészséges felnőtt törzsméreteinek, de végtagjai feltűnően rövidek, kezei, lábai kicsik, ujjai tömpék. Koponyáján a kutacsok nem záródtak tökéletesen, ezért abnormális nagyságúra nőtt. Toulouse-Lautrec orvosi tanácsra mindig kalapot viselt, a szakállával pedig az álla fejletlenségét próbálta takarni, ami szintén a betegség jele.
Állapotát egész életében sajátságos öniróniával kezelte. Önmagát sokkal jobban el tudta fogadni, mint környezete, elsősorban rokonsága őt. Ez a kirekesztettség-érzet vezetett alkoholizmusához, amelyet elvonókúrákkal sem tudott leküzdeni. Az utolsó éveiben jelentkező idegbántalmak részben erre, részben valószínűleg szifiliszes megbetegedésére vezethetők vissza.
== Főbb művei ==
[[Fájl:Henri de Toulouse-Lautrec 005.jpg|bélyegkép|jobbra|230px| Tánc a Moulin Rouge-ban (1890)]]
[[Fájl:Henri de Toulouse-Lautrec 030.jpg|right|thumb|230px|Párizsi nők (pasztellkép, 1893)]]
[[Fájl:Henri de toulouse-lautrec - woman with an umbrella, 1889.jpg|230px|bélyegkép|jobbra|Nő esernyővel (1889)]]
[[Fájl:Henri de Toulouse-Lautrec 052.jpg|bélyegkép|jobbra|230px|Justine Dieuhl (1890)]]
* 1881–1883, A művész anyja reggelizés közben (Albi, Toulouse-Lautrec Múzeum)
* 1888 A Fernando cirkusz (több változat)
* 1888 A mosónő (magángyűjtemény)
* 1889 Bál a ''Moulin de la Galette''-ben
* 1889 Másnaposság (vagy Az ivó nő)
* 1889 Felállás a négyeshez
* 1890 Augusta
* 1890–1891 Honorine P.
* 1890 Dihau kisasszony a zongoránál
* 1890 A Moulin Rouge-ban: A tánc
* 1891 Nő Forrest apó kertjében
* 1891 Asztalnál
* 1891 La Goulue (plakát)
* 1892 Aristide Bruant az Ambassadeurs-ben
* 1892 A Moulin Rouge-ban
* 1892 La Goulue belép a Moulin Rouge-ba, New York, Museum of Modern Art
* 1892-93 Divan, Japonais (plakát, magángyűjtemény)
* 1892 Jane Avril kilép a Moulin Rouge-ból
* 1893 Jane Avril, Jardin de Paris (plakát)
* 1893 Jane Avril tánc közben
* 1893 Boileau úr a kávéházban
* 1894 Yvette Guilbert
* 1894 Dr. Gabriel Tapié de Céleyran
* 1894 Alfred la Guigne
* 1894 Harisnyát húzó nő (vagy Nő a “ház”-ból)
* 1894 A rue des Moulins szalonjában (Albi, Toulouse-Lautrec Múzeum)
* Forrest apó kertjében
* A Montmartre-on : Nő kesztyűvel,
* La Goulue és Valentin, a kígyóember tánca
* La Goulue tánca,
* 1895 Oscar Wilde
* 1895 May Belfort
* 1895 Cha-U-Kao (színes litográfia)
* 1896 Ők (litográfiasorozat)
* 1896 Chocolat Achille bárjában táncol (rajz)
* 1897 Marcelle Lender bolerót táncol a “Chilpéric”-ben
* 1898 A kávéházban; a sápkóros pénztárosnő
* 1899 Cirkusz (litográfiasorozat)
* 1899 Az angol lány Le Havre-ban (vagy Miss Dolly)
* 1900 Szépítkezés
* 1901 Vizsga az orvoskaron (befejezetlen)
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== Források és irodalom ==
* Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 4. köt. Budapest : [[Akadémiai Kiadó]], 1968. Henri de Toulouse-Lautrec lásd 571-573. p.
== További információk ==
* [http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/toulouse-lautrec/ Élete angolul]
* [http://www.artcyclopedia.com/artists/toulouse-lautrec_henri_de.html Artcyclopedia]
* [http://www.lautrec.info/ Információk]
* [http://www.onlinekunst.de/november/24_11_Toulouse_Lautrec.htm Német oldal hivatkozásokkal és képekkel] {{Wayback|url=http://www.onlinekunst.de/november/24_11_Toulouse_Lautrec.htm |date=20041205093739 }}
* [https://web.archive.org/web/20041210001515/http://www.artchive.com/artchive/ftptoc/toulouse-lautrec_ext.html Képek, Információ]
* [http://www.culture.gouv.fr/public/mistral/joconde_fr?ACTION=CHERCHER&FIELD_1=AUTR&VALUE_1=TOULOUSE-LAUTREC%20Henri%20de&DOM=All&REL_SPECIFIC=1&IMAGE_ONLY=CHECKED Portail des collections des musées de France]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Művészet||Franciaország|-}}
{{DEFAULTSORT:Toulouselautrec Henri}}
[[Kategória:Francia posztimpresszionista festők]]
[[Kategória:Francia grafikusok]]
[[Kategória:1864-ben született személyek]]
[[Kategória:1901-ben elhunyt személyek]]