I. Leó pápa forrásának megtekintése

{{SN|indok=katolikus részről elfogult megfogalmazások}}
{{Pápa infobox
|név=I. Leó pápa
|kép=Herrera mozo San León magno Lienzo. Óvalo. 164 x 105 cm. Museo del Prado.png
|képméret=200px
|eredeti neve=
|születési dátum=[[390]] k.
|születési hely=[[Toszkána]]
|megválasztása=[[440]]. [[szeptember 29.]]
|felszentelése=
|pontifikátusának vége=[[461]]. [[november 10.]]
|halál dátuma=[[461]]. [[november 10.]]
|halál helye=[[Róma]]
|tisztelt                  = [[római katolikus egyház|katolikus egyház]],<br>[[ortodox kereszténység|ortodox egyházak]], <br>[[Anglikán Közösség|anglikán egyházak]]
|szentté avatásának ideje  =
|szentté avatásának helye  =
|szentté avatta            =
|kegyhely                  =
|ünnepnapja                = [[november 10.]] <small>(katolikus)</small><br>[[február 18.]]  <small>(ortodox)</small>
|jelképei                  = pápai öltözet, [[tiara]]
|védőszentje               =
|előző pápa=[[III. Szixtusz pápa|III. Szixtusz]]
|következő pápa=[[Hilár pápa|Hilár]]
|ellenpápa=
|címer=
}}
{{egyért3|I. Leó (egyértelműsítő lap)||I. Leó}}
'''I. Leó''' vagy egyházi nevén '''Nagy Szent Leó''' ({{ny-la|Sanctus Leo I Magnus}}), (kb. [[390]] – [[461]]. [[november 10.]]) volt a 45. római [[pápa (egyházfő)|pápa]]. [[440]]. őszétől uralkodott az egyház felett, és több mint 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a [[kereszténység|keresztény]] világot.
Római arisztokrata volt és a római katolikus egyház első pápája, aki a „Nagy” címet kapta.<ref name="newadvent">{{Cite web |title=Leo I - New World Encyclopedia |url=https://www.newworldencyclopedia.org/entry/Leo_I |work=www.newworldencyclopedia.org |accessdate=2023-09-30}}</ref> Legismertebb talán arról, hogy [[452]]-ben Rómán kívül találkozott a [[hunok]] királyával, [[Attila hun király|Attilával]] és rávette, hogy ne támadja meg a várost. Ezért Róma megmentőjeként tartják számon.<ref name="newadvent" /> Pontifikátusa a [[krisztológia]]i viták időszaka volt és saját egyházának doktrinális megfogalmazását a [[khalkédóni zsinat]]on (451) fogadtatta el,<ref name="newadvent" /> a [[monofiziták]]kal és a [[Pelagianizmus|pelagiánusok]]kal szemben.
A [[Római katolikus egyház|katolikus egyház]] 1754-ben [[Egyháztanító|egyházdoktor]]rá avatta és [[Katolikus szentek és boldogok listája név szerint|szentként]] tiszteli.
== Származása és életpályája ==
A [[Liber Pontificalis]] szerint [[Toszkána|Toszkánában]] született. Életéről egyéb forrás nem is maradt fenn. Szent hivatást választott magának, és iskoláit kiemelkedő eredményekkel végezte. Alapos teológiai tudással rendelkezett, de e mellé társult jó politikai készsége, tekintélytudata és spekulatív készsége. Már igen korán ismertté vált a klérus körében és a császári udvarban. [[I. Celesztin pápa]] idején lett Róma [[diakónus]]a, majd [[III. Szixtusz pápa]] fődiakónusának nevezte ki. Tekintélyének növekedését mutatta, hogy [[Alexandriai Kürillosz]] pátriárka őt kereste meg levelével, hogy kérje meg [[I. Celesztin pápa|Celesztint]], hogy védje meg őt [[Juvenálosz jeruzsálemi görög pátriárka]] túlkapásai ellen. Politikai képességeit maga a császár is kamatoztatta, ugyanis [[440]]-ben [[Gallia|Galliába]] küldte Leót, hogy kibékítse [[Flavius Aëtius]] főparancsnokot és Albinus szenátort. Amíg úton volt a gallok földje felé III. Szixtusz meghalt, és a római zsinat Leót választotta meg pápának. Ezzel a korai keresztény történelem legenergikusabb pontifikátusa vette kezdetét.
== Eretnekség és befolyás ==
Felszentelése után több beszédet is tartott, és pápává választásának évfordulóján mindig maga köré gyűjtötte a papokat, [[püspök]]öket és a híveket, és tanította őket. Leggyakrabban arról beszélt, hogy ő Szent Péter leszármazottja, és ezért az egyház feje. Mindössze egy a püspökök közül, akik saját egyházmegyéjükért felelnek, míg ő az egész keresztény nyájért felel majd [[Isten]] színe előtt.
=== Aquileia és a pelagiánusok ===
[[Fájl:Chronicon Pictum P016 Attila és Leó pápa.JPG|thumb|balra|250px| [[Attila hun király|Attila]] és Szent Leó pápa („D” iniciálé a [[Képes krónika|Képes krónikában]])]]
Uralkodásának kezdetén szemébe ötlött, hogy egy itáliai egyházmegyében, [[Aquileia|Aquileiában]] visszafogadták a keresztény egyházba a [[pelagianizmus|pelagiánusokat]] anélkül, hogy azok megtagadták volna hitelveiket, vagy megbánták volna bűneiket. Leó azonnal levelet írt az egyházmegye vezetőinek, amelyben elítélte az eljárást, és kötelezte őket, hogy menjenek Rómába és ott egy zsinat előtt feleljenek tettükért.
=== Manicheusok Rómában ===
Leó legfontosabb teendői közé sorolta a szent város, Róma tisztán tartását. Ezért nagy erőkkel szállt vitába a [[439]]-ben a [[vandálok]] támadásai elől Észak-Afrikából a városba menekült [[manicheizmus|manicheusokkal]]. A titkos szerveződés [[443]]-ban került napvilágra. Ekkor Leó nyilvános vitát rendezett, amelyre odarendelte a manicheusok vezetőit. Elégettette könyveiket és figyelmeztette a rómaiakat a veszélyre. Elmagyarázta, hogy miben rejlik tanításaik hibája. Hatására [[III. Valentinianus római császár|III. Valentinianus]] [[445]]-ben törvényt adott ki a manicheus szekta ellen. Ennek értelmében az elvesztette római polgári jogait, aki ennek az [[eretnek]] tanításnak a hatása alá kerül.
=== Priszcilliánusok Hispaniában ===
Turibius, a [[hispania]]i [[Astorga]] püspöke írt levelet a pápának, amelyben aggodalmát fejezte ki a [[Priszcilliánusok|priszcillianizmus]] terjedésével kapcsolatban. Leónak éppen kapóra jött ez az ürügy, hogy a távolodó Hispániában ismét megszilárdítsa Róma hatalmát. Válaszát [[447]]-ben írta meg, amiben Leó tizenhat fejezetben pontról pontra cáfolta a priszcilliánusok tanítását, amely megítélése szerint pogány csillagászatból és [[Gnoszticizmus|gnosztikus]]-keresztény elemekből álló [[eretnekség]], és megfelelő büntetéseket helyezett kilátásba számukra.
=== Mauretania, Campania, Toszkána, Szicília és Alexandria ===
[[Fájl:Greatleoone.jpg|200px|bélyegkép| I. Leó]]
A birodalom afrikai provinciái lassan elestek a vandálok támadása során. Azonban volt egy pár harcias terület, amely megóvta saját magát a támadástól. Ilyen terület volt [[Mauretania]] is, amelynek elszigeteltsége lehetővé tette a pápa befolyásának növelését. Ezt maximálisan ki is használta Leó.
[[443]]-ban [[Campania]] és [[Toszkána]] provinciáknak is írt egy levelet, amelyben felhívta a figyelmet az egyházi szabályok és törvények betartására. [[447]]-ben pedig a [[szicília]]i klérust feddte meg, mert a [[húsvét]]i szokásokat nem úgy tartották meg, ahogyan az elő volt írva. Rómába hívatta a sziget egyházi vezetőit, hogy megtanulják a misék helyes rendjét.
[[445]]-ben [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandria]] trónjára új pátriárka ülhetett. Leó azonnal kihasználta az adódó alkalmat, és [[I. Dioszkorosz kopt pápa|Dioszkurosz]] pátriárkát sarokba szorította dogmatikai elvekkel, miszerint ő Szent Péter leszármazottja, és ezért neki engedelmeskednie kell a pápai akaratnak. Így befolyását immár egész Észak-Afrikára kiterjesztette.
=== Illíria ===
A pápai befolyás [[Illíria|Illíriában]] sok fejtörést okozott az 5. század egyházfőinek. Földrajzilag ugyanis közel esett [[Konstantinápoly]]hoz, és ezért gyakran a [[pátriárka]] szavai döntöttek a [[Adriai-tenger|kelet-adriai]] tartományban. Már [[I. Damáz pápa]] is [[Szaloniki|Thesszaloniké]] püspökére bízta a terület irányítását, és [[I. Ince pápa]] egész [[Görögország]] területét és [[Dacia (római provincia)|Dáciát]] a püspök felügyelete alá helyezte. Leó [[444]]-ben kiadott egy pásztorlevelet, amelyben megerősítette a thesszalonikéi vikárius jogait, és felszólította Illíria püspökeit, hogy engedelmeskedjenek a vikáriusnak, és mindenekelőtt Rómának. Az kemény hangvétel itt is megszilárdította a pápa hatalmát.
=== Az arles-i bonyodalmak ===
[[Gallia|Galliában]] már [[Zószimosz pápa]] pontifikátusa óta rendezetlen viszonyok uralták az egyházat. Annak idején egy Patroclus nevű püspök szerezte meg a tartomány vikáriusi székét, ráadásul törvénytelenül. Az ő utódát [[Hilár pápa|Hilariusnak]] hívták. Ő is örökölte az [[arles]]-i püspöki címmel együtt egész Galliára vonatkozó hatalmát, és mindent megtett azért, hogy függetlenítse magát Rómától. Leó nem nézte jó szemmel ténykedését, és az ürügyet Celidonius, [[Besançon]] püspöke adta meg. Celidoniust ugyanis minden magyarázat nélkül leváltották. Leó Rómába hívatta Hilariust, hogy feleljen tettéért. A gyorsan összehívott zsinaton Hilarius nem akarta elismerni Leó jogát a pápai trónra, de effajta védekezése nem sokat ért. Leó megfosztotta vikáriusi jogaitól, elvette [[Vienne (település)|Vienne]] területét, és saját egyházmegyéjébe szorította vissza Hilariust. Miután Róma befolyása ismét a régi volt Galliában, Leó attól tartott, hogy világi támogatás nélkül esetleg fellázadhatnak hatalma ellen. Így megkereste III. Valentinianust segítségért. A császár belátta, hogy birodalmát csak úgy tudja egyben tartani, ha az egyház szervezete egységes. Ezért [[445]]. [[június 6.|június 6-án]] kiadta híres rendeletét, amely kinyilatkoztatta Róma püspökének primátusát az egyházban, amelyet Szent Péter jogutódjaként gyakorolhat. Ennél azonban sokkal fontosabb volt a rendelet azon része, amely kimondta, hogy amit az [[Apostoli Szentszék]] meghatározott vagy a jövőben fog meghatározni, az törvényerővel bír. Vagyis az állam ettől kezdve összefonódott az egyházzal, és védte, segítette azt.
=== Monofiziták ===
[[Fájl:Merazhofen Pfarrkirche Decke Papst Leo der Große.jpg|bélyegkép|balra|200px| I. Leó pápa]]
Leó legádázabb vitáit a [[monofiziták]]kal vívta, akiknek vezetőjét [[Eutükhész]]nek hívták. Ez az ember kolostori elöljáró volt a birodalom keleti részén. Tanításaiban azt hirdette, hogy [[Jézus]] nem volt igazán ember, csak isteni eredetét ismerte el. Ez alapjaiban rengette volna meg [[Jézus]] a megváltó szerepét. [[448]]-ban a [[Phlabianosz konstantinápolyi pátriárka|Flavianus]] [[pátriárka]] által összehívott [[konstantinápoly]]i zsinaton eretnekségnek bélyegezték meg Eutükhész tanait. A monofizita vezető egyszerre fellebbezett Leóhoz, és a [[bizánc]]i császárhoz, [[II. Theodosius bizánci császár|II. Theodosiushoz]], akinek befolyásos barátja volt. Leó [[449]]. [[június 13.|június 13-án]] felelt Eutükhésznek híres dogmatikus levelében, a ''Tomában''. Ebben mesteri pontossággal fejti ki a Szentírásra és a keresztelési hitvallásra támaszkodva a [[Jézus]] egy személyére és két össze nem keveredett természetére vonatkozó tanítást, mely szerint mindkét természet, az isteni is, az emberi is, a másikkal összekapcsoltan végzi sajátos tevékenységeit.
== Zsinatok ==
Eutükhész nem volt megelégedve a pápa válaszával, ezért [[I. Dioszkorosz kopt pápa|Dioszkurosz]] [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i [[pátriárka|pápához]] fordult segítségért. Dioszkorosz [[II. Theodosius bizánci császár|Theodosius]] segítségével [[449]]-ben zsinatot hívott össze [[Epheszosz]]ban.
=== Rablózsinat ===
A [[449]]-ben Epheszoszban megtartott zsinaton ''(lásd: [[II. epheszoszi zsinat]])'' Leó legnagyobb ellenfelei gyűltek össze. [[Eutükhész]] felolvasta tanait, amelyet a zsinat megvitatott, és igazolni akarta annak valós tartalmát. A pápa levelét nem engedték felolvasni. A [[monofiziták]] tanait végül elfogadták. Leó tiltakozását fejezte ki a császárnál, és „[[II. epheszoszi zsinat|rablózsinat]]nak” nevezte az Epheszoszban összegyűlt tanácskozást. A császár nem engedett, és továbbra is kitartott a rablózsinat döntése mellett, azonban [[450]] júliusában hirtelen meghalt. A birodalom élére [[Marcianus bizánci császár|Marcianus]] császár állhatott, akinek legfőbb célja az egység elérése volt. Ezt csak a pápa segítségével tudta elérni, így Leó pártjára állt. Azt javasolta, hogy [[Nikaia|Nikaiában]] hívjanak össze egy egyetemes zsinatot, amelyen rendezik Eutükhész ügyeit. Leónak most már nem állt feltétlen érdekében újabb zsinatot összehívni, mert látta, hogy érdekei rendeződtek.
=== [[Khalkédóni zsinat]] ===
A császár nyomására végül mégis összehívott egy zsinatot a [[Anatólia|kis-ázsiai]] [[Khalkédóni zsinat|Khalkédónban]], amelyet [[451]]. [[október 8.|október 8-án]] nyitottak meg. Leó pápát csak követei képviselték a zsinaton. A vitát a császári biztosok vezették le. Élénk vita alakult ki Eutükhész ügyében, azonban Leó levelének felolvasása után a zsinat egyértelműen elutasította a monofiziták tanítását, és kiközösítette őket az egyházból.
A zsinat további része azonban már nem Leó szája íze szerint folytatódott. Ugyanis az új konstantinápolyi [[pátriárka]], [[Anatoliosz konstantinápolyi pátriárka|Anatoliosz]] hasonló jogokat szavaztatott meg magának, mint ami a római pápának van, bár annak elsőbbségét elismerte. Leó már hiába írt levelet Anatoliosznak, a zsinat elfogadta a jogokat. A zsinat után egészen [[460]]-ig monofizita zavargások és felkelések söpörtek végig [[Palesztina (régió)|Palesztinában]] és [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriában]]. A pápa közbenjárására a császári erők tettek rendet.
== Leó, a béke atyja ==
A zavargások olyan időben történtek a birodalom déli részein, amikor a központi tájakon is harcok dúltak. [[452]]-ben [[Attila hun király|Attila]] a [[hunok]] fejedelme tört be Itáliába, és Róma felé vonult. III. Valentinianus [[Ravenna]] erős falai mögé vonult. A pápa tanácsadói is a menekülést javasolták Leónak. Ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a legenda szerint a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, hajlandó lesz az Élet igéjének befogadására is. Misszionárius munkát hirdetett a hunok között. Leó kíséretével [[Mantova|Mantovánál]] találkozott Attilával. A pápának sikerült elérnie, hogy a hunok megkíméljék Rómát, és békét kössenek a birodalommal. (Ebben állítólag szerepet játszott az is, hogy táborukban járvány tört ki, de ehelyett egyöntetűen az maradt meg az utókorban, hogy Attila égi látomás hatására gyakorolt kegyelmet Róma fölött, lásd Raffaello freskóján.)
[[Fájl:Leoattila-Raphael.jpg|250px|bélyegkép|Leó találkozik Attilával ([[Raffaello Sanzio|Raffaello]])]]
[[455]]-ben ismét latba kellett vetnie minden politikai befolyását, ugyanis Rómát újabb veszély fenyegette. Amikor III. Valentinianus császár gyilkosság áldozata lett, az Észak-Afrikát dúló [[Geiserich vandál király]] elérkezettnek látta az időt, hogy Róma ellen vonuljon. [[Ostia|Ostiában]] kötött ki flottája. A rómaiak menekülni kezdtek, mert az új császárt, [[Petronius Maximus római császár|Petronius Maximust]] katonái megölték. A kritikus helyzetben Leó ismét egy delegáció élére állt, és találkozott vandál Geiserichhel. Az azonnali elvonulást nem tudta elérni, de a vandálok megígérték, hogy nem égetik föl Rómát, és nem ölik le a lakosságot. Amikor a zsákmánnyal megrakott vandál hajók kifutottak az ostiai kikötőből, a rómaiak tudták, hogy életüket Leó pápának köszönhetik.
== Egy életmű vége ==
Minden sikeres politikai tevékenysége ellenére Leó igazi nagysága abban rejlik, ahogyan Szent Péter utódjának, a pápának hivatalát a többi püspökkel tartott kapcsolatában, az egyház belső szervezetének kérdéseiben, a tévtanok elhárításában és az [[evangélium]] hirdetésében napról napra betöltötte.
Levelezése úgy mutatja őt, mint az egyház harcosát, aki hivatalának erejénél fogva az igaz hitet és a keresztény életet akarta megvédeni az egész Egyházban. Prédikációiból megismerhetjük a püspököt, aki buzgón törekszik arra, hogy hívő népét tanítsa. Nyelvezete tele van olyan találó fordulatokkal, amelyek illettek hallgatóságához; ugyanakkor mesteri módon él az antik retorika eszköztárával is. Tanításában a teológiát a legalapvetőbb tételeiben ragadta meg. [[XIV. Benedek pápa]] joggal iktatta őt az [[egyháztanító]]k sorába, s ezzel megadta a kellő tiszteletet ennek a szent pápának, aki hivatásának megfelelően mindenkinek mindene volt.
Végül [[461]]. [[november 10.|november 10-én]] halt meg. Hamvait [[I. Szergiusz pápa]] vitette át a [[Régi római Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikába]].
==Művei==
*{{cite web | title = Documenta Catholica Omnia | publisher =  | url = http://www.documentacatholicaomnia.eu/01_01_0440-0461-_Leo_I,_Magnus,_Sanctus.html | language = latin | accessdate = 2011-12-06}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
==Források==
{{commonskat|Leo I Magnus|etichetta=Papa Leone I}}
* [http://www.newadvent.org/cathen/09154b.htm Catholic Encyclopedia]
* Enciclopedia Italiana
*{{MNL|12|}}
* Gergely Jenő: A pápaság története
* Csizmazia Placid: ''Nagy Szent Leó beszédei. Irodalomtörténeti és stilisztikai tanulmány''; Stephaneum Ny., Bp., 1942 (''Ciszterci doktori értekezések'')
==Kapcsolódó szócikkek==
*[[A pápaság története]]
*[[Római pápák listája]]
*[[Római pápák listája (grafikusan)|Római pápák listája grafikusan]]
{{Pápa|előző=[[III. Szixtusz pápa|III. Szixtusz]]|
|következő=[[Hilár pápa|Hilár]]|
|évek=[[440]] – [[461]]|}}
{{A katolikus egyház pápái időrendben}}
{{Egyháztanító}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Leó 01}}
[[Kategória:5. századi püspökök]]
[[Kategória:Ókori teológusok]]
[[Kategória:Szentté avatott pápák]]
[[Kategória:Egyháztanítók]]
[[Kategória:A Római Birodalom szentjei]]
[[Kategória:A 390-es években született személyek]]
[[Kategória:461-ben elhunyt személyek]]