I. al-Mutaszim abbászida kalifa forrásának megtekintése

{{magyaros|arab}}
{{Uralkodó infobox
| név               = al-Mutaszim billáh
| állam             =
| megnevezés        = Kalifa
| kép               = Byzantine emissaries to the Caliph.jpg
| képaláírás        =
| uralkodás_kezdete = [[833]] augusztusa
| uralkodás_vége    = [[842]]. [[január 5.]]
| koronázás dátuma  =
| titulusai         =
| teljes_név        = Abu Iszhák Muhammad al-Mutaszim billáh
| előd              = [[al-Mamún kalifa]]
| utód              = [[al-Vászik kalifa]]
| házastárs         =
| gyermekei         = [[al-Vászik kalifa]] <br /> [[al-Mutavakkil kalifa]] <br /> [[Muhammad ibn al-Mutaszim]]
| uralkodóház       = [[Abbászidák]]
| édesapa           = [[Hárún ar-Rasíd kalifa]]
| édesanya          =
| születési dátum   = [[794]]
| születési hely    = [[Zapetra]]
| halálozási dátum  = [[842]]. [[január 5.]] {{életkor-holt|794|0|0|842|1|5}}
| halálozási hely   = [[Szamarra]]
| temetés dátuma    =
| nyughelye         =
|}}
'''I. Al-Mutaszim billáh''' ([[arab írás|arab betűkkel]] المعتصم بالله – al-Muʿtaṣim billāh), eredeti nevén '''Abu Iszhák Muhammad''' (arabul أبو إسحاق محمد – Abū Isḥāq Muḥammad; [[Anatólia]], [[Zapetra]], [[794]] – [[Mezopotámia]], [[Szamarra]], [[842]]. [[január 5.]]<ref name=kimikor>{{Kimikor-régi}}, 146. oldal</ref>), [[Hárún ar-Rasíd]] fia volt az [[Abbászidák|Abbászida-dinasztia]] nyolcadik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[833]]-tól haláláig). Melléknevének (al-Mutaszim) jelentése: [Istenhez] ragaszkodó, [Istent] védelmező. Féltestvérétől, [[al-Mamún kalifa|al-Mamúntól]] örökölte a trónt. Nevéhez fűződik az új főváros, [[Szamarra]] megalapítása és az új típusú, zömmel rabszolgákból álló hadsereg létrehozása, valamint az utolsó, kalifa vezette [[bizánc]]i hadjárat.
== Útja a trónig ==
Hárún ar-Rasíd és egy török ágyasának gyermeke volt. Apja [[809]]-es halálakor a [[Bizánci Birodalom]] ellen kialakított határvédelmi övezet (az Avászim és Szugúr) élére nevezte ki. Fivérei, [[al-Amín kalifa|al-Amín]] és [[al-Mamún kalifa|al-Mamún]] polgárháborújában nem vett részt, majd ez utóbbi udvarában komolyabb szerepet játszott. Többször vezette a [[mekka]]i [[háddzs|zarándoklatot]], illetve különböző lázadások leverésében is kitűnt, így a [[háridzsiták]] vagy az [[egyiptom]]i felkelők ellenében. [[830]]-tól kezdve bátyja és unokaöccse, al-Abbász oldalán harcolt a bizánciak ellen. [[833]]-ban al-Mamúnt egy hadjáratán érte a halál [[Kilikia|Kilikiában]], mire öccsét kiáltották ki uralkodónak.
== Kalifátusa ==
=== Új hadsereg, új főváros ===
Al-Mutaszim idején komoly változás következett be a hadsereg vonatkozásában. Már al-Mamún korlátozta megbízhatatlannak tartott [[arabok]] besorozását, így a seregben a [[horászán]]iak váltak meghatározóvá. Ez azonban al-Mutaszim számára nem volt kívánatos állapot, mivel al-Mamún egyúttal Horászánt örökös emírségként támogatóinak, a [[Táhiridák]]nak adta, akiknek így veszélyes önállósága és befolyása lett mind a fővárosban, mind az [[irán]]i területeken. Al-Mutaszim ezért olyan döntést hozott, amely a későbbiekben mindvégig meghatározta az iszlám világ történetét: rabszolgahadsereget állított fel. A koncepció szerint fiatal, pogány rabszolgákat ([[gulám]], többesszáma gilmán) vásároltak, akiket aztán a [[kalifa]] iránti erős hűségre, illetve az [[iszlám]]ra neveltek. Az új katonák főleg [[Közép-Ázsia]] törökjei, illetve kisebb mértékben a Kaszpi-tengertől délre élő, még pogány [[dajlam]]iak közül kerültek ki. Az előbbiek elsősorban lovasíjászatban jeleskedtek, míg utóbbiak félelmetes gyalogosok hírében álltak.
Az új és régi erők természetesen azonnal konfliktusba kerültek egymással, illetve a [[bagdad]]i lakossággal. A kalifa jobbnak látta, ha távol tartja új, még át nem politizált seregét a hatalmas metropolisztól, ezért az állami adminisztráció és a hadsereg számára új fővárost építtetett Bagdadtól mintegy 125 kilométerre északra, [[Szamarra|Szamarrát]]. Ez [[836]]-tól [[892]]-ig maradt a kalifátus központja, amikor elhagyták; Bagdad azonban mindvégig megőrizte kulturális és gazdasági főségét.
=== Felkelések ===
Trónra lépve al-Mutaszim első dolga volt a frissen meghódított [[Tüana|Tüanát]] feladni, hogy erejét a veszélyes [[azerbajdzsán]]i lázadó, a [[816]] óta [[Kurdisztán]] felé terjeszkedő, több kalifai sereget megverő [[Bábak]] ellen küldje. Bábak [[hurramiták|hurramita]] mozgalmában vallási újítóként is fellépett, de leginkább a [[mazdakita]] ellenállásról beszélhetünk, amit Bábak terrorisztikus eszközökkel terjesztett az északnyugat-iráni hegyvidéken.
A kalifa fővezére a [[transzoxánia]]i [[Uszrúsana]] fejedelme, az al-Mamún idején már többször bizonyító [[Hajdar ibn Kávúsz al-Afsín]] volt, aki több éves kitartó harccal [[837]]-re tudta csak felszámolni a vallási színezetű mozgalmat. Bábakot a kalifa jelenlétében, különös brutalitással végezték ki [[838]]-ban. Rövidesen ugyanerre a sorsa jutott a [[838]]–[[839]]-ben [[Transzoxánia|Transzoxániában]] fellázadó [[Mázjár]] is, a helyi táhirida emír, [[Abdalláh ibn Táhir|Abdalláh]] leverte mozgalmát. A Táhiridák egyúttal ürügyet találtak riválisuk, Afsín befeketítésére, akit azzal vádoltak meg, hogy ellenük még Mázjárt is hajlandó volt támogatni. A hadvezért így röviddel a bizánci hadjáratot követően bebörtönözték, és [[841]]-ben a kalifa parancsára kivégezték.
=== Az utolsó bizánci hadjárat ===
Bábak leverését követően az uralkodó ugyanis úgy döntött, hogy Bizáncra támad – ürügye az volt, hogy számos hurramita menekült Bizáncba, köztük egy bizonyos Naszr, aki a Theophobosz néven szép katonai karriert futott be [[Theophilosz bizánci császár|Theophilosz]] udvarában, és még a császár anyósát is feleségül vehette. A kalifa lekötöttségét kihasználva [[837]]-ben a bizánciak több határmenti erősséget elfoglaltak, így [[Meliténé]]t, [[Szamoszata|Szamoszatát]] és a kalifa szülővárosát, [[Zapetra|Zapetrát]].
Válaszul a Bábakot legyűrő al-Mutaszim [[838]]-ban a korábbiaknál nagyobb arányú offenzívát indított, ráadásul ezúttal nem a határokon, hanem a bizánci területek belsejében zajlott a háború. Az al-Afsín vezette arabok [[július 22.|július 22-én]] [[Dazmana|Dazimon]] mellett szétverték a Theophilosz vezette görög sereget, és megszállták [[Anküra|Ankürát]]. A másik, személyesen a kalifa vezette hadsereg [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] bevette [[Amorion]]t. Az erődként és a bizánci dinasztia szülővárosaként egyaránt jelentős város 30&nbsp;000 lakóját bosszúból lemészárolták vagy rabszolgának adták el.<ref>Hazatérőben a vízhiány és a szökések miatt számos hadifoglyot kellett kivégezni. A megmaradt rabok közül 42, [[iszlám]]ra áttérni nem hajlandó, a császár által ki nem váltott férfiút [[845]]-ben kivégeztek – az ortodoxia őket „az amorioni negyvenkét mártír” néven tiszteli.</ref> A helyzet olyan fenyegetőnek tűnt, hogy Theophilosz a híradások szerint [[Frank Birodalom]]tól és [[Velencei Köztársaság|Velencétől]], sőt a hispániai [[Omajjád]]októl akart segítséget kérni. Erre azonban végül nem volt szükség, mert az arab had hamarosan visszavonult.
A váratlan visszafordulás oka az új hadseregstruktúrában keresendő. Ebben az offenzívában már részt vettek mind az arab, mind a horászáni, mind a török erők. A fényes győzelmet követő gyors visszavonulást az magyarázza, hogy a régi haderő pozícióikat féltő tisztjei [[összeesküvés]]t szőttek, melynek élére al-Abbász, a kalifa unokaöccse állt volna, ám passzivitása és a részt vevő tisztek közti ellentétek miatt al-Mutaszim gyorsan felgöngyölítette a konspirációt, és al-Abbászt hamarosan halálra éheztették. Hatalmát biztosítandó a kalifa jobbnak látta hazatérni, és ezzel véget ért az utolsó nagy arab támadás Bizánc ellen.
=== Vallási és kulturális élet ===
Vallási tekintetben al-Mutaszim a bátyja által felkarolt [[mutazilita]] törekvések folytatója volt, és annak érdekében, hogy nézeteit hivatalossá tegye, továbbra is fenntartotta az [[inkvizíció]] ([[mihna]]) működését. A vallástudósok egy része azonban a később külön [[madzhab]]ot megalapozó [[hadísz]]tudós, [[Ahmad ibn Hanbal]] vezetésével kitartóan ellenállt a központi hatalom megerősítését célzó törekvésnek. A [[síiták]] erre az időre viszonylag elcsendesedtek, ráadásul al-Mamún igyekezett magához kötni őket először [[Ali ar-Ridá]] örökösi kinevezésével, majd annak halálát követően fia, [[Muhammad al-Dzsavád]] és lánya összeházasításával. Al-Mutaszim alatt Muhammad imám a fővárosból visszatért a Hidzsázba, ám [[835]]-ben meghalt – állítólag a kalifa felbújtására megmérgezték.
Az al-Mamún által alapított [[Dár al-Hikma]], azaz Bölcsesség Háza továbbra is működött. [[Hunajn ibn Iszhák]] szellemi műhelye számos értékes [[filozófia]]i, [[orvostudomány|orvos]]- és hadtudományi munkát ültetett át [[arab nyelv]]re. A jeles filozófus és természettudós, al-[[Kindi]] szintén itt dolgozott, de a kalifa rábízta fia, [[al-Vászik kalifa]] nevelését is. Az uralkodó egyébként [[Abu Tammám]]ot választotta udvari költőjéül, aki a később utódainál hasonló pozíciót betöltő al-[[Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturi|Buhturi]]t uralkodása végén vezette be a [[bagdad]]i elit köreibe. Szintén az udvarhoz kapcsolódott a kiemelkedő prózaíró, al-[[Amr ibn Bahr al-Dzsáhiz|Dzsáhiz]], aki követte Szamarrába az uralkodót.
== Halála, öröksége ==
Al-Mutaszim [[841]] őszén megbetegedett, és a gondos kezelés ellenére [[842]] januárjában elhalálozott. A trónon fia, [[Hárún al-Vászik]] követte, aki folytatta vallási politikáját. A hadseregreform a várt pozitív következmények helyett katasztrofális hatással volt a kalifátus későbbi történetére. Ennek előszele már al-Mutaszim idején megmutatkozott a [[838]]-as hadjárat gyors befejezése miatt. A későbbiekben a katonaságon belüli ellentétek a rendszer destabilizálódásához vezettek, és néhány évtized múlva a török hadsereg gyakorlatilag átvette a hatalmat a tőlük mindinkább uralkodók felett, végzetes csapást okozva a kalifátusnak.
== Jegyzetek ==
<references/>
== További információk ==
* The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
* Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
* Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
== Kapcsolódó szócikkek ==
*[[Kalifák listája]]
*[[Kalifák családfája]]
{{Kalifa|előző=[[al-Mamún abbászida kalifa|al-Mamún]]|
|következő=[[I. al-Vászik abbászida kalifa|I. al-Vászik]]|
|évek=[[833]] – [[842]]|}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||iszlám|-|arab világ}}
{{DEFAULTSORT:Mutaszim}}
[[Kategória:Kalifák]]
[[Kategória:Abbászidák]]
[[Kategória:794-ben született személyek]]
[[Kategória:842-ben elhunyt személyek]]