I. al-Valíd omajjád kalifa forrásának megtekintése

{{magyaros|arab}}
{{Uralkodó infobox
| név               = I. al-Valíd
| állam             =
| megnevezés        = Kalifa
| kép               =
| képaláírás        =
| uralkodás_kezdete = [[705]] októbere
| uralkodás_vége    = [[715]]. [[február 23.]]
| koronázás dátuma  =
| titulusai         =
| teljes_név        = al-Valíd ibn Abd al-Malik
| előd              = [[Abd al-Malik omajjád kalifa|Abd al-Malik kalifa]]
| utód              = [[Szulejmán omajjád kalifa|Szulejmán kalifa]]
| házastárs         = Umm Bánin bint Abd al-Azíz
| gyermekei         = [[III. Jazíd omajjád kalifa|III. Jazíd kalifa]] <br /> [[Ibráhím omajjád kalifa|Ibráhím kalifa]]
| uralkodóház       = [[Omajjádok]]
| édesapa           = [[Abd al-Malik omajjád kalifa|Abd al-Malik kalifa]]
| édesanya          = Valída bint al-Abbász ibn Hazn
| születési dátum   = [[668]]
| születési hely    =
| halálozási dátum  = [[715]]. [[február 23.]] {{életkor-holt|668|0|0|715|2|23}}
| halálozási hely   = [[Damaszkusz]]
| temetés dátuma    =
| nyughelye         =
|}}
'''Al-Valíd ibn Abd al-Malik''' ([[arab írás|arab betűkkel]] الوليد بن عبد الملك – al-Walīd ibn ʿAbd al-Malik; [[668]] – [[Damaszkusz]], [[715]]. [[február 23.]]) volt a [[szunnita iszlám]] tizedik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[705]]-től haláláig), egyben a [[750]]-ig uralkodó [[Omajjádok|Omajjád-dinasztia]] ún. [[Marvánidák|marvánida]] ágának harmadik tagja. Jelentős hódítások kötődnek a nevéhez mind a keleti, mind a nyugati határokon.
== Az atyai örökség ==
Édesanyja Valída bint al-Abbász ibn Hazn volt. Valíd atyja, [[Abd al-Malik omajjád kalifa|Abd al-Malik]] óriási munkát vitt végbe uralkodása alatt: mind [[síita]], mind [[háridzsita]], mind pietista ellenfeleit legyőzte a [[II. fitna]] során, ezt követően pedig közigazgatási és pénzügyi reformjaival megerősítette az Omajjádok államát, és mértékletes pénzügyi politikájának köszönhetően nem csak biztos trónt, de teli kincstárat is hagyott utódjára. A kalifa nem is habozott learatni ennek gyümölcseit, de maga is józan mértékkel vitte tovább Abd al-Malik politikáját.
Az államigazgatás zavartalanságának érdekében megtartotta atyja jól bevált helytartóit és hadvezéreit – az [[Irak]]ot vaskézzel, de rendkívül eredményesen irányító [[al-Haddzsádzs ibn Júszuf]] így maradhatott [[714]]-es haláláig a tartomány [[emír]]je.
A muszlim művészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, a damaszkuszi [[Omajjád-mecset]] felépítése végigkísérte Valíd uralkodását: [[706]] és [[715]] között [[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]] temploma helyén felépült a [[mozaik]]okkal gazdagon díszített mecset, mely ma is a [[szíria]]i főváros egyik látványossága. A [[Medina (Szaúd-Arábia)|medinai]] nagymecset ([[al-Maszdzsid an-Nabavi|a próféta mecsetje]]) újjáépítése, valamint a [[hidzsáz]]i zarándokutak karbantartása, vízellátásának biztosítása is a nevéhez fűződik.
== Hódítások ==
Keleten körülbelül a kalifaváltás idejére konszolidálódott annyira a helyzet, hogy folytatódhasson az arabok [[Baszra]] és [[Kúfa]] városából szervezett terjeszkedése. [[Muhammad ibn al-Kászim]] [[710]] és [[713]] között az [[Indus]] völgyét hódoltatta, eközben [[Kutajba ibn Muszlim]] északkelet felé, [[Transzoxánia|Transzoxániába]] és [[Fergána|Fergánába]] vezetett hadjáratot ([[706]]–[[715]]). Az itteni hódítás a [[Pamír]]ig és [[Kasgar (település)|Kasgar]]ig terjesztette ki a kalifátus határait, megszerezve olyan fontos kereskedővárosokat, mint [[Buhara]] vagy [[Szamarkand]].
A terjeszkedés másik fő csapásiránya a nyugati határ volt. 705-re egész Észak-Afrika arab uralom alá került az [[Atlanti-óceán]]ig. [[711]]-ben aztán az [[ifríkija]]i kormányzó, [[Músza ibn Nuszajr]] egyik felszabadított szolgája, Tárik kisebb sereggel átkelt a [[Gibraltári-szoros]]on. [[Roderick nyugati gót király]] azonnal kivonult ellene, ám a trónviszályoktól gyötört vizigót királyság hadseregének egy része elpártolt tőle. A [[Jerezi csata|Jereznél]] elszenvedett vereség hatására kártyavárként omlott össze a [[Nyugati gót Királyság]]. Hamarosan Ibn Nuszajr vette át a hadjárat vezetését, elfoglalva a fővárost, [[Toledo (Spanyolország)|Toledót]] és [[Zaragoza|Zaragozát]]. Ekkor azonban Valíd Damaszkuszba hívta a két hódítót. Miután az iszlám dicsőségét hirdető, latin betűs pénzt veretett, és egészen [[Kantábria|Kantábriáig]] eljutott, Ibn Nuszajr engedelmeskedett a parancsnak. Temérdek zsákmánnyal, előkelő vizigót és berber foglyokkal megrakott menete lassú menetben tért vissza Damaszkuszba, ahol az újonnan elkészült Omajjád-mecset udvarán maga Valíd kalifa fogadta ünnepélyesen a hódítókat.
Hosszabb békés időszakot követően a bizánci határon is felújultak az arab támadások, bár csak kisebb hódításokra került sor. [[II. Iusztinianosz bizánci császár|II. Iusztinianosz]] vak dühében 705–711 között kiterjedt tisztogatást vitt végbe az előkelők és a katonaság soraiban, így a legjobb tisztjeitől megfosztott bizánci haderő képtelen volt megakadályozni a muszlimok előretörését. [[709]]-ben a [[kappadókia]]i [[Tüana]], [[710]]/[[711]]-ben pedig [[Kilikia]] került arab kézbe. Komolyabb hadjáratot csak Valíd utódai alatt indítottak, ám a készülő vihart [[Konstantinápoly]]ban is érzékelték, így (főleg [[II. Anasztasziosz bizánci császár|II. Anasztasziosz]] alatt) megkezdték a felkészülést az ellenállásra.
== Hagyatéka ==
Sokan tekintik Valíd uralmát az Omajjádok, sőt az egész iszlám állam fénykorának. Való igaz, a határokon belül béke honolt, a terjeszkedés még mindig zavartalanul zajlott, a kalifa gondot fordított a hadsereg fejlesztésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére, ráadásul a legkegyesebb muszlimok közé tartozott: kedvelt időtöltése volt a [[Korán]]-recitáció, [[ramadán]] idején pedig nagy ünnepségeket rendezett a [[böjt]]ölők részére.
Unokatestvérét, Umm Bánin bint Abd al-Azízt, [[I. Marván omajjád kalifa|I. Marván]] egy másik unokáját vette feleségül. Valíd egyik öccsét, [[Szulejmán omajjád kalifa|Szulejmánt]] ([[715]]–[[717]]) jelölte ki örökösének. Később két másik fivére, [[II. Jazíd omajjád kalifa|II. Jazíd]] ([[720]]–[[724]]) [[Hisám omajjád kalifa|Hisám]] ([[724]]–[[743]]) is elfoglalhatta a damaszkuszi trónt. Valíd fiai közül [[III. Jazíd omajjád kalifa|III. Jazíd]] ([[744]]) és [[Ibráhím omajjád kalifa|Ibráhím]] ([[744]]) rövid ideig uralkodtak.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
* The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
* Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
* Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
== Kapcsolódó szócikkek ==
*[[Kalifák listája]]
*[[Kalifák családfája]]
{{Kalifa|előző=[[Abd al-Malik omajjád kalifa|Abd al-Malik]]|
|következő=[[Szulejmán omajjád kalifa|Szulejmán]]|
|évek=[[705]] – [[715]]|}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||iszlám|-|arab világ}}
{{DEFAULTSORT:Valid 01}}
[[Kategória:Kalifák]]
[[Kategória:668-ban született személyek]]
[[Kategória:715-ben elhunyt személyek]]