Kávéház forrásának megtekintése

[[Fájl:Anna Kávézó (1).JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Az Anna Kávézó a [[budapest]]i [[Váci utca|Váci utcában]]]]
[[Fájl:CoffeePalestineStereo.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Kávéház [[Palesztina|Palesztinában]] (1900)]]
A '''kávéház''' eredetileg [[kávé]] fogyasztására szakosodott vendéglátóipari egység volt, amely később éttermi, cukrászdai, társasjátéki sőt szórakoztató funkciókat is ellátott, és a társasági élet fontos színterévé vált.
== Története ==
[[Isztambul]]ban az első kávéházak az [[1550-es évek]]ben nyíltak,<ref name="plex">{{Pécs Lexikon|1|379}}</ref> és számuk gyorsan nőtt. A kávéházakba elsősorban azért jártak a férfiak, hogy kávéivás ürügyén kiszabaduljanak zárt világukból, társaságra leljenek, szórakozhassanak, beszélgethessenek. Bár a [[szultán]]ok [[rendelet]]ekkel többször is megpróbálták a kávéházakat betiltani, kevés sikerrel, hiszen a hatalomnak nem állt érdekében lemondani a kávéra kirótt [[vám]]ról és illetékekről.
Európába a [[17. század]]ban érkezett meg a kávézás szokása. Az első [[európa]]i kávéház [[1624]]-ben [[Velence (Olaszország)|Velencében]] nyílt meg La Bottega del Caffé néven.<ref name="plex"/> [[Párizs]]ban az első kávéház [[1672]]-ben nyitotta meg kapuit, a [[london]]i néhány évvel korábban. Hamarosan elterjedt [[Hollandia|Hollandiában]], [[Németország]]ban, s megjelent [[Magyarország]]on is.
== Magyarországon ==
[[Fájl:New York Kávéház. 1894 körül - Budapest, Fortepan 82584.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[New York-palota|New York kávéház]] belső tere, 1894 körül]]
Az első ismert [[Pest (történelmi település)|pesti]] kávéházra vonatkozó adat 1714-ből származik, amikor is a „katolikus rác” Cavesieder Blasius (Kávéfőző Balázs) házat vásárolt Pesten. 1729-ben három kávés civakodásáról tanúskodik a pesti tanács jegyzőkönyve: az említett Balázs és a német Franz Reschfellner tesz panaszt az olasz Francesco Bellieno alacsony árai miatt, amivel rontja az üzletüket.
{{idézet2|Amikor a legtöbb kávéház volt Budapesten (ez nagyjából a millennium időszaka), ötszáznál is több kávéházról tudunk, de abból csak öt-hat az, amire azt lehet mondani, hogy irodalmi kávéház, tehát ahova sok író járt. De ugyanúgy volt törzskávéházuk a katonatiszteknek, a hullamosóknak és a zsebtolvajoknak is.|[[Nyáry Krisztián]]<ref>[https://telex.hu/kult/2025/02/09/nyary-krisztian-itt-kaveztak-ok-kavehaz-irodalom-interju Nyáry Krisztián: A felvilágosodás óta tartó világrend a szemünk előtt ér véget]</ref>}}
Az [[első világháború]] előtti élénk budapesti kávéházi élet egyik oka a főváros szűkös és túlzsúfolt lakásviszonyaiban keresendő.
A [[20. század]] elején csaknem 500 kávéház működött a [[Budapest|fővárosban]], ami alkalmat adott a legkülönbözőbb foglalkozású embereknek beszélgetésre és politizálásra. Az asztaltársaságok közül néhány már a [[19. század]]ban kultúrtörténeti jelentőségű volt (például [[Petőfi Társaság]], [[Tízek Társasága]]). Az [[1910-es évek]] fontosabb fővárosi kávéházai: Abbázia kávéház ([[Andrássy út]] 49.), Akadémia kávéház ([[Akadémia utca]] 5.), Ámor kávéház ([[Nagymező utca]] 7.), Andrássy kávéház ([[Dózsa György út (Budapest)|Aréna út]] 78.), Anker kávéház ([[Király utca (Budapest)|Király u.]] 15.), Aréna kávéház ([[Damjanich utca]] 51.) Astor kávéház ([[Nagykörút|Erzsébet krt.]] 41.), Balaton kávéház ([[Rákóczi út]] 17.), Baross kávéház ([[Nagykörút|József krt.]] 45.), Belvárosi kávéház ([[Március 15. tér|Eskü tér]] 5.), Bodó kávéház (József krt. 56.), Britannia kávéház ([[Kálvin tér|Széna tér]] 7.), Cairo kávéház ([[Lövölde tér]] 6.), City kávéház ([[Szabadság tér (Budapest)]] 13.), Deák kávéház (József krt. 55.), [[Drechsler-palota|Drechsler kávéház]] (Andrássy út 25.), Edison kávéház ([[Nagykörút|Teréz krt.]] 24.), EMKE kávéház ([[Nagykörút|Erzsébet krt.]] 2.), Erzsébet híd kávéház ([[Döbrentei tér]] 6.), Európa kávéház ([[Fő utca (Budapest)|Fő utca]] 80.), Fehérvár kávéház ([[Fehérvári út]] 44.), Fiume kávéház ([[Kiskörút|Múzeum krt.]] 13.), Gellért kávéház (Fehérvári út 1.), Gresham-Venezia kávéház ([[Széchenyi István tér (Budapest)|Ferenc József tér]] 5–6.), Ostende kávéház (Rákóczi út 20.).
A két háború között költözött Budapestre a Gratzag család, amely már korábban [[Paks]]on is üzemeltetett kávékimérőt. A család [[1867]]-ben, a [[kiegyezés]] évében a jelenleg ausztriai területen fekvő [[Lajta]] környéki [[Münchdorf]]ból telepedett, a magyarországi észak-déli kereskedelmi út mentén fekvő [[Duna]]-parti városkába. Itt már komoly kávépörkölő üzemet működtettek, és kávé-nagykereskedelmet is folytattak. Az üzem a város meghatározó részén, a Zöldfa vendéglő épületében kapott helyet, amely későbbi átépítések során az [[Erzsébet Szálló (Paks)|Erzsébet szálló]] és kaszinó nevet kapta. Ezen épület a régió legnevezetesebb központi kulturális találkozóhellyé nőtte ki magát. Gratzag Gyula (1898–1946) a paksi Könyök u. 2.-ben lakott családjával, három gyermekével, Istvánnal, Gyulával és Erzsébettel. A paksi családi üzemet később 1924-ben Budapestre költöztették, itt saját vendéglőik ellátását ([[Budapest IX. kerülete|IX. kerület]], [[Fővám tér|Csarnok tér]]; [[Budapest VII. kerülete|VII. kerület]], [[Thököly út]] – Cserhát u. sarok: [[Budapest II. kerülete|II. kerület]], [[Szilágyi Erzsébet fasor]]) és a környezetük üdítő kávéztatását tartották szem előtt.
[[Pécs]]ett az első ismert kávés Scheiber György volt.<ref name="plex"/> Ő volt az 1800-tól a [[Király utca (Pécs)|Caflisch Cukrászda]] bérlője.<ref name="plex"/> A kiegyezést követően a városban is megnőtt a kávéházak száma.<ref name="plex"/> A 20. században sorra szűntek meg vagy alakultak át a kávéházak.<ref name="plex"/>
== A kávéház: művészek és az irodalom ==
Az elsők között említhetjük [[Carlo Goldoni]] nevét, aki már [[1750]]-ben ''A kávéház'' (La bottega del caffè) címmel komédiát írt. Az európai kávéházi életről egyébként számos mű (próza, vers) szól, ilyen például az ''Egy szobalány naplója'', [[Octave Mirbeau]] regénye, amely [[1900]] júliusában jelent meg. Valahogy azonban a kávéházaknak más jelentősége van számos európai országban, és más Magyarországon.
„A kávéház jobb, mint otthon” – jelmondat, ami az [[1890-es évek]]ben népszerű mondás volt Pesten, minden bizonnyal túlzás, de amíg a lakások, a magánélet érinthetetlenségét őrizték, addig a kávéházak voltak a szellemi eszmecserék fórumai. A biztos találkozási helyek, ahol a generációk megismerhették egymást. Meg lehetett keresni például idősebb  [[író]]kat a fiatalabbaknak, tanácsot kérhettek, nem ritkán innen ismerve karolták fel a tehetségeket. Átjárást biztosított a kávéház a generációk között, írók, művészek, artisták, színháziak, publicisták, muzsikusok, zeneszerzők többségében tudták hova kell menni egy kávéra, hogy karrierjük. életük megváltozzék, ha a tehetségük ezt lehetővé tette.
Budapest volt az [[1900-as évek]] elején a kávéházak metropolisza. Úgyszólván minden sarkon működött egy a [[Budapest V. kerülete|Belvárosban]], és esténként világított a kirakatán át az éjszakában, a kezdetek kezdetén sokszor a gyérebb közvilágítást is pótolva akkoriban. A magyarországi kávéházak azt jelentették idehaza, mint az irodalmi szalonok Párizsban. Az írók és művészek itt találkoztak, itt beszélték meg az irodalmi terveket, és vállalkozásokat intéztek, sőt szerkesztőségek napi munkahelye is ez volt gyakorta. Sok nagy, örökbecsű mű született a pesti kávéházak atmoszférájában. A magyar kávéházak hőskora egyúttal a magyar irodalom és művészi élet romantikus korszaka is volt, és ezért is van igen szoros kapcsolat a kávéházak és az irodalom között itt Magyarországon. A kávéház elnevezés más nyelvekben is elfogadott, megszokott szó az ilyen intézményekre, de a szónak nálunk kicsit más a jelentése, varázsa van, múltja, tradíciója, összetéveszthetetlen hangulata.
Időben és legelőször talán a pesti ''Kemnitzer Kávézója'' említhető a legrégibb irodalmi kávéházak közül, az [[1830-as évek]]ben, amely nemcsak a külön [[biliárd]]terméről volt nevezetes, hanem hogy az akkori írók közül Vitkovics, Kulcsár István majd később [[Kisfaludy Károly (költő)|Kisfaludy Károly]] és társasága is előszeretettel látogatta. A Kemnitzer a régi Pest Nagy híd utcájában, a későbbi [[Pénzintézeti Központ]] helyén működött.
A [[Pilvax]] egyenesen történelmi jelentőségű kávéházzá vált a szabadságharc kapcsán. [[Petőfi Sándor]], [[Jókai Mór]], [[Vasvári Pál (történész)|Vasvári Pál]] és társasága találkoztak itt rendszeresen. Jókai ''Politikai divatok'' című romantikus regényében állít halhatatlan emléket Pilvaxnak. A cenzúra miatt adta a szabadságharcos és forradalmi eszméket, majd a bukás utáni pálfordulásokat bemutató regényének ezt a címet.
Az ''Ellipszis kávéház'', meg a ''Drótsziget-kioszk'' ma már ismeretlen nevek, de akkoriban nevezetesek voltak, akárcsak a ''Fillinger'', valamint a ''Privorszky''. A budai ''Fortuna'' meg azért, mert ott először vezették be, hogy az akkori lapokat, a „Hazai és Külföldi Tudósításokat” és a „Hasznos mulatságokat” lehetett olvasni a vendégeknek, és amelyeket 500-500 példányban nyomtatott a Trattner mester műintézete Pesten. Szimbolikus jelentőségűvé vált később a ''Kávéforrás'' a régi Pest Fürdő utcájában, amelynek címtáblája egy sziklából előretörő habzó kapucínerzuhatagot formált. Ez volt a nagy hírű lapszerkesztő és író, [[Rákosi Jenő]] és társaságának legfőbb tartózkodási helye, de a [[Borsszem Jankó]] című későbbi élclap alapító-főszerkesztője [[Ágai Adolf]], és szerkesztőségének számos tagja is ide járt estéről estére. [[Ábrányi Kornél (író)|Ábrányi Kornél]], [[Asbóth Lajos]], [[Dóczi Lajos]], [[Kaas Ivor]], [[Tóth Kálmán (költő)|Tóth Kálmán]] és írótársasága is többnyire itt volt megtalálható, akik az akkori legkedveltebb [[Népszínház (Budapest, 1875–1908)|Népszínház]] repertoár darabjait írták. Sőt a nevezetes asztalosmester, [[Csepreghy Ferenc]] is itt változott át színműíróvá, hogy a népszínművek legkedveltebb darabjait a Sárga csikót, és a Piros bugyellárist is innen repítse az ország akkori színpadai számára. [[Blaha Lujza]] ezekben a darabokban nyújtott alakításai tették lehetővé, hogy az akkor még túlnyomó részt németül beszélő Pest városában a magyar dal, a magyar ének, és nóta sokakkal megkedveltesse magát a [[magyar nyelv]]et és beszédet. Ma ez furcsán hangzik, akkor fontos tette volt a Nemzet Csalogányának.
Voltak időszakok, amikor egy-egy kávéház különös jelentőséget kapott az akkori magyar szellemi életben. Ilyen volt az [[1880-as évek]]ben a ''Pannónia kávéház''. Ide jártak az [[Magyar Állami Operaház|Operaház]] művészei, és a [[Nemzeti Színház]] nagy színészgenerációja: [[Újházy Ede]], [[Vízvári Gyula]], [[Halmy Ferenc]], [[Ódry Lehel]], Nagy Imre, [[Náday Ferenc]], Maleczky Vilmos, [[Szigligeti Ede]], [[Paulay Ede]] stb. Túl azon, hogy a színházi világ nagyságai fordultak meg a kávéházban, itt rendezték évente az elhíresült színészbörzéket is, [[virágvasárnap]]tól [[nagypéntek]]ig. Megannyi színészsors dőlt el egy kávéházban, kaptak szerződéseket az ország színházaiba, mert ide jött az akkori Magyarország valamennyi színi direktora, és intendánsa, jogásza, és formálódott, változott az ország színházi élete néhány kávéházi asztal körül. Később vele szemben megnyílt a ''Weingruber'', s sokan átpártoltak arra helyre, amelynek emlékét később számos dalba, [[operett]]be szőttek bele.
A Balaton kávéház már inkább a politikusok és a politikai újságírók helye lett. A ''Hangli'' a kormánypárti publicisták által kedvelt helye volt Pestnek, de ide jártak a miniszterek, és főtanácsosok is. Számos politikai döntés innen indult útjára, hogy az [[Országgyűlés]]ben később törvénytervezetté alakuljon át. A ''Meteor''ban az artisták, bűvészek találkoztak, míg a [[Kossuth Lajos utca]] és [[Szép utca]] sarkán álló ''Kammon'' is irodalmi találkozások színtere volt.
Az Országház kávézóban [[Ady Endre]], [[Osvát Ernő]], [[Ignotus Hugó]], [[Fenyő Miksa]] stb. a későbbi [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] szerkesztősége találkozott, de számos Ady-vers is itt született. Az Abbázia kávéház volt a művészek otthona. [[Zala György (szobrász)|Zala György]], [[Strobl Alajos]], [[Márk Tivadar]], [[Pólya Tibor]], [[Magyar Mannheimer Gusztáv]], [[Csók István (festő)|Csók István]], [[Lechner Ödön]] stb. kedvelt törzshelye volt, majd egy napon átköltöztek az általuk legendássá lett [[Japán kávéház]]ba. A [[Lotz Károly (festő)|Lotz Károly]] festményeivel díszített New York kávéház lett a legfelkapottabb irodalmi és színházi kávéház, amely mind a mai napig a turisták egyik fő célpontja. Irodalmi gyülekezőhely volt a Baross kávézó és a Fiume kávéház is.<ref>Balla Vilmos: A kávéforrás – Légrády Kiadása, Budapest, 1927</ref>  A ''[[Centrál kávéház]]ból'' indult el a Nyugat, és 1920-tól ide tért vissza a [[New York-palota#A Newe York kávéház|New York kávéházból]], itt volt kerekasztala a [[HÉT]] szerkesztőségének, és 1940 és 1944 között itt működött a Bólyai Akadémia irodalmi és társadalomtudományi baráti kör [[Püski Sándor]]ral, Féja Gézával. Sőt, a [[második világháború]] után először a ''Centrál''ban szerkesztették az első hazai irodalmi folyóiratot – az Újholdat, és olyan irodalmi nagyságok látogatták rendszeresen, mint [[Nemes Nagy Ágnes]], [[Pilinszky János]], [[Szabó Magda]], [[Mándy Iván]], [[Örkény István]], [[Ottlik Géza]], [[Hubay Miklós]], [[Devecseri Gábor]], [[Somlyó György]].
''„A Centrál egyedülálló intézmény volt a maga nemében, szabadegyetemféle, de annál több, mert eredményesebb… Egyszóval a magyar szellemi élet elite krémje gyűlt itt össze…”''– Kolozsvári Grandpierre Emil
Olyan irodalmi művek őrzik az irodalmi aranykor kávéházainak hangulatait, mint [[Nagy Lajos (író)|Nagy Lajos]]: ''Budapest nagykávéház'', vagy [[Szép Ernő]]: ''[[Lila akác]]'', regénye. [[Hunyady Sándor]], [[Bródy Sándor (író)|Bródy Sándor]], [[Karinthy Frigyes]] számos írásában is megjelenik egy-egy hazai kávéház akkori utánozhatatlan atmoszférája.
== A kávéházak átalakulása Európa keleti felén és Magyarországon ==
A magyarországi változások, a kávéházak terén lemodellezik a közép és kelet-európai világ, a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] felbomlását követő, a környező országokban lezajló folyamatokat is. [[Románia]], [[Jugoszlávia]], [[Csehszlovákia]], [[Lengyelország]] hozzánk hasonló fordulatokat értek meg, a sorsazonosság okán is az ott működő kávéházak átalakulásaival, tulajdonosváltásokkal, vagy épp megszűnésekkel.
A magyarországi kávéházak történetének aranykora végleg lezárult az első világháború utáni időszakban. A közönség kicserélődött, a békeidők jellegzetes személyei eltűntek, sokan a háború során vesztek oda, mások fogságba estek, sokan kerültek emigrációba a [[magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] bukása után. Újak érkeztek, akik már nemigen ismerték a régi íratlan szabályokat. Felbomlóban lévő korábbi asztaltársaságok helyén újak alakultak, új helyszíneken. Lassan tért magához a kávéházi világ. A [[Trianoni békeszerződés|területvesztésből]] származó gazdasági sokk, amely az elvesztett piacok miatt állt be, rendkívüli gazdasági helyzetet teremtett, amely során bevezetésre került az inflálódott [[korona]] helyett a [[pengő]]. Sok kávés ekkor veszíttette el közönségét másodjára jelentősebben. Az 1926–27-es belső és hazai pénzügyi válságot hamarosan követte az 1930-as [[nagy gazdasági világválság]], amelynek begyűrűzése átrendezte a kávéházi világot is. Igen sok kávéház zárt be eddig is, és az új helyzetet csak a legnagyobbak élték túl. Lecsökkent a kávéházak száma a korábbiakhoz képest, de minden működött tovább, még ha létszámában megfogyatkozva is. A következő sokk a [[zsidótörvények]] életbeléptetését követően alakult ki, s teljesen megváltoztatta a tulajdonosi kört, ekkor is jó néhány kávés zárta be üzletét szerte az országban. A második világháború után lassan állt helyre a rend, de ismét nagy vérveszteségek érték a kávés világot. Sokan [[koncentrációs tábor]]ban végezték, másokat a [[nyilas]] terror terelt halálba, vagy haláltáborba, sokakkal maguk a [[Budapest ostroma|bombázások]], a háború végzett. A rend helyreállásának egyik jele volt, hogy sorban nyíltak meg a kávéházak, az utolsó békeév rendjét lassan helyreállítva. Persze a háború okozta sérülések éktelenkedtek, üveg híján, több helyen bedeszkázott portálok jelezték, hónapokkal ezelőtt a pusztítás volt itt az úr.
Aztán a [[Szovjetunió|szovjet]] balratolódás, majd az [[államosítás]] végképp betette a kaput a nagy hagyományú magyar kávés világ előtt. A trösztösítés, és nagyvállalati rendszer ide-oda sorolta a kávéházakat, másokból ifjúsági klubokat hoztak létre, de volt olyan is, hogy jogutód nélkül egyszerűen bezárták, boltokká alakították át. A kávéházak mint a „[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]]-Magyarország”, a letűnt úri világ, erkölcsileg megkérdőjelezhető volta miatt, a kártyabarlangok, a biliárdasztalok, a [[szerencsejáték]]ok, a konzumlásra kényszerült lányok okán, egyenesen ellenségként kezelt intézmények voltak, a régi polgári világ egyik emblematikus helyszíne, amelyet már az „öntudatos munkások és parasztok” elutasítottak. Helyettük az új szocialista rend  erkölcseit kiszolgáló intézményhálózatot, étteremláncokat, eszpresszókat, cukrászdákat létesítettek, amelyekben erőt merítve pihenhettek a dolgozók, hogy a munkaversenyek lázában égve azután felépítsék a szocialista Magyarországot – tartották akkoriban. Az álom a távoli szocializmus végső elérése azonban sokáig váratott magára, és lassan kiderült, az illúzió egy jó ürügy volt sokaknak a meggazdagodáshoz, egyéni sikerek eléréséhez. Egyre másra volt igény a régi kávéházak hangulatának felidézésére. A [[kabaré]]jelenetek során egyfajta nosztalgia alakult ki már a nyolcvanas évek vége felé. A [[rendszerváltás]] időszaka elhozta végre az új szeleket, és rendre alakultak vissza a régi kávéházak, igaz azok egykori közönségét már rég elfújta a [[történelem]] szele. Az újraalakult kávéházak sora, egy új világot idézett már, ahol nem a hiánygazdálkodás idején elfogadott háromszor, négyszer lefőzött presszókávék löttye játszotta a főszerepet.  Az európai nyitás visszavitte Magyarországot is a jó kávék világába, és lassan felnőtt egy generáció, amely a maga módján, újra értelmezte az aranykort, és talán egy második, már a turizmusra építő aranykor eljövetelének követőjét tisztelhetjük benne.
== Kávéház és festészet ==
A képzőművészeknek is gyakran szolgált témájául a kávéházi élet, például [[Mihail Fjodorovics Larionov]]: ''Szabadtéri kávéház'' (1907) című festménye, vagy [[Henri de Toulouse-Lautrec]] ''A kávéházban; a sápkórós pénztárosnő'' ([[1898]]), ''Boileau úr a kávéházban'' ([[1893]]) című festményei.
[[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin]] ([[1917]]–18) Kontrareliefjeinek formát felhasználja egy kávéház dekorálásához. ''(A Pittoresque kávéház belseje)''
A francia festőművész, [[Edgar Degas]] képzeletét megragadták a műsoros kávéházak (café chantant), az ottani embertípusok és jelenetek. Egész sor ilyenfajta kompozíciót teremtett remek szín- és fényhatásokkal: ''Zenés kávéház'' (Ambassadeurs) ([[1876]]–77), ''Kesztyűs énekesnő '' (1878). Egyik legelső ilyen képe volt ''A kutya dala'' (Chanson du chien), egyik leghíresebb képe az ''Abszint kávéházban'' ([[1876]]). [[Vincent van Gogh]] ''[[Kávézó terasza este]]'' (1888) című festménye is idevág.
== Nevezetes kávéházak ==
* Három Holló kávéház (Budapest)
* [[Centrál kávéház]] ([[Budapest]])
* [[Pilvax]] (Budapest)
* [[New York-palota#A New York kávéház|New York kávéház]] (Budapest)
* [[New York kávéház (Kolozsvár)|New York kávéház]] ([[Kolozsvár]])
* [[Japán kávéház]] (Budapest)
* [[Abbázia kávéház]] (Budapest)
* [[Központi kávéház]] ([[Esztergom]])
* Bookcafe – Lotz Terem (Budapest) <!-- A nevet illetően lásd a vitalapot! -->
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/056/pc005619.html#10 Kávéház – [[A Pallas nagy lexikona]]]
== További információk ==
* [http://www.epa.hu/00400/00458/00065/2003honap5cikk294.htm Kávéházak a dualizmus-kori Kolozsváron]
* [http://www.okotaj.hu/szamok/01/korny5.html Bodor Ferenc: ''A pesti polgárság XX. századi színterei'', Ökotáj]
* [http://mandadb.hu/cikk/689767/A_kavehaz_jobb_mint_otthon A kávéházban jobb, mint otthon]
* Saly Noémi: ''Törzskávéházamból zenés kávéházba'', Osiris 2005.
* [https://epa.oszk.hu/00000/00003/00011/ Budapest, a kávéváros]
{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Kávéházak| Kavehaz]]