Kígyók forrásának megtekintése

{{Taxobox
| name = Kígyók
| fossil_range = {{evolúciós időszak|késő kréta|holocén|legkorábbi=kora kréta}}
| image = Serpentes.kígyók.jpg
| image_caption = Kígyók
| regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
| phylum = [[Gerinchúrosok]] ''(Chordata)''
| subphylum = [[Gerincesek]] ''(Vertebrata)''
| classis = [[Hüllők]] ''(Reptilia)''
| ordo = [[Pikkelyes hüllők]]  ''(Squamata)''
| subordo = Kígyók  ''(Serpentes)''
| subordo_authority = [[Carolus Linnaeus|Linnaeus]], 1758
| range_map = World.distribution.serpentes.1.png
| range_map_caption =<br />Kék: tengeri kígyók, fekete: szárazföldi kígyók
| subdivision_ranks = [[Család (rendszertan)|Öregcsaládok]] és [[Család (rendszertan)|családok]]
| subdivision =
* ''[[Henophidia]]''
:''[[Anilius scytale|Aniliidae]]''
:''[[Anomochilidae]]''
:[[Óriáskígyófélék]] ''(Boidae)''
:[[Mauritiuszi boafélék]]  ''(Bolyeriidae)''
:''[[Cylindrophiidae]]''
:''[[Loxocemus bicolor|Loxocemidae]]''
:[[Pitonfélék]]  ''(Pythonidae)''
:''[[Tropidophiidae]]''
:[[Pajzsosfarkú kígyófélék]]  ''(Uropeltidae)''
:[[Földikígyófélék]] ''(Xenopeltidae)''
* ''[[Typhlopoidea]]''
:''[[Anomalepididae]]''
:''[[Leptotyphlopidae]]''
:[[Vakkígyófélék]]  ''(Typhlopidae)''
* ''[[Xenophidia]]''
:''[[Acrochordidae]]''
:''[[Atractaspididae]]''
:[[Siklófélék]] ''(Colubridae)''
:[[Mérgessiklófélék]] ''(Elapidae)''
:[[Tengerikígyó-félék]]  ''(Hydrophiidae)''
:[[Viperafélék]] ''(Viperidae)''
}}
A '''kígyók''' ''(Serpentes, Ophidia)'' a [[hüllők]] osztályának ''(Reptilia)'', ''[[Diapsida]]'' alosztályába tartozó, azon belül a [[pikkelyes hüllők]] rendjébe ''(Squamata)'' sorolt alrend. Legközelebbi ma élő rokonaik a [[gyíkok]] ''(Lacertilia)'', melyekkel közös őstől erednek, így [[monofiletikus]] egységet, [[klád]]ot alkotnak. Testalkotásuk igen sajátos, szinte semmilyen más állatcsoporttal össze nem téveszthetők. Végtagjaikat az [[evolúció]] során teljesen elvesztették, így hason kúszó, esetleg vízi szervezetekké alakultak.
== Leírás ==
Majdnem 2400 kígyófaj létezik a 10,4&nbsp;cm-es Leptotyphlops carlaeától<ref name="zootaxa">{{cite journal|url=http://www.mapress.com/zootaxa/2008/f/zt01841p030.pdf|title=At the lower size limit in snakes: two new species of threadsnakes (Squamata: Leptotyphlopidae: Leptotyphlops) from the Lesser Antilles|author=S. Blair Hedges|journal=[[Zootaxa]]|volume=1841|pages=1–30|date=August 4, 2008|accessdate=2008-08-04|format=PDF}}</ref> az óriási kockás pitonig, melynek hossza elérheti a 6,95 m-t.<ref name="SunBear">{{cite journal|author=Fredriksson, G. M. |title=Predation on Sun Bears by Reticulated Python in East Kalimantan, Indonesian Borneo|journal= Raffles Bulletin of Zoology |volume=53|issue=1|year= 2005|pages=165–168|url=http://dare.uva.nl/document/161117}}</ref> Színük, mintájuk és zsákmányszerző taktikájuk változatos. A kígyók mindent megesznek a hangyáktól, tojásoktól, meztelen csigáktól kezdve a nagyméretű állatokig, például a kajmánokat és a kecskéket is. A termetes zsákmányt is le tudja nyelni, mert rugalmas összeköttetés van a koponyájuk néhány csontja, de különösképpen a koponya és az alsó állkapocs között. Némelyikük mérge nagyon erős: az ausztrál tajpán egyetlen csepp mérge több ezer egeret meg tud ölni. Egyes kobrafajok mérget köpnek, hogy megvakítsák a ragadozókat, a nem mérges pitonok pedig úgy kerekednek felül zsákmányukon, hogy megragadják és szorosan köréje fonódnak. Egyik kígyónak sima, a másiknak nagyon durva a bőre. Az Acrochordus arafurae-k dörzspapírszerű bőrüket használják csúszós halzsákmányuk foglyul ejtésére.
A közép- és dél-amerikai zöld hegyesfejű kígyó 2&nbsp;m-esre is megnő, átmérője viszont alig 1,3&nbsp;cm. Zöld színe egybeolvad a levelekével. Karcsú testével gyorsan tekereg az ágak között, fészkekben lévő kismadarakra vadászva.
Sok kígyó, különösen a mérges kígyók ragyogó színükkel figyelmeztetik a ragadozókat, hogy ők veszélyesek. Néhány ártalmatlan faj, mint a [[vörös királysikló]], amely a veszélyes [[korallkígyók]]at (''micruru''s) utánozza vagy mint a háromszínü királysikló (''lampropertis triangulum''), amely a mérges kígyók színeit ölti magára hasonló céllal.
A [[zöld anakonda]] az egyik legsúlyosabb kígyó. Folyami [[halak]]ra és [[Kajmánformák|kajmán]]okra vadászik.
A kígyók felosztása aszerint, hogy a kígyó méreggel vagy anélkül öli meg prédáját, rendszertanilag nem állja meg a helyét, mert minden csoportnak van méregtermelő tagja. Zsákmányszerzési módszerüket tekintve viszont a mérgeskígyó-fajok mind nagyon hasonló technikát alkalmaznak. Megharapják áldozatukat, a sebbe bejuttatják mérgüket, és útjára engedik azt. A megmart állat eliszkol, ám percek múlva elpusztul. A kígyó a menekülő állatot kiváló szaglása segítségével nyomon követi.
== Anatómia ==
{{Kígyó anatómia imagemap}}
A kígyók teste hosszú, megnyúlt, végtagjaikat teljesen elvesztették, csak az ősibb, nagy testű [[óriáskígyó-félék|óriáskígyókon]] találjuk meg a hátsó lábak apró csonkjait. Hosszuk a 10,4&nbsp;cm-es Leptotyphlops carlaeától<ref name="zootaxa"/> a 6,95&nbsp;méter hosszú [[kockás piton|pitonok]]<ref name="SunBear"/> és 5,21 méter hosszú [[zöld anakonda|anakondák]]<ref name="Riv00">{{cite thesis |author=Rivas, Jesús Antonio |year=2000 |title=The life history of the green anaconda ''(Eunectes murinus)'', with emphasis on its reproductive Biology |degree=[[Doctor of Philosophy|Ph.D.]] |publisher=[[University of Tennessee]] |url=http://www.anacondas.org/diss/disser.pdf |format=[[Portable Document Format|PDF]] |accessdate=2016-02-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160303202240/http://www.anacondas.org/diss/disser.pdf |archivedate=2016-03-03 }}</ref> között változatos képet mutat. A nemrég felfedezett [[titanoboa]] fosszilis maradványai alapján a tudósok úgy vélik, ez egy valaha élt, a mai fajoknál hosszabb, 12,8 méter hosszú faj lehetett.<ref name=head>{{cite journal|last=Head|first=Jason J.|coauthors=Jonathan I. Bloch, Alexander K. Hastings, Jason R. Bourque, Edwin A. Cadena, Fabiany A. Herrera, P. David Polly, and Carlos A. Jaramillo|title=Giant boid snake from the paleocene neotropics reveals hotter past equatorial temperatures.|url=http://www.nature.com/nature/journal/v457/n7230/abs/nature07671.html|journal=[[Nature]]|volume=457|pages=715-718|accessdate=2009-02-05}}</ref> A test belsejében a [[függesztőöv]]ek is visszafejlődtek. A felső függesztőöv ([[vállöv]]) teljesen eltűnt, maradványai sincsenek, ellenben az alsó függesztőöv ([[medenceöv]]) maradványait még fellelhetjük. [[Gerinc]]oszlopuk igen nagy számú [[csigolya|csigolyából]] épül fel. A csigolyák – a fejgyám kivételével – az egész testben [[borda|bordákat]] viselnek. A kúszó életmód következtében a [[szegycsont]] teljesen feleslegessé vált, így az is visszafejlődött. A [[koponya]] állkapcsi készüléke nagyon laza felfüggesztésű, így rendkívüli módon képes az alsó és felső állcsont eltávolodni. Ennek oka, hogy gyökértelen fogaik rágásra nem alkalmasak, így táplálékukat kénytelenek egészben lenyelni. A nagy testű zsákmányok lenyelése igen hosszú és komplikált folyamat, így utána elrejtőznek egy biztonságos helyen, és hosszú ideig emésztenek.
A kígyók [[fog]]ai mind gyökértelen, ránőtt fogak, mint az a többi pikkelyes hüllőt is jellemzi. A fogak nemcsak a szájüregben fejlődnek ki, hanem sokszor más, a szájüreggel határos [[csont]]okon is kialakulnak. Ezek – mint már említettük – nem alkalmasak rágásra, csak a zsákmány megragadására és fogva tartására. Egyes kígyócsoportokban kifejlődnek a köztudatban is jól ismert méregfogak. A méregfogaknak a zsákmányolásban van szerepük, hisz ezeken keresztül ürül ki a zsákmányállatot megbénító erős méreganyag, hogy aztán a kígyó elfogyaszthassa. A méregfogaknak alapvetően két típusuk van.
* '''Barázdás méregfog:''' a méregfog elöl, a domború oldalán egy kis végigfutó vájatot, barázdát visel, mely a zsákmányállat testébe vezeti a mérget.
* '''Csatornás méregfog:''' úgy alakul ki, hogy barázdás méregfog vájatának két széle összenő egymással, és egy, a fog belsejében végigfutó cső alakul ki, mely pontosabban és gyorsabban juttatja a mérget a zsákmányállat testébe.
A méregmirigy egy [[külső elválasztású mirigyek|exokrin]] [[mirigy]], mely tulajdonképpen egy módosult ajakmirigynek tekinthető. Kivezető csöve a méregfog barázdájának vagy csatornájának tövébe nyílik.
Kültakarójuk a test egész hosszán száraz szarupikkelyek, viszont a fejen és a hason nem pikkelyeket hanem szarulapokat és -pajzsokat viselnek, melyek több pikkely összeolvadásával keletkeznek.
A kígyók sajátossága még a kétágú [[nyelv (testrész)|nyelv]], melyet a száj kinyitása nélkül ki tudnak dugni a szájüregből egy kis ajakrésen. Ez a kígyók számára egy igen fontos érzékelőszerv, leginkább szaglásra szolgál,a kígyó a nyelvével begyűjtött szagmolekulákat a szájpadlásán lévő szagreceptorokhoz továbbítja.. A [[gyomor]] hosszú zsákszerű, a belek is erőteljesen felcsavarodottak, követve a test keskeny, hosszúkás alakját. [[Húgyhólyag]]juk visszafejlődött, a [[tüdő]]nek is csak az egyik fele fejlett, a másik csökevényes vagy teljesen fel is szívódhat.
A kígyók tekintete merev, soha nem pislognak, ugyanis az alsó és felső [[szem]]héjak összenőttek egymással és átlátszó hártyává alakultak.
== Életmód ==
A kígyók kivétel nélkül [[ragadozók|ragadozó állatok]], növényevő alakjaik nem ismertek. A nagy testű óriáskígyók náluk sokkal nagyobb termetű zsákmányállatokat is elejtenek, patásokat, [[krokodilok]]at is. A kisebb termetű fajok apróbb [[gerincesek]]re, például [[halak]]ra, [[békák]]ra, [[rágcsálók]]ra vadásznak. A zsákmány elpusztításában két módszer ismert a kígyók között. Az ősibb, nagy testű óriáskígyóknak nincs méregfoga, így ők az [[izom]]erejükkel végeznek az áldozattal: köréje csavarodnak és mindjobban szorítják. Az áldozat csak kilélegezni tud, ugyanis minden egyes kilégzésnél a kígyó egyre összébb szorítja a zsákmányt, míg az meg nem fullad. Ezután egészben lenyeli, majd hosszú hónapokig, vagy akár egy évig is emészt, attól függően, hogy mekkora volt a zsákmány. A mérgeskígyók nem izomerővel ölnek, hanem a méregmirigyeikben termelődő méreganyaggal, mely az [[idegrendszer]]t támadja meg, de [[Szövet (biológia)|szövetfeloldó]] hatása is van, így a [[vérkeringés]]t gyorsan összeomlasztja.
A kígyók nagy része szárazföldi állat, de vannak másodlagosan vízi életmódra áttért fajok is. Ennek mértéke különböző lehet, hisz például a hazai [[vízisikló]] ''(Natrix natrix)'' gyakran kijön a szárazföldre, ahol ugyanolyan gyorsan mozog, mint a vízben. A tengeri kígyók viszont soha nem hagyják el a vizet, még utódaikat is ott szülik meg (álelevenszülők).
A kígyók nagy része [[Tojás (biológia)|tojásokat]] rak, melyet aztán magukra hagynak, és a [[Nap]] melege költi ki őket. Ellenben egyes fajok, például sok [[viperafélék|vipera]] álelevenszülő. A tojásokat nem rakják le a [[talaj]]ba, hanem saját testükben tartják, míg a kis kígyók ki nem kelnek. Mindez azért álelevenszülés, mert az anyaállat és a kis kígyó között semmiféle [[anyagcsere]]kapcsolat nem áll fenn. A kis kígyó a fejlődéséhez a már kialakult tojásban lévő tápanyagokat használja.
== Rendszerezés ==
Az alrendbe az alábbi öregcsaládok és családok tartoznak
* '''''Henophidia''''' vagy ''Boidea'' öregcsalád
** ''[[Anilius scytale|Aniliidae]]'' Stejneger, 1907
** [[Törpehengereskígyó-félék]] ''(Anomochilidae)'' Cundall, Wallach and Rossman, 1993
** [[Óriáskígyófélék]] ''(Boidae)'' Gray, 1825
** [[Pitonfélék]] ''(Pythonidae)''
** [[Mauritiusi boafélék]] ''(Bolyeriidae)'' Hoffstetter, 1946
** [[Hengereskígyó-félék]] ''(Cylindrophiidae)'' [[Leopold Fitzinger|Fitzinger]], 1843
** ''[[Loxocemus bicolor|Loxocemidae]]'' [[Edward Drinker Cope|Cope]], 1861
** [[Földiboafélék]] ''(Tropidophiidae)'' Brongersma, 1951
** [[Pajzsosfarkú kígyófélék]] ''(Uropeltidae)'' Müller, 1832
** [[Földikígyófélék]] ''(Xenopeltidae)'' Bonaparte, 1845
{|
|}
* '''''Typhlopoidea''''' öregcsalád ([[Edward Drinker Cope|Cope]], 1864) – 3 család
** [[Ősi vakkígyófélék]] ''(Anomalepididae)'' Taylor, 1939
** [[Fonálkígyófélék]] ''(Leptotyphlopidae)'' Stejneger, 1892
** [[Vakkígyófélék]] ''(Typhlopidae)'' Merrem, 1820
{|
|}
* '''''Xenophidia''''', más néven ''Colubroidea'' vagy ''Caenophidia'' öregcsalád
** [[Szemölcsös kígyófélék]] ''(Acrochordidae)'' Bonaparte, 1831
** [[Ásóvipera-félék]] ''(Atractaspididae)'' Günther, 1858
** [[Siklófélék]] ''(Colubridae)'' Oppel, 1811
** [[Mérgessiklófélék]] ''(Elapidae)'' F. Boie, 1827
** [[Tengerikígyó-félék]] ''(Hydrophiidae)'' Hydrophiidae Smith, 1926 – egyes rendszerek a mérgessiklófélékhez sorolják
** [[Viperafélék]] ''(Viperidae)'' Oppel, 1811
== A kígyó a kultúrában ==
A kígyó sokszor megjelenik [[szimbólum]]ként is, például a [[gyógyszerészet]] és az [[orvostudomány]] jelképeként. Az [[Ószövetség]]ben az első emberpár, [[Ádám és Éva]] megkísértőjeként szerepel. A kígyó a gonoszság, az álnokság, a bűn, a csábítás, a megtévesztés jelképe. Mivel a hüllők kiszámíthatatlan, veszélyes és visszataszító élőlények, ezért az emberek könnyen összekapcsolták megjelenésüket ezen negatív dolgokkal.
A kígyót gyakran ábrázolták őrzőként is. A mítoszokban és legendákban gyakran szerepel, mint kincsek, az élet forrása vagy egyéb szent helyek őrzője. Kígyó őrizte azt a fát is, amelyen az Iaszonról és az Argonautákról szóló görög mitológia szerint az aranygyapjú lógott.
A magyaroknál a fehér kígyó nagy jelentőséggel bírt:
„A fehér kígyó egy nagyon régi hagyomány szakrális védő állata, a szent helyek őrzője. … A Kelet-európai néphitben sokszor feltűnik, mint az égiek földön hagyott házőrzője…”
A kígyó a magyar nép hiedelmeiben természetfeletti erővel felruházott állat. Az általános elképzelés az volt, hogy minden háznak van egy ilyen kígyója, ami házi szellemként funkcionál. A család jólététe, gazdagsága, boldogulása függ tőle. A házban, többnyire a ház falában, a tűzhelyben, vagy a küszöb alatt él. Védi a család nyugalmát, ha idegenek közelítenek, jelez.
A kígyólábú Anyaistennő hite több népnél is megtalálható.
Az azték esőistent kétfejű kígyó képében tisztelték.
Az afrikai busmanok szerint az elhunyt ősök kígyó formájában néha megjelennek a földön.
A buddhizmusban és a hinduizmusban is jelképezi a kígyó a jógagyakorlatok során felszabaduló kozmikus energiát. Kínában a kígyót sokszor nem különböztetik meg a sárkánytól, amely általában pozitív jelentéssel bír, mivel az esővel kapcsolatos. A kínai szimbolikában szerepel egy érdekes ábrázolás is, mikor a kígyónak kettős feje van férfi és női (Jin és Jang).
A [[homologikus algebra]] egyik központi állítása a [[kígyó-lemma]] nevet viseli.
== Története ==
A kígyók az evolúció során a gyíkokból alakultak ki, úgy, hogy azok lassan elvesztették lábaikat. Átmeneti forma volt például a 92 millió évvel ezelőtt élt [[Eupodophis descouensi]], amelynek két csökevényes lába volt.<ref>{{Cite web |url=http://www.inforadio.hu/hir/tudomany/hir-193204 |title=Kétlábú kígyó a krétakorból |accessdate=2008-04-14 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080415121421/http://www.inforadio.hu/hir/tudomany/hir-193204 |archivedate=2008-04-15 }}</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{Kígyók}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Taxonbar}}
{{Portál|Biológia}}
{{DEFAULTSORT:Kigyok}}
[[Kategória:Kígyók| ]]
[[Kategória:Hüllőalrendek]]