Kígyós forrásának megtekintése

{{Ukrán település infobox
|ukrán név              = Кідьош
|magyar név             = Kígyós
|rang                   = falu
|alapítás éve           = [[1332]]
|polgármester           =
|testvértelepülések     =
|irányítószám           = 90243
|körzethívószám         = +380 03141
|magyar lakosság        = 781
|népsűrűség             = 688,46
|népsűrűség forrás      =
|tengerszint feletti magasság = 115
|terület                = 1,3
|szélességi fok         = 48
|szélességi ívperc      = 13
|szélességi ívmásodperc = 05
|hosszúsági fok         = 22
|hosszúsági ívperc      = 41
|hosszúsági ívmásodperc = 51
|szöveg pozíciója       =
}}
'''Kígyós''' ([[ukrán nyelv|ukránul]] ''Кідьош (Kigyos / Kid'osh)'', korábban ''Зміївка (Zmijivka / Zmiyivka)'') falu [[Ukrajna|Ukrajnában]], [[Kárpátalja|Kárpátalján]], a [[Beregszászi járás]]ban.
==Fekvése==
[[Beregszász]]tól 4&nbsp;km-re északkeletre, a [[Szernye-mocsár]] déli partján fekszik, önálló község 2001 óta.
==Nevének eredete==
Nevét a Kígyós patakról kapta, amely mellett fekszik.
Egy falubeli monda a név eredetéről: Élt egyszer egy remete a Szernye-mocsár mellett, a lányával Rózsikával. Rózsika nagyon szerette a virágokat, így a remetekunyhót teleültette velük. Mikor egy nap a virágait locsolgatta, arratévedt egy vitéz. Szívesen fogadták őt, és elmesélte hogy a sereg itt tart pihenőt a közelben. Ettől kezdve mindig megjelent a kunyhóban. Szép lassan szerelmesek lettek egymásba, Rózsika és a vitéz. A legény megígérte, hogy feleségül veszi.
Aztán a sereg sátorbontásba kezdett, eljött a búcsúzás ideje. Rózsika mindent feldíszített, mindennel készen volt. Eszébe jutott, hogy leszakít még pár rózsaszirmot, a rózsafáról, mikor aztán megmarta a kígyó. Rózsika összeesett és meghalt.
Na innen a Kígyós név a legenda szerint.
==Története==
'''Kígyós''' nevét [[1332]]-ben ''Kykos'' néven említette először oklevél, de a település ennél jóval régebben keletkezett.
A falu az egykori [[Szernye-mocsár]] déli partjára települt.
Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd [[1364]]-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A [[16. század]]ban említik őket, mint Kígyós birtokosait.
[[1557]]-ből való a helység pecsétnyomója is.
A falu birtokosai a [[17. század]]tól a [[Perényi család]] tagjai és a Forgáchok, majd a [[19. század]]tól a [[Károlyi család]] tagjai voltak.
'''Kígyós''' lakossága a [[Reformáció]] idején református hitre tért át. [[1540]]-ben vették át a katolikus templomot, [[1595]]-ben már virágzó gyülekezetként említették.
[[1910]]-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 968 lakosából 850 (90%) a magyar. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Bereg vármegye]] [[Tiszaháti járás]]ához tartozott.
==Nevezetességek==
* '''Református temploma''' 13. − 14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette. [[1590]]-ben lett a [[Kálvinizmus|reformátusok]]é. [[1657]]-ben tűzvész rongálta meg, a [[18. század]] középén és [[1827]]-ben újították fel. [[1911]]-ben [[14. század]]i freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi.
* '''Ardói-hegy''' nyúlványai − festői szépsége révén a környék kedvelt kirándulóhelye.
==Híres kígyósiak==
* Bakó Olga − a  Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
* [[Derceni Ibolya]] − a  Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
* Margitics László − kályhásmester
* Orosz György − a környéken és Kárpátalján is elismert kályhamester
==Források==
* Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma 1991) {{ISBN|963 243 7241}}
{{Beregszászi járás}}
{{Beregszászi járás (1946–2020)}}
{{Bereg}}
{{portál|Kárpátalja|-}}
[[Kategória:A Beregszászi járás települései]]
[[Kategória:Bereg vármegye települései]]