Kəlağayı forrásának megtekintése

{{Szellemi kulturális örökség infobox
|név=Kəlağayı
|kép=Azerbaijani_girls_in_kelaghayi.jpg
|képaláírás= azeri lányok a ''kəlağayı''ban
|ország={{Azerbajdzsán}}
|azonosító=traditional-art-and-symbolism-of-kelaghayi-making-and-wearing-womens-silk-headscarves-00669
|év=2014
}}
A '''kəlağayı''' (ejtsd: ''kelaghaji'', {{kiejt|kælɑɣɑjɯ}}<ref>{{CitWeb |url=https://hu.forvo.com/word/k%C9%99la%C4%9Fay%C4%B1/#az |cím=kəlağayı kiejtése |weblap=Forvo.com |nyelvkód=hu |kiadó=Forvo Media S.L. |elér=2020-12-19 |formátum=HTML }}</ref>) a hagyományos [[Azerbajdzsán|azeri]] népviselet egyik eleme. Női fejkendő, négyzet alakú [[Selyem|selyemsál]] speciális mintával. Az [[UNESCO]] 2014. novemberi 9-ei ülésén a kəlağayıt, annak készítését és viselésének módjait mint hagyományos népművészeti alkotást felvette a világ [[Szellemi kulturális örökség|szellemi kulturális örökségének]] listájára.
== Története ==
A  kəlağayı anyagát képező [[selyem]] előállításának alapját a [[Selyemlepke|selyemhernyó]]-tenyésztés adja. Közismert, hogy [[Európa|Európába]] két szerzetes [[Bambuszok|bambusznádba]] rejtve hozta [[552]]-ben az első selyemhernyópetéket. Az azerbajdzsáni Basqalban, az azeri selyemipar központjában, bár a konkrét megjelenés időpontja írásos dokumentumok híján nem tudható, bizonyos, hogy már a [[középkor]]ban tenyésztettek selyemhernyót, és készítettek selymet. 1862-ben a [[london]]i [[világkiállítás]]on a [[șəki]] selymet éremmel ismerték el, 1870-ben szintén Londonban a [[basqal]]i kəlağayıt díjazták ezüstéremmel. {{forr|Az azerbajdzsáni selyem legnagyobb feldolgozója Európában a [[lyon]]i Saint Étien cég volt.}} A 20. században Şəkiben volt a világ egyik legnagyobb selyemhernyó-tenyésztő telepe.
== Jellemzői ==
A [[mugham]] és az azerbajdzsáni szőnyegek mellett az ország népművészetének és háziiparának legnevezetesebb alkotása a kəlağayı, igazi azerbajdzsanikum. Készítése a [[selyemút]] idejére nyúlik vissza.  Azerbajdzsán északi területein a selyemút mentén a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] déli lábainál már a [[középkor]]ban ismerték a selyem előállításának eszközeit. Ismert volt a selyemhernyó-tenyésztés és selyemkészítés. [[Şəki]], [[Şamaxı járás|Şamaxı]] és [[Basqal]] városok voltak a selyemfeldolgozás központjai. Ezekben a városokban alakultak ki a kəlağayıt készítő selyemműves-műhelyek. A műhelyeknek évszázados hagyományokon alapuló, apáról fiúra szálló titkos festési eljárásai és ami még fontosabb, a magyarországi [[Kékfestés|kékfestő műhelyek]] hagyományaihoz hasonlóan, saját mintakincsük (nyomóformáik, dúcaik) volt és van ma is.
[[Fájl:Eastern Pattern.svg|bélyegkép|jobbra|200px|Buta tradicionális azerbajdzsáni/perzsa minta]]
A kəlağayı hagyományos mérete 150x150 vagy 160x160 cm. Két alaptípus létezik, az egyik, amikor a kendő teljes felszínét minta díszíti, a másik, amikor minta csak a kendő szélein van. A hagyományosan legelterjedtebb minta a [[buta (minta)|buta]], ez a minta díszíti a vidéken élő idős nénik kendőinek zömét. A minta részletei régiónként eltérőek (pl. Şah buta, Saya buta, Xırda buta). Napjainkban a buta mellett gyakoriak a [[Geometria|geometrikus]] alakzatok, a [[Virág (botanika)|virág]]minták, [[gyümölcs]]- vagy [[Levél (botanika)|levél]]ábrázolások.
== Készítése ==
A  kəlağayı készítésének technikája alapvetően nem különbözik az [[Indonézia|indonéz]] [[batik]]olástól vagy a közép-európai [[kékfestés]]től. Az alapvető különbség, amiben a kəlağayı abszolút egyedi a világon, az alapanyag. A batik vagy a kékfestés alapanyaga a [[vászon]], a  kəlağayı pedig kizárólag selyemből készül. A kəlağayı hagyományos készítésének három fontos fázisa a [[Szövés|selyemszövés]], a selyemfestés és mintázás. Ez utóbbi a kékfestésben is használt eljáráshoz hasonló. A mintát a dúcokkal forró viasszal bevont selyemre viszik fel, és ezt követően színezik. A viasz (gátlószer) felvitelét a kelmére fadúcokkal végezik, amelyekbe belefaragták a mintát. A fából faragott dúcokat mára kiszorították a rézszegekkel vagy huzalokkal kivert formák. A nyomódúcot, amelyen a mintát kialakították, kiemelkedő részein bevonják a fedőanyaggal, és a hagyományos módszer szerint kézzel nyomják rá a kelmére. A fedőanyag száradás után elzárja a mintázott felületet. Színezésre növényi festéket használnak.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* {{cite web |url=https://bakucorner.az/en/milli/about-kelaghayi.html |title=Kelaghayi|accessdate=26-03-2020 |author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year=2015 |month= |format= |work= |publisher=Baku Corner |pages= |language=angol}}
* {{cite web |url=https://azertag.az/ru/xeber/1262141 |title=Келагаи – оживляя древние традиции |accessdate=26-03-2020 |author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year=2019 |month=03 |format= |work= |publisher=Aзербайджанское Государственное Информационное Aгентство |pages= |language=orosz}}
* {{cite web |url=https://www.trend.az/life/style/2338362.html |title=Кялагаи – история, изготовление, орнамент: "Струящийся шелк – символ нежности"|accessdate=26-03-2020 |author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year=2014 |month=11 |format= |work= |publisher=Trend News Agency |pages= |language=orosz}}
* {{cite web |url=https://ich.unesco.org/en/RL/traditional-art-and-symbolism-of-kelaghayi-making-and-wearing-womens-silk-headscarves-00669 |title=Traditional art and symbolism of Kelaghayi, making and wearing women’s silk headscarves|accessdate=26-03-2020 |author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year=2014 |month=11 |format= |work= |publisher=UNESCO |pages= |language=angol}}
[[Kategória:Fejfedők]]
[[Kategória:Azerbajdzsán művészete]]
[[Kategória:Az emberiség szellemi kulturális öröksége]]