Kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás forrásának megtekintése

A '''kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás''' a [[Zsidó holokauszt Magyarországon|magyar zsidó holokauszt]] első felvonása volt, melynek során 1941. augusztus 27−28-án a [[Szovjetunió]] német megszállás alatt lévő nyugati részén, a mai [[ukrajna|Ukrajnához]] tartozó [[Kamjanec-Pogyilszkij]] (akkori hivatalos nevén Kamenyec-Podolszkij) közelében mintegy {{szám|23600}}, nagyobbrészt [[Magyarország]]ról kitoloncolt – és odaszállított, ill. átadott – zsidót gyilkoltak meg [[Friedrich Jeckeln]] [[SS-Obergruppenführer]] alakulatai.<ref name="degob">{{cite web|url=http://www.degob.hu/index.php?showarticle=19|title=Az első tömegmészárlás: Kamenyec-Podolszkij|publisher=Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság|accessdate=2014-5-8}}</ref><ref name="frojimovics">{{cite web|url=http://www.es.hu/frojimovics_kinga;a_keokh-rol_tenyszeruen;2007-09-30.html|title=A KEOKH-ról tényszerűen|publisher=[[Élet és Irodalom]]|author=Frojimovics Kinga|date=2007-9-28|accessdate=2014-5-8|archívurl=https://web.archive.org/web/20140508080058/http://www.es.hu/frojimovics_kinga;a_keokh-rol_tenyszeruen;2007-09-30.html|archívdátum=2014-05-08}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=2_2_3&type=content|title=A kamenyec-podolszkiji deportálás és az újvidéki mészárlás|publisher=holokausztmagyarorszagon.hu|accessdate=2014-5-8}}</ref>
== Háttér ==
{{bővebben|Magyarország a második világháborúban}}
[[Fájl:Kingdom of Hungary 1944 44 Varmegye.png|bélyegkép|jobbra|250px|[[Magyarország]] 1941-ben]]
A [[numerus clausus]]szal kezdve, 1920-tól számítva 1941 nyarára a Magyar Királyságban a hivatalos állami politika szintjére lépett az [[antiszemitizmus]]. Az 1938-ban elfogadott [[első zsidótörvény]] korlátozta a zsidók hivatásgyakorlását; az 1939-es [[második zsidótörvény]] ezeket a korlátozásokat tovább szigorította és az érintettek körét is szélesítette, míg az 1941-es [[1941. évi XV. törvénycikk|harmadik zsidótörvény]] még tovább szélesítette a jogfosztó korlátozások szempontjából zsidónak minősülő polgárok körét, és megtiltotta a zsidóknak nemzsidókkal való [[házasság]]kötését.
Az országnak a [[trianoni békeszerződés]] revíziójára irányuló külpolitikája elérte célját, és 1941 nyarára [[Bécsi döntések|visszatért Magyarországhoz]] a [[Felvidék]], [[Észak-Erdély]], [[Kárpátalja]] és a [[Délvidék]] is. Ennek nyomán zsidók százezrei kerültek magyar fennhatóság alá, köztük olyanok is, akik eredetileg nem a visszacsatolt területeken voltak honosak, hanem menekültként kerültek oda még a visszacsatolás előtt. Emellett 1939 és 1941 között a régi Osztrák–Magyar Monarchia különböző vidékeiről 10-20 ezer zsidó került, v. maradt ott, illetve menekült Magyarországra [[Németország]]ból (és annak részeként [[Ausztria|Ausztriából]] és [[Cseh–Morva Protektorátus|Csehországból]]), [[Szlovák Köztársaság (1939–1945)|Szlovákiából]] és [[Lengyelország]]ból. A magyar hatóságokat foglalkoztatta az országban lévő viszonylag jelentős számú nem magyar állampolgárságú zsidó jelenléte. Megoldás gyanánt [[Kozma Miklós]] volt honvédelmi és belügyminiszter, aki 1940–41-ben [[Kárpátalja]] kormányzói biztosa volt, már 1940 őszén felvetette, a zsidók kitelepítésének gondolatát.<ref name="degob"/>
== A KEOKH ==
Magyarországon 1941-ben az idegenrendészeti ügyeket a [[Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság]] (KEOKH) intézte.  Ez formailag a Belügyminisztérium VII. számú (közbiztonsági) osztályának részeként működött (VII/c alosztály). A hatóságot az 1930. évi XXVIII. törvénycikk hozta létre.<ref>{{cite web|url=http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7840|title=1930. évi XXVIII. törvénycikk a külföldieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903:V. tc. egyes rendelkezéseinek módosításáról|year=1930|accessdate=2014-5-8|publisher=CompLex Kiadó|work=1000 év törvényei|archívurl=https://web.archive.org/web/20140509001505/http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7840|archívdátum=2014-05-09}}</ref> Felállítását [[Scitovszky Béla]] belügyminiszter utasítására [[Pásztóy Ámon]]  (eredeti nevén Polczer Antal Ferenc)<ref>{{cite web|url=http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham198.pdf|title=A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon|author=Randolph L. Braham|publisher=Belvárosi Kvk.|accessdate=2015-7-18}}</ref> szervezte meg. Pásztóy kezdetben a KEOKH vezetőjének helyettese, majd 1938. július 1-től 1941. július 1-ig vezetője volt. Ezután előléptették a VII. osztály vezetőjévé, és a KEOKH élére Siménfalvy Sándor került, azonban kortárs visszaemlékezések szerint a hatóság ''[[de facto]]'' irányítását továbbra is Pásztóy végezte. A hatóság jellemzően bizalmatlanul viszonyult a külföldiekhez és gyakran kémgyanús elemet látott bennük. A KEOKH által végzett razziákról fennmaradt jelentésekben rendszerint külön kimutatás szerepelt arról, hogy az adott eljárás során hány zsidót állítottak elő és utasítottak ki. Alkalmanként arról is feljegyeztek adatokat, hogy a szóban forgó zsidók között hány volt „keleti” (lengyel, orosz, ukrán, belarusz).<ref name="KEOKH">{{cite web|title=A Belügyminisztérium rendészeti és karhatalmi feladatai 1920 és 1944 között|url=http://www.pecshor.hu/periodika/2009/kovacs.pdf|work=Tanulmányok „A rendészet kultúrája – kulturált rendészet” című tudományos konferenciáról|publisher=Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja |volume=X. |year=2009 |accessdate=2014-5-8 |format=PDF}}</ref><ref name="majsai">{{cite web|url=http://www.korosmezo1941.netai.net/files/mt_a_korosmezei_zsdep_1941_mt.pdf|title=A kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben|author=Majsai Tamás|accessdate=2014-05-08|archiveurl=https://web.archive.org/web/20140508224028/http://www.korosmezo1941.netai.net/files/mt_a_korosmezei_zsdep_1941_mt.pdf|archivedate=2014-05-08}}</ref>
== Döntés a deportálásokról ==
1941. június 22-én Németország megtámadta a [[Szovjetunió]]t, és június 27-én Magyarország is hadba lépett a német oldalon. A támadás kezdetben gyorsan haladt előre, és a magyar csapatok a következő napokban megszállták [[Galícia|Galíciát]] és a front mögött katonai közigazgatást vezettek be azzal a tervvel, hogy ott idővel magyar polgári közigazgatást építenek ki. Felmerült a lehetőség, hogy a Magyarországon tartózkodó nem magyar állampolgárságú (nagyrészt menekült) zsidókat erre a területre lehetne kitelepíteni. Erre vonatkozóan több korabeli tanú visszaemlékezése szerint [[Werth Henrik]] vezérkari főnök javaslatára [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter tett előterjesztést a július 1-jei minisztertanácsi ülésen, ahol a javaslatot egyedül [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter ellenezte.<ref name="Gellért">{{cite web|url=http://www.betekinto.hu/2012_2_gellert_gellert|title=Az 1941. évi kőrösmezői deportálások|work=Betekintő|publisher=Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára|author=Gellért Ádám és Gellért János|date=2012-2-1|accessdate=2014-5-16|archiveurl=https://web.archive.org/web/20140517122642/http://www.betekinto.hu/2012_2_gellert_gellert#|archivedate=2014-05-17}}</ref>
A döntés előkészítéséről és a döntéshozatalról szóló források némileg ellentmondanak egymásnak. Egy változat szerint a javaslatot Kiss Árkád<ref>Bár az [[Arkád|Árkád]] szokatlan keresztnév, Kisst valóban Árkádnak, nem pedig Árpádnak hívták.</ref> KEOKH-tanácsos és Martinidesz Ödön detektívfelügyelő dolgozta ki. Ez a változat Kissnek a háború után, a népbírósági tárgyalást előkészítő kihallgatások során jegyzőkönyvbe mondott vallomásán alapszik. Kiss azonban a népbíróságnak tett feljegyzésében később elmondta, hogy csak a súlyos fizikai bántalmazás hatására tett ilyen vallomást, de Martinidesz és ő már csak alacsony rangjuk miatt sem készíthettek ilyen tervet. Amint a tárgyaláson az egyik tanú is megerősítette: „A deportálásokat a vezérkar utasítására a minisztertanács rendelte el. Ezek a vádlottak ebben a kérdésben nem diszponáltak, ők nagyon kisfiúk voltak mindehhez”.<ref name="Gellért"/>
Valószínűnek tűnik az is, hogy a deportálásokról szóló döntéshozatalba Horthy kormányzót nem vonták be, mint ahogy a jelek szerint a kitelepítési tervről a németekkel sem egyeztetett a magyar kormány.<ref name="Gellért"/>
== A deportálások végrehajtása ==
[[Fájl:Kamenyec-podolszkiji deportálások.png|bélyegkép|jobbra|250px|Az 1941-es zsidó deportálások útvonala]]
A minisztertanácsi határozat nyomán 1941. július 15-én megindult a magyar állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók összegyűjtése, kiutasítása és kitelepítése. Erre Kárpátalján Kozma Miklós kormányzói biztos, az ország belterületén pedig Keresztes-Fischer belügyminiszter adott utasítást. A kitelepítéseket augusztus 9-én a német katonai hatóságok ellenkezése miatt, melyet csak az Einsatzgruppe kivégző egységek "túlterheltsége indokolt",  be kellett szüntetni. Ez alatt a szűk hónap alatt ide {{szám|19426}} személyt deportáltak a magyar hatóságok, de egy korabeli rendőrségi jelentés szerint emiatt a „kiutasított és kitelepítésre már kijelölt zsidóság igen tekintélyes része az országban visszamaradt”.<ref name="3q41">{{cite web|url=http://www.betekinto.hu/2012_2_gellert_gellert#_edn1|title=A határvidéki magyar királyi rendőrkapitányság és alárendelt kirendeltségek 1941. harmadik negyedévi működéséről szóló jelentés.|year=1941|publisher=Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára|accessdate=2014-5-24|archiveurl=https://web.archive.org/web/20140517122642/http://www.betekinto.hu/2012_2_gellert_gellert#_edn1#_edn1|archivedate=2014-05-17}}</ref>
Az intézkedés foganatosítására a KEOKH országszerte razziákat tartott, és azokat a zsidókat, akik nem tudták a szigorú alakiságot megkövetelő módon igazolni a magyar állampolgárságukat, internáló táborokba illetve toloncházakba zárták. Ebből a célból internáló táborok létesültek  [[Garany]]ban, [[Dömös]]ön, [[Ricse|Ricsén]], [[Gyula (Magyarország)|Gyulán]], [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]], [[Csörgő]]n, [[Diósjenő]]n, [[Topolya|Bácstopolyán]] és [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsán]]. Ezen kívül Budapesten kisegítő toloncházakat állítottak fel, és felhasználták e célból a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházát és a zsidó Fiúárvaházat is.<ref name="majsai"/>
A razziák nyomán sokszor olyan zsidókat is kiutasítottak és kitelepítettek, akik – bár magyar állampolgárok voltak és esetenként évtizedek óta a trianoni Magyarországon vagy a visszacsatolt országrészekben éltek – nem tudták ezt azonnal igazolni. A kitelepítésre ítélt zsidóknak a hatóságok azt ígérték, a visszavonuló szovjet csapatok által kiürített falvakba költözhetnek és ott majd mezőgazdasági munkából élhetnek. A deportált zsidókat egy [[Kőrösmező]]n létrehozott internáló táborba szállították, majd honvédségi teherautókon illetve vasúton a [[Kárpátok]] túloldalára vitték és ott a szélnek eresztették őket.<ref name="majsai"/>
== A deportált zsidók helyzete ==
A megszállt Lengyelországba, illetve onnan Ukrajnába deportált zsidók helyzete rendkívül nehéz volt. Ezeknek az embereknek semmiféle megélhetésük vagy civilizált szállásuk sem volt. Aki tehette, ékszerekért, értéktárgyakért szerzett élelmet. Volt aki erdőben bujkált, mások zsinagógákban húzták meg magukat. A helyi zsidó lakosság egy ideig segítette a hitsorsosokat, de idővel az ő helyzetük is ellehetetlenült. A helyi lakosság, a kollaboráns ukrán milicisták valamint a német és magyar fegyveres erők büntetlenül zaklatták, fosztogatták és öldösték a zsidókat.<ref name="degob"/>
A Magyarországról deportált zsidók közül több ezren kerültek a [[Ivano-Frankivszk|sztanyiszlavi]] [[gettó]]ba. Itt egy szemtanú visszaemlékezése szerint az elűzött zsidók közül „sokat bedobtak a [[Dnyeszter|Dnyeszterbe]], a nőknek levágták a mellét, a gyerekeket kettévágták és igen sok embert élve eltemettek.”<ref name="degob"/>
A deportáltak egy kis részének sikerült visszaszöknie Magyarországra. Ebben részben fizetségért, részben sajnálatból az ukrán és lengyel parasztok, valamint egyes magyar katonák is a segítségükre voltak.<ref name="degob"/>
[[Kamjanec-Pogyilszkij|Kamenyec-Podolszkijban]] 1941. július 20-án, tíz nappal a németek bevonulása után jött létre a [[gettó]]. Ide gyűjtötték nem csak a helyi zsidó lakosságot, hanem a környező helységek izraelitáit is. Július végére mintegy 11 ezer Magyarországról kitoloncolt zsidót is ide zártak. Ekkorra a gettónak mintegy 30 ezer lakója volt, akiktől a megszálló hatóságok sarcot szedtek: {{szám|110000}} rubelt és nyolc kilogramm aranyat kellett összegyűjteniük.<ref> {{eleven-id|11942|Каменец-Подольский|2014-05-14}}</ref>
== A német katonai hatóságok reakciója ==
[[Fájl:2 Sicherungsdiv 444-Ia an Berück Süd 28.7.1941.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|A területet biztosító 444. Wehrmacht-hadosztály rádiótávirata Karl von Roques tábornokhoz.]]
Az Ukrajnát megszállva tartó német katonai hatóságokat készületlenül érte a nagy számú zsidó civil átdobása Magyarországról. A német háborús tervek a megszállt szovjet területekről nagy mennyiségű élelmiszer [[rekvirálás]]át írták elő (stratégiai cél volt, hogy a háború harmadik évére az egész Wehrmachtot a megszállt szovjet területekről élelmezzék), és így számítani kellett a helyi lakosság tömeges éhezésére.<ref>{{cite web|url=http://www.1000dokumente.de/index.html?c=dokument_de&dokument=0227_hun&l=de|title=Aktennotiz über Ergebnis der heutigen Besprechung mit den Staatssekretären über Barbarossa, 2. Mai 1941|language=német|work=1000 Schlüsseldokumente zur deutschen Geschichte im 20. Jahrhundert}}</ref> A megszálló német katonai hatóságok nem láttak lehetőséget arra, hogy a helyben hagyott szűkös élelmiszerkészletkből több tízezer Magyarországról érkező zsidót élelmezzenek; számukra gondot okoztak a magyar deportálások. Ez feszültséget okozott a szövetséges magyar és német hadsereg között. [[Ternopil|Tarnopolnál]] például a 10. magyar vadászzászlóalj által a [[Dnyeszter]]en átkergetett ezer zsidót a német SS Einsatzgruppe C katonái visszazavarták a magyar honvédség által ellenőrzött területre.<ref name="degob"/> A Wehrmacht 444. hadosztálya, amely a területet biztosította, július 28-án rádiótáviratban kérte a hátországi déli hadseregcsoport főparancsnokát, [[Karl von Roques]] tábornokot, hogy vegye rá a magyar hatóságokat a deportálások leállítására és a már deportált zsidók visszafogadására.<ref>Hamburger Institut für Sozialforschung (Hrsg.): ''Verbrechen der Wehrmacht. Dimensionen des Vernichtungskrieges 1941–1944. Ausstellungskatalog'', Hamburger Edition, 1. Auflage, Hamburg 2002, S. 129, {{ISBN|3-930908-74-3}}.</ref> A távirat szövege szerint „Zsidók érkeznek teherautókon Magyarországról és magyarországi koncentrációs táborokból Buczacz, Czortkow, Kameniec, Podolski (sic) térségébe. Az ukrán lakosság nyugtalankodik. Ezeket a zsidókat feltétlenül vissza kell szállítani. A hadosztály kéri a magyarok ilyen értelmű tájékoztatását.”<ref>„Juden von Ungarn aus ungarischen Konzentrationslagern mit Lkws. in die Gebiete Buczacz, Czortkow, Kamieniec, Podolski abgesetzt. Ukrainische Bevölkerung beunruhigt. Diese Juden müssen unbedingt zurück. Div. bittet, Ungarn entsprechende Weisung zu erteilen.“</ref>
Augusztus elején, miután a deportált zsidók ellátási helyzete kritikussá vált, és járványveszély is fenyegetett, a németek követelték a magyar kormánytól, hogy Magyarország állítsa le a zsidótranszportokat. Ennek a belügyminiszter hamarosan eleget is tett, és augusztus 12-én leálltak a deportálások.<ref name="degob"/><ref name="3q41"/> A már áttoloncolt zsidók visszafogadására azonban a magyarok nem mutatkoztak hajlandónak, ezért egy augusztus 25-i értekezleten a megszállást irányító német katonai vezetők a körzetbe deportált magyarországi zsidók „likvidálása” mellett döntöttek. Az értekezletről szóló emlékeztető szerint [[Friedrich Jeckeln]] SS-Obergruppenführer, a körzet legfelsőbb rendőri vezetője (Höhere SS- und Polizeiführer) reményét fejezte ki, hogy szeptember elsejére be tudja fejezni a zsidók likvidálását.<ref>{{cite web|url=http://www.loc.gov/rr/frd/Military_Law/pdf/NT_Nazi_Vol-III.pdf|title=Nazi Conspiracy and Aggression, p.211|publisher=Office of United States Chief Counsel For Prosecution of Axis Criminality}}</ref>
Jeckelnt valószínűleg az is motiválta, hogy két héttel korábban, augusztus 12-én [[Heinrich Himmler]], az SS birodalmi vezetője magához rendelte, és elégedetlenségét fejezte ki az emberei által megölt zsidók alacsony száma miatt. Jeckeln azon a ponton {{szám|7000}} tizenhat és hatvan év közötti zsidó férfi és nő agyonlövését tudta jelenteni elöljárójának.<ref>{{cite web|title=Heinrich Himmler: A Life, p.533|author=Peter Longerich|url=https://books.google.com/books?id=GBQchepZ-7EC&lpg=PA321&ots=3OGgoNlfnf&dq=himmler%20jeckeln&pg=PA533#v=onepage&q=himmler%20jeckeln&f=false|publisher=Oxford University Press|language=angol}}</ref>
== A tömegmészárlás ==
[[Fájl:Friedrich Jeckeln Funkspruch 29. August 1941.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|Friedrich Jeckeln 1941. augusztus 29-i rádiótávirata]]
A kamenyec-podolszkiji gettóba zsúfolt zsidók – köztük a Magyarországról kiűzöttek – megsemmisítésére augusztus 27–28-án (egyes források szerint 29-én is)  került sor. A német hatóságok azt közölték velük, hogy a gettót kiürítik, őket pedig máshová telepítik. Ezután a gettó lakóit menetoszlopokban a várostól északra vezényelték, és egy volt szovjet lőszerraktár mellett levetkőztették őket, értéktárgyaikat elvették, majd gépfegyverekkel tömegsírokba lőtték őket.<ref>{{cite web|title=Murder of Kamenets-Podolsk Jews at the Munitions Depot|url=https://www.youtube.com/watch?v=XYolUFgfFIA|author=Ilya Kelmanovich|publisher=Jad Vasem|date=2014-4-8|accessdate=2016-11-15}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://www.yadvashem.org/untoldstories/database/chgkSovietReports.asp?cid=278&site_id=288|title=ChGK Soviet Reports|work=The Untold Stories. The Murder Sites of the Jews in the Occupied Territories of the Former USSR|accessdate=2016-11-19|publisher=[[Jad Vasem]]}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://www.yadvashem.org/untoldstories/database/writtenTestimonies.asp?cid=278&site_id=288|title= Written Testimonies – Testimony of N. H.|work=The Untold Stories. The Murder Sites of the Jews in the Occupied Territories of the Former USSR|accessdate=2016-11-19|publisher=Jad Vasem}}</ref>
Augusztus 29-i rádiótáviratában [[Friedrich Jeckeln|Jeckeln]] így számolt be aznapi tevékenységéről: „A Jeckeln Obergruppenführer vezetése alatt lefolytatott akció Kamenyec-Podolszkijban véget ért. [...] Eredmények: [...] Újabb {{szám|7000}} zsidó agyonlőve. A likvidált zsidók száma 20 ezer körül. [...] Kiigazítás: [...] augusztus 27-én 5 ezer helyett 11 ezer.”  <ref>„[…] Tätigkeiten […] Stabskp. HSSPF Russland Süd hat Aktion unter Leitung v. SS-Obergruf. Jeckeln in Kamenenz Podolskij, abgeschlossen. […]
Erfolge: […] Stabskp. erschießt erneut 7000 Juden, somit Gesamtzahl bei der Aktion in Kamenez Podolskij liquidierten Juden rund 20 tausend. Änderung zu Tätigkeitsbericht v. 26. und 27.8.41 statt Pol.Batl. 320 setzen Stabskp. i.d. Meldung v. 27.8. statt 5 tausend 11 tausend. Pol.Batl. 320 war nur zur Absperrung eingesetzt. […]“</ref><ref name=yadvashemGR>{{cite web|url=http://www.yadvashem.org/untoldstories/database/germanReports.asp?cid=278&site_id=288|title=German Reports|work=The Untold Stories: The Murder Sites of the Jews in the Occupied Territories of the Former USSR|publisher=[[Jad Vasem]]}}</ref> A szeptember 11-én kelt 80. számú helyzetjelentés arról számol be, hogy a Jeckeln parancsnoksága alá tartozó egységek {{szám|23600}} zsidót lőttek agyon három nap leforgása alatt Kamenyec-Podolszkijban.<ref name=yadvashemGR/> Ez volt a holokauszt történetének első olyan tömegmészárlása, ahol az áldozatok száma ötszámjegyű volt.<ref name="degob"/> (Ugyanakkor a [[jászvásári pogrom]]ban is több mint 13 000 zsidót öltek meg.)
A tömegmészárlás helyszínére menetelő zsidókról titokban fényképeket készített [[Spitz Gyula]], aki a Honvédség egyik teherautóját vezette.<ref>{{Cite web|title = A holokauszt Magyarországon|url = http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=2&type=pics&chapter=2_2_3|work = www.holokausztmagyarorszagon.hu|accessdate = 2016-01-06}}</ref>
{{csonk-szakasz}}
== A túlélők sorsa ==
{{csonk-szakasz}}
== A felelősök sorsa ==
* [[Friedrich Jeckeln]]t, a tömegmészárlást végző fegyveresek parancsnokát 1946. február 3-án [[Riga|Rigában]] katonai bíróság elé állították, halálra ítélték és még aznap felakasztották.<ref name="wehrmlex">[http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Personenregister/J/JeckelnF.htm Jeckeln, Friedrich] Lexikon der Wehrmacht</ref>
* [[Pásztóy Ámon]]t, a KEOKH vezetőjét 1949-ben a [[Népbíróságok Magyarországon|Népbíróság]] halálra ítélte, és  augusztusban kivégezték.<ref>{{cite web|url=http://www.hdke.hu/tudastar/enciklopedia/pasztoy-amon|title=Pásztóy Ámon|publisher=HDKE - Holokauszt Emlékközpont|accessdate=2014-5-8}}</ref>
* [[Werth Henrik]] vezérkari főnököt 1948-ban a Népbíróság távollétében halálra ítélte. 1952-ben szovjet fogságban halt meg.
* [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter az ötvenes években [[Venezuela|Venezuelába]] emigrált. Egy európai látogatás során [[Linz]]ben halt meg 1964-ben.
* [[Kozma Miklós]], a kárpátaljai kormányzói biztos természetes halállal halt meg 1941 decemberében.
* [[Bárdossy László]] miniszterelnököt a Népbíróság halálra ítélte és 1946 januárjában kivégezték.
* [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter Ausztriába menekült, és [[Bécs]]ben halt meg 1948-ban [[tüdőrák]]ban.
* [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó [[portugália]]i emigrációban halt meg, 1957-ben.
== Az esemény jelenkori értékelése ==
A kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosság jelenkori megítélése sokszínű.
Az eseménnyel foglalkozó történészek illetve egyéb személyek, orgánumok rendszerint elítélőleg szólnak a történtekről,<ref name="degob"/><ref name="frojimovics"/> ugyanakkor megoszlanak a vélemények a magyar hatóságok magatartásáról. [[Frojimovics Kinga]] történész, a [[Jad Vasem]] Archives magyar részlegének igazgatója elítélőleg írt a KEOKH szerepéről: „A tömeggyilkosság legfontosabb előzménye éppen a KEOKH mint intézmény megalakulásában és zsidókkal szemben követett politikájában keresendő már jóval 1941 nyara előtt”,<ref name="frojimovics"/> és hangsúlyozta „a magyar állam és hadereje, a magyar királyi honvédség felelősségét több ezer Magyarországról a megszállt Galíciába deportált zsidó legyilkolásában”.<ref>{{cite web|url=http://www.es.hu/frojimovics_kinga;sulyos_felelosseg;2007-11-04.html|title=Súlyos felelősség|publisher=[[Élet és Irodalom]]|date=2007-11-04|accessdate=2015-7-18}}</ref> Ezzel szemben [[Szakály Sándor]] történész, a [[Veritas Intézet]] vezetője idegenrendészeti intézkedésnek, nem pedig deportálásnak nevezte a zsidóknak a keleti országhatáron történt áttoloncolását. Amikor kiderült, hogy a kitoloncoltak közül sokakat meggyilkoltak, a belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – mondta.<ref name=":0">{{cite web|url=http://www.origo.hu/itthon/20140117-idegenrendeszeti-eljaras-volt-a-zsidok-deportalasa-kamenyec-podolszkba.html|title=Idegenrendészeti eljárás volt a zsidók deportálása Kamenyec-Podolszkba|publisher=[[Origo.hu|Origo]]|date=2014-01-17|accessdate=2014-07-18}}</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
* [https://www.youtube.com/watch?v=H-YliQXxABA Túlélő szemtanú beszámolója az augusztus 28-i kivégzésekről]
* [https://www.youtube.com/watch?v=XYolUFgfFIA Túlélő szemtanú beszámolója a tömegmészárlásról]
{{csonk-dátum|csonk-tört|2014 májusából}}
{{Holokauszt}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|zsidóság||Második világháború|-|}}
[[Kategória:1941 a második világháborúban]]
[[Kategória:Holokauszt]]
[[Kategória:Holokauszt Magyarországon]]
[[Kategória:A Horthy-korszak eseményei]]