Kinnór forrásának megtekintése

{{Hangszer infobox
| név = Kinnór
| kép = AssyrianPrisonersLyresBritishMuseum.JPG
| képaláírás = Lírák egy [[Ninive (település)|ninivei]] [[Asszíria|asszír]] domborművön, Kr. e. 700 körül: talán ilyen lehetett a kinnór
| képméret = 250px
| más nyelveken = [[Héber nyelv|héber:]] {{times+}}כִּנּוֹר{{times-}} <br/> [[Arámi nyelv|óarámi:]] {{times+}}כִּנָּרָא{{times-}} <br/> [[Egyiptomi nyelv|egyiptomi:]] ''kn-3n-3ur'' <br/> [[Ógörög nyelv|ógörög:]] κῐνύρα <br/> [[Latin nyelv|latin:]] ''cynerum''
| besorolás = [[Kordofon hangszerek|kordofon]] → [[Líra (hangszer)|lírák]] <br/> [[Pengetős hangszerek|pengetős]]
| rokon hangszerek = [[phorminx]], [[kithara]], [[nével]]?
}}
A '''kinnór''' ([[Héber nyelv|héber]] {{times+}}כִּנּוֹר{{times-}}) a [[Líra (hangszer)|lírák]] családjába tartozó, az [[ókor]]i közel-keleten elterjedt [[Kordofon hangszerek|húros hangszer]]. Neve a [[Héber Biblia|héber Bibliában]] gyakran előfordul, a [[Magyar nyelv|magyar]] [[biblia-fordítás]]okban legtöbbször „hárfa”, „lant”, „citera”, néhol „hegedű”. Az [[ószövetség]]i [[Dávid zsidó király|Dávid király]] „hárfája” valójában kinnór. A Bibliában gyakran szerepel együtt a [[nével]] nevű pengetős hangszerrel.
== Neve ==
A ''kinnór'' szó hangszernévként már a [[Kr. e. 3. évezred]] közepétől, bibliai előfordulását jóval megelőzve megtalálható az ókori közel-keleten [[Héber nyelv|héber]], [[Hurrik|hurri]], [[ugarit]]i, [[Arámi nyelv|óarámi]] (כִּנָּרָא ''kinnárá''), [[Föníciai nyelv|föníciai]], valamint – [[Sémi nyelvek|sémi]] [[jövevényszó]]ként – [[Egyiptomi nyelv|egyiptomi]] ''(kn-3n-3ur)'' írott forrásokban. A későbbi sémi nyelvekben – az [[Etióp nyelv|etióp]] kivételével – szintén szerepel, származékai pedig [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvekben]], a [[Hettita nyelv|hettitában]], [[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]ban, [[Ógörög nyelv|ógörögben]] is jelen vannak. Úgy tűnik, egy ismeretlen eredetű, földrajzi és nyelvi határokon átívelő kulturális fogalomról van szó.<ref>{{opcit|név=Botterweck et al.|kötet=VII.|oldal=197–199}}</ref>
A kinnór az Ószövetségben a hangszerek között hangsúlyos szerepet tölt be, neve 42-szer szerepel a Szentírásban.<ref>A [[Tanakh]]-beli sorrend alapján Ter 4:21; 31:27; 1Sám 10:5; 16:16; 16:23; 2Sám 6:5; 1Kir 10:12; Iz 5:12; 16:11; 23:16; 24:8; 30:32; Ez 26:13; Zsolt 33:2; 43:4; 49:5; 57:9; 71:22; 81:3; 92:4; 98:5 (kétszer); 108:3; 137:2; 147:7; 149:3; 150:3; Jób 21:12; 30:31; Neh 12:27; 1Krón 13:8; 15:16; 15:21; 15:28; 16:5; 25:1; 25:3; 25:6; 2Krón 5:12; 9:11; 20:28; 29:25</ref> Mibenlétére, felépítésére ugyanakkor alig van utalás, így hangszertani besorolása, a korabeli hangszer-ikonográfiával való egybevetése nem könnyű.
Már a héber Biblia [[Kr. e. 300]] körül készült [[Görög nyelv|görög]] fordítása, a [[Septuaginta]] is bizonytalan a ''kinnór'' hangszernév tolmácsolásában, leggyakrabban a ''kithara, kinüra,'' ritkábban a ''pszaltérion, organon'' szavaknak felelteti meg, míg az [[5. század]] elején készült [[latin nyelv]]ű [[Vulgata]] a ''cithara, lyra, psalterium, organum'' kifejezéseket használja.<ref>{{opcit|név=van Schaik|oldal=67}}</ref> A [[kithara]], [[Khelüsz-líra|lyra]] szavak az ókorban ''járomlantokat'' jelöltek, olyan hangszereket, melyeknek nagyjából azonos hosszúságú húrjai egy hangszertestből kiindulva a testből kinyúló két kart összekötő keresztrúdhoz futnak, és amelyeket legtöbbször pengetővel, ''pléktron''nal szólaltatnak meg. A [[pszaltérion]] ezzel szemben a mai [[Hárfa|hárfára]] hasonlító, jellemzően kézzel, ujjakkal pengetett hangszerek gyűjtőfogalma, melyek húrjai a hangolásuknak megfelelően fokozatosan változó hosszúságúak, így az egész hangszer háromszöghöz közeli formájú.
== Leírása ==
A mai hangszertudomány a kinnórt – [[régészet]]i bizonyítékok alapján – egyértelműen a járomlantokhoz, a lírafélékhez sorolja, egyszerűen azért, mert a [[Kánaán]]t, az ókori [[A zsidók története a történelmi Izrael területén|Izrael]]t, [[Palesztina (régió)|Palesztinát]] felölelő területeken talált régészeti leleteken alig-alig fordul elő a líraféléken kívül más húros hangszer ábrázolása. Napjainkban több, mint 30 ilyen líraábrázolás ismert a [[Kr. e. 2. évezred]] elejétől a [[Kr. u. 3. század]]ig terjedő időszakból, ezeket a tudósok négy fő típusba sorolják:
# nagy, aszimmetrikus lírák széttartó karokkal, tégla alakú hangszertesttel;
# kisebb, szimmetrikus lírák lekerekített vagy tégla alakú testtel;
# aszimmetrikus lírák párhuzamos karokkal, tégla alakú testtel;
# szimmetrikus lírák a test oldalából kiinduló, szarvszerű karokkal, lekerekített testtel.<ref name="Braun">{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=18}}</ref>
[[Fájl:Kinnor.svg|left|thumb|200px|Líraábrázolás a Beni Hasszáni falfestményen, Kr. e. 1900.]]
[[Sémi nyelvek|Sémi]], nomád néphez kapcsolódó líraábrázolás található még a [[Beni Haszán]]i sírok egyikének falfestményén kb. Kr. e. 1900-ból, az Ókori [[egyiptomi középbirodalom]] idejéből; egy [[Kr. e. 700]] körül készült [[Ninive (település)|ninivei]] [[Asszíria|asszír]] domborművön pedig, amely [[Szín-ahhé-eríba]] [[lákis]]i hódítását ábrázolja ([[Lákis ostroma]]), három [[júdea]]i fogoly kezében látható aszimmetrikus formájú líra.<ref>{{opcit|név=Botterweck et al.|kötet=VII.|oldal=201–202}}</ref>
A kinnór mindezek alapján nagyjából a [[Ókori Görögország|görög]] [[Kithara|kitharához]] hasonlítható ''dobozlíra'' lehetett. Építési anyagáról annyi tudható meg a Bibliából, hogy [[Salamon zsidó király|Salamon]] idejében egy bizonyos értékes ''almug'' faanyagot importáltak [[Libanon]]ból, amit többek között kinnór készítésére is felhasználtak.<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=17}} szerint 2Krón 2:7; 1Kir 10:11, 12; 2Krón 9:11; talán [[szantálfa]] lehetett</ref> [[Iosephus Flavius]] egy [[elektrum]] nevű anyagot jelöl meg a kinnór (és a nével) anyagaként, ez ebben az esetben egy [[arany (kémiai elem)|arany]]–[[ezüst]] ötvözetet jelent, és inkább e hangszerek burkoló, díszítő vagy szerkezeti részeit alkothatta.<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=17}} szerint Antiquitates Judaicae 8.3.8.</ref>
Az ábrázolások alapján nem lehet biztonsággal megállapítani a kinnór húrjainak számát, erre vonatkozó írott források pedig csak Biblia utáni időkből maradtak fenn. [[Iosephus Flavius]] ([[1. század]]) szerint ez tíz,<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=18}} szerint Antiquitates Judaicae 7.12.3.</ref> [[Szent Jeromos|Jeromos egyházatya]] ([[4. század|4]]–[[5. század]]) szerint hat,<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=18}} szerint PL xxvi.969</ref> a Babilóniai [[Talmud]] szerint hét.<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=18}} szerint 'Arakin 13.b</ref> A Jeruzsálemi Talmud mindössze annyit árul el, hogy a kinnór kevesebb húrral van felszerelve, mint a nével,<ref>{{opcit|név=Bromiley|oldal=442}} szerint Szukká 5:6</ref> és ezzel más források is egyetértenek.<ref name="Braun"/> A húrok juhbélből készültek, a [[Misna]] szerint a kinnórnál a vékonybelekből, nem a vastagokból, mint a nével esetében.<ref>{{opcit|név=Bromiley|oldal=442}} szerint Qinním 3.6.</ref>
== Használata ==
[[Fájl:Kinnor played before a king.jpg|right|thumb|200px|[[Megiddó]], lírajátékos Kr.e. 1350-1150 között. A tudósok ezt a műszert valószínűleg rokonként azonosították Kinnór.<ref name="Grove">{{cite book |entry= 'Kinnor |title=The New Grove Dictionary of Hangszerek |dátum=1984 |kiadó=MacMillan Press |szerkesztő=Sadie Stanley |utolsó= Montagu |első= Jeremy |kötet=2 |hely=London |oldalak=432-433 |idézet=[A New Grove Dictionary of Musical Instrumentsben, ez a képhez tartozó felirat:] Kinnor egy király előtt játszott: elefántcsont-tábla (Kr.e. 1350-1150) Megiddóból (Régészeti Múzeum, Jeruzsálem. }}</ref> A vaskorszakban Megiddó királyi város volt a Királyságban) Izraelé.]]
Az ábrázolásokon a kinnórt a testhez szorítva legtöbbször ferdén vagy vízszintes helyzetben tartják, az aszimmetrikus formájú hangszerek esetén a hosszabbik kar, tehát valószínűleg a mélyebb hangok vannak felül, a zenészhez közelebb.<ref>{{opcit|név=Bromiley|oldal=440}}</ref> Általában [[Pengető|plektrummal]] szólaltatták meg,<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=18}} szerint Josephs Flavius: Antiquitates Judaicae vii.12.3.</ref> de esetenként ujjakkal is pengethették, például mikor Dávid [[Saul zsidó király|Sault]] nyugtatta lírajátékával.<ref>{{opcit|név=Braun-Stott|oldal=18}} szerint 1Sám 16:23.</ref> Ének kíséretére használták egymagában vagy más hangszerekkel, elsősorban a [[nével]]lel együtt. Az Ótestamentum szerint templomi hangszerként való alkalmazását [[Dávid zsidó király|Dávid király]] vezette be (1Krón 15:16).
Az Ószövetségi írások alapján elmondható, hogy a kinnórt meglepően sokféle alkalomkor használták. Időrendben első előfordulásakor a zenészek mesterségének szimbólumaként jelenik meg (Ter 4:21). Szerepet kap a világi ünnepségeken, lakomákon (Ter 31:27; Iz 24:8; 5:12) szomorúság és gyász idején (Jób 30:31), Isten dicséretekor és a [[frigyláda]] szállításakor, [[Jeruzsálem]] kőfalának felszentelésekor (2Sal 6:5; 1Krón 15:16; Zsolt 43:4; 98:5; 149:3; 150:3; Neh 12:27). Ugyanakkor az „elfeledett parázna nő”, sőt a gonoszok is pengetik (Iz 23:16; Jób 21:12), de hangja megkönnyebbülést hoz a betegnek (1Sám 16:16; 16:23), [[Próféta|próféták]] extázisát festi alá (1Sám 10:5). [[Ézsaiás próféta]] apokalipszisében a „kinnór vidámságának” megszűnése a végítéletet jelzi (Iz 24:8), „Babilon folyóvizeinél” az elnémult, fára akasztott kinnór a számkivetettség, a honvágy szimbóluma (Zsolt 137:2).
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* Joachim Braun, Douglas W Stott: Music in ancient Israel/Palestine, B. Eerdmans Publishing, 2002. {{en}} – {{ISBN|0802844774}} [https://books.google.hu/books?id=AXrHi31KN9YC&pg=PA16&lpg=PA16&dq=kinnor (korlátozott online hozzáférés)]
* G. Johannes Botterweck, Helmer Ringgren, Heinz-Josef Fabry: Theological Dictionary of the Old Testament, Wm. B. Eerdmans Publishing, 1995. {{en}} – {{ISBN|0802823319}} [https://books.google.hu/books?id=weqiE1yiPyoC&pg=PA197&dq=kinnor#PPA197,M1 (korlátozott online hozzáférés)]
* Geoffrey W. Bromiley: The International Standard Bible Encyclopedia, Wm. B. Eerdmans Publishing, 1988. {{en}} – {{ISBN|0802837859}} [https://books.google.hu/books?id=Zkla5Gl_66oC&pg=PA442&dq=kinnor&lr=#PPA440,M1 (korlátozott online hozzáférés)]
* Marinus Jan Hendrikus van Schaik: The harp in the Middle Ages: the symbolism of a musical instrument, Rodopi, 1992. {{en}} – {{ISBN|9051833679}} [https://books.google.hu/books?id=IjfEzsJ-M18C&pg=PA65&dq=kinnor#PPA67,M1 (korlátozott online hozzáférés)]
== További információk ==
*{{ZeneLex|12}} ''(zsidó zene'' címszó) [http://www.terrasoft.hu/kultura/kaboca/zeneilex/zsidozen.txt online elérés] {{Wayback|url=http://www.terrasoft.hu/kultura/kaboca/zeneilex/zsidozen.txt |date=20090705020504 }}
* [https://web.archive.org/web/20081010024238/http://www.or-zse.hu/halaha/zene.htm Naftali Kraus írása a Biblia zenéjéről]
* [http://www.kre.hu/studia/Cikkek/2006.2.szam/10.Pavich_Zsuzsanna.pdf Pávich Zsuzsanna: Az ének és zene szerepe az Ószövetség népének életében és az istentiszteletben]{{Halott link|url=http://www.kre.hu/studia/Cikkek/2006.2.szam/10.Pavich_Zsuzsanna.pdf |date=2018-11 }}
{{Lírák}}
{{Portál|zene}}
[[Kategória:Pengetős hangszerek]]
[[Kategória:Ókori zene]]
[[Kategória:Bibliai hangszerek]]