Kizdia forrásának megtekintése

{{Román település infobox
|román név              = Coșarii
|magyar név             = Kizdia
|kép                    =
|képméret               =
|képaláírás             =
|címer                  =
|zászló                 =
|történelmi régió       = Bánság
|fejlesztési régió      = Nyugat-romániai fejlesztési régió
|megye                  = Temes
|rang                   = falu
|községközpont          = [[Aga (település)|Aga]]
|irányítószám           =
|körzethívószám         =
|népesség               =
|népesség éve           =
|népesség forrás        ={{Vargaarpad}}
|magyar lakosság        = -
|népsűrűség             =
|népsűrűség forrás      =
|tengerszint feletti magasság =
|terület                =
|szélességi fok         = 45
|szélességi ívperc      = 55
|szélességi ívmásodperc = 37
|hosszúsági fok         = 21
|hosszúsági ívperc      = 44
|hosszúsági ívmásodperc = 00
|térkép_n               =
|térkép_e               =
|szöveg pozíciója       =
|weboldal               =
}}
'''Kizdia,''' 1904 és 1918 között '''Kisgye''' ({{ny-ro|Coșarii}}, 1964-ig ''Chizdia,'' {{ny-de|Gisdia}}) falu [[Románia|Romániában]], a [[Bánság|Bánátban]], [[Temes megye|Temes megyében]].
== Fekvése ==
[[Lippa|Lippától]] délre, a [[Lukarec]]i-síkság és a lippai dombok peremén fekszik. 1966-ban 4090 [[hektár]]os határának 37%-a volt erdő (főként [[tölgy]]es), 26%-a szántó, 24%-a legelő és rét és 6%-a gyümölcsös (főként szilva).
== Nevének eredete ==
Nevét [[Kiss Lajos (nyelvész)|Kiss Lajos]] a ''[[Keszi (törzsnév)|Keszi]]'' törzsnévből származtatja. A középkorban helyén állt négy falu 1440-ben mint ''quator possessiones Kisgye,'' 1477-ben mint ''Felsewkysdya, Radachywakyzdya, Negyeddykkyzdya'' és ''predium Harmadykkyzdya'' fordul elő. ''Felsőkizdia'' még 1717-ben is megjelenik mint ''Dollna Kistia'' (ezzel párhuzamban ''Gorni Gistia,'' 1721–23). Lakóinak etnikumára utal az 1743-as ''Ratz Gestia'' adat. A  magyar közigazgatás a 20. század elején első okleveles említésének betű szerinti olvasatából teremtett számára új nevet. Román nevét ismeretlen okból változtatták meg a 'kaskötők' jelentésű maira: a helyiek az előző (máig használt) nevet nem érezték kellemetlen hangzásúnak, és – bár a környéken sok a [[fűzfa]] – nem is foglalkoztak kifejezetten [[vesszőfonás]]sal.
== Története ==
Az eredetileg négy falu 1477-ben [[Solymosvár]] uradalmához tartozott. A régi faluhelyet a helyi emlékezet a [[Aga (Románia)|Bresztovácra]] vezető út mellé teszi. 1583-ban [[erdély]]i románokkal népesült újra, és 1717-ben 16 házból állt. Népessége 1730 körül [[montenegró]]i szerbekkel, a század közepén vagy második felében pedig [[olténia]]i románokkal gyarapodott. A század végén [[Vályi András]] még „oláh–montenegrinus” falunak írta, de a 19. századi leírásokban már román faluként szerepelt. Szerb eredetű családjai máig megtartották jellegzetes családnevüket, de nyelvüket valószínűleg már a 19. század elején, később pedig különállásuk tudatát is elvesztették. Mindazonáltal a falu Bresztovác felőli bejárata környékének hagyományos neve a 22. házszámig ''Sârbi,'' mert itt szerb gazdák laktak, egy másik falurészt pedig a benne élő Ciosici-okról ''(Čosić)'' ''Cioseni''-nek hívtak.
1779-től [[Temes vármegye|Temes vármegyéhez]] tartozott, 1918 után a [[románia]]i Temes–Torontál megyéhez csatolták. Uradalma a kamara birtoka volt egészen 1814-ig, amikor az uralkodó a [[napóleoni háborúk]]ban tanúsított érdemeiért [[Karl Philipp zu Schwarzenberg]]nek adományozta. A tábornok már 1819-ben eladta Petar Popovics-Tököly [[Csanád vármegye]]i [[szolgabíró]]nak. Tököly fia 1836-ban zálogba adta a Sina bankárcsaládnak. [[Sina György|Sina György Simon]] 1838-ban jutott tulajdonába, és abban az évben „[[Temeshódos|hodosi]] és kizdiai” [[Nemesi előnév|predikátummal]] szerzett bárói címet. Halála után fia, [[Sina Simon]], 1876-tól Sina Anasztázia és férje, gróf Victor von Wimpffen, majd 1876 és 1889 között utóbbi egyedül bírta. Tőle fia, Siegfried von Wimpffen örökölte, és az övé volt az 1920-as évekig, amikor a földreform rendelkezése értelmében a szántóföldeket felparcellázták, az erdőbirtokot pedig [[szövetkezet]]i formában a faluközösség vette át. Az utolsó évtizedekben bérlők gazdálkodtak rajta, Siegfried von Wimpffen idejében Weisz Zsigmond. Az uradalom központja ''Répáspuszta'' volt, ahol malom is működött, de öt hektárnyi területen a falu közepén is a grófi birtok épületei helyezkedtek el. Utóbbiak helyén a két világháború között lakóházakat építettek.
Miután lakói 1830 körül jelentős hátralékokat halmoztak föl a be nem fizetett egyházi adókból, kétharmaduk 1832-ben, a Bánátban az elsők között áttért a [[román görögkatolikus egyház|görögkatolikus]] vallásra, és a templomot is magukkal vitték. Egy részük ugyan már 1834-ben vissza kívánt térni az ortodox hithez, de [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] azévi rendeletében kifejezetten megtiltotta, hogy katolizált egyének két év letelte után visszatérhessenek korábbi felekezetükhöz. A kisebbségben maradt [[román ortodox egyház|ortodoxok]] 1875–78-ban építettek maguknak fatemplomot, amelyet – mivel a görögkatolikus felekezet betiltása után a kőtemplom is az ortodoxoké lett – 1968-ban eladtak az [[ohábaszerbászka]]i gyülekezetnek. 1997-ben 57 lakosa újraszervezte a görögkatolikus egyházközséget, és a következő évben saját papot is kaptak.
Lélekszáma a szocializmus évtizedeiben, a városokba költözés miatt drasztikusan megcsappant, a 2000-es években azonban új betelepülők érkeztek Erdélyből, [[Moldva (régió)|Moldvából]] és [[Máramaros]]ból. A 2008-ban összeszámolt 148 állandó lakosból 97-et tartottak számon mint törzsökös kizdiaiakat, a többiek az utóbbi időszakban költöztek be.
1836-ban 1424 lakosából 1040 volt görögkatolikus és 362 ortodox vallású.
1910-ben 1765 lakosából 1689 volt román, 43 magyar és 27 német anyanyelvű; 1333 görögkatolikus, 358 ortodox, 60 római katolikus és 13 zsidó vallású.
2002-ben 191 lakosából 187 volt román, 3 magyar és 1 szerb nemzetiségű; 117 ortodox, 56 görögkatolikus és 12 baptista vallású.
== Érdekességek ==
* 1888-ban épült [[román görögkatolikus egyház|görögkatolikus]] templomának falán látható az az 1822-es dátummal jelzett tábla, amely idősebb Sina György Simon halálának állít emléket. A táblát valószínűleg a korábbi templomról helyezték át. Érdekes, hogy mind az elhunyt, mind a korabeli faluközösség ortodox vallású volt, a tábla mégis latin nyelvű, és Sinát azzal a bárói előnévvel említi, amelyet elsőként majd csak fia viselt. Amióta visszaítélték a görögkatolikus egyháznak, mindkét felekezet itt tartja istentiszteleteit.
== Források ==
* [https://web.archive.org/web/20160305173050/http://www.banaterra.eu/romana/files/chizdia-cosarii_repere_monografice.pdf Liubomir Stepanov – Nicolae Ignea: ''Chizdia-Coșarii. Repere monografice.'' Timișoara, 2010]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{Temes megye települései}}
[[Kategória:Temes megye települései]]
[[Kategória:Temes vármegye települései]]