Kladare forrásának megtekintése

{{Horvát település infobox
|név                 = Kladare
|helyi név           =
|kép                 =
|képméret            =
|képaláírás          =
|címer               =
|zászló              =
|embléma1            =
|embléma1aláírás     =
|embléma1méret       =
|embléma2            =
|embléma2aláírás     =
|embléma2méret       =
|mottó               =
|becenév             =
|megye               = Verőce-Drávamente
|község              = Pitomacsa
|rang                = falu
|kerületei           =
|alapítás éve        =
|alapítás éve forrás =
|polgármester =
|jegyző              =
|irányítószám        = 33405
|körzethívószám      = (+385) 33
|testvértelepülései  =
|népsűrűség          =
|népsűrűség forrás   =
|tengerszint feletti magasság = 113
|terület             =
|szélességi fok      = 45
|szélességi ívperc   = 58
|szélességi ívmásodperc = 10
|hosszúsági fok      = 17
|hosszúsági ívperc   = 12
|hosszúsági ívmásodperc = 15
|szöveg pozíciója    =
|weboldal            =
}}
'''Kladare''' falu [[Horvátország]]ban [[Verőce-Drávamente megye|Verőce-Drávamente megyében]]. Közigazgatásilag [[Pitomacsa|Pitomacsához]] tartozik.
== Fekvése ==
[[Verőce (Horvátország)|Verőcétől]] légvonalban 20, közúton 24&nbsp;km-re, községközpontjától 3&nbsp;km-re északnyugatra, Nyugat-[[Szlavónia|Szlavóniában]], a [[Podravina|Drávamenti-síkságon]] fekszik. A megye egyik legnyugatibb települése. Átszeli a [[Varasd]]ot [[Eszék]]kel és [[Vukovár]]ral összekötő 2-es számú főút. Központjának domináns épületei a kápolna, az iskola és a közösségi ház.
== Története ==
A falu keleti részén 1989-ben talált [[14. század|14.]] és [[16. század]] közötti keltezésű régészeti leletek, főként cseréptöredékek alapján a település területe már a középkorban is lakott volt. Lehet, hogy ez a falu a gorbonoki uradalomban 1494-ben és 1506-ban is említett ''„Oresya, Oressya”'' nevű település volt. Valószínűleg Verőce várának eleste után [[1540]]-ben pusztította el a török. Miután [[1684]]-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól Kapronca, Kőrös, Szentgyörgyvár vidékéről, valamint Szlavónia, Magyarország és Ausztria, a török megszállástól felszabadított területeiről új lakosságot telepítettek be. A település [[1733]]-ban említik először írásos forrásban, amikor 40 háztartást számláltak itt. Ez a régi település azonban nem a mai helyen, hanem attól északra egy kis dombon állt, ahol ma is találhatók tűzvészben elpusztult maradványai. Nevét általában a ''„klada” (rönk)'' főnévből magyarázzák, mert a település az itteni erdők kiirtásával keletkezett.
[[1758]]-ban a szentgyörgyvári határőrezred alapításakor az ezred hatodik századának székhelye Pitomacsa lett. 12 település tartozott hozzá: Velika és Mala Črešnjevica, Sesvete Podravske, Suha Katalena, Kloštar Podravski, Kozarevac, Sedlarica, Grabrovnica, Otrovanec, Dinjevac, Kladare és Pitomacsa. Minden településen katonai őrállás volt a megfelelő személyzettel ellátva. [[Magyarország első katonai felmérése|Az első katonai felmérés térképén]] ''„Dorf Kladare”'' néven találjuk. Lipszky János [[1808]]-ban Budán kiadott repertóriumában ''„Kladare”'' néven szerepel.<ref name="Lipszky">[https://archive.org/details/agv6489.0001.001.umich.edu  Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 322. o.]</ref> Nagy Lajos [[1829]]-ben kiadott művében ''„Kladare”'' néven 62 házzal, 394 katolikus vallású lakossal találjuk.<ref>[https://archive.org/details/bub_gb_MrgAAAAAcAAJ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 188. o. Buda, 1829.]</ref> [[1871]]-ben megszüntették a katonai közigazgatást és [[Belovár-Kőrös vármegye]] Szentgörgyvári járásának része lett.
A településnek [[1857]]-ben 404, [[1910]]-ben 740 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Az [[Első világháború|I. világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. Önkéntes tűzoltóegyletét [[1930]]-ban alapították. A [[Második világháború|II. világháború]] idején a lakosság sokat szenvedett mind az usztasák, mind a partizánok által elkövetett üldöztetéstől és elhurcolástól. [[1941]] és [[1945]] között a németbarát [[Független Horvát Állam]] része volt. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járáshoz tartozott. 1962-ben [[Szentgyörgyvár (Horvátország)|Szentgyörgyvár]] nagyközség része lett. A kommunista uralom idején sok embertől vették el a földjét és sokan távoztak, hogy Nyugat-Európában munkát vállaljanak. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 1993-tól újra Verőce-Drávamente megye része. 2011-ben a településnek 467 lakosa volt.
== Lakossága ==
{| class="wikitable" style="margin: 0.5em auto; text-align: center;"
|-
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
|-
| 404 || 485 || 497 || 615 || 691 || 740 || 748 || 752 || 703 || 679 || 647 || 614 || 575 || 540 || 523 || 467
|-
|}
== Nevezetességei ==
Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1932-ben építették. Két barokk szobra (Szent Izidor és Keresztelő Szent János) a tűzvészig a pitomacsai plébániatemplomban állt. Oltárát 1930-ban készítették. A kápolna előtti keresztet 1904-ben emelték azon helyen, ahol már a 19. század elején is kereszt állt.
1998-ban emlékművet emeltek a honvédő háborúban elesett két helyi harcosnak Petar Jurišnak és Zdravko Pankaznak az emlékére.
== Gazdaság ==
A település lakói közül ma is sokan dolgoznak a mezőgazdaságban. Több vállalkozás is található itt, többségük az ipari övezetben kapott helyet.
== Kultúra ==
A falu kulturális életében kiemelkedik az 1980-ban alapított „Kladarke” nőegylet, amely kézimunka kiállítások szervezése mellett fő szervezője a Nagyboldogasszony-napi folklórszemlének. A településen műterme van a neves festőművésznek Stjepan Ivanecnek.
== Oktatás ==
A pitomacsai elemi iskolának alsó tagozatos területi iskolája működik itt. Az iskola épülete 1912-ben épült, még mindig jó állapotban van.
== Sport ==
A település szépen rendezett futballpályával rendelkezik, mely az 1961-ben alapított NK Sloga labdarúgóklub sporttelepe.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*[http://www.pitomaca.hr/ A község hivatalos honlapja] {{hr}}
*[http://tourism-pitomaca.hr/ A község turisztikai irodájának honlapja] {{hr}} {{de}} {{en}}
*[https://mapire.eu/en/map/europe-18century-firstsurvey/?bbox=1915965.622976665%2C5771825.261651924%2C1920781.155758631%2C5774213.918785837&layers=osm%2C163%2C165 Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)]
== További információk ==
*[http://pitomaca-nekadaidanas.blogspot.com/ Pitomacsa egykor és ma (blog)] {{hr}}
*[http://www.arhiva.pitomaca.hr/images/Dodaci/prostorni_planovi/Izmjene_prostorni_plan_procisceni.pdf A község rendezési terve] {{Wayback|url=http://www.arhiva.pitomaca.hr/images/Dodaci/prostorni_planovi/Izmjene_prostorni_plan_procisceni.pdf |date=20210312064442 }} {{hr}}
{{Verőce-Drávamente megye közigazgatása}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
[[Kategória:Verőce-Drávamente megye települései]]