Korićani-szikláki mészárlás forrásának megtekintése

{{Boszniai háború}}
A '''Korićani-szikláki mészárlás''' több mint 200 bosnyák és horvát férfi tömeges meggyilkolása volt 1992. augusztus 21-én, a boszniai háború alatt, a Bosznia-Hercegovina középső részén, a Vlašić-hegységben található Korićani-sziklákon (bosnyákul, horvátul és szerbül: Korićanske stijene).
Az áldozatokat, a boszniai szerbek által irányított trnopoljei koncentrációs tábor egykori fogvatartottait elválasztották a civilek nagyobb csoportjától, akiket Bosznia középső részére, a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság által ellenőrzött területre vittek.<ref name="cpj.org">{{cite web |url=http://www.cpj.org/regions_01/europe_01/Kopanja_Articles.pdf |title=Tracking Down The Crimes At Koricani Near Knezevo In August 1992 |access-date=7 December 2011 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110208202631/https://www.cpj.org/regions_01/europe_01/Kopanja_Articles.pdf |archivedate=2011-02-08 }}</ref> A mészárlást a prijedori Közbiztonsági Központ,(CJB) <ref name=rfe/> a boszniai szerb tartalékos rendőrség különleges reagálású csoportjának tagjai hajtották végre.
A mészárlást kivizsgálták, és a Nezavisne Novine című boszniai szerb újság cikksorozatában leközölték az áldozatok nevét.[1] 1999-ben az újság szerkesztője, Željko Kopanja, aki az esemény feltárásán dolgozott, egy ellene irányuló bombatámadásban maradandó sérüléseket szenvedett.<ref>{{cite news|last=Husarska|first=Anna|title=A Bomb Atrocity in Bosnia Provides a Warning for Kosovo|url=https://www.nytimes.com/1999/10/26/opinion/26iht-edanna.t_0.html?pagewanted=all|newspaper=The New York Times|date=26 October 1999}}</ref>
A [[Nemzetközi Törvényszék (Jugoszlávia)|volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék]] (ICTY) és a Bosznia-Hercegovinai Bíróság előtt lefolytatott perek során a gyilkosságokat elkövető csoport tagjait, köztük vezetőjüket, Darko Mrđát elítélték, és különböző hosszúságú szabadságvesztésre ítélték.<ref name="BBC Mrdja verdict">[http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/3586723.stm Bosnian Serb jailed for massacre], [[BBC News]], 31 March 2004</ref><ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict">{{cite news|title=Koricanske stijene: A Total of 86 Years in Prison|url=http://www.bim.ba/en/250/10/31404/|newspaper=Balkan Investigative Reporting Network|date=21 December 2010|url-status=dead|archive-url=https://web.archive.org/web/20101229024021/http://www.bim.ba/en/250/10/31404/|archive-date=29 December 2010}}</ref> A Bosznia-Hercegovinai Bíróságon lezajlott utolsó nagyobb perben 2010. december 21-én Zoran Babićot, Milorad Škrbićet, Dušan Jankovićot és Željko Stojnićot, akik a háború alatt a prijedori Közbiztonsági Központban dolgoztak, több mint 200 bosnyák és horvát polgári személy ellen a Korićani-szikláki mészárlás során elkövetett háborús bűnökben találták bűnösnek és több évtizedes börtönbüntetésre ítélték őket.<ref name="Babić et. al.">{{cite web|title=BABIĆ ZORAN ET.AL.|url=http://www.sudbih.gov.ba/?opcija=predmeti&id=210&jezik=e|publisher=Court of Bosnia and Herzegovina}}</ref> A mészárlás feltételezett főszervezőjét, Simo Drljačát, akkori prijedori rendőrfőnököt a letartóztatására tett kísérlet közben agyonlőtték.<ref name="HRW 10.7.1997">[http://hrw.org/english/docs/1997/07/10/yugosl8842_txt.htm Human Rights Watch Applauds NATO Efforts to Apprehend War Criminals] {{Wayback|url=http://hrw.org/english/docs/1997/07/10/yugosl8842_txt.htm |date=20081112000249 }}, Human Rights Watch, 1997/07/10</ref>
Az áldozat több mint 3500, nem szerb fogoly volt, akiket 1992-ben, a Prijedor térségében folyó etnikai tisztogatási akció során fogtak el.<ref name=reuters/> A Korićani-szikláki mészárlás mögött álló egységről azt állították, hogy számos más bűncselekményt is elkövetett a környéken, köztük néhányat a helyi szerbek ellen.<ref name="cpj.org"/> A helyszín szisztematikus vizsgálatát követően 2009-ben az áldozatok maradványainak legnagyobb része még nem került elő.<ref name="Reuters -  exhimations">[https://www.reuters.com/article/worldNews/idUSTRE57P2RI20090826 Forensic experts unearth 60 Bosnian war victims], [[Reuters]], 26 August 2009</ref>
== A mészárlás ==
1992. augusztus 21-én a boszniai szerbek által fenntartott Trnopolje táborból egy nagy csoportot, mintegy 1200 civil fogolyt szállítottak Bosznia középső részén, a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság által ellenőrzött területre. Miután a konvoj elérte a Vlašić-hegységet, a prijedori félkatonai rendőrök egy csoportja, az úgynevezett „intervenciós osztag”, más néven „egerek” és „vörössapkások” körülbelül 200-250 embert választottak ki, választottak le a főcsoporttól,<ref name="cpj.org" /> és két buszba zsúfolták őket. A túlélő Medo Sivac (aki akkor 18 éves volt) szerint, amikor a konvoj többi része elindult Travnikba, „elvettek tőlünk minden értékes dolgot, ékszereket, pénzt, órákat.”<ref name="cpj.org" /> A kiválasztott férfiakkal közölték, hogy a boszniai kormányerők foglyaira cserélik őket, de ehelyett 15 perces út után a Korićani-sziklák szakadékának szélére vitték őket.
Amikor a buszok megérkeztek a sziklákhoz, az első busz foglyait leszállították, és a szakadék szélére térdeltetve egyenként agyonlőtték őket. Miután a férfiak körülbelül felét leszállították a buszról, a többieket háromfős csoportokban végezték ki. Távozás előtt a rendőrök a holttestekre is lőttek, és kézigránátokat dobtak rájuk. Sivac, aki a második buszon utazott, beszámolt arról, hogy a busz összes utasát együtt kipakolták, majd megparancsolták nekik, hogy álljanak sorba a sziklák szélén, és térdeljenek oda:
„Aztán elkezdődött a szörnyű lövöldözés. A mélybe zuhantam. Nem veszítettem el az eszméletemet, de hirtelen azt éreztem, hogy a sziklához tapadt bokrok miatt vége a zuhanásnak. Onnan menekültem, ahogy csak tudtam az éjszaka folyamán a bozótba. Reggel valahogy megléptem, hogy a közeli erdőben találjak menedéket. Hallottam, mikor jött néhány ember elégetni a holttesteket.”<ref name="cpj.org" />
Az áldozatok közül tizenketten túlélték a lövöldözést és a szakadékba zuhanást. Hetet közülük a Boszniai Szerb Köztársaság (VRS) hadseregének tagjai találtak meg, akik feljelentést tettek a „polgári lakosság elleni szörnyű bűntettről”, de a foglyokat nem engedték azonnal szabadon, és néhányuk miközben sebeik ellátására a paprikovaci Szembetegségek Kórházába szállították őket, további bántalmazást szenvedtek el. Végül október 1-jén átadták őket az ICRC-nek.
== A boszniai szerb nyomozás ==
Jefto Jankovic, a Banja Luka-i Bíróság egykori vizsgálóbírója, aki a vád tanújaként jelent meg 2009-ben az egység tagjainak tárgyalásán, elmondta, hogy 1992. augusztus 23-án, miután hívást kapott a Banja Luka-i Közbiztonsági Állomásról, Korićani-sziklákhoz ment, hogy ott helyszíni szemlét tartson: „Körülbelül 15 óra körül érkeztünk meg. Láttuk, hogy a terület sziklás, a szurdok pedig körülbelül 100-300 méter mély. A szurdok alján két halom holttestet láttam. A holttestek egymás hegyén-hátán hevertek. Ijesztő látvány volt, valami olyasmi, amit még életemben nem láttam. Mivel lehetetlen volt megközelíteni őket, megkértem a bűnügyi technikusunkat, hogy rögzítse videokamerával. Ez minden, amit tettünk a helyszíni szemle során.”<ref name="robbing">{{cite web |url=http://www.bim.ba/en/166/10/18823/ |title=Koricanske stijene: Robbing Prisoners |publisher=Balkan Investigative Reporting Network. |date=12 May 2009 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20090519225515/http://www.bim.ba/en/166/10/18823/ |archive-date=19 May 2009}}</ref>
Jankovićot ezután a VRS 22. dandárának kneževoi vezérkari parancsnokságára vitték, ahol beszélt két túlélővel, Medo Sivaccal és Midhat Mujkanovićtyal, akik elmesélték neki, hogyan sikerült túlélniük, amikor a lövöldözés kezdetekor leugrottak. Személyesen vitte őket Banja Lukába, majd később a Merhamet Iszlám Humanitárius Egyesülethez kerültek. Jankovic elmondta, hogy az áldozatok nagy száma miatt az ügyet további vizsgálat céljából a Banja Luka-i Közbiztonsági Állomásnak adta át, és azt állította, hogy nem tud további részleteket az elkövetőkről vagy az áldozatokról.<ref name="robbing" />
== Letartóztatások és perek ==
A gyilkosságokat végrehajtó csoport vezetőjét, Darko Mrđát<ref>http://www.icty.org/x/cases/mrda/cis/en/cis_mrdja_en.pdf|date=March 2022</ref> az SFOR 2002-ben letartóztatta,<ref>[http://www.nato.int/docu/pr/2002/p02-082e.htm Statement by the Secretary General of NATO on SFOR's Detention of Indicted War Criminal Darko Mrda], NATO, 13 June 2002</ref> és az ICTY bírósága elé állította. 2004-ben kétrendbeli emberiesség elleni bűncselekmény (kiirtás és embertelen cselekmények) és egy rendbeli háborús törvények vagy szokások megsértése (gyilkosság) miatt bűnösnek találták, és 17 év börtönbüntetésre ítélték.<ref name="BBC Mrdja verdict" /> Mrđát vélhetően Simo Drljača, Prijedor rendőrfőnöke utasította a bűncselekmény elkövetésére, akit 1997-ben, miközben ellenállt egy letartóztatási kísérletnek az SFOR-katonák lőttek le és öltek meg.<ref name="HRW 10.7.1997" />
2009 májusában a Prijedori Közbiztonsági Állomás nyolc korábbi tagját és a Korićani-szikláknál elkövetett bűncselekményekkel vádolt sürgősségi rendőrségi osztagot is a Bosznia-Hercegovinai Bíróság elé állították.<ref name="robbing"/><ref>{{cite web |url=http://www.bim.ba/en/158/10/17393/ |title=Koricanske stijene: Trial to Begin on March 30|publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=16 March 2009 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20090325221115/http://www.bim.ba/en/158/10/17393/ |archive-date=25 March 2009}}</ref><ref name="guilt">{{cite web |url=http://www.bim.ba/en/172/10/20444/ |title=Koricanske stijene: Guilt Admission |publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=23 June 2009 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20110722061728/http://www.bim.ba/en/172/10/20444/ |archive-date=22 July 2011}}</ref> Damir Ivankovićot,<ref name="Babić et. al."/> Zoran Babićot,<ref>{{Cite web|url=http://www.sudbih.gov.ba/?opcija=predmeti&id=179&jezik=e|title = Sud Bosne i Hercegovine - Naslovna}}</ref> Gordan Đurićot,<ref>{{Cite web|url=http://www.sudbih.gov.ba/?opcija=predmeti&id=226&jezik=e|title = Sud Bosne i Hercegovine - Naslovna}}</ref> Milorad Radakovićot,<ref name="Babić et. al."/> Milorad Škrbićet,<ref name="Babić et. al."/> Ljubiša Četićet,<ref name="Babić et. al."/> Dušan Jankovićot<ref name="Babić et. al."/> és Željko Stojnićot<ref name="Babić et. al."/> emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolták, mivel az ügyészség azzal vádolta meg őket, hogy részt vettek az 1992. augusztus 21-én kicserélni kívánt horvát és bosnyák civilek konvojjának megszervezésében és kísérésében, amelyből körülbelül 200 embert választottak le, mielőtt a Korićani-szikláknál automata fegyverrel lelőtték volna le őket.<ref>{{cite news |url=http://www.bim.ba/en/153/10/16679/ |title=Koricanske stijene: Pleas of not guilty entered |publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=13 February 2009 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20110706131749/http://www.bim.ba/en/153/10/16679/ |archive-date=6 July 2011}}</ref>
A szakadéknál 2009 augusztusában végzett exhumálást követően az intervenciós osztag és a területvédelmi egység további két korábbi tagját, Branko Topolát<ref name="sudbih.gov.ba">{{Cite web|url=http://www.sudbih.gov.ba/?opcija=predmeti&id=230&jezik=e|title = Sud Bosne i Hercegovine - Naslovna}}</ref> (szolgálatban lévő rendőrtiszt) és Petar Čivčićet[18] szintén azzal a gyanúval tartóztatták le, hogy részt vettek a mészárlásban.<ref name="sudbih.gov.ba"/> were also arrested on suspicion of taking part in the massacre.<ref name=reuters>{{cite news|url=https://www.reuters.com/article/worldNews/idUSTRE57Q1LN20090827?feedType=RSS&feedName=worldNews&rpc=69 |title=Two Bosnian Serbs arrested on wartime massacre charges |publisher=Reuters |date=27 August 2009}}</ref>
A Bosznia-Hercegovinai Bíróság 2010. december 21-iki elsőfokú ítélete Zoran Babićot, Milorad Škrbićet, Dušan Jankovićot és Željko Stojnićot bűnösnek nyilvánította 1992 folyamán Prijedor községben bűnszervezetben való részvételben, amelynek célja nemszerb civilek üldöztetése, kirablása és meggyilkolása volt.<ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict" /> Több mint 150 férfi civil meggyilkolása miatt, amelyet 1992. augusztus 21-én Koricani-szikláknál követtek el, Babićot és Škrbićet 22 év, Stojnicot pedig 15 év börtönbüntetésre ítélték. Valamennyien a Prijedori Közbiztonsági Állomáson lévő intervenciós osztag korábbi tagjai voltak. A közbiztonsági állomás egykori parancsnokát, Dušan Jankovićot bűnösnek találták a gyilkosságok megrendelésében, és 27 év börtönre ítélték.<ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict" /> Milorad Radakovićot minden vád alól felmentették, mert kiderült, hogy egészségügyi dolgozóként vett részt a konvojban, nem vett részt az áldozatok szétválasztásának és megölésének tervében, és mivel a buszon maradt, nem vehetett részt a kivégzésekben sem. Az ítéleteket befolyásolta Babić „súlyos egészségi állapota”, tanúvallomása, miszerint Škrbić „megvédett néhány civilt az általa kísért buszon”, valamint Stojnic életkora (mivel 21 évesnél fiatalabb volt, nem ítélték hosszú távú szabadságvesztésre).<ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict" /> Három másik vádlott korábban elismerte bűnösségét: Damir Ivanković, aki beleegyezett, hogy vallomást tegyen a többi vádlott ellen;<ref name="guilt"/> 14 év börtönbüntetésre ítélték.<ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict" /> Gordan Đurićot, aki azt vallotta, hogy nem akart részt venni a gyilkosságban, ehelyett egy szikla mögé bújt, de engedelmeskedett a parancsnak, hogy álljon őrt, és biztosítsa a kivégzések helyszínét,<ref>{{cite web |url=http://www.bim.ba/en/181/10/21824/ |title=Koricanske stijene: Agreement filed with Court |publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=26 August 2009 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20100528140949/http://www.bim.ba/en/181/10/21824/ |archive-date=28 May 2010}}</ref> nyolc év börtönbüntetésre ítélték.<ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict" /> Ljubiša Četić szintén elismerte bűnösségét, és 13 év börtönre ítélték.<ref name="BIRN JR 21.12.2010 verdict" /> Dušan Janković, akit 2009 novemberében korlátozó feltételek mellett engedtek ki a börtönből, nem vett részt a meghallgatáson. Amikor nem jelent meg, ügyvédje, Ranko Dakić közölte a Bírósággal, hogy „az autója lerobbant”. Erre a bíróság elrendelte Janković letartóztatását, mint olyan személyét, aki az igazságszolgáltatás elől menekül.<ref>{{cite news |url=http://www.bim.ba/en/250/10/31407/ |title=Warrant Issued for Dušan Janković |publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=21 December 2010 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20101229024222/http://www.bim.ba/en/250/10/31407/ |archive-date=29 December 2010}}</ref>
== A maradványok helye ==
Bár a túlélők vallomásának és Damir Ivankovic vallomásának<ref name="dawn">{{Cite news|url=https://www.dawn.com/news/483400|title=Forensic experts risk lives for Bosnia justice|date=11 August 2009|work=Dawn (újság)|archive-url=https://web.archive.org/web/20190428070053/https://www.dawn.com/news/483400|archive-date=28 April 2019|url-status=live}}</ref> köszönhetően 2003-ban szakértők találtak néhány maradványt, 2009-ig a legtöbb áldozat maradványainak holléte ismeretlen maradt. A holttesteket valószínűleg Bosznia-Hercegovina különböző helyein tömegsírokban temették el.
Miután a hatóságok nem indítottak komoly nyomozást az eltűnt személyek vagy holttestek felkutatására, 2008 szeptemberében az Advocacy Center – TRIAL (ACT) Project a Vlasic-hegyi mészárlás áldozatainak rokonai nevében hat egyéni keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságához nyolc bosnyák férfi eltűnésével kapcsolatban.<ref>[http://www.trial-ch.org/en/caj/les-affaires-du-caj-bosnie-herzegovine/massacre-du-mont-vlasic-6-affaires.html Massacre at Mount Vlasic, 21 August 1992, and the subsequent disappearance of the victims]{{dead link|date=December 2011}}</ref>
2009 júliusában/augusztusában a Boszniai Eltűnt Személyek Intézete (IMP) megvizsgált egy tömegsírt a Korićani-sziklákon.<ref>[http://www.nezavisne.com/hronika/vijesti/43353/Ekshumacije-cekaju-naredbu-Tuzilastva-BiH.html Ekshumacije čekaju naredbu Tužilaštva BiH], ''Nezavisne Novine'', 7.7.2009</ref><ref>{{cite web |url=http://www.bim.ba/en/176/10/21221/ |title=Exhumation at Koricanske Stijene Begins |publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=21 July 2009 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20090731111957/http://www.bim.ba/en/176/10/21221 |archive-date=31 July 2009}}</ref> 2009 augusztusának végéig legalább 60 egyed maradványait emelték ki a mély szakadékból. A holttestek egy részét elégették, másokat pedig a bűncselekmény nyomainak elrejtése érdekében áthelyeztek.<ref name="Reuters -  exhimations" /> Amor Mašović, az IMP munkatársa szerint ezek az egyik busz halottai voltak.<ref name=rfe>{{cite news|url=http://www.slobodnaevropa.org/archive/news/20090805/500/500.html?id=1793347 |title=Mašović o ekshumacijama na Korićanskim stijenama |publisher=Radio Free Europe |date=5 August 2009}}</ref>
2010 decemberében a Boszniai Eltűnt Személyek Intézete bejelentette, hogy további kutatást fognak végezni, mivel feltételezhető, hogy a Korićani-szikláknál egy másik tömegsír is létezhet.<ref>{{cite news |url=http://www.bim.ba/en/232/10/30091/ |title=New Search Ordered for Koricanske Stijene Victims |publisher=Balkan Investigative Reporting Network |date=20 August 2010 |url-status=dead |archive-url=https://web.archive.org/web/20100821190026/http://www.bim.ba/en/232/10/30091/ |archive-date=21 August 2010}}</ref>
== Kultúra ==
A mészárlásról szóló beszámolót Joe Sacco „Safe area Goražda” (Goražde biztonsági zóna) című, 2000-ben megjelent könyvében mutatta be.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
==Fordítás==
{{fordítás|en|Korićani Cliffs massacre|oldid=1094505544}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:A délszláv háború harci eseményei]]
[[Kategória:Bosznia-Hercegovina történelme]]
[[Kategória:Tömeggyilkosságok]]
[[Kategória:Háborús bűncselekmények a délszláv háborúban]]