Kun Béla (jogász, 1845–1896) forrásának megtekintése

{{személy infobox}}
{{egyért2|az 1845-ben született jogászról|Kun Béla (egyértelműsítő lap)}}
Kókai '''Kun Béla''' ([[Gagybátor]], [[1845]]. [[július 29.]] – [[Budapest]], [[1896]]. [[július 18.]]) református jogakadémiai tanár.
==Élete==
[[Kun Bertalan (püspök)|Kun Bertalan]] református püspök fia. A gimnázium I-V. osztályát 1851. szeptembertől [[Miskolc]]on, a VI., VII-et 1859-től 1861-ig [[Késmárk]]on, a VIII.-at ismét Miskolcon végezte 1862. július 8-án. Ezután a [[sárospatak]]i jogakadémia hallgatója volt 1864-ig; a birósági államvizsgálatot 1865. március 6-án tette le Pesten. Joggyakorlaton 1864. augusztus 1-től [[Zsarnay Ábrahám]] ügyvédnél volt; 1865. május 13-án a pesti királyi ítélőtáblához díjtalan joggyakornoknak nevezték ki. 1867. február 25-én ügyvéd és április 3. váltóügyvédi vizsgát tett; majd május 29-én rendes joggyakornok, 1868. november 9-én segédfogalmazó lett a pénzügyminisztériumban.
Munkája 1871. április 4-én [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyula]] gróf miniszterelnök figyelmét felköltötte, s magához vette a sajtóosztályba fogalmazónak. Kun tollával és egész lelkével [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] kiegyezési politikájához csatlakozott; később a Lónyay és Sennyey pártárnyalatnak lett híve. Ebben az időben a [[Kecskeméthy Aurél]] által szerkesztett ''Magyar Politika'' című lapban fejtette ki zsurnalisztikai tevékenységét, majd a [[Halász Imre]] alatt megindult ''Közérdek'' című lapnak lett politikai főmunkatársa.
1875. június 19-én amikor a fúzió megtörtént, Kun a miniszterelnökségben viselt hivataláról lemondott és a független publicisztikai pályára lépett. A [[Kállay Béni]] vezetése alatti ''Kelet Népé''nek lett a munkatársa és 1875-ben föllépett képviselőjelöltnek Borsod megyében, de kisebbségben maradt. 1878. decembertől 1881-ig a ''Magyarország''nál folytatta hirlapírói működését és külpolitikai cikkei nem egyszer keltettek figyelmet. Az 1878. évi képviselő-választáskor másodszor is megbukott.
Amikor a ''Magyarország'' beolvadt a ''[[Pesti Napló]]''ba, ő is elhagyta Budapestet és Miskolcra költözött; 1885 őszén megválasztották a sárospataki jogakadémiához tanárnak. Székfoglalóját ''(A statisztika tudományos jellegéről és gyakorlati jelentőségéről hazánkban)'' 1886 szeptemberében tartotta meg. Ekkor a Függetlenségi Párthoz csatlakozott, de mandátumhoz nem tudott jutni; az 1884. és 1892. évi választások alkalmával is kisebbségben maradt.
Nagy tehetségű, igen művelt és nagy szorgalmú publicista; a társaséletben a legszellemesebb társalgó volt; a latin német és francia nyelvet alaposan ismerte, a két utóbbit beszélte is. Végül elméje elborult és a budapesti tébolyházban halt meg.
Gyászbeszédet mondott Emődy Dániel sírjánál (Sárospataki Lapok 1891. 16. sz.)
==Munkái==
* Az 1867-ki kiegyezés és Bocskay politikája. Pest, 1869
* A magyar nemzet politikája. Budapest, 1873
* Az alkotmányos titkok. Budapest, 1883
* Az orosz invasio veszélyei. Budapest, 1883
* A közjogi alap bukása. Budapest, 1884
* A bécsi kapituláczio. Budapest, 1888 (minden munkáját névtelenül adta ki)
A március 15-i ünnepélyen az ifjúság felkérésére kétszer beszélt, 1889-ben (ezt ki is adta) és 1892-ben.
==Források==
* {{szinnyei|6||k/k13084.htm}}
==További információk==
* Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932
* Egyetértés 1888. 146. sz.
* Budapesti Hirlap 1896. 199., 200. sz. (ifj. Ábrányi Kornél)
* A sárospataki ev. ref. főiskola Értesítője 1897 (Finkey József emlékbeszéde jún. 19.) és gyászjelentés
{{Portál|Jog}}
[[Kategória:Magyar jogászok]]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
[[Kategória:1845-ben született személyek]]
[[Kategória:1896-ban elhunyt személyek]]