Lövöldi karthauzi kolostor forrásának megtekintése

A '''lövöldi karthauzi kolostor''' [[Városlőd]] mellett működött több mint kétszáz évig, mint a legjelentősebb magyar [[karthauzi rend|karthauzi]] monostor. Másik neve '''Paradicsomvölgy''', latinul: '''Vallis Paradisii'''. A kolostor védőszentje [[Mihály arkangyal|Szent Mihály]].
== Története ==
[[1342]] és [[1364]] között, feltehetőleg [[1346]]-ban [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] király alapította az erdővel borított [[Szent Mihály-völgy]]ben, s később is a főnemesség jóindulata kísérte. Támogatói közt találjuk [[Kinizsi Pál]]t, [[Szilágyi Erzsébet (kormányzóné)|Szilágyi Erzsébetet]] és [[I. Mátyás magyar király|Mátyás királyt]] is. Ez a [[kolostor|monostor]] a [[Létánfalva|menedékszirtinél]] is jelentősebbé nőtt, gazdagságára jellemző, hogy egy [[1409]]-es oklevél megemlíti piacát, hetivásárát, és Lövöld, mai nevén [[Városlőd]] mezővárosi jogát. A kolostor birtokai [[Pannonhalmi Bencés Főapátság|Pannonhalmával]], [[Pécsvárad]]dal, [[Pétervárad]]dal tették egy nagyságrendűvé Lövöldöt. Birtokairól a többi karthauzi magyar kolostoréinál többet tudunk. [[Veszprém vármegye|Veszprém]], [[Somogy vármegye|Somogy]], [[Zala vármegye|Zala]] és [[Sopron vármegye|Sopron]] vármegyékben elterülő birtokaik, falvaik, különösen a somogyiak, számos pereskedés kiváltói voltak, de a befolyó jövedelmek sok lehetőséget adtak jótékonykodásra, például a környékbeli szegények, illetve a [[Felsőtárkány|tárkányi kolostor]] irányában. [[1462]]-ben a lövöldi kolostor házat is örökölt [[Óbuda (történelmi település)|Óbudán]].
A királyi kegyeltség okán a lövöldi szerzetesek elvonult életük mellett is folyamatosan kapcsolatban álltak a legfelső egyházi és világi körökkel. Bár általában a magyar karthauziak kimagasló regulahűségről tettek tanúságot, az elvonultságot egy alkalommal nem sikerült megőrizniük, amikor 1387-ben részt vett a meggyilkolt Erzsébet anyakirályné temetésén néhány lövöldi karthauzi. Őrájuk a [[generális káptalan]] vezeklést rótt ki.
A lövöldi [[perjel]]nek egyébként számos alkalommal kellett királyi, illetve [[pápa (egyházfő)|pápai]] utasításra megbízásos alapon időlegesen tisztségeket betölteni. [[1398]]. [[október 1.|október 1-én]] például  [[IX. Bonifác pápa]] [[György püspök|György boszniai püspök]] [[zalavár]]i kommendátorságba való beiktatásával az [[aquileia]]i [[pátriárka]] és a [[bécs]]i [[skótok|skót]] [[apát]] mellett a lövöldi perjelt bízta meg. [[1400]]. [[november 12.|november 12-én]] a [[csorna]]i premontrei prépostság javainak és jogainak védelmére a [[győr]]i [[püspök]]öt, a [[pilisi apátság|pilisi]] ciszterci apátot és a lövöldi perjelt szólította fel. [[1410]]-ben a [[veszprém]]i székeskáptalan birtokperében is szerepet kapott Lövöld.
A rendi élet felügyeletét eredetileg a [[vizitátor]]ok szavatolták, de szükség esetén [[gubernátor]]t is kinevezhetett a generális káptalan egy kolostorba. Így például a [[gaming]]i perjel és tartományi vizitátor, [[Johannes de Mergentheim]], az [[1420-as évek]]ben gubernátora volt Lövöldnek, miközben a [[Pleterjei karthauzi kolostor|pleterjei Szentháromság Trónusa titulusú karthauzi]] perjeli tisztét is betöltötte. Mindez arra világít rá, hogy volt bizonyos fluktuáció a monostorok között, s indokolt esetben, tipikusan elöljárói kinevezéskor, perjellé választáskor, átkerülhettek egyik házból a másikba karthauziak, sőt arra is, hogy hivatalhalmozás is előfordult náluk. Talán az sem véletlen, hogy a leggazdagabb magyar karthauzi kolostorban fordult elő ilyesmi, még ha tipikus [[javadalomhalmozás]]nak nem is nevezhetjük az esetet.
Kedves adalék Lövöld történetéhez a karthauzi generális káptalan [[1449]]. [[február 17.|február 17-én]] kelt döntése, mely szerint a lövöldiek adják vissza a gamingiaknak a kölcsönkért könyveket. ''„Priori domus Vallis Sancti Michaelis in Hungaria (…) restituat domui Beate Marie libros quos habet de eadem domo.”''
A lövöldi monachus, [[Nagybányai Gábor]], [[1463]]-ban a menedékszirti monostor élére választatott, s ugyancsak lövöldi volt az egyik tárkányi perjel, Tamás is. Márton pedig először tárkányi, majd lövöldi, végül mauerbach-i perjel volt, s ott is halt meg [[1487]]-ben.
Lövöld a magyar karthauziak menedéke és legerősebb bástyája volt. A [[husziták]] által
 feldúlt [[szepesség]]i kolostorok remetéi közül sokakat befogadott, maga csupán egyetlen alkalommal kellett harci cselekményt kiálljon, amikor [[1470]]-ben [[Bódis Pál]] támadta meg.
Lövöldöt később, [[1554]]-ben a [[Oszmán Birodalom|törökök]] pusztították el, [[Oláh Miklós (esztergomi érsek)|Oláh Miklós]] [[1560]]-ban lakatlannak, elhagyatottnak írta le.
== A kolostor épülete ==
A kolostor jókora méretű volt, és a magyar kolostorépítészetben egyedülállóan önálló [[könyvtár]]épülettel rendelkezett.
Ma már nem látható anyagát beépítették a városlődi Szent Mihály-templomba.
{{szakaszcsonk}}
== Források ==
* [[Barbura László]]: A karthauziakról, In: Katolikus Szemle 1925. 65–69.
* [[Dedek Crescens Lajos]]: A karthauziak Magyarországon, Budapest, 1889. 79–187.
* [[Mályusz Elemér]]: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon, Akadémiai kiadó, Budapest, 1971
* [[Török József (teológus)|Török József]]: A tizenötödik század magyar egyháztörténete, Mikes kiadó, Budapest, 2006
{{DEFAULTSORT:Lövöldikarthauzikolostor}}
[[Kategória:Veszprém megye katolikus templomai, kolostorai]]
[[Kategória:Városlőd]]
[[Kategória:Magyarország elpusztult építményei]]