Lancaster 1346-os hadjárata forrásának megtekintése

{{csata infobox
|név= Lancaster 1346-os hadjárata
|kép= Battle_of_crecy_froissart.jpg
|képaláírás= <center>Összecsapás korabeli ábrázolása</center>
|konfliktus=[[Százéves háború]]
|időpont=[[1346]]. [[szeptember 12.]] – [[1346]]. [[november]]
|helyszín= A [[Francia Királyság]] déli része
|eredmény=Angol győzelem
|egyik fél= [[File:Royal Arms of England (1198-1340).svg|20px]] [[Anglia]]
|másik fél=[[File:Arms of the Kings of France (France Ancien).svg|20px]] [[Francia Királyság]]
|parancsnokok1= [[File:Arms of Edmund Crouchback, Earl of Leicester and Lancaster.svg|20px]] [[Henry of Grosmont|Henrik lancasteri herceg]]<br />[[File:Stafford arms.svg|20px]] Ralph, Stafford grófja
|parancsnokok2= [[File:Armoiries Armagnac-Rodez.svg|20px]] János, Armagnac grófja
|erők1=
|erők2=
|veszteségek1=<center>
|veszteségek2=<center>
}}
'''Lancaster hercegének 1346-os franciaországi hadjárata''' a [[százéves háború]] egyik tipikus fosztogató akciója (a franciából átvett kifejezéssel ''[[chevauchée]]'') volt, amelyet az egyesült [[Anglia|angol]]-[[gascogne]]-i sereg hajtott végre.
== Előzmények ==
[[File:Map of the route of Edward III's chevauchée of 1346.svg|thumb|250px|balra|<center>III. Eduárd 1346-os hadjárata</center>]]
{{bővebben|III. Eduárd 1346-os hadjárata|}}
[[III. Eduárd angol király]] és serege 1346. július 13-án [[Normandia|Normandiában]], [[Saint-Vaast-la-Hougue|La Hogue-nál]] partra szállt. Az uralkodó fosztogató akciókat indított a gazdag városok ellen, amelyek közül soknak még városfala sem volt. A katonák minden mozdíthatót elraboltak, az embereket megölték, amit maguk mögött hagytak, azt felégették. Kifosztották és felgyújtották [[Cherbourg-Octeville|Cherbourg-t]], [[Barfleur]]t és [[Montebourg]]-t.{{refhely|Desmond Seward|58. oldal|azonos=58.}} Július 26-án elfoglalták [[Caen]]t, és három nap alatt háromezer lakost gyilkoltak meg. A zsákmányt és az értékes foglyokat Angliába küldték.{{refhely|Desmond Seward|59. oldal|azonos=59.}}
Eduárd ezután Párizs felé indult, majd [[Poissy]]nál állt meg, látótávolságban a fővárostól. Eduárd nem akarta megtámadni a várost, hiszen fő céljai teljesültek, kiszorította a franciákat [[Aquitania|Aquitániából]] és [[Bretagne]]-ból. Az angolok észak felé vonultak vissza, szokásuknak megfelelően mindent elpusztítva. VI. Fülöp sürgetésére, fia, a későbbi [[II. János francia király]] felhagyta az ország délnyugati felén fekvő [[Aiguillon ostroma|Aiguillon ostromát]], és apja segítségére vonult észak felé.
A fáradt angol sereg Crécy-en-Ponthieu közelében letáborozott, és bevárta [[VI. Fülöp francia király]] őket üldöző jóval nagyobb seregét. Az angolok 1346. augusztus 26-án a [[Crécyi csata|crécyi csatában]] döntő vereséget mértek a franciákra, majd Calais-hoz vonultak, és szeptember 4-én megkezdték a város kiéheztetését.{{refhely|Desmond Seward|60. oldal|azonos=60.}}{{refhely|Desmond Seward|67. oldal|azonos=67.}} A franciák szinte minden fegyverforgató férfit a Calais környéki vidékre és a [[Flandria|flamand]] határra vezényeltek, de így sem tudták megállítani Warwick grófját és a hozzá csatlakozó flamandokat [[Thérouanne]] elfoglalásában szeptember 19-én. Ezután az angolok és szövetségeseik [[Boulogne-sur-Mer|Boulogne]]-tól az Aa-folyóig feldúlták [[Artois-i grófság]]ot. Az angolok egy hónap alatt mindent felégettek és elpusztítottak, amit tudtak.{{refhely|Jonathan Sumption|540. oldal|azonos=540.}}
A francia király tehetetlen volt, a kincstár kiürült. A pénz és felszerelés nélkül érkező katonai sorozókat düh fogadta az északi városokban. A gazdagabb templomok, kolostorok felajánlották kincseiket a hadsereg felállításához, az erődítmények felújításához. A besorozott katonák közül sokan dezertáltak, mert nem kaptak zsoldot. János és serege távozása lehetőséget kínált a déli erődítményekbe beszorított angoloknak arra, hogy fosztogató hadjáratot indítsanak. {{refhely|Jonathan Sumption|540. oldal|azonos=540.}}
== A hadjárat ==
[[Fájl:Map of route of Lancaster's chevauchée of 1346.svg|230px|bélyegkép|jobbra|<center>Lancaster hadjárata</center>]]
[[Fájl:Portrait of Henry, Duke of Lancaster - William Bruges's Garter Book (c.1440-1450), f.8 - BL Stowe MS 594 (cropped).jpg|230px|<center>[[Henry of Grosmont|Henrik lancasteri herceg]] a [[Térdszalagrend]] lovagja</center>|bélyegkép]]
János, normandiai herceg távozása Aiguillonból katasztrofális hatással volt a francia pozíciókra Périgord-ban és Agenais jelentős részén. Megtartották néhány erősségüket a [[Garonne]] völgyében, de az angolok uralták a [[Lot (folyó)|Lot]] völgyét. A területen maradt kis létszámú francia csapatok parancsnoka János, Armagnac grófja lett. Mivel a katonák és pénz gyűjtésére tett kísérleteit többször ellehetetlenítették az uralkodó utasításai, három hónappal kinevezése után már lemondásával fenyegetőzött.{{refhely|Jonathan Sumption|541. oldal|azonos=541.}}
1346. szeptember 4-én az angol és gascogne-i hadsereg parancsnokai [[La Réole]] várában beszélték meg a haditervet. Mivel tudták, hogy nem számíthatnak komoly, szervezett ellenállásra, a sereget három részre osztották. A ''Főesperes'' néven ismert Gaillard de Durfort kapta feladatul Agenais grófság védelmét és az attól keletre eső területek fosztogatását. A gascogne-i katonák többsége a két albreti herceg, Bérard és Bernard-Aiz parancsnoksága alatt a Garonne-tól délre fekvő területekre indult, míg [[Henry of Grosmont|Henrik lancasteri herceg]] egy hosszú északi irányú hadjáratot tűzött ki célul.{{refhely|Jonathan Sumption|541. oldal|azonos=541.}}
Lancaster 1346. szeptember 12-én indult ezer páncélos lovaggal és számos lóra ültetett gyalogossal La Réole-ból. A páncélosok fele, a gyalogosok többsége gascogne-i volt. A morál magas volt, a gascogne-iak még azt is vállalták a zsákmány reményében, hogy az első hónapban ingyen szolgálnak.{{refhely|Jonathan Sumption|541. oldal|azonos=541.}} A herceg célja az volt, hogy mélyen behatol az északi területekre, elvágja az utánpótlási útvonalakat, és addig rombolja a védők morálját, amíg azok nagyobb erőfeszítések nélkül is megadják magukat. Fő célpontja [[Poitiers]], a gazdag közép-franciaországi város volt.{{refhely|Jonathan Sumption|542. oldal|azonos=542.}}
A sereg nyolc napon át masírozott észak felé a [[Charente]]-folyóig. Szeptember 20-án megérkeztek [[Châteauneuf-sur-Charente|Châteauneufhöz]], mindössze 15 kilométerre [[Angoulême]]-hez. Helyreállították a hidat, amelyet a helyiek leromboltak, és a herceg tett egy kitérőt [[Saint-Jean-d’Angély]]be, hogy angol foglyokat szabadítson ki. Szeptember 22-én a városka az első rohamra elesett. A katonák kifosztották a települést, majd szeptember 30-án, helyőrséget hátrahagyva tovább meneteltek. Október 2-án vagy 3-án ellenállás nélkül bevették Lusignant.{{refhely|Jonathan Sumption|544. oldal|azonos=544.}}
Poitiers tömve volt menekültekkel, templomai roskadoztak a saját és a környékbeli kolostorok kincseitől. A város jó elhelyezkedése ellenére könnyen elfoglalható volt, ugyanis falai öregek voltak, és helyenként csak földsáncok védték. Az angolok október 3-án érkeztek, és azonnal rohamot indítottak, amely a gyenge védelem ellenére elbukott. Másnap azonban a védelem egy másik pontján, a város keleti részén az angolok betörtek a fal mögé, és rettenetes mészárlást rendeztek. Aki tudott, elmenekült, a támadók pedig az egész várost kifosztották. Az angolok egy olyan szakaszon hatoltak be a városba, amelynek fallal való védelméről évek óta tartott a jogi vita a polgárok és az elöljáróság között. A vérfürdőnek nagyjából 600 áldozata volt.{{refhely|Jonathan Sumption|544-545. oldal|azonos=544-545.}}
Poitiers környéke hasonlóan védtelen volt, mint a város. Szeptemberben VI. Fülöp kapkodva utasítást küldött a helyi elöljáróknak három város – [[Niort]], [[Saint-Maixent-l’École|Saint-Maixent]] és [[Fontenay-le-Comte]] – falainak megerősítésére, hogy azok befogadhassák a menekülteket. A parancs legfeljebb az angolokkal együtt érkezhetett meg.{{refhely|Jonathan Sumption|545. oldal|azonos=545.}} A kegyetlenkedések hírére sok település küldötte még azelőtt felkereste az angolokat a város kulcsaival, hogy azok a falak elé érkeztek volna.{{refhely|Jonathan Sumption|546. oldal|azonos=546.}}
A herceg október 12. környékén hagyta el Poitierst, és Saintoge-on keresztül [[Bordeaux]] felé indult. A sereg kicsi, szervezetlen ellenállással találkozott, gyújtogatott, gyilkolt és fosztogatott. Keményen ellenálltak a Montreuil-Bonnin közelében található királyi pénzverde munkásai. Niort és Saint-Maixent védőinek sikerült visszaverniük az angol rohamokat. Lancaster nem próbálta meg elfoglalni Poitou megyét, csak feldúlta, helyőrséget Lusignanban hagyott egyedül, amelyet könnyen megtarthatónak ítélt. A garnizon parancsnokának Bertrand de Montferrand-t és két fivérét nevezte ki.
Ezek a helyőrségek kicsik voltak ahhoz, hogy uralják a környező területet, miután a hadsereg elvonult. Fenntartásuk fő célja az volt, hogy rettegésben tartsák a környéküket, fosztogassák a lakosokat és francia csapatokat kössenek le.{{refhely|Jonathan Sumption|547. oldal|azonos=547.}}
Október második felében az angolok elérték a tengert, és olyan városokat csatoltak az általuk ellenőrzött területekhez, mint [[Rochefort (Charente-Maritime)|Rochefort]] és [[Oloron-Sainte-Marie|Oléron]] szigete. Miután a herceg november elején visszatért Bordeaux-ba, az újonnan megszerzett terület a helyi angol kormányzat hatáskörébe került, amely megkezdte a sebezhető erődítmények, fallal védett majorságok felújítását, és katonákkal történő ellátását. Ezeket a kicsi helyőrségeket általában az angolokkal együttműködő helyi nemesek vezetésére bízták.{{refhely|Jonathan Sumption|547. oldal|azonos=547.}}
A franciák az angol előrenyomulás ellenére is megőrizték számos erődítményüket a Bordeaux-ból Párizsba vezető út mentén, köztük [[Saintes (Charente-Maritime)|Saintes-t]] és [[Taillebourg (Charente-Maritime)|Taillebourgot]]. Sok várat megtartottak a Gironde mentén is, például [[Blaye-les-Mines|Blaye-t]] és [[Royan]]t. A hadjárat után folyamatos háborúskodás alakult ki a szomszédos angol és francia erősségek között. A harcok miatt a vidék elnéptelenedett, a kereskedelem visszaesett. A katonák fosztogattak, a tehetőseket elrabolták, hogy váltságdíjat kérjenek értük. Mivel a franciák nem tudtak szervezett sereget küldeni a régióba, martalóccsapatokat béreltek fel a területek visszahódítására. Oléront például Royan ura foglalta vissza magánvállalkozásban. Ezek a magánhadseregek később nagyobb pusztítást vittek végbe, mint az angolok.{{refhely|Jonathan Sumption|548. oldal|azonos=548.}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* {{hely|Desmond Seward}} {{cite book|url=https://archive.org/details/hundredyearswart00sewa|title=The Hundred Years War: The English in France, 1337-1453|chapter=|publisher=Atheneum|year=1978|author=Desmond Seward|isbn=01402 83617|accessdate = 2019-03-26}}
* {{hely|Jonathan Sumption}} {{cite book|url=|title=The Middle Ages: The Hundred Years War - Trial by Battle|chapter=|publisher=University of Pennsylvania Press|year=1999|author=Jonathan Sumption|isbn=978 081 2216 5547|accessdate = }}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Történelem||Középkor||hadtudomány|i }}
[[Kategória:1346]]
[[Kategória:Az Egyesült Királyság csatái]]
[[Kategória:Franciaország csatái]]
[[Kategória:A százéves háború csatái]]